Békésmegyei Közlöny, 1899. január-június (26. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-16 / 31. szám
XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, április hó 16-án. 31 BERESMENTEI KOZLORT szám. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/< sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . A kr hova lap szellemi részét illető közlemények Egyes számára 8 kr. küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára • fogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetenc ö „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Kiadóhivatal: A költségvetési vita végén. Magunk is valljuk azt az elvet, amit különben a parlamenti szokás is megállapított, amit Kossuth Ferencz az egyik napilapban, ellenzék a budget vitában hogy az kormányellenőrző működését fejti ki Ebben a vitában mutat rá az ellenzék a kormány esetleges hibáira és irányozza a figyelmet azon politikai, közgazdasági, kultúrszükségletekre, amelyek a magyar államélet fejlesztését czélozzák. Az ellenzék azt véli, hogy most ezt a jogát a budget vita keretében nem gyakorolhatta. Nem volt rá ideje Mert a paktum szerint, nehogy újra felhatalmazási jog adassék a kormánynak, költségvetés nélkül kormányozni, április hó végére szentesítve kell lennie az 1899 iki költségvetési törvénynek. Azért szavazta meg gyorsított tárgyalással tegnapelőtt a pénzügyi tárczát, jóllehet, hogy ennek a keretében Széll miniszterelnök is ominózus részleteket helyezett kilátásba Mindez lezsugorodott Polónyinak Lukács miniszter ellenében kifejtett bizalmatlansági beszédéig, aki a már régen kellő értékéig leszállított ischli klauzulát hánytorgatta föl újra. Újat nem mondott, az egri mandátum pedig ismételt tárgyalás alapjául is szolgált, a miniszter felfogása az, hogy ő ott vállalhat mandátumot, ahol ezzel megkínálják Miután az egri mandátumot igazolták, neki jogszerüleg elkelletett azt fogadnia. Ez a kérdés különben annyira túl van már hidalva, hogy újra kiterjeszkedni reá, merőben felesleges. A budget vita azonban a gyorsított tárgyalás mellett is sokban tanulságos A ressort miniszterek Hegedüs, Darányi, Wlassics sorban nagy jelentőségű beszédet tartottak Az ellenzék azt hánytorgatta föl ellenünk, hogy detailokban mozogtak. Ez igaz! De éppen ez mutatja már az állam élet konsolidációját, hogy immár a minisztereknek nem kell föltétlenül általánosságban, hogy úgy mondjuk, elvi keretekben mozogniok, hanem a berendezkedés részleteit is nemcsak szóvátehetik, de dolgozhatnak is. Most következnek a parlamentre meleg napok. A Ház előtt van a kúriai bíráskodásról szóló paktumos törvényjavaslat, melynek keretében, különösen az ellenzék, a választási jog kiterjesztését is fölvette. A liberalizmus szelleme kívánja, hogy az államélet irányításába a társadalom minél szélesebb rétege vétessék föl; arról azonban beszélni, hogy a mi Ausztriát szétbomlasztotta és Németországot a destrukció hazájává tette, — a választási szabadság minden census nélkül kiterjesztessék, — beszélni nálunk nem szabad. Szép az elv, fölvenni mindenkit, aki nagykorú polgára a hazának, szavazóul, de gyakorlati alkalmazásában minő romboló hatású lenne az országra, — ezt minden gondolkodó ember figyelmébe ajánljuk. Még a kultúrában, szabadságérzetben, törvénytiszteletben és nyelvi egységben különb földeken sem hozott az általános választói jog áldást, — országunkon pedig nagyobb csapás lenne az, mint a tatárjárás. Mert mig amaz végig viharzott és egy századot elgyöngitett, emez nemzeti létünket örökre veszélyeztetné. Az emberiségnek sokat kell egyetemesen haladnia, a törvénytiszteletnek begyökereződni, a nyelvi egységben fejlődni, a magyar faji szupremáciának győzni és senki által megtámadtatva nem lenni, — míg mi a korszellemnek ezt a csalóka követelését teljesíthetjük. Kétségkívül a szabadságvágynak, az egyenlő jogoknak, egyenlő kötelességeknek teljes győzelmét jelenti az elv; — más azonban az elmélet és más a gyakorlat. A gyakorlati életben az elméletileg szép századeszme megölné a magyar nemzetet. Azért senki, aki hazáját szereti, ezt nem akarhatja. Gazdasági egyletünk során egymásutánban tartja most üléseit. Az ülések érdekes menetűek. Maguk a tagok sem érdekes, időszerű indítványokat vetnek föl, annak tanúságai, hogy vannak annak, hogy a gazdák tudatában tülete révén több ügyben sikerrel szüktes lehet a mutatkozó bajokat orvosolni. A mostani ülésn az egyesület egykori titkára, Mokry Sámuel indítványt adott be a kukorczamoly ellen való egységes védekezés megállapítása érdekében. Mokry figyelemre méltó, indítványa azt kontemplálta, hogy a mint a szerb tövis irtás, a a hernyó pusztítás mulasztói ellen az eljáró közhatóságnak büntető jogai vannak, — akként a kukoriczamoly ellen való védekezés tekintetében a hatósági egységes és erélyes eljárás vittessék keresztül. Az egyesület azonban nem kívánt ily radikálisan intézkedni, az erről folyt vita után, melyben részt vettek ismételten és általános helyeslést keltett beszédben az ülést vezető Zsilinszky Endre dr. igazgató elnök, továbbá Krafft Viktor, Vidovszky László, Kállay Ödön. Kimondotta az ig. választmány, hogy hirlapilag fölhívást intéz a gazdákhoz a védekezés módjait közölvén. Utaljuk olvasóinkat lapunk múlt számának közgazdasági közlésére, mely az egyletnek a gazdákhoz való fölhívását a kukoricza moly irtása felől tartalmazza. Ennök bemutatja az országos gazdasági egylet fölhívását a Sebeden az ősz folyamán rendezendő kiállítására és az azon való részvételre nézve. Ez a kérdés is élénk eszmecserét kelett, végre is akként mondották ki a határozatot, hogy egyrészt a szomszédság, másrészt a specifikus mezőgazdasági kiállítás erkölcsi kötelességet állít az egyletre nézve, hogy azon vegyen részt, kimondatik egy kollektív mezőgazdasági kiállítás rendezése és bemutatása, — egyben az időszaki állatkiállításokban való részvétel. A kiállítási bizottság megalakítására föl fog hivatni a növénytermelési és kertbizottság, hogy három három tagot delegálni szíveskedjék. Zsilinszky Endre dr.jelenti, hogy az, elsőrendű magkereskedő , Mauthner Ödön azzal bizonyította be érdeklődését az egylet iránt, hogy egy arankatisztító rostát ajándékozott. Már most ezen aranka-rostának elhelyezése vált kérdésessé. Szerinte legjobb lenne azt a csabai városházán olyanképpen elhelyezni, hogy az egylet tagjai ingyen, a nem tagok pedig mérsékelt díjért használhatják. A csabai elöljáróságot fölkeresendőnek vélné, hogy a közlakosság érdekében a rostának adjon helyet és a lakosság között hirdesse meg. A választmány az elnök javaslatát elfogadta. Élénk éljenzéssel fogadták Darányi miniszter köszönő iratát, ki az egyesületnek megköszöni azon bizalmi föliratot, melyet a borhamisítók ellen való Imre bácsi. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája Az volt a szándékom, hogy még életében megírom róla azokat a kedves apróságokat, melyekkel ő annyi derült perczet szerzett a kondorosiaknak ! Az ő zamatos előadása, a csudálatos dolgok, a miket ő tudott, mikről más nem is halott, az adomák, a már-már elfeledett nóták, mind feljegyzésre méltó volt s nagyon sajnáltam, hogy hallgatva őt, nem nem jegyeztem fel azokét. Most már ő is elment a halandó testek utján, megkönyeztük, eltemettük s visza vissza térünk azokhoz a miket elmondott s a mikkel megkaczagtatta hallgatóit. * ... Az nem is akasztás uram a hogy mostan akasztanak, mi-oda akasztófa az, mely csik alig egy öl ? ! Hiszen, ha annak a nyavalyásnak csak egy kicsit leérhetne a lába, hát majd megmutatná nekik ! Én láttam akasztást túl a Dunán minálunk Seszárdon! A mai akasztás voll ! A hóhér? nem úgy jött, mint Kozarek úr, frakkban, köcsög kalapban, kesztyűben, hogy azt hinné az ember, hogy valami külföldi utasé ; de hosszú vörös ingben állt oda. Első dolga volt, hogy a jó magas akasztófához támasztott létrán föllépett; mutató ujjával megütötte a vashorgot, ha jól szólt, akkor meg volt elégedve, megbirja. Azután, mikor hozták a zsiványt mega fogták a hóffhói legények ; föl a hurkot nyakára, másikat a lábára; föltették a sámlira, azt kirúgták alóla, azután az „ipse" kivágta a „brusztot" De nem vették ám le mindjárt, mint ahogy most az szokás; ott lógott két hétig a szélben s az alatt a hollók kiszedték a „schmukkot". Amikor én néztem, akkor három zsivány volt a delingens , hanem mondhatom, hogy olyan hamarosan „fölgombolta" mind a hármat! . . . — De édes Imre bácsi, olyan kegyetlenül kezeli el, mintha nem szánná azt a szerencsétleneket. — Nem is sajnálom én a zsiványt. Lakoljon, ha ő nem sajnált másokat. Túl a Dunán minálunk, hegyen van a szőlő. Nem is ugy mivelik mint itten, a hol nem értenek hozzá. De mert hegyen van, gyakran megtörténik a hegycsuszamlás. Pakson a grófné szőllője volt szomszéd egy szegény ember mellett szőllője. Egyszer azután nagy zenebona keletkezett : megcuszott a hegy. Mikor kimentek, látták, hogy a grófnő szőllője meg van, de lejebb rácsúszottt a szegény ember szőllőjére. Az egészet betakarta, sohasem láttam olyat ! A cseresnyefának is csak a hegye látszott ki. A szegény ember panaszra ment a birósághoz. Kiküldték a deputációt, hogy vizsgálja meg a dolgot, mindenki belátta, hogy ott volt a szegény ember szőlője, de a grófné rá csúzott. Maga a grófné is kíváncsi volt, megnézte és azt mondta hogy ő nem kívánhatja kárát a szegény embernek, maradjon az övé az a darab szőlő, a mi rácsúszott. A szegény ember azután megnyugodott Tolnában minálunk, mikor vasárnap délután tánczolni men a fiatalság, hát egy korcsmában el nem férnek s igy három helyen van a táncz. Banda — persze — csak egy van, a sváb faluban, de ez az egy elég. Először elmennek az egyik korcsmába ott belehozzák a fiatalságot a tánczba. Faczipőben járják s igy a muzsikát ugy sem hallanák az irtóztató kopogástól; a banda elmegy a másik, majd a harmadik korcsmába s mindenütt megindítja a tánczot. Mikor az első korcsmába visszatérnek, ott még folyton tart a „Schneider Fáni", cak ugy corog a veritek a tánczolókról. Meglátva a bandát, más nótát követelnek s ez megint rázendít egyre azokból, a melyiken behozták a stemplit meg az ekszekutiót. Igy megy az folyton: igazán jól mulatnak . . . * Egyszer több barátommal végig néztünk egy táncz mulatságot Dombováron, melyet ugy a szabadban rendeztek a népnek. A tánczolók közt láttam egy hetyke uri embert, fehér mellényes gavallért. Kíváncsi voltam, hogy ki az, aki oly nagy kedvvel tánczol ? Láttam hogy egy paraszt ember is nagy élvezettel szemléli. Megkérdezem. — Ki az a fehér mellényes ur ? Az pedig le sem veszi a szemeit róla mikor felel. — Doktor, a fena egye mag . . No ez jó gondoltam, majd ráküldök többeket is. Egyenként mondom a barátaimnak : kérdezzétek csak azt az atyafit, hogy ki az a fehér mellényes tánczos Ezek rövidebb időközökben egyenként oda mennek s kérdik. — Mondja csak, ki az a fehér mellényes, a ki olyan tűzzel tánczol ? felelet mindig az volt: — Doktor a f . . . egye meg. — Hát én se bánom . . . Lakodalom alkalmával a vacsora idején Tolnában a sok gyerek mind az asztal alatt van. Mikor az után valaki nem kiván megenni valami falatot, csak lenyújtja az asztal alá , abban a minutában száz apró kéz nyul utána, így kisegítik az embert, ha kissé válogatós. Nagyon becsülettudó nép a tul a dunai. Ha lakodalmi, vagy más ünnepélyes alkalommal pap is van jelen, aztal különös módon megtisztelik. Az apjuk oda szól az anyjukhoz: — Szopjék kelmed a tisztelendő urnak egy falatot. Az anyjuk erre kivesz a tálból például egy csirkecombot, megszopja és oda nyújtja a azt illendően tisztelendő urnák. Az osztán már be nem csepegteti a lajbit . . . De ki tudná mind összeszedni azokat a jóízű históriákat, amelyeket már rendesen előlegezett mosollyal hallgattunk a jó Imre bácsitól. Utóbbi időkben bús volt Mikor az egyik barátomnak úgy mutattam be, hogy nyugalmazott gazdatiszt, azt mondta: igen, az vagyok most, fizetésem 50 mázsa nyögés és 40 köböl sóhajtás . . . De azért többször felderült azóta is és eldalolta, hogy hogyan pipál Zsidi Pál ? . . A doktort nagyon szerette. Néha összeszidta: „Ha nekem háziorvosom, hát itt legyen minden nap, még ha 1 hajnalba is". — De édes Imre bácsi, hiszen hogy ha igazán beteg volna ! Aznap halt meg, mikor a doktorunkat elragadta Mező-Berény. Úgy képzeljük, hogy Imre akképpen gondolkozott magában : bácsi Engem ugyan nem öl meg holm ismeretlen jött-ment, elmenni pedig csal doktori segítséggel akarok . . . És elment . . . Áldás és béke legyen a poramk . . . K. L.