Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

Világ proletárjai egyesüljetek az Dévaványán miért nem kell teljesíteni a kulákoknak beadási kötelezettségüket? Korlátlanul hozhat forgalomba és vághat bizottsertést az a termelő, aki teljesítette a sertésbeadási kötelezettségét ? AZ MDP BÉKÉS MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP 3 A Ára 50 fillér VIII. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1952 SZEPTEMBER 2., KEDD Rákosi elvtárs állandóan arra tanít bennünket, hogy a falu szocialista építését csak a munkásosztályés a dolgozó parasztság szövetségének erősítésével lehet megvalósí tani. Ennek a szövetségnek erősítését szolgálja Pártunk Politiikai Bizottságának az a határozata is, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdítására keell helyezni a fősúlyt. Ha megnézzük, hogy a határozat miért erősíti a munkás-paraszt szövetségét, látnunk kell, így a dolgozó kis- és középparasztok gyakorlati példán keresztül győződhetnek meg, hogy helyes az az út, amelyen a párt és a munkásosztály vezeti őket. A termelőszövetkezetek megszilárdításának, a tsz-mozgalom fejlesztésének óriási jelentősége van az ország el-, látása szempontjából. Hatalmas ütemben fejlődő, épülő szocialista országunk lakosságának életszin- vonala nő, így egyre több éle-elemre, gyorsan fejlődő iparunk számára egyre több nyersanyagra van szükség; a mezőgazdaság kisüzemi termelési módszereivel kép, téren biztosítani az egyre növekvő szükségletet. Erre csak a fejlett, gépesített, szilárd szocialista nagyüzemi mezőgazdaság képes. Mindezen túl példák sokaságát lehet felhozni, hogy az állammal szembeni kötelezettségét is első-sorban az a termelőszövetkezet teljesíti, amely szervezetileg, politikailag szilárd és amely állandóan növeli a terméshozamot. Az ilyen politikailag és szervezetileg szilárd szövetkezetek erős bástyái a munkás-paraszt szövetség továbberősítésének. Az ilyen termelőszövetkezetek — mint a virág a még 1 hét — vonzzák a dolgozó kis- és középparasztokat. Lapunk korábbi számában közöltük, hogy Tótkomlós községben eddig közel 700 dolgozó paraszt választotta a nagyüzemi szocialista gazdálkodást. Várjon Tótkomlóson is miért kér ilyen rövid idő alatt 700 dolgozó paraszt nagyobb részt a szocializmus építéséből? Tény, a meghamisítatlan tény, hogy a tótkomlósi, tsz-sek igen jó példamutató munkát végeztek, pl. a »Haladás« termelőszövetkezet két mázsa gabonával termelt többet holdanként, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Vájjon miért fordul a dolgozó parasztság olyan szívesen a kamuti »Kossuth« tsz felé? Azért mert a tsz dolgozói voltak azok, akik »megmentettél« a község becsületét a begyűjtésnél. A »Kossuth« tsz 109 százalékban teljesítette kenyérgabonabeadását, ötven mázsa búzával adott be többet, hogy a község le ne maradjon. Jó munkájukat igazolja az is, hogy a tsz tagjai 10 kiló 73 deka búzát osztottak szét munkaegységenként. Az ilyen mindenben példamutató termelőszövetkezet imponál a mi dolgozó parasztjainknak, mert látják a közös munka erejét, fölényét. Tévedés lenne azonban úgy értelmezni, hogy a már jó eredményt elért termelőszövetkezeteink ezután »automatikusan« agitálnak saját magukért a kis- és középparasztok körében. »A megszilárdítás feladataiból kiindulva az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkánk hangsúlyát a szocialista szektorokra helyezni olymódon, hogy — elsősorban példamutatásukkal — a szövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok a nevelőmunka, igazi központjává váljanak az egész falu számára.« (Horváth Márton, 1952 június 27. KV ülésén mondott beszédéből.) A politikai tömegmunka megjavítása ma a legfontosabb láncszem. Termelőszövetkezeteink fejlődése, dolgozó parasztságunk fokozott bevonása a szocializmus építésébe, döntően függ attól, milyen politikai munkát végeznek pártszervezeteink falun, valamint a termelőszövetkezetekben. A tömegek közötti felvilágosító munkát a KV néven Horváth elvtárs így jellemezte: «Nem, kevesebb,, mint a szocializmus győzelme függ ettől.» Tehát állandóan foglalkoznunk kell a termelőszövetkezet dolgozóinak szocialista öntudatának növelésével, hogy érezze az állam iránti kötelezettségét és példamutatóan teljesítse azt, védje a közös tulajdont, harcoljon a magasabb terméshozamért. Csak így válhat az egész falu számára a nevelőmunka igazi központjává. Politikai tömegmunkánknak tovább olyan irányban kell haladni, a amely segíti a dolgozó kis- és középparasztok tízezreinek gondolkodásában megszüntetni a még meglévő tulajdonosi beállítottságát, ami a földosztással és a nép államának állandó támogatása közben egyre erősödő egyéni gazdálkodás következtében fokozódott. Ebből következik a ma egyik legfontosabb feladata: »Megszilárdítani a meglévő szocialista szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. (Horváth M. 1952 június 27. KV.) Ahhoz, hogy megoldjuk a feladatot, meg kell ismertetni a dolgozó kis- és középparasztokkal a termelőszövetkezetek kiváló eredményeit. A termelőszövetkezetek pártszervezeteinek egy része nem fordít erre kellő gondot, , de maga a tsz-tagság sem. Sok esetben hathatósan beszél arról, hogy kapálatlan maradt a kukorica, de «megfeledkezik» beszélni arról is, hogy jövedelme nagyobb, mint a szomszédos egyénileg dolgozó parasztnak. Erről «bölcsem hallgat. Például Endrődön a «Dózsá»-ban 6 kiló búza jut munkaegységenként , a termelőszövetkezetek sikerei úgyszólván ismeretlenek a községben az egyéni gazdálkodók előtt. Előfordul az is, hogy a fez-tagok aligásig állnak szóba az egyénileg dolgozó kis- és középparasztokkal. Ilyenkor megfeledkeznek a mi termelőszövetkezeti parasztjaink, elsősorban párttagjaink arról, hogy a huták és a klerikális reakció tudatosan arra törekszik, hogy a dolgozói parasztokat eltérítse a helyes úttól. Ezért kemény harcot kell folytatnunk úgy falun, mint magában a tszos-ben a reakció agitációi ellen, amely az imperialista rádióleadások útján suttogó propagandával terjesztett álhírek útján igyekszik zavart kelteni. Termelőszövetkezeti tagságunknak elszakadása a falutól igen káros ésa népi demokratikus államhatalmiunk erősítésére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítására adódó lehetőségeket csökkenti az, aki az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közti munkát felesleges időfecsérlésnek gondolja és szemei ellenzősen úgy dolgozik, mintha az egész mezőgazdaság már szocialista úton haladnia.« (Hegedűs A. Társadalmi Szemle, 1952 április.) Amikor az ellenség nem sajnálja idejét, tortúra vezetni dolgozó parasztságunkat, Nagyszénáson pl. Nagy Pál, a «Lenin» termelőszövetkezet agronómusa a tömegek közötti, politikai felvilágosító munkáról úgy vélekedett: «Voltunk már háromszor is agitálni.» Igen elítélendő a befelé fordulás ilyenfajta megnyilvánulása is. A termelőszövetkezet ilyenformán valókisajátítása káros és nem megengedhető. Pártszervezeteinknek fel kell venni a harcot az ilyen helytelen megnyilvánulásokkal szemben. Várjon, elvégezhetjük-e sikeresen a mezőgazdasági termékek begyűjtését és elérhetjük-e azt, hogy a falu teljesítse az állam irányában fennálló kötelességét, ha nem fejlesztjük a paraszti tömeg politikai öntudatát, társadalmi fegyelmét, szocialista hazafiságát? Segítséget nyújthatunk-e mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, ha nem folytatunk állandó felvilágosító munkát a dolgozó parasztok között? Tömegek között végzett ilyen irányú megfeszített munka egy pillanatra sem lankadó politikai munka, most a pártmunkánk elválaszthatatlan része. Napjainkban ezek központi feladatok, amelyeket akkor oldunk meg helyesen, ha egyre tudatosabban világosítjuk fel a tömegeket pártunk politikájának helyességéről. Politikai munkánkban azonban vannak még egyéb ilyen súlyos hibák, amelyek gátolják továbbfejlődésünket, gátolják termelőszövetkezeti mozgalmunkat, a munkásparaszt szövetség további erősödését. Fel kell számolni az opportunizmust. Sok falusi pártszervezet még nem ismerte fel, hogy a falu szocialista átszervező "s csak nagyon kemény osztályharcon keresztül mehet végbe, hogy a »győzelem nem jön el magától, azért keményen meg kell »küzdeni. (Sztálin.) Ez a harc megköveteli, hogy állandóan erősítsük a munkásosztálytól a dolgozó parasztság szövetségét úgy, hogy munkánkban állandóan szem előtt tartsuk az osztályharc ismert lenini törvényeit, hogy következetesen érvényesítsük a kulákokkal szemben a politikai és gazdasági korlátozást. Ez a harc az átalakuló faluban elsősorban akörül a kérdés körül forog, hogy a dolgozó kis- és középparasztok belépjenek-e a termelőszövetkezetbe, vagy sem. Ez a harc kíméletlen a kulákok és a falu reakciósai ellen. Horthysta tisztek és reakciós elemek a kulákokkal szövetkezve mindent elkövetnek, hogy különösen a középparasztságot igyekezzenek viszszatartani a termelőszövetkezeti mozgalomtól. Ha pedig ez nem sikerül, igyekeznekbeférkőzni a termelőszövetkezetbe és belülről rombolni azokat. Mint pl. a füzesgyarmati «Vörös Csillag» termelőszövetkezetben éveken keresztül romboltak a kulákok és kártevő munkájuk következtében napirenden volt a civódás, az államallenesség, stb., míg a pártszervezet döntő csapást mért rájuk. A füzesgyarmati «Vörös Csillag» temetőszövetkezet mióta a let lakókat kiebrudalta, megyénk egyik legjobban szervezett és politikailag megszilárdított termelőszövetkezete. Lemérhető azon is, hogy az idei beadását kenyérgabonából több mint 100 százalékra teljesítette, 170 mázsa búzával adott be többet, takarmánygabonából pedig 114 százalékban tett eleget az állam iránti kötelezettségének és a tagok keresete is felül van az egyénileg dolgozó parasztok átlagos jövedelmén. Vannak azonban olyan jelenségek is megyénkben, hogy még akkor sem akarják eltávolítani az ellenséget, amikor már lelepleződött. Mint pl. a kamuti »Béké«-ben 2 csendőr van. Várjon, miért nem távolítják el? Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a megengedhetetlen opportunizmus közelebb hozza a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezethez. Nem hozza közelebb, sőt eltaszítja, mert e termelőszövetkezetek gyengeségét látja benne. Pártszervezeteinknek fordulatot kell tenni e tétett, fokozott éberségre kell nevelni a termelőszövekezet vezetőit és tagjait. A csoportban megbúvó kulákok egy megdöntött, de még meg nem semmissített osztály tagjai, ellenük, egész osztályuk elleni harc, élet-halál harc. Fordulatot kell tenni a politikai tömeg felvilágosító münkében. " A falu szocialista átszervezéséért folyó munka pártszervezeteink előtt nem ismeretlen. Látniok keil, hogy az egyéni dolgozó parasztot a kulákság elleni harcban kell megnyerni, ami azt jelenti, hogy nem lehet tartós a dolgozó parasztok párt, a munka osztály melé állítása akkor, ha közben megfejedkezünk a kulákság elleni harcról Nem lehetkülön békét kötni a kulákarckcal, mert ez csődöt mond a dolgozó parasztság felé. Ha azonban a kulákság elleni harcban erősítjük meg a munkás-paraszt szövetséget, akkor szilárd és tartós lesz ez a szövetség. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján a Szovjetunió állandó segítségével, pártunk vezetésével túl vagyunk a kezdeti lépéseken. A további lépés attól függ, hogyan szilárdítjuk meg a már meglévő termelőszövetkezetekét és hogyan teszünk fordulatot a politikai felvilágosító munkánkban, hogyan mutatjuk meg a már elért eredményeket a dolgozó paraszlóknak. Hogyan mutatják na£g életüket szövetkezeteink a küldtek elleni osztályharcban. Az eredmények széles körben való megmutatása igen jó módja annak, hogy a dolgozó kis- és középparasztok önként, saját elhatározásukból döntsenek sorsuk felett, belépjenek a szövetkezetbe. Az ilyen irányú munkának érdekében pártszervezeteinknek alapos felvilágosító munkát kell végezni. Ennek igen jó módja a termelőszövetkezetek látogatásának megszervezése. Itt saját szemével látja a dolgozó paraszt, hogyan élnek, hogyan dolgoznak a mi szövetkezeti parasztjaink. Hogy mennyire nagy hatással van a látogatás, Kulima Ferencné Békéssámsonban úgy nyilatkozott, mikor a túrkevei látogatásról visszajött, hogy az egész utca, amelyikben ő lakik, belép a termelőcsoportba, de előbb kéri a tanácsot, hogy vigyék el egy megyei termelőszövetkezetbe. A békéssámsoni tanácsnak két égtelenül eleget kell tenni e kívánságnak, mert az ilyen látogatások a szövetkezeti gazdálkodás szemléltető iskoláivá válnak. Mindezt összegezve: pártszervezeteinknek az elkövetkezendő időben úgy kell végezniök a tömegfelvilágosító munkát, hogy a dolgozó parasztság minél jobban vegye ki részét a szocializmus építéséből. Nevelje éberségre, az opportunizmus elleni harcra a termelőszövetkezet tagjait, követelje meg a termelőszövetkezeten belül az alapszabály szerinti működést, ami kiküszöböli az egyenlősdit. A jó politikai munka állandó harcot követel a fejlett agrotechnika bevezetéséért, a magasabb terméshozam eléréséért. Termékszövetkezeti mozgalmunk eredményeinek növelése, továbbá függ attól, hogy mennyire történik a politikai , felvilágosító munka a munkáe-paraszt szövet ég eszméjében, a boldog éetet építő országunk erejét egyre növelő nép egységének alapjaiban való megingathatatlan hit fekvésen. • BOCSEÁR JÁNOS: A politikai tömegmunka megjavítása ma a legfontosabb láncszem termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődésében Köznépünkben is egyre többen lépnek a közös gazdibiskocsilk útjaira Községünkben is több dolgozó paraszt értette meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és rátértek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Zsarnai József 13 két holdas középparaszt a kétsopronyi »Dózsa« termelőszövetkezet tagja lett Azóta, hogy ő is aláírta a belépési nyilatkozatot 9 dolgozó paraszt lépett be a »Dózsa« termelőszövetkezetbe 93 hold földdel. A »Béke« termelőszövetkezet sem maradt el a »Dózsa« termelőszövetkezettől az agitációs munkában. Náluk is vannak új belépő tagok. Roszik János 10 hát. holdas, Bobros György 10 Icát, holdas és Óvári János 6 Icát holdas dolgozó parasztok, akik a belépéskor elmondották: csak azt az egyet bánják, hogy, miért nem tértek át ők is ezelőtt két évvel a nagyüzemi gazdálkodásra. A »Haladás« tszés is komoly agitációs munkát fejt ki Jelenleg I-es típuson működik, de rövidesen át fog térni a nagyüzemi gazdálkodás fejlettebb formájára, mely sokkal előnyösebb, mint az I-es típusú. Új jelentkező tagok, akik Illasra áttérő »Naladás«-csoportba lépnek: Priskin György 10 tcát, holdas középparaszt és Valkó János 6 két holdas dolgozó paraszt Szarmiák Mihály, Kélsoprony.