Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

2 A szovjet szakszervezetek nagymennyiségű élelmiszerrel és pénzzel segítik India éhező vidékeinek lakosságát Moszkva. (TASZSZ) Az indiai Andhra tartománybeli éhezőket segítő egyesült bizottság levelet intézett V. V. Kuznyecovhoz, a Szovjetunió Szakszervezetei Köz­ponti Tanácsának elnökéhez, a többi között a következőket tartalmazta: Andhra tartományban szörnyű éh­ínség dühöng. Kérjük Önt és önön keresztül a különböző szov­jet társadalmi szervezeteket — segítsék pénzzel bizottságunkat A pénzen rizst, tejet, konzerveket és más élelmiszereket vásárolha­tunk az éhező lakosság számára Kérjük Önt, segítse bizottság­­unkat, hogy újabb ingyenes ét­é­keztetőhelyeket és egészségügyi állomásokat szervezhessünk. A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa táviratban fe­lelt az Andhra tartománybeli éhe­­rő­ket segítő egyesült bizottság­nak. A tanács távirata közli: »A­ szovjet szakszervezetek a Szov­jetunió munkásai és minden dol­gozója nevében mély együttér­­zésüket fejezik ki Andhra tarto­mány és Madrasz állam vidékei­nek dolgozó­i iránt. A lakosság megsegítése érdekében az Egye­sült Bizottság rendelkezésére bo­csátanak: tízezer tonna búzát, ötezer tonna rizst, ötszázezer do­boz tejport. Ezenkívül a szovjet szakszervezetek kétszáz­ötvenezer, indiai rúpiát adnak az éhezők számára.­ 800.183-an írták alá eddig Finnországban a Béke Világtanács felhívását Helsinki. (TASZSZ) A finn demokratikus sajtó közli, hogy a legújabb megállapítás se­­rint eddig 800,183-rm írták alá Finnországban a Béke Világtanács felhívását. A felhívást Helsinki­ben a város lakosságának 33 százaléka írta alá. Amerikai tábornokok és az amerikai sajtó beismerései Az amerikai tábornoknak és az amerikai sajtó egyaránt beismeri, hogy­ Észak-Korea most folyó aljas bolházása, a békés városok és a polgári lakosság elpusztítása, nem változtat a katonai helyzeten. Barcus tábornok, az amerikai 5. légihaderő parancsnoka augusztus 24-én kijelentette: »Na­gyon nehéz dolog« légitámadásokkal megtörni a népi erőket. A »New York Times« megjegyzi, hogy a legerélyesebb bombázással sem lehet »teljesen elszigetelni az arcvonalat«. A »Reuter« július 22-i jelentésében megál­lapítja: »A kommunisták földalatti raktárában «tartják nagy fontosságú készleteiket, amelyeket Korea sziklás dombjai védenek.« A »New York Times« minden tőle telhetőt megtesz, hogy igazolja a békés lakosok em­bertelen mészárlásait. »A háború természe­tes megváltozott — írja a lap. Ezért elkerül­­hetetlen,­­hogy ártatlan emberek is szenvedje­nek.« ' ‘­1 .» A lap nem titkolja, hogy az amerikai agresz­­szorok el vannak szánva e gyilkolás folytatá­sára. Barcus tábornok augusztus 24-én utalt az amerikaiaknak arra a tervére, hogy hetvennyolc koreai várost bombáznak és azzal fenyegetőzött, hogy ..a listára felvesznek­ további helysége­ket is. A l­­it­teri Németország 13 évvel ezelőtt támadta meg Lengyelországot Berlin. (MTI) A hiitteri Német­ország fasiszta hadserege 13 év­vel ezelőtt, 1939 szeptember el­sejéig finsította meg rablótámadá­sát a lengyel nép ellen. Az évforduló alkalmával a »Neues Deutschland« emlékeztet e nemet és a lengyel nép viszo­nyában 1915 óta végbement alap­vető változásokra.­­ A lengyel és a német nép örök barátságot kötött a Szovjet­unió példája nyomán, amely be­bizonyította, hogy a népek béké­ben és jólétben élhetnek és al­kothatnak egymás mellett. A né­met és a lengyel nép őszinte ba­rátságán meghiúsulnak azok a tervek, amelyekkel az Odera- Neisse békehatárt új háború ki­­indulópontjává akarják tenni.­­ A német és e lengyel nép vállvetve harcol az amerikai im­perializmus ellen, amely ismét egymás ellen akarja uszítani a népeket. A német és a lengyel nép megbonthatatlan barátsága segíti a két népet a szocializmus építésében — írja a »Neues Deutschland«. Vi Vaisault kérve Amerikai katonák garázdálkodása Ráma­ (TASZSZ) az »Uuita« beszámol arról, hogy amerikai ka­tonák egy csoportja a napokban banditatámadást intézett a Afon-’ lalcom­ közelében lévő Duino hely­ség béké­ül fürdőző polgárai el­len. Az amerikaiak kézigránátokat dobtak a tengerbe, amelyek a­ part közvetlen közelében robban­tak. Amikor a füldözők menekülni kezdtek, az amerikaiak géppisz­toly­­yal lőttek rájuk. Ru­­ma lakossága »Trieszt szabad terület polgári rendőrségéhez« for­dult segítségért A rendőrségi azonban közölte velük, hogy az amerikai katonák ellen nincs jo­­­gunk intézkedni. Népi demokráciák életéből• Bulgáriában folynak az előkészületek az új iskolai év megkezdésére Az új iskolaévre felkészülnek egész Bulg­áriában. Különösen nagy gondot fordítanak az iskolaépületek helyreállítására, új is­kolák építésére. A sztálini kerületben lévő 525 iskolaépületből száz­nyolcvanat már rendbehoztak, 76-at építenek, 272 épület javítása pedig folyamatban van. Jól haladnak a helyreállítási munkála­tok a sztarazagorei kerületben is. A nyári szünidő alatt megszervezték a­­tanítók és tanárok továbbképző tanfolyamait. A »Narodi­a Prosvela« állami könyv­kiadó vállalat már kinyomatta az iskolai oktatási programmot. A bolgár pedagógusok legfontosabb feladatuknak tartják, hogy megadják az ifjúságnak a magas szellemi felkészültséget és a párt, a szocialista haza, valamint a Szovjetunió iránti szeretőire neveljék az ifjúságot. . A párt- és kormányszervek jól kihasználják az iskolaév megindulásáig a még hátralévő időt. A népi tanácsok a pártszer­vezetekkel együttműködve irányítják az­ előkészületi munkákat A lengyel nép alkotó munkával építi a szocializmus fenséges épületet Varsó 1945 januárjában Tárnokban hevert. Az épületek, lakóhá­zak kilencven százaléka leégett­, vagy rombadőlt. A város, amely­ről Hitler azt mondotta, hogy örökre meghalt,­­ feltámadt hamvai­ból és szebb lett, mint valaha is volt. Az új, népi demokratikus Lengyelország fővárosában a romok helyén tiszta, széles utcák hú­zódnak. Más utcákban épületállomány-erdők emelkednek és már egi­ B­ háztömbsorok építése fejeződött be. Ugyanígy fejlődik az ipar, Varsó, a korszerű, nagy gyárak és üzemek városa is. Ebben az év­ben helyezték üzembe az első tengyel­országi személygépkocsi-gyá­rat Zseraniban. Hozzáfogtak a varsói fémkohászati üzem és még több nagyobb üzem építéséhez. A főváros központjában már meg­indult a kultúra és tudomány gigantikus, pompás palotájának épí­tése, amely a szovjet nép nagylelkű ajándéka a lengyel nép szá­mára. Milyen gyönyörű jelképe ez e palota a szovjet és lengyel­­nép barátságának. Azok, akik felszabadították Varsót a rabságból, most segítenek új életre kelteni a elpusztított fővárost. Gyors ütemben épül Németország első szocialista városa Szemlátomást épül a fürstenbergi olvasztárok városa. Kétezeregy­­száz egészséges lakást építenek a kombinát dolgozói számára. Egy­szobás lakásokat kapnak a nőtlen dolgozók, a családos dolgozók számára pedig a családtagok számának megfelelően két-h­árom­szo­­bás lakásokat biztosítanak. A szocialista város egyik részében az olvasztárok Twar­tre is költözhettek az elkészült épületek­be. Odébb egy újabb épületsor fa­lait húzzák, néhol­­már­­szalagokkal feldíszített lomb-bokréta hirdeti, hogy az épület rövidesen tető alatt lesz. A város másik részében még a földmunkálatok folynak. Az egyik nemrég létesített park mellett hatalmas kultúrház és könyvtár alapjait rakják le. Napról­­napra egyre élesebb körvonalakban bontakozik ki az olvasztárok szocialista városának jövendő képe. Ott áruházak lesznek, amott színház, ott középiskola és rendelőintézet. A város építkezése 195-­­ben fejeződik be és két év múlva már 25 ezer lakosa lesz. A Keleti Kohászat­ Kombinát olvasztávól büszkén nézik gyor­san épülő városukat és az építkezés ütemének meggyorsításáért min­den áldozatot meghoznak. Az I. és a II. nagyolvasztó olvasztórói nem­ csak párosversenyükkel igyekeznek előmozdítani a szocialista, építés ügyét. Ezenkívül rohammunkával vesznek részt a város épí­tésében is. A rohammunka során szocialista versenyre hívták ki az építkezés dolgozóit. Az I. nagyolvasztó dolgozói az első roham­u­­munka-napon 870 munkaórát dolgoztak, a II. nagyolvasztó olvasz­­tárai pedig 810 munkaórát. A Keleti Kohászati Kombinát dolgozni azóta már sok­tízezer óra rohammunkával bizonyították be, hoggy szo­cialista városuk felépítése, a szocializmus ügyének diadalra juttatása valamennyiöknek szívügye. Tények és számok Tito Jugoszláviájából (La Bulgarie Branjourd-hui, 1952. június) A mai Jugoszláviában teljes gazdasági zűrzavar uralkodik. A titoki fák állandóan szállítják ki az országból a gabonát és más a verseny aguk­at, hogy tör leesték azokat a kölcsönöket, amelyeket a kapitalista államoktól kaptak s amelyek gazdasági­­szolgaságba döntik az országot. Ugyanakkor a Tito-klikk féktelen fegyverke­zési politikáj­ának berkei egyre nyomasztóbban nehezedtek a ju­goszláv dolgozó tömegekre. A titoisták a uralt év elején e­l­törölték az átlátni árakat és az ipari és kereskedelmi vállalatokra bízták, hogy az árakat a keres­let és a kínálat alapján állapít­sák meg. Eltörölték a jegyrend­­szert is. Ez a titoigta «újítás» olyan áré­rte­­rjedéshez vezetett, hogy egy munkás béréből még a legsilán­­yabb minőségű peomag cigarettát sem tudja megvenni. A szállítás díjak meghéteze­­rezése még jobban emelte az ára­két. Ezt ez «új gazdasági rend­szert» a dinár leértékelése koro­názta meg. Amerikai gazdáik kí­vánságának engedve, a belgrádi Tito-fesisztát 1952 január 1-én egy hatodára értékelték le a di­nárt, a dolár árfolya­mát 300 dinárban állapítva meg, szemben a régi 50 dínáros árfolyammal. Az árak Szabad alakulása és képzelhetetlen káoszt eredménye­zett, így például egy vilanyva­­saló Titográdban 950 dinárba, Zverjarimbam 1200, Szkopljeban 1700 dinárba kerül, Szu­boti­cián és Cetinjeben viszont eléri az 1800 dinárt. Egy méter zefír ára Bel­grádiján 500—600 dinár­, Szuboti­­cán 700—800 dinár, Novi-Szadon pedig 900­—1200 dinár. A «Nodelne Infemnativin­e No­­vin©» belgrádi hetilap kénytelen beismerni, hogy a mezőgazdasági termékek jelenlegi ára és a je­lenlegi közezalgázhatási díjak se 1938. évieket legalább tizenöt­ször meghaladják. A képet kiegé­szíti a «Vjeestuik» című zágrábi újság­, amely 1952 március 27-i számában beismeri, hogy «egy négytagú muunkáscsalád létfenn­tartási költségei 1939-hez viszo­nyítva csaknem tízszeresére emel­kedtek. H­a az 1939-est 100-nak vesszük, akkor a létfenntartási index 1952 márciusára 986,29-re emelkedett. «Egy jugoszláv mun­­káscsaládnak manapság havonta legkisebb 20.000 dinárra van szük­­sége ahhoz, hogy szűkösen megél­­hesen, nem pedig havi 3500— 4000 dinárra, amennyi egy mun­kás vagy alkalmazott átlagos havi bére.­ A mai jugoszláviai árak vizs­gálata megmutatja, hogy pl. ha egy munkás feleségével és két gyermekével Belgrádból Szplitbe utazok, akkor csupán az oda-visz­­sza utazáshoz 24.128 dinárra van szüksége. Ez az összeg megfelel egy munkás vagy alkalmazott félévi fizetésének. S míg a jugoszláv dolgozók éheznek és rongyokban járnak, a belgrádi fasiszták korlátlan rabló» lehetőségeket biztosítanak az ipari és­­ kereskedelmi válla­latoknál uralkodó maroknyi ki­váltságos­­tőkésnek és spekuláns­nak. A «Vjecztnik» című zágrábi lap beszámol arról, hogy nemrég ’ a horvátországi Gépipari Vszsér­­igazgatóság pénzjutalomm­al ré­­gnesítette » csakovcei gyár» veze­tőségének egy részét. A kereske­delmi igazgató például bizonyos százalékot kapott: a termelés után és ezen felül évente 15.000— 20­0(H) dinár­ közt váltakozó pénz­jutalmat. A káderosztály vezető­jének és a «tervosztály» vezető­jének évi jutalma 30.000— 35.000 dinár közt változik, az admi­nisztratív igazgatóé 40—45.000 közt mozog, a műszaki igazgató évi jutalma pedig eléri az 50.000 —60.000 dinárt. A munkások jutalmazásáról az újság persze nem ír. De ez nem is csoda, mert a munkások nem részesülnek jutalomban Tito-Ju­goszláviában. Ezek az eredményei a belgrádi Tito-fasiszták «új gazdasági rend­szerének». Az utolsó szó azonban a jugoszláv «éjié, amely hama­rosan mindent számon fog nérni a belgrádi zsarnokoktól és az ítélet könyörtelen lesz. 1952 szeptember 2., kedd fiúcska kerestetik... (Österreichische Zeitung, 1952. aug. 23.) , Bing Crosbiy, az amerikai film­sztár Franciaországban készíti elő új filmjét. A filmhez szüksége van egy kisfiúra is. Ezért a párisi »Cinemundo« című filmlapja a kö­vetkező hirdetést adta fel: »Sürgősen keresünk egy hat év körüli, nagyszemű, beestt arcú,kis­fiút, aki riadt, nem mindig jólla­­kott gyermek benyomását kelti. Előnyben olyanok, akik hőnyi­tanak valamit az angol nyelvhez.« A­i d’Aumanité« lekötő ezt a hir­detést és a következő megjegy­zést fűzi hozzá: »Crosby úr bőségesen talál éhes külsejű gyermeket Franciao­szág­ban és ebbe­n az amerikai meg­szállók a bűnösük, akik befészkel­ték magukat ebbe az országba. Ami pedig az angol nyelvismeretet il­leti, egy minden ívet re biztos, min­den éhező francia gyermek tud há­rom szót Crosby úr nyelvén. Ezt »Ami, go home!«

Next