Békésmegyei Közlöny, 1879. január-június (6. évfolyam, 1-63. szám)

1879-05-04 / 40. szám

VI. évfolyam, 1879. 40. szám. B.-CSftbd, május 4-én. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalm­ú lap. M­­egjeleniik hetenként háromszor : vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és I­iadó-h­ivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Eg­yes szám i­ra 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener ti. és­­ jrünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­yisztér"-ben egy sor közlési díja 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó­hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalván­­nyal. A megyei közmunka­erő felhaszná­­ lt. Tessék elhinni, hogy nagyon szomoritó ta­pasztalatokat szerez az utas alföldünkről, az év 3/4 részében is méltán szánakozhat felettünk nyo­morult utaink miatt; de lehangolhatja a honfi szivet is az a tudat, hogy anyi­­ fáradság és ál­dozat után még van hazánkban­­ hely . — még pedig a természet által különben gazdagon meg­áldva — mely Ázsiára emlékeztet utaival, hol a forgalom lehetetlenné válik az év nagy részén át. És mit tesz az állam, mit a törvényható­ság ? a községek közmunkaereje összeh­atik jók­­oszul és ezen erő aztán a törvényhatóság intéz­kedése szerint itt-ott felhasználtatik. Azért mondom itt-ott, mivel 1-ör nem mindent használnak fel; 2-or mivel nemcsak utak javítására — pedig az országos közmunka-erőnek rendeltetése ez volna, ha már épen fennáll — hanem gátak, vizvédmüvekre is használtatnak, mi pedig nem hivatása (?) Nem­ kiezero, hogy—volna valaki, a­ki a közmunkának ilyen alakban, ily felosztással, a mai alapon barátja volna, de ha még fennáll, míg országosan czélszerűbben nem rendeztetik, igazságosan kellene vele eljárni. Nem vádolha­tok senkit, mert lehet, hogy e tekintetben az én felfogásom hibás, de én azon véleményben va­gyok, hogy ez még­sem igazságos eljárás; hogy G­yula, Csaba, Orosháza kapnak a saját erejükön kívül közmunka-segélyt, más községek erejét odafordítván, a szarvasi járás községei, másokat nem is említek, pedig még a náluk összeírt köz­munkaerőt sem igen vehetik igénybe, mert azt másnak adják. A megye egyik községe olyan mint a másik. Mindeniket magyar polgárok és adófizetők lakják, kik megkívánhatnák legalább a méltányosságot a közmunkaerő felosztásánál. Egyik községnek ép annyi szüksége van utasra és azok jó karban­tartására, mint a másiknak, sőt minél félreesőbb helyen van, minél hozzá­férhetlenebb út vezet hozzá, annál inkább kellene segélyezni. Vasút mellett fekvő községek kedve­zőbb helyzetben vannak. A forgalom nagyobb, élénkebb, a terménynek jobban és könyebben értékesíthetők, tehát ezek könyebben tűrhetik is, ha az országos közmunkaerő más, a forgalmi eszközökben sajnálatosan mostohán ellátott köz­ségek utainak javítására fordíttatik. De legigaz­ságosabb eljárás volna az, ha megengedtetnék mindenik községnek, hogy a náluk összeírt köz­munkaerőt saját utaik javítására, lehetőleg járha­tóvá tételére fordíthassák. (Lsd a mai számot. Szer.) Azt sem tudom megérteni, lehet hogy indo­kolt intézkedésből történik, hogy miért nem hasz­nálják fel minden évben a közmunkaerőt, mert a mint értesültem, 60,000 frtnyi összeg van a gyulai takarékpénztárban elhelyezve gyümölcsö­zőleg a befolyt közmunka váltsági összegből és mert sokan nem tudják mi czélból történik ilyen intézkedés, nem is helyeslik azt, azon gyanúnak adván helyet, hogy azon tekintélyes összeg vala­mely kedvező pillanatban egy protegált község javára fog fordíttatni. Magam részéről teljes bizalommal viseltetem ugyan az intézkedők iránt, de mert nézetem e téren más — a­mi ugyan mit se nyom a latban — csak azért se helye­selhetem az ilyen tőkésítést, mivel annyi itt van megyénkben, melyek égetően szükségesnek javí­tást, hogy mindég fel lehetne és fel is kellene használni az évi közmunkaerőt, hogy a közönség, mely mindent áldoz, legalább áldozata gyümöl­csét láthassa, élvezhesse, ha mindjárt az ered­mény nem is volna olyan, min­t iparunk eme­lése, forgalmunk könyítése czéljából kívánhatnánk. Nem lehetett czélom, de a rendelkezésemre álló tér sem engedi meg, hogy a részletekbe bocsátkozzam; nézetemet csak általánosságban s a közvélemény nyilvánulásaként jegyeztem fel, hogy törvényhatósági bizottságunk e tárgyat is tanácskozása körébe felvéve s behatóan tárgyal­ván, a közmunkaerő igazságos és czélszerű fel­használásáról intézkedjék. Körftsparti. — Berlinből jelenti a Neues Wiener Abendblatt, hogy az ostromállapotba helyezett orosz kormányzóságok elnéptelenednek; a jómódú lakosok a keleti kormányzó­ságokba menekülnek, a főnemesség pedig tömegesen ván­dorol ki Európa nyugati tartományaiba nyaralni. — Szegedre ismét lecsapott a katasztrófa. A szél­vésznek rengeteg víztömegekkel szövetkező ereje újra pusztított. Pusztított oly dühvel és ellenállhatatlanul, mi­ként csak a természet erői képesek pusztítani rombolási kedvekben. Az alföldi tenger szörnyű felháborodása elme­ntette az összes töltési munkálatok sulyok-bakjait, s — három kivételével — a hajókat. Hány emberélet esett áldozatul, e pillanatban még nem tudható, a n SÍ , a Mi Boszniai élmények. (Vége.) Minden perczben vártuk az indulási parancsot, de csak nem érkezett . Eltz alezredesünknek szigorú pa­rancsa volt, előbb nem indulni, csak ha erre utasítást vesz. Pedig a felkelők hadmozdulatai mindig gyanúsabbak lettek. A sagori paplakon tul Paparovits-féle nagy tö­megben voltak a mes­sziről fehérlő bosnyákok. Világos volt tervük, valami oldaltámadásra készültek. A tisztikar összegyűlt és tanácskozott. Szóba jött, hogy a fensikra kell küldeni egy osztályt, mert a Debeli lug alatt elvo­nuló egyedüli országút forog veszélyben, de az alezredest kötötte a főhadvezénylet rendelete. Nem mehetett. Ekkor a paplak felől ágyúzni kezdtek ránk. A golyó mögöttünk csapott le 15 lépésnyire egy széles árokban. Nem messze állottak a málhás lovak, legközelebb Házli, a­kit a felfrecsenő viz és sár annyira megijesztett, hogy daczára teve hátára illő nagy terhének, felágaskodott, e közben azonban egyensúlyt veszített és oldalt a mocsárba dült. Nevettünk volna neki, ha a hely­zet komolysága torkunkba nem fojtja a hahotát. Nem lehetett már azon a helyen maradni. Ekkor a 17. század kommandánsa Nikics százados, felhasználva­­ Eltz távol­létét, ki egy perezre körültekintés végett eltávozott, mint helyettes zászlóalj parancsnok a mi századunkat, a 18-ikat saját szakállára felrendelte a fensikra. Kapitányunk Mikola engedelmeskedett s mi 10 percz alatt már a fensikon voltunk. De már majdnem későn érkeztünk. 800 felkelő s vagy 2—300 fegyvertelen bosnyák már a fensikon volt. JBaljevácz égett, lakossága a Debeli lúgra menekült, onnan lövöldözött le a faluba. A­hány széna és szalma­boglya volt egészen Petrovoszelóig, az már mind égett. Kapitá­nyunk azt akarta, hogy lapátjainkkal vadászárkokat rög­tönözzünk s zárjuk el a fensikot. Szerencsére előállott ekkor „Marczin" hadnagy, a kinek tekintélye triviális vicz­éssel miatt ugyan egy kissé gyenge lábon állott, a kit a „Hanzli" melyen lovagolni tanult, a legénység óriási hahotája közt akárhányszor ledobott, de a ki most, a cselekvés perczében csupa láng és vitézség volt. „Csak nem fogjuk engedni, kapitány ur hogy a gazemberek saját védtelen emberünket gyilkolják s házai­kat felgyújtsák!? Az istenre kérem, bocsásson előre." Kapitányunk engedett a szónak s egy két percz múlva az egész század, nem több csak 207 ember, csatár­lánczban volt és törtetett előre Baljevácz felé. A felkelők ezt észre vették s 10 percz múlva elkezdődött a harcz heves tüzeléssel. Egyik fél sem akart tágítani, már 50—100 lépésnyi távolságban állottak a küzdő felek. Ott láttuk magunk előtt, mint szedik össze bosnyák asszonyok sebe­sültjeiket, éles embereket raktak kocsikra, emberfeletti erővel, megvetve a golyózáport. Egy zászlótartó hallatlan vakmerőséggel 50 lépésnyi távolban lobogó­ fehér zászlóval, melyen a vörös félhold és egy kard volt látható, paripán száguldott a felkelők sorai közt, buzditva a barczolókat és tüzelve sorainkra. Minden cső feléje irányult s a lovas lovával együtt elbukott. Nem volt erő a mely már most „Marczin" hadnagyot visszatarthatta volna. Egyik kezében lobogó­ kendővel, a másikban revolverrel, elkiáltotta magát: „Hurrák!" s maga legelöl mindig neki a felkelők had­oszlopának. Azok hátráltak, szuronyaink előtt meg nem mertek állani. Ugyanekkor a sikról 3 uj század s­zavalje­ból futó lépésben 2 vadászzászlóalj érkezett meg, mert már egy óráig tartó szünet nélküli puskaropogás nagy veszélyt sejtetett Rheinländerrel Zavaljeban. A segédcsa­patok a hegyoldalon hanyatthomlok hátráló bosnyákokra többször ismétlődő sortüzeket adtak. Nem telt bele­­­z óra, s a rondeau szélén állottunk. A Klotokon innen a túlsó hegyoldalra teljesen felbomolva rohant a felkelők csapatja. Győztünk. Kezünkben volt a zászló, a csatatéren holt lovak hevertek s a­mi a futó ellenség zavarát mu­tatta, elesett bosnyákok is nagy számmal a kiket a sietség miatt nem tudtak magukkal vinni. A zászlótartót előnyo­mulás közben egy kukoriczában pillantották meg kato­náink, 5 sebből vérzett s mégis utolsó erejét is arra hasz­nálta föl, hogy görcsösen összeszorított pisztolyát rájuk süsse. Szörnyen összevagdalták. Századunk két harmada kétszer lőtte ki a 72 patront, megérdemeltük a nyugalmat. A bosnyákok messzehordó­ fegyvereikkel mégis folyton tüzeltek. Bevettük magunkat a fensikon szerte látható teknő-alaku mélyedésekbe s ott vártuk be Bihács ostro­mának kimenetelét. Bihács felől jobb szárnyunk ellen, mely a debeljecai sanszokból Zegár felé nyomult, több kirohanást tettek a felkelők, de sikertelenül. 5 óra felé láttuk már hogy Zegár lángban áll s hogy a paplak kezünkben van. Az ágyuk még folytonosan szóltak, egész Zu­valjét felhőkbe burkolta a kilőtt 850 golyónak füstje. De a harcz kimenetelét nem várhattuk be. Az a rendelet jött, hogy még 18-án Petrovoszellóig kell visszamennünk, nehogy a felkelők másutt, jobban északra újra be ne törjenek a határon. Ott hallottuk csak, hogy Bihács másnap megadta magát. Pozderácz, a parancsnok, s egy zászlóalj redif megnyitotta a kaput. A felkelők zöme éjszaka feltörte a kaszát és megszökött akkor még nem ismert irányban.

Next