Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) mintegy 50000 egészségügyi középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mintegy 110 ezer pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott, több mint 50 000 dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Béremelés történt a népművelési intézményeknél is. Hangsúlyozta ezután azoknak az intézkedéseknek a jelentőségét, melyeket a kormány annak érdekében tett, hogy a jövedelmekben ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén a korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk — mondotta —, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, amelyek alapján— több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három- és többgyermekes családok, valamint az egyedülálló egy- és kétgyermekes szülők családi pótlékát, a már megállapított nyugdíjakat pedig — reálértékük megtartása céljából — 1971-től évenként 2 százalékkal növeljük. A továbbiakban az óvodai, bölcsődei ellátottság helyzetéről beszélt, majd az oktatási rendszer problémáinak elemzése után így folytatta: A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például, a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, televízió, minden második munkáscsaládban van hűtőszekrény és porszívó, minden ötödikben motorkerékpár és minden huszadikban személygépkocsi. A családi kiadásokból mind nagyobb hányadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdülőtelek-vásárlásra, vagy turistautazásokra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakossági ipari-javító szolgáltatások iránti keresletet. Tavaly e téren is tapasztaltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó módosítások nyomán, a helyzettel azonban nem vagyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését. Összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. Ezt követően a tanácsi gazdálkodás szerepéről szólt a pénzügyminiszter, majd azt fejtegette: " * Hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte — állapította meg. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állománya év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészülnie, ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél még bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak. Ebben benne vannak a korább évekről áthúzódó beruházásaink is. A többinél csak részleges üzembehelyezés történt. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később valósultak meg A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy néhány építőipari vállalaton kívül a Magyar Hajó- és Danigyár, a VERTELÉ, a Láng Gépgyár, a Ganz-MÁVAG többszörösen késedelmesen teljesítette a nagyberuházásokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, berendezések, műszerek vagy automatikák szállítását és szerelését. A beruházási nehézségek megszüntetésére tett intézkedések hatásáról a következőket mondta Faluvégi Lajos. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megsértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Ebben a esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság jövedelmeire pedig a vállalatok és az államháztartás. Ezután a munkamegosztás, a szakosítás, ennek kapcsán a külkereskedelmi forgalmunk alakulását boncolgatta az előadó. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb kifejezési formája a külkereskedelmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekonjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Mindez nemcsak a teendőkre hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogyegy-egy rövidebb időszak kedvező, vagy éppenséggel kedvezőtlen jelenségéből nem szabad túlzott következtetéseket levonni, így korántsem fordulatként, csak biztató eredményként értékeljük azt is, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azonos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csökkent, míg a kivitel 26 százalékkal magasabb. A népgazdaság fejlesztése, a munkamegosztás előnyeinek kihasználása szempontjából meghatározó számunkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszúlejáratú megállapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. Hozzákezdeek a szocialista integráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések. A KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül BAPA—2, kőolajvezeték. Különösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz-, a személy- és tehergépkocsi-gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Ami a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, azokat a nemzetközi piac sokféle tényezője, a konjunktúra változása és a nemzetközi pénzügyi viszonyok alakulása erőteljesen befolyásolják. Kapcsolataink ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adás-vételi ügyleteken. A továbbiakban elmondotta, hogy a követelményekhez igyekeztek igazodni a vállalatok, mezőgazdasági üzemek. Jónéhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetőse kedvező — folytatta. —■" Tartósan exportképesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarha-tartás feltételeit javító intézkedések kidolgozásával. Az anyagi érdekeltség eszközeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági termelés oldaláról belföldön színvonalas tej- és tejtermékellátást lehessen nyújtani, marhahús-exportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javításához. Őszintén meg kell mondanunk — hangoztatta a pénzügyminiszter —, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztartás jelentősebb terhet vállalni nem tud, tehát a teendő intézkedéseink pénzügyi kihatását túlnyomó részt a mezőgazdasági ágazaton belülli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. A nagyobb anyagi erővel, jobb adottságokkal rendelkező üzemek többet vállaljanak. Ugyanakkor már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása az ár- és pénzügyi intézkedéseiken túlmenően, összetett feladat: a rét-, legelő- és takarmánygazdálkodás, a háztáji gazdaságokkal való kapcsolat, megfelelő tenyészirány megválasztása, a szarvasmarha-tartás technológiájának, az üzemszervezésnek a korszerűsítése, a személyi feltételek megteremtése már most intézkedéseket igényel az üzemi vezetőktől. Gazdasági munkánk eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozóik és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás problémakörébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény ez a központi szerveknél és a tanácsoknál egyaránt. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meglevő kapacitások jobb kihasználása. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a termelő kapacitások időbeni kihasználása az elmúlt években nem sokat javult. Sok területen a modern, korszerű gépi berendezések kihasználása nem megfelelő. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűtlen és amortizált állóeszközök selejtezése tekintetében sem. További üzemeltetésük a legtöbb esetben konzerválja az elmaradt technikát A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas építési hányad mellett szeretnének a vállalatok beruházni, miközben a meglevő csarnokokban 25—30 éves — szaknyelven szólva — „0-ra leírt” gépek álldogálnak kihasználatlanul. Célszerű tehát előnyben részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek az adott kapacitások korszerűsítése, jobb kihasználása, a munkaszervezés javítása révén növelik az eszközhatékonyságot Bátrabban lehet és kell selejtezni. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes érdeke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előretartás legyen a szerződésekben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A kereskedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Végezetül megállapította a pénzügyminiszter, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Úgy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak —a gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mindannyiuk támogatását ■Htiiiiiini*n iNfininima A MAI INDIA III. Út a felemelkedéshez Az 1971. tavaszi választásokon merőben új helyzet jött létre Indiában. A monopoltőkével szövetkezett, „szindikátus” mint politikai erő teljesen öszszeomlott. Az Indira Gandhi által vezetett „új” Kongresszus majd 400 képviselőjével szemben a maga 16 mandátumával , jelentéktelen politikai párttá apadt. A jelentéktelenségbe zuhantak a jobbszárny politikai pártjai is, míg a baloldalon mind az Indira Gandhi politikáját leglényegesebb vonásaiban támogató Indiai Kommunista Párt, mind pedig a kínai orientációja szakadár frakció megtartotta állásait. Az 1971-es választások után az események logikája azt követelte volna, hogy India politikájának középpontjába egyértelműen a gazdasági feladatok megoldása kerüljön. A nemzetközi helyzet alakulása azonban ezt nem tette lehetővé, miután kirobbant az ismert „Pakisztán-válság”. Nyugat-Pakisztán csapatai megszállták az India északkeleti határán lévő keleti tartományt és véres terrorral nyomták el annak függetlenségi mozgalmát. Mindez Indiát azzal a veszéllyel fenyegette, hogy kétfrontos háborúval kell szembenéznie, méghozzá olyan helyzetben, amikor a pakisztáni válság az Indián belül hindu-mohamedán ellentétek katasztrófális kiéleződésével fenyegetett és a határon átáramló bengáliai menekültek óriási gazdasági terheket is róttak a kormányra. További nehézséget jelentett, hogy a maguk hatalmi-politikai céljai érdekében az Egyesült Államok és Kína Pakisztánt támogatták, s a vezető nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió állott India oldalán. A tűrhetetlen helyzet végülis robbanáshoz vezetett, s a harmadik indiai-pakisztáni konfliktus bebizonyította a mesterségesen létrehozott pakisztáni állam életképtelenségét. Az elgyötört Kelet-Pakisztán „Bengál Népi Köztársaság” néven kiharcolta a függetlenségét, s ezzel a második világháború óta először, India északkeleti határán baráti állam jött létre A Bengál Népi Köztársaság megszületése Indiát a szubkontinens egyértelműen vezető országává tette Jónéhány , belső harcokkal, véráldozatokkal politikai küzdelemmel terhelt esztendő után India elérkezett ahhoz, hogy minden erejét viszonylag zavartalanul a gazdasági fejlődésnek szentelheti. A feladatok természetesen óriásiak, s azokat — nagyon vázlatosan — a következőkben lehet összefoglalni: 1. 1974-ig meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés 4,5 százalékos és az ipari termelés 9 százalékos reálnövekedését. Ehhez a korszerű agrotechnikai eljárások bevezetése és a gépesítés fokozása szükséges. 2. Tovább kell növelni az állami beruházások arányát. 1974 végére az összes beruházásokban 64 százalékkal kell részesedniök az állami célkitűzéseknek, s ezen belül az alapiparágak (acél, olaj, bányászat) veszik igénybe az állami beruházások túlnyomó részét. 3. Mindez természetesen nem gyorsan megtérülő beruházás. Éppen ezért Indiának minden erővel törekednie kell exportjának fokozására. Már most is megfigyelhető, hogy az export szerkezete kedvezőbb, mint korábban: a hagyományos cikkek (tea, textil stb.) aránya csökken, az ipari kész- és félkész termékeké viszont növekszik. 4. Ebben a bonyolult egyensúlyi helyzetben végre kell hajtani a külföldi kölcsönöktől és hitelektől való függés csökkentését , de annak a realitásnak tudomásul vételével, hogy India jelenlegi helyzetében nem vetheti el teljesen a külföldi kölcsönöket. Ez ily módon politikai kérdéssé válik: a tőkés országoktól olyan feltételek között kell biztosítani a hitelt és kölcsönöket, hogy az ne veszélyeztesse az ország függetlenségi politikáját. 5. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításában óriási jelentősége van a szocialista országokkal, és mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésnek. Az India stratégiai és külpolitikai helyzetében bekövetkezett kedvező változások, valamint a Kongresszus megtisztulása és a belső politikai helyzet megszilárdulása megfelelő feltételeket teremt e nagyszabású gazdasági feladatok végrehajtásához. Gigászi ország, gigászi nehézségeit kell legyűrni. Ez természetesen hosszú évtizedek, vagy éppen generációik feladata. A felemelkedéshez vezető út azonban ma világosabbnak és tisztábbnak tűnik, mint a független India megszületése óta eltelt 25 esztendőben bármikor. Gömöri Endre