Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Egységben isgazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth „félkarú óriás"-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűul szolgálnak az események hajlama között...’ WW-ben már a megszervezettebre erő, a magyar munkásosztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban már a munkásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. A 2. HM9-es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kelett foglalnia, az egész nép századok alatt: feigyfát, megoldatlan gondját-ha-A Tanácsköztársaság leverése OÉÉB medenforradalom sötét éjszakáig borúlt » országra De a munkásosztály soha nem tagadta meg 19 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígéretesebb holnapre. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása KVXL november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szobornál 1092. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés. „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt áló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegáles röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük...’* Ismernünk kell a magyar imászkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1941. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyed százada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a marxizmus-leninizmus szellemében cselekedett, amikor a nemerteg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá, erőtlenné vélik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, a MSGMMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot, helyreállította az elvi politikát, a párthegységiet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóra váltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus-leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZ3MP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Meg nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámultaik, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sós 9. fordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlánrésze van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette : az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tettekkel felett osztályoz pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szocialista brigádmozgalomi üzemek, a műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, mi még kibontakozóban levő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a tontttrrálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. Ki tudja hányan álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkém gondolünk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg líra, június 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus. TÁRGYALŐTEREMBŐL. (10. oldal) MA ÖTEN A HÁZTETŐT? (3. oldal) • MI HÚZTUK AZ IDŐT (9. oldal) • A megye tizenegy legjobb közös gazdasága között a békéscsabai Május 1 Tsz A kitüntetett dolgozók csaknem fele nő Másfél évtized óta ismét hallat magáról a békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezet. Az 1972. évi gazdálkodással, politikai és társadalmi munkával kiérdemelték a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet. Az ezzel kapcsolatos ünnepséget tegnap, június 9-én délelőtt tartották Békéscsabán a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Gyulai úti kultúrtermében. Szatmári László, a tsz pártszervezetének titkára köszöntötte a megjelenteket, Kovács Pál országgyűlési képviselőt, a városi pártbizottság tagját, Nagy Mihályt, a Körösök Vidéke Tsz-ek Szövetségének titkárát, Molnár Lajosnét, a megyei tanács főelőadóját, s a vállalatok, intézmények küldötteit. Lagzi Mihály tsz- elnök összegezte az 1972. évi gazdálkodás fontosabb tapaszttalatait. Arról beszélt, hogy az elmúlt öt esztendőben váltakozó gazdasági siker kísérte a szövetkezet működését, amely 1972-ben országosan is figyelemre méltó eredményekkel zárult. Búzából, kukoricából, cukorrépából, zöldségből már európai színvonalon folyik a termelés ebben a viszonylag mostoha adottságú — korábban, igen sok szubjektív problémával küszködő — szövetkezetben. Ahogyan rendeződtek a nézetkülönbségek, erősödött a közös gazdaság szervezeti egysége, sokasodnak a jobbnál jobb eredmények, ha a megye tizenegy legjobb szövetkezete között találhatók. Ezekben a szocialista brigádok és mindenekelőtt a nő dolgozók jeleskedtek. Kifejezésre jut ez a kitüntetésekben is. A kitüntetettek csaknem fele nő. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta ifj. Józsa Balázs traktoros. Miniszteri Dicséretben részesült Petrovszki Pál állatgondozó. A Termelőszövetkezet Kiváló Tagja jelvényt Kelemen Lajos és Novák György traktorosnak, Laukó András takarmányosnak, Krizsán Pál sertéshizlalónak, Zelenyánszki Mihály rugó-kovácsnak, Krizsán Mihály kombáj rostak, Futaki László öntöző szakmunkásnak, Hrabovszki Mátyás magtárosnak, ifjú Vrbovszki Pál kőművesnek, Sáláth Jomesné, Makos Györgyné, Szatmári Lászlóné és Békési Andrásné zöldségkertésznek, továbbá Sajóén Mihályné, Reczai Jánosáé, Perei Andrásné és Cservenák Györgyné növénytermesztőnek adtak át. B. K. KISZÖV klub nyílt Békéscsabán A kisiparú szövetkezetek békéscsabai dolgozóinak régi óhaja teljesült tegnap. Június 9-én ugyanis a KISZÖV Békés megyei székházának Szabadság téri alagsorában az OKISZ, a MÉSZÖV és a KISZÖV dolgozóinak kétezer óra társadalmi munkájával létrehozott „Gyopár” pinceklubját Goldberger János, a KISZÖV Békés megyei elnöke ünnepélyes keretek között adta át rendeltetésének. A klubot Kraszkó Endre, a szövetkezeti bizottság elnöke vette át, s elmondta, hogy az új kulturális létesítmény Békéscsaba kisipari szövetkezeti dolgozóinak lehetőséget biztosít az eddig hiányolt klubéletre. Ezután a társadalmi munkában élenjáró dolgozóknak könyvjutalmakat adott át. Az átadási ünnepségen jelen voltak az OKISZ, a MÉSZÖV és a KISZÖV Békés megyei elnökségének vezető munkatársai és a társadalmi szervek képviselői. Az Olvasó Népért Mozgalom Országos Tanácskozása Nyíregyházán Június 14-én és 15-én Nyíregyházán lesz az Olvasó Népért Mozgalom I. Országos Tanácskozása. A tanácskozást a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Írók Szövetsége rendezi. Megnyitóján — a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán is részt vesz és vitaindító előadást tart Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. Békés megyéből számosan ott tesznek a jelentős megbeszélésen. A csoportot Krisztoff Andrásné, a HNF Békés megyei titkárságának művelődéspolitikai munkatársa vezeti. 1