Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
* krója a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Régi témák — új fejlemények Ha az újságolasó gyorsan és felületesen futotta át a hét fő címeit, csaknem kizárólag régi, ismerős témákra bukkant. Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet következetes betartása, a közel-keleti rendezés problémája jó ideje viszsza-visszatér a jelentésekben, s nem váltott ki különösebb meglepetést, egy esetleg újabb dollárválság árnyéka sem. Mégis van új a júniusi nap alatt, és a ,,régi témák” a héten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megszületett a döntés, július 3-ra Helsinkibe összehívták az európai biztonsági értekezletet. Megállapodtak a négypontos napirendben is, magával a biztonsággal összefüggő politikai kérdések; a gazdasági, tudományos-technikai, környezetvédelmi összmunka; az együttműködés emberiességi és más területeken, valamint a konferencia után teendő további lépések szerepelnek a tárgyalási előterjesztésen. A nyitány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záró akkordra csúcskonferencia formájában ismét a finn fővárosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biztonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista országok következetes küzdelme meghozta gyümölcsét, s javaslataik realitását mutatja, hogy megközelítően az általuk indítványozott időpontban összeülhet a konferencia. Dipoli korszerű épületkomplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta hosszabb-rövidebb szünetekkel az európai értekezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám valóban csupán az első szakasz értvéget. Új erőfeszítés következik a diplomáciában, hogy a konferencia ne csak összeüljön, de eredményes is legyen. A hét másik fontos európai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybírósága visszautasította a jobboldali bajor tartományi kormány zavart keltő panaszát, s ezzel elhárultak az akadályok a két német állam alapszerződésének életbe lépése előtt, megkezdődhettek az előkészületek az NDK és az NSZK ENSZ felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jelzik Le Duc Tho és Kissinger újabb párizsi tárgyalási fordulóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilágot. Korábban amerikai részről olyan kiszivárogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formájában is lefekteti majd a vietnami tűzszünet betartásával kapcsolatos kérdéseket. Saigonban viszont sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu-rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények: Dél-Vietnam szabad területein a gyors konszolidáció jegyében ünnepelték az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának negyedik évfordulóját. A Dél-vietnami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy valahol a DIFK fennhatósága alatt álló területen diplomaták adták át megbízó leveleiket, köztük az első magyar nagykövet Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete jelentkezett a héten, úgy tűnik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymásutánban többször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk : a baj nemcsak gyakoriságával jelentkezik, de igazából nem lehet megállapítani a roham közvetlen kiváltó okát. A diagnoszták mégsem tanácstalanok, hiszen a háttér közismert, a tőkés valutarendszer mélyreható átalakítására lenne szükség. A Fehér Házban összeült a „konzílium”, a válság megbeszélése a szűkebb kabinet részvételével, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak és tudnak-e valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejleményeket hoztak és hoznak, de kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybeesik a hatnapos háború hatodik évfordulójával — egyelőre nem mutatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt ►hozzászóló az állandó tagok mind ez idáig tartózkodtak az érdemi megjegyzésektől. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ-ben, ugyancsak a korábbi BT határozatra alapozódik, annak végrehajtásához, állapítanak meg menetrendet és Waldheim főtitkárnak nagyobb személyes szerepet biztosítana a puhatolózásokban. A viszonylagos némaság a Biztonsági Tanács patkó alakú asztala mellett természetesen nem annak következménye, hogy a résztvevők nem alakították volna ki véleményüket. Előfordulhat — jóllehet erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfelelően, a színfalak mögött folyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös álláspont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jövő héten derülhet fény, amikor hétfőtől folytatódik a vita, noha a következő felszólaló még nem jelentkezett... Az amerikai sajtó Brezsnyev látogatásáról Az amerikai sajtó nagy figyelmet szentel Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni útjának. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök lapja hangsúlyozza, hogy Brezsnyevnek Egyesült Államokba teendő látogatását a jelenlegi nemzetközi helyet széles körű összefüggéseiben kell értékelni. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlődésével elválaszthatatlanul összefügg a kétoldalú kereskedelem bővítése. Ezzel kapcsolatban a Wall Street Journal felszólítja az amerikai kongresszust, hogy a lehető legrövidebb időn belül hagyja jóvá az amerikai kormánynak a kereskedelmi reformra vonatkozó törvényjavaslatát, amely — mint ismeretes — a többi között előirányozza a legnagyobb kedvezmény megadását a Szovjetuniónak. A Daily World hangsúlyozza, hogy Brezsnyev látogatása előmozdítja a békés egymás mellett élés azon elveinek valóra váltását, amelyeket „A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapjai” című dokumentum tartalmaz. Az okmányt — mint emlékezetes — tavaly májusban írták alá Moszkvában. (TASZSZ) Szigorú társadalmi és gazdasági rendszabályok Argentínában Hector Campera argentínai elnök pénteken este széles körű társadalmi-gazdasági rendszabályokat jelentett be. A nemzethez intézett és a parlamentben elhangzott üzenetében egyebek közt közölte, hogy két évre befagyasztják az árakat. Ez lehetővé teszi a munkanélküliség felszámolását, a bérek javítását és azt, hogy véget vessenek az inflációnak és a tőke menekülésének az országból. Az államfő egyidejűleg bejelentette a fizetések június elsejei hatállyal kétszáz pesóval történő általános emelését. A minimális havi fizetés ezer peso lesz. A terv magában foglalja a nyomornegyedek felszámolását szolgáló széles körű lakásépítési programot is. Campora azt is bejelentette, hogy a földtulajdonból, valamint a szabad foglalkozásokból (orvosok, ügyvédek stb.) származó jövedelmeket meg fogják adóztatni. Egész sereg pénzügyi rendszabály határozza meg az osztalékokat, hiteleket, az exportot és az importot. Szigorú ellenőrzésnek vetik alá a külföldi beruházásokat, valamint a magán- és közületi bankbetétek- nem, a bankok részéről történő felhasználását. Üzenete befejezéséül Campora elnök élesen bírálta és „kegyetlen diktatúrának” minősítette az előző katonai rezsimet. (AFP) Kissinger— Le Ditc Tho-tárgyalás A Párizs környéki Gif-Sur- Yvette-ben szombaton déli 12 órakor megkezdődött a vietnami tűzszünet biztosításával foglalkozó tárgyalások harmadik ülése Kissinger amerikai elnöki főtanácsadó és Le Dutc Tho, a VDK kormányának képviselője között. (UPI) A helsinki konzultáció mérlege Hosszú és sokszor nehéz munka után, de végül is teljes sikerrel fejezte be több, mint féléves tárgyalás-sorozatát a helsinki nagyköveti konzultáció. A több szakaszban lebonyolított diplomáciai erőfeszítés gyors mérlegét megvonva, mindenekelőtt a legfontosabb tényt kell szem előtt tartanunk: 32 európai ország, a földrészünkön élő nemzetek csaknem összessége a történelem folyamán először vállalkozott arra, hogy két tengerentúli hatalom, az Egyesült Államok és Kanada bevonásával, közös szándékkal helyezze általánosan elfogadott elvi alapokra az államok közötti kapcsolatokat, erősítve ily módon a kollektív biztonságot és fejlessze ennek legjobb támaszát, a sokrétű együttműködést. A szocialista országok elvi politikája és állhatatos erőfeszítései eredményeképpen már a konferencia előkészítő tanácskozása jelentős mértékben járult hozzá az európai biztonság megszilárdításához. Az első napirendi pont tématervének keretében ugyanis a 34 résztvevő állam egyértelműen leszögezte az államközi kapcsolatoknak a békés együttélés szempontjából elengedhetetlen alapelveit. Ezen elvek közül nem egy szerepel már az ENSZ különböző nyilatkozataiban és dokumentumaiban is. Jó néhány viszont csak az utóbbi években kibontakozó világméretű enyhülési és közeledési irányzat terméke, s eddig csak kétoldalú államközi szerződésekben rögzítették. Ezeknek az elveknek különösen a határok sérthetetlenségének,az erőszakról való lemondásnak, a belügyekbe való be nem avatkozásnak egy összeurópai okmányban való lefektetése nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a tőkés világ két évtizedes hidegháborús és felszámolási kísérletek után kénytelen volt véglegesen tudomásul venni a szocialista országok független állami létét és a szocialista világrendszer tényét. A szocialista diplomácia komoly sikere, hogy a biztonsági értekezlet lényegét alkotó államközi elvek érvényességét minden nyugati manővert és kísérletet leküzdve, kiterjesztette a helsinki dokumentumokat az európai együttműködés két fő területére, a gazdaságra és a kultúrára is. E két napirendi pont okmányai már bevezetőjében, hangsúlyozzák, hogy a sokoldalú együttműködés fejlesztésének célja és értelme az európai béke és biztonság erősítése. A harmadik napirendi pont keretében az európai államok kísérletet tesznek arra, hogy a kulturális élet területén népeik egymás igazi megismerése, a szellemi értékek cseréjének kibővítése révén közelebb kerüljenek egymáshoz. összefoglalva elmondható, hogy a helsinki sokoldalú konzultáció jó munkát végzett. Komoly eredményekkel gazdagította az európai enyhülés és együttműködés folyamatát és létrehozta a szükséges kereteket ahhoz, hogy a következő hónapok során az európai államok új korszakát, a kontinens biztonságának kollektív megszilárdítására irányuló erőfeszítések korszakát nyissák meg együttélésükben. Amerika útjain 3. Családi farm Bárhol a világon érdekes elbeszélgetni a földművesekkel. Amerikában azonban ez nem olyan egyszerű. A farmér szöges dróttal zárta el földjét. Ez az állatok számára áthághatatlan akadály, az emberek számára pedig jelzés, hogy itt kezdődik a magánbirtok ... Wisconsin államban negyven kilométernyire Madison várostól mégis rászánták magunkat, hogy megsértsük a szent határt. Nadrágunk épségét veszélyeztetve átmásztunk a szögesdróton. Behatolásunkat nyomban észrevették. Egy aszszony jött akerítéshez — kissé tétova udvariassággal és kérdőn felhúzta szemöldökét. Fiai testőrökként kísérték. Köszöntünk és bemutatkoztunk. Az amerikaiak arcára kíváncsisággal vegyes aggodalom ült ki, amikor közöltük, beszélgetni szeretnénk velük. — Warren! — kiáltott az asszony és kezével intett. A kiáltásra vetőgép-vontató traktor állt meg a barázdában. Warren odajött hozzánk. Tenyerét nadrágjába törölte. Szalmakalapot viselt, markáns arca csupa por. Hatalmas termetű, erős kezű, szőke hajú férfi. Kissé meg volt illetődve. — Kérem, üljenek le. Így ismerkedtünk meg Warren Miller farmer családjával. Az asszony, Joss szintén farmercsaládból származik. Negyven körüliek mind a ketten. Fiai, a tizenöt éves Joe a kilencedik osztályba jár, Jimmy pedig tíz esztendős. Milleréknek napszálltáig nagy mennyiségű kukoricát kell elvetniük. Tizenhárom éves lányuk, Margaret közben ebédet főz. A farmerház a dombon áll. Mikor az ebéd elkészül, Margaret megkondítja a ház falán függő gongot. A Miller család négy tagja ekkor beül a dzsippbe és egy pillantást vetve a közeli réten legelésző tehenekre, ebédelni indul. Ebéd után mind a négyen sötétedésig folytatják a munkát. Így megy ez mindig, nemcsak a vetés idején. Ugyanígy dolgozott ezen a földön Warren nagyapja és apja is. Ugyanígy tanítja most az apa munkára a fiait. Az iskolából autóbusz szállítja a gyerekeiket a farmokra. Hazaérkezésük után két órát tanulnak, majd munkához látnak. A munkából ugyanis mindenkinek kijut. Jimmynek például ötéves korától az volt a feladata, hogy a baromfira ügyeljen. Most, miután már tízéves, traktort is vezethet. Az idősebb fiú, Joe minden olyan munkát elvégez, amit az apja, Milleréknek háromszáz acre (kb. 120 hektár) földjük van. A traktor hatezer dollárba került. Van harminc tehenük és ötven juhuk. A szomszéd farmerektől eltérően Millerék húsra nevelik a teheneket. (A gazdának ugyanis gyermekkorában megsérült a keze és így nem tud fejni.) A birtokon annyi szénát, silót, zabot és cukorrépát termesztenek, amennyi a jószágnak kell. — Nehéz? — Nehéz. Évek óta azt se tudjuk, mi a mozi. Nem emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára vendégségben. Legföljebb televíziót nézünk esténként. Munka és munka... Életünk minden napja egyforma: ötkor kelünk és csak éjfélkor kerülünk ágyba. Millerék a tojáson kívül mindent vásárolnak: kenyeret, tejet, zöldséget, húst, gyümölcsöt („birkát vágni, vagy paradicsomot termeszteni ... — erre nem jut erőnk”). A Miller-féle farm közepesnek számít. A termékekből befolyó jövedelem évi 10 ezer dollár. — Vannak-e gazdag farmok a környéken? — Hogyne. És ezek most még gazdagabbak lesznek. Ha viszont a jövedelem a mienkénél alacsonyabb, akkor a birtoknak vége. Sok földet eladtak már errefelé. Mi még tartjuk magunkat. Az amerikaiak, természetüknél fogva nem szeretnek panaszkodni. Akármilyen rosszul megy nekik, azt mondják: nem baj, megélünk valahogy. Nem lett volna helyénvaló, ha arról faggatjuk Milleréket, ami nyilvánvalóan aggasztja a munkaszerető földművest. A csendet Joss szakítja meg. Elmondja, hogy Madisonba készül és a házaknál tojást ad el. Ezután megint szünet következik. Tudták Millerék, és tudtuk mi is, hogy amerikai viszonyok között a farm helyzetén tojáseladással javítani — már a végső kétségbeesés jele. — Nos, ilyen a mi családi farmunk. Ezekről a farmokról mostanában sokat írnak, sokat foglalkozik velük a televízió is. Jois közben csokrot kötött mezei virágból. — Ezt maguknak ajándékoznám, a mi földünkről... * * • Amerika mezőgazdasága rendkívül produktív, aminek