Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
4— eta 21. Élővirág lila szalag „Feledhetlen elnökének a veres kereszt egylet.“ 22. Kék szalag nefelejts koszom. „A csizmadia ipartársulat, tiszteletbeli elnökének 22. Gyöngyvirág és ibolya koszorú fekete szalag. „A gyulai tűzoltó testület, feledhetlen emlékű alapitó tagjának és lelk“ pártfogójának.“ 24. jA jó apát úrnak, Szénásy József családja“Élővirág, fehér szalag, csíiládjs És még több szalag nélküli koszorú. tett «t,”t rsadalmi és közgazdászati hetilap. terhez, a szegényalap javára, gróf Wenckl Frigyesné pedig 101) írtot; ez utóbbi cé MílGlIEXIENIS MINDEN VASÁRNAF. a megboldogult, által hagyományozott ij tál együtt tiszt. Bazár Gyula segéd / által fog a szegények részére hyjk/.. . ■ , - . isten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein* Bernát fürdö-utcza 4., Klaasenstein 's Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza, Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1, Az Alsó Fehér orossza a goz^er Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. közgyűlése Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dobay János. Gyula, 1894. január 7-én. XIIII. (XXVI) évfolyam. . 4 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.. . Nyílt-tér sora 10 kr. ; (1893. deczember 20-á/ A határozatképes számig gégi tojokat Kadira Györg’s vözölvén, a jegyzők : ‘•■‘ler Gyula • Göndöcs Benedek. Emberöltők múltak, emberöltők fognak elmúlni, mig e várost — emberi életben — olyan fájdalmas, olyan nagy, olyan pótolhatlan veszteség érje, mint most Göndöcs Benedek halála. A kábító csapás után, amelyet hirtelen halála keltett, idő kell hozzá, hogy a roppant veszteséget csak némileg is mérlegelni tudjuk. Hazája, hű fiát, egyháza, hivatása színvonalán messze felülemelkedő papot, családja, öntoláldozólag szerető rokont, a szegények, özvegyek, árvák és elhagyottak, legnemesebb szívű gyámolukat, Gyula városa — melynek pedig nem volt szülöttje, de amelynek közéletével két évtized óta teljesen összeforrt: — legkiválóbb, leghasznosabb polgárát veszítik el benne. Igenis, mint pap, a mindinkább kevesbülő régi jó magyar plébánosok egyik typikus alakja volt. Hű őrzője s szigorú követője ugyan egyháza dogmáinak, de tel yes vsn raientt a fanatismustól, s azonkívül más hitfelekezetekkel és más hitfelekezetbeliekkel szemben nemcsak hogy türelmes, de maga a megtestesült toleranczia. A hitfelekezeti súrlódások és villongások mai szomorú korszakában ezer szerencséje lenne az államnak, ha Göndöcs Benedek lelkületű főpapokkal lehetne az egyházpolitikai kérdések fölött tárgyalnia s megállapodásra jutnia. Szerencse lenne az államra, de nem kisebb előny és szerencse magára a kath. egyházra nézve is. És lehetetlen keserűség nélkül, a jogos méltatlankodás hangján meg nem bélyegeznünk azt a — most már nincsen tekintet, mely bennünket az igazság hangoztatásától visszatartana — szükkeblüséget, azt a részakaratót, azt az igaztalan mellőztetést, mit Göndöcs Benedeknek mint papnak, évtizedeken keresztül egyházi fensőbbségei részéről elviselnie kellett. Az a pap, ki kétszer annyit költött emberi s jótékony czélokra, mint amennyi lelkészi czímen szerzett jövedelme ; az a pap, ki a krisztusi szeretetnek époly mértékben követője, mint hirdetője volt, mint pap, csak untaira vihette, amennyire a gr. Wenckheim család patronatusnak alkalma lehetett érdemeit honorálni, azontúl nem haladt egy lépést sem. A magyar püspöki kar harmadrészének individuális érdeme együvé téve nem ér fel magával Göndöcs Benedekével, aki hetven esztendős koráig még kanonoki állásig sem vihette fel. És mindezt azért, mert mint magyar ember, mint magyar pap, nem értett a hízelgéshez, nem intrikált, hanem azon a természetes hangon és őszinteséggel beszélt a Szent István társulati közgyűlésen és a püspöki aulában, mint itthon a gyulai parochián. Ezt a pozeár főpapok soha el nem nézték, soha meg nem tudták neki bocsátani. Igaztalan mellőztetése minden jóérzésű embert bántott, noha szorosan vett önzésből mérlegelve: a gyulai hívekre, Gyula városára nézve kiszámíthatlan szerencse volt, amennyiben egyházi előléptetése Gyuláról való távozását vonta volna maga után. És abban hitfelekezeti különbség nélkül egyetértett e város közönsége, hogy Göndöcs Benedek távozása Gyulára nézve nemcsak csapás, hanem valóságos katasztrófa lészen. Amit Göndöcs Benedek a jótékonyság tkterén kifejtett, az hasonlíthatlan, páratlan, labozatom tüneményszerű. Ambiuús jó embereknél egyik szép tulajdon : a jótékonyság gyakorlása, Göndöcsnél életczél, valóságos életszükséglet volt. És hányféle úton-módon tudta ő embertársaival szemben a jóakaratot, a jótékonyságot gyakorolni? Tizenöt-húszezer forintnyi évi jövedelmének felét példátlan nagy vendégszereteten alapuló háztartása, másik felét pedig a szegények és segélyre szorultak emésztették fel. Sohasem volt fölöslege, sőt gyakran megtörtént, hogy jótékonysági kötelezettségének teljesítésére hitelre szorult. De nemcsak önmaga volt jótékony, hanem rendkívüli mérvben közvetitte is a jótékonyságot. Ha s amikor már sajátjából nem futotta: a haza közeli s távoli részén levő főurak és úrnők jótékonyságára appellált szegényei érdekében. I)e pénz és értékadományainál nem kisebb sőt lehetőleg nagyobb jótétemény volt abbeli törekvése, hogy a mélyre szorultak, könyöradományok helyett állandó keresethez jussanak és rendkívül összeköttetéseinél fogva százakra rug a szegények, özvegyek s árvák száma, kiknek ilyen után módon tisztességes exisztencziát biztosított. A gyulai papiak két évtizeden keresztül valóságos jótékonysági iroda volt, ahol szintén a nemesszivü apát jótékonyságát élvező egy-két ifjú, a közügyek és kiválókig a szegények érdekében százféle kérvény, megkeresés és kimutatás írásival volt örökké elfoglalva. Páratlan jószivéről tanúskodott az is, hogy habár legméltatlanabbul is megbántotta valaki, ami nem is olyan ritkán történt meg, ha az illetőnek a legkisebb szívességet tehette, nem is várta, hogy az előbb bocsánatot kérjen tőle, hanem époly készséggel és lelkiismeretességgel eljárt az érdekében, mintha nem jogtalan sérelmet szenvedett, hanem az illetőnek talán lekötelezve lett volna. Bánatnak, szivből fakadó fájdalomnak vigasztalan, keserű kényei áztatták két napon át ravatalát; a szegényeké, elhagyottaké, kik az ő halála után válnak csak igazán szegényekké s elhagyottakká. És Gyula városa ? mely iránt boldogult elesünk a fiainál több: atyai gyöngéd érzelmet táplált és szeretettel viseltetett! Két évtizedet meghaladó idő óta, külföldi s hazai neves emberek, tudósok, irók és művészek, akik Gyulán megfordultak, Göndöc Benedek által ismerték meg városunkat , ami szimpátiákat Gyula iránt megőriztek é táplálnak, azt mind Göndöcs Benedeknek Göndöcs Benedek széles e hazában párját nem találó szívós vendégszeretetének köszönhetjük Egy? csomó instituczió: a régész és közművelődéstörténelmi egylet, a népkert, a pavillon (amellyel halhatatlan nevét örökitendjül meg,) mint az ő direkt ügybuzgalmának é áldozatkészségének köszöni lételét. Az árvaházban, a kath. főgymnasium alapban közvetve szintén rendkívüli érdeme vannak. Ő volt gyámja, ő volt nevelője a minden női erényekben bővelkedő, páratlan szívjóságú Winckheim Krisztina grófnőnek, és soraiban is hálásak leszünk, hogy a nemes grófnőben a Gyula városa iránti jóindulatot felébresztette és állandóan ápolta, fejlesztette. És most meghalt , nincsen többé! Nevét elejti a vágyó remény, s átvesz a fájó emlékezet. Megsiratja az értelmiség, megsiratja ipar, iparos és kereskedő, megsiratják hívei megsiratják az idegen hitfelekezetnek, mer bizony mindenkinek halottja ő ! És mindenki, aki gondolkodni szeret megdöbbenve kérdezi a sorstól: „mi jövendő készítesz előre városunknak, hogy legjobbja elveved közülünk?“ Óh mi sokáig fogjuk őt gyászolhatni! ! ■ Mert veszteségünk nagyságát eszünkbe juttatja minden nap és minden nagy emlék, amit elhagyott maga után, és minden üres tér, ahonnan ő hiányzik. Istenben boldogult szeretett Főpapunk! aki elhagytál, midőn nem küldénk és nem térsz vissza, amidőn hívunk; kit mindenütt fogunk látni, midőn nem vagy, — a nagy űrről, mi utánad marad, nyugodjál csendesen kebelén e hőnszeretett városodnak, melynek jajkiáltása soha ne zavarja meg álmodat. Áldásunk te rajtad! — áldásod mi rajtunk! A mi áldott jó papunk! Hull a hó. — Fehér leple borítja az Úrházát, — melynek ormán fekete lobogó leng. Az Úr szolgája halt meg, — oltára gyászba borult.. Göndöcs Benedek pusztaszeri apát, gyulai lelkész elhunytát hirdeti az Egyház gyásza, — hirdetik a középületek fekete lobogói, az üdvösségre áhítozó hívek ezreinek, mindnyájunknak mély fájdalma s hirdetik a szegények elhagyatottak jajjai. A jóság kincseivel pazarul megtelt szív megszűnt dobogni. A szeretet áldásait nem osztja többé a jól tevő kéz. Még cseng füleinkben hangja az ünnepi dalnak: „Örvendjetek! Megváltónk született Dicsőség, dicsőség Istennek.“ Még halljuk az imára hívó harangok elhaló zúgását. Még zeng a hálaadó zsolozsma, mely szíveinkben az uj év uj örömreményeit fakasztó, s ma már mély bánatba borult szívvel, fájdalomtól megtört lélekkel állunk a sírhalom felett, mely elfedi a szeretet, a közjó a hit buzgó apostolát. Ezrei A szenvedőknek megrendülve állják körül a gfrtfA fájdalom közös, s a sírnál együtt borul le gazdag és szegény. Ki adhat enyhülést a minden szívet átható fájdalomnak ? A szegények özvegyek, árvák gyámola, a közjónak fáradhatlan tevékenységű napszámosa, a közérdek önzéstelen, egyenes lelkű harczosa, kit sem gúny, sem hidegség sem méltánytalanság nem tántoríthatott meg a közjóra irányuló törekvéseiben, nem gátolt az előhaladás szolgálatában : Göndöcs Benedek nincs többé. Jótékony melegsége áldoz írtkész szívének nem árad szét többé! Nem merít vigaszt áldott jóságából a szenvedő! Nem nyer támogatást pazar bőkezőségéből a közérdek! Mily kiterjedt volt áldásos működésének tere! s mily kicsiny a sir, mely aranyi jóságra, annyi szeretetre, s anyagi áldozat készségre borul. D. Gy. Életrajzi adataiból — a mennyire rendelkezésünkre állanak — a következőket adjuk: Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát, gyulai lelkész, Nagy-Váradon, 1824. julius 24-én született tősgyökeres magyar szülőktől, kiknek vallásos nevelése korán megérlelték hajlamát az egyház pálya iránt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után 183-ban a nagyváradi egyházmegye papi növendékei közé lépett s theologiai tanulmányai bevégeztével többen áldozárrá szenteltetvén, báró Bémer László püspök, fölismerve szép tehetségeit, udvari papjai közé kívánta fölvenni. De ő benne már akkor megvolt a hajlam az elzárkózás helyett az élet tevékenységre nyüzsgő áradatában venni részt, s mint világ pap, lelkipásztor, élni hivatásának, így jön még ugyanazon évben újkígyósi segéd lelkész. Hive csakhamar megszerették a természetes, keresetlet magyaros modorú, barátságos fiatal papot, kine iíj holtsége s lelkes temperamentum11 csakha mignyeré számára Kígyós kegy urának, a daszdagságáról hires gr. Wenckheim József Antal ralmát, úgy hogy ez kastélya melletti kápolnába lelkésznek hivta meg udvarához. S midőn öreg gróf 1852. évben közeledni látta végóráját, yetlen gyermekének, Krisztinának egyik gyámal tévé, nevelését is az ő gondjaira bízvány lön Göndöcs Benedek nevelő atyja az országkor leggazdagabb árvájának. S hogy az öreg úr választása mennyire szerencsés volt, azt a mérdek körig igazolhatná legjobban, melyetrisztina grófnő letörült, s ama,mesés összegek, elyeket jótékony és hazafias czélokra ádázott. haza- és a felebaráti szeretet levegője volt az, elylyel a derék lelkész a gondjaira bizott grófnőt árnyeré, s melyben őt honleányi erényekben , gazdaggá, fenkölt lelkűvé és könyörületes ívüvé nevelé. Mint a kiskorú grófnő gyámja és nevelője eutazván egész Európát s kiváló érzéke lévén gyakorlatiasság iránt, — sok oldalú ismeretet s tapasztalatot volt módjában értékesíteni. Költég és fáradság kimélése nélkül mintát -lepeket tlltott fel földjein s figyelme kiterjedt a gazdaág minden ágaira. Az állattenyésztés és az ilatnemesités terén a legismeretessebbek egyike z ő neve volt, kinek nemesített tenyészfaj lovaiokszor részesültek a legelső állami díjazásokban , vidéki kiállításokon s Kígyóson, ő emelte föl a lótenyésztést annyira, hogy a megye, lófuttaások parasztversenyén már szinte biztosra vették, hogy a dijat kígyód ló viszi el. Az ő búzája, kukoriczája, dohánya, dinnyéje, gyümölcse, virágjai, dísznövényei, konyhakertész,itt terményei, selyemtermelése mind az ő kiváló szakértelméről is buzgóságáról tett tanúbizonyságot s a mi ó öle kikerült, az abban a nemben az egész alöldön a legszebbek közé tartozott. Föl is kereste— productumaival nemcsak a hazai, de még a bécsi, párizsi, londoni, budapesti kiállításokat is s halmozva hozta onnan az arany-, ezüst-, bronzérmeket és elismerő diplomákat. Göndöcs Benedek 1863-ban jön Uj-Knnos II lelkészévé, az asály által okozott ínségről oly szomorúan emlékezetes esztendőben. Az uj plébános valódi atyjául bizonyult híveinek a meg- i próbáltatás e nehéz napjaiban. Gyámolttá a csög gl gedöket, tizenkét családot a sajátjából tartott el egész az uj aratásig s napota 50—60 éhező nyert főtt eledelt a plébánián, mig a betegek ingyen kaptak gyógyszert és orvosi ápolást. Ily példákkal járt ő maga növendéke előtt. Zeer-monostori pusztaszeri apátnak 1S68-ban nevezte ki ő felsége a hasznos tevékenységéről a már akkor országszerte ismert lelkes papot. A következő évben szentszéki ülnök jön. Mint egyházi író is tevékeny s itt is a jelesebbek között foglal helyet. Művei között vannak olyanok, melyek már több kiadást értek. A culturális téren azonban egyik legnagyobb érdeme volt a „békés megyei régészeti és művelődéstörténelmi egylet“ megalakítása, mely leginkább az ő, továbbá néhai Haán Lajos békés-csabai ága...>. ev. lelkész és Zsilinszky Mihály jeles történészünk buzgóságának köszönhető. Ez egylet jelesen szerkesztett tizenhét évkönyve gazdag tárháza a régészeti és történeti ismereteknek s vándorgyűléseivel, kutatásaival már fényes sikereket ért el. Ez egyletnek kezdettől kezdve volt Göndöcs az elnöke és vezérlő szelleme. Egyik legérdekesebb alkotása „a békésmegyei okszerű méhészeti egylet” volt, melynek gazdagon fölszerelt telepe és pavillonja ritkítja párját az országban. A méhészet terén tanusitott tevékenysége, a „méhészeti káté“, melyre jelentékeny pályadijat tűzött, az általa föltalált s g száz meg száz példányban készíttetett kettős g V gyékény- és átmeneti kaptár, az u. n. (lapozó) L méhlak, mely a Dzierzoi-féle kaptárnak «egyik legczélszerübb módosítása, — ügy szintén a selyemtenyésztés elterjesztése körül tekt fáradozásai, többi közt igen becsesnek ismert „Gyakorlati P selymészeti kátéja“ s ez irányban kifejtett *irodalmi tevékenysége oly sokoldalú, hog'yzen csak elismeréssel lehet szólani. H