Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1931
I. REV 98 I A kötelező filmoktatás kérdéséhez. A technika rendkívüli fejlődése az élet minden terén érezteti befolyását. A találmányok előnyeit minden vonatkozásban a maga javára használja az ember. Természetes, hogy a hivatása magaslatán álló oktató-nevelő munka is igyekszik a maga eredményeinek megjavítására kihasználni az e téren kínálkozó lehetőségeket. Annak az elengedhetetlen követelménynek, hogy az élettel a lehető legszorosabb kapcsolatot törekedjék fenntartani, enélkül eleget tenni nem is tudhatna . . . Az emberéleten át tartó tudományos elmélyedés csak félszázaddal ezelőtt is kitermelte a polyhistorok megbámult rendjét ; ma az ugyanolyan energiával, de korszerű eszközökkel folytatott rendkívüli erőmegfeszítés a részlettudományok tudósaival ajándékozza meg az emberiséget. A különbséget a technika rendkívüli fejlődése folytán lehetővé vált új elméletet teremtő — csaknem a végtelenig folytatható — részlettanulmányok lehetősége adta meg, melynek következményeképpen egy-egy tudományág mezeje tízszerte, százszorta növekedett kiterjedésben úgy, hogy eredményeivel a vele vitathatalanul szerves kapcsolatban levő többi tudományágak irányításában is, a fejlődés új utainak kijelölésével döntő szerephez jutott. A tudományok anyagának állománya rendkívüli módon megsokasodott és ennek ellenére nyomát sem látjuk annak, hogy körültekintő gondossággal olyan selejtezést eszközöltek volna rajtuk, amely fölöslegessé vált ballasztjaitól megszabadítva őket, alapos megtanításukat lehetővé is tenné. Csak utalunk arra, hogy a 25—30 évvel ezelőtt érettségizők természettudományos kiképeztetésüket befejezték az ívlámpa és a telegráf megismerésével, természetrajzi tudományuk teljesen nélkülözte a biológiai — most hangsúlyos — részeket, az irodalomtörténet Arany Jánossal fejeződött be, a történelemből pedig a kiegyezés zárta be a stúdiumokat. És most? A régi anyag és heti óraszám — legjobb esetben — megtartása mellett az óriásira növekedett anyag kellő ismeretét követeljük. A megterhelés tagadása — nyilvánvaló önámítás. Sürgős szükség volna arra, hogy illetékes helyen megállapítsák a legracionálisabban a nélkülözhetetlen ismeretanyag területét, amely amellett, hogy terjedelmére a lehető legkisebb volna, akkora erőt reprezentálna, hogy a modern kultúra reá építendő épületét teljes biztonsággal hordozhassa. Nagy jelentőségét azonnal átlátjuk, ha arra gondolunk, hogy az egyes tárgyak ismeret-