Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1927

I.Világosság a rabság éjszakájában Északi fény Közép-Szibériában „Geheimnisvoll am lichten Tag Lässt Sich Natur des Schleiers nicht berauben .. Geo the. Krasznojarszkban, a legnagyobb fogolytáborok egyikében töltöttem el rabságom szomorú idejéből három és fél eszten­dőt. Ott fekszik ez a város Közép-Szibériában, kevéssel az északi szélesség 56. fokától északra, ahol a vasút a Jenisszei folyamot hét íves hatalmas hídjával átmetszi, ahol a Szajáni­­hegység mészkőtömegeit festői szakadékokban erodálta a ha­talmas esésű folyam. Ahogy szörnyű erejének évezredeken át való emberfeletti megfeszítésével összetörte a szabadságára rakott bilincseket, megkönnyebbülve terült szét a hatalmas homokplatán és talán azért, hogy ez előhegyek oldalaiba vágott háromsoros terraszaiban csodáltassa erejének nagyságát, vagy, hogy megszületett szabadságának is emléket emeljen örök időkre, felépítette első nagyobb szigetét, melynek partjait sebes­folyású hullámaival veszi körül szüntelenül. Egyik helyen rom­bol, másik helyen újraépít és a sziget napról-napra változtatja formáját; állandó jellegét csak ott tartja meg, ahol a fűz és nyírfák hatalmas gyökerei úgy megkötötték a laza iszapot, hogy még a tenisszei ereje is megtörik rajtuk. A nagyméretű sziget felüdítő lombsátorával csak akkor válik láthatóvá, ha egészen közel megyünk a folyam partjaihoz. Mintha szégyenlené életerős zöldjét fának, fűnek, abban a szavannaszerű, hirtelen leperzselődő, szelíd halmok hajlásán elterülő hatalmas fátlan steppében, melynek lakói a távol he­gyek felé fordítják szomjas tekintetüket, ha meg akarnak pihenni, ha fel akarnak frissülni a lombnak, a zöldnek látásán. Ennek a bujkálásnak, titokzatosságnak a magyarázata pedig abban rejlik, hogy itt a tenisszel átlag negyven méter mély kanyonszerű bevágódásban folyik, a szigetnek pedig mintegy hetven katasztrális holdnyi területén a legnagyobb

Next