Filatéliai Szemle, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Az 1988-ik esztendő, háttérrel , és mindenféle kendőzés nélkül _ Néhány napja már, hogy benne já­runk az 1988-ik esztendőben. Az illen­dőség határai között maradunk és nem késtünk el vele, ha most a ked­ves olvasóinknak boldog új évet kívá­nunk. Ennek a kívánságnak az őszinteségé­hez azonban csak akkor nem férhet két­ség, ha meggyőző bizonyságát adjuk, hogy komolyan gondoljuk. Mivel pe­dig mi nagyon komolyan gondoljuk, nem tehetünk mást, meg is indokoljuk. A magyar bélyeggyűjtésnek nagyon nagy szüksége van boldog új eszten­dőre. Még élénken élhet emlékezetünk­ben az az utolsó két-három év, ami­kor a magyar bélyeggyűjtés szinte mérhetetlenül sokat veszített népsze­rűségéből, vonzerejéből. Ennek voltak belső — a szövetségünk keretei között kialakult — okai, és voltak külső — az országra nehezedő — okai is. A Mabéosz akkori vezetése és az apparátus nem tanúsított elegendő és mindenképpen szükséges érzékenységet vagy hajlandóságot arra, hogy fölis­merje a társadalmi méreteket öltő, a munkahelyeken kívüli igen aktív és időigényes önelfoglaltság elvonja a figyelmet olyan hobbitól, mint a bé­­lyeggyűjtés, és ez ellen megfelelő ha­tószert kell keresni és alkalmazni fila­­telista mozgalmunkban. Miközben a szabadidős tevékenység átrendeződé­sével új és más hobbik kerültek a tö­meges érdeklődés középpontjába. Mozgalmunk impotenciája még ko­rábbra nyúlt vissza, legalább két év­tizedet felölelt, amelyet ugyan elföd­tek a látványosan produkált eredmé­nyek. Ezt szerkesztőségünk 1986-ban megpróbálta feltárni, de a cikk, ame­lyet az 1986. októberi - választó kül­döttközgyűlési - számunkba szántunk, nem jelenhetett meg, mert az akkori vezetőség azt cenzúrázta, a hasáble­vonatokat példátlan következményekre utaló saját kézírású szöveggel látta el és az éleshangú, de megalapozott cikket szinte az utolsó pillanatban ki­emelte a lapból. Szerkesztőségünk megőrizte az eredeti hasáblevonato­kat, és a nyilvánosságrahozatalnak al­kalmas időpontban feltétlen szerét ejti. Mostanra azonban a helyzet, ha a bélyeggyűjtést befolyásoló külső té­nyezőket vesszük tekintetbe, látnivalóan megváltozott. Az 1988. január elsejé­vel kezdődő változás érint mindenkit és érinti életünk minden területét. Aki boldogulni akar, annak összpontosíta­nia és felfokoznia kell tevékenységét, ha erre módja, és ha ehhez ereje van. A stabilizációs időszakban - ezt nyíl­tan fölfedte az ország vezetése — el­kerülhetetlenek a társadalmi és a szociális feszültségek. Feltételezhető, hogy mindannyian és egyre jobban értjük, miről és mennyiről van szó. A Mabéosz mostani vezetésének és az apparátusnak számolnia kell a való helyzettel, ha azt akarjuk és mindent meg is teszünk érte, hogy szövetsé­günk — a társadalommal együtt — át­jusson az ország nehéz — és még sok újabb nehézséget rejtő - gazdasági helyzetén. Miközben önmagát is teljes mértékben és egyértelmű eltökélt­séggel megújítva, ki kell bontakoznia az ország kibontakozási folyamatában, stabilizálódnia kell az ország stabili­zációs feladatainak teljesítése során. A Mabéosz csak akkor marad lá­bon, ha vezetése és az apparátus a legmesszebb menően tanúbizonyságot tesz a valóságérzékenységről, az el­tökélt, a megalapozott és rendíthetet­len cselekvéskészségről, amelynek a teljes mértékű és helyes irányú aktivi­tásban kell kifejezésre jutnia. De mit értsünk ezen? Mit értsenek ezen önök, kedves Olvasóink? Vannak érvényes, helyes választó­küldöttközgyűlési határozataink, ame­lyek aktualizálására, konkretizálására már sok mindent megtett az országos vezetőség és operatív szerve, az el­nökség. Ezekről részleteiben és folya­matosan beszámoltunk ezeken a ha­sábokon. Most nem is ezek elismétlé­­se, újra való elmondása a célunk, ha­nem az, hogy jelezzük a fő irányt, amely felé a határozatokkal és meg­valósításukkal közösen lépnünk kell, mindig egyet-egyet. A fő irány meghatározása is több­féleképpen lehetséges. Ismert az a he­lyes felfogás, hogy a Mabéosz akkor tölti be leghatékonyabban szerepét, és azzal segíthet sokat visszaadni a bélyeggyűjtés elvesztett népszerűségé­ből, vonzerejéből — már amennyi eb­ből ráhárul ha tevékenységének középpontjába valóban a bélyeggyűj­­tést állítja. Van viszont ennek a fő iránynak a fő követelménynek­­ olyan tartalmi, lényegi összefüggése is, amiről éppen most, az 1988-ik esztendő legelején nagyon is érdemes, nagyon is indokolt szólnunk, ha arról beszélünk: ered­ményeket és boldogságot várunk a ránk köszöntő jövőtől. A Mabéosz tevékenységének közép­pontjába kerülő bélyeggyűjtés min­denképpen közügy a filatelisták életé­ben, magatartásában, egészséges ér­deklődésében és kívánatos követel­ményrendszerében. Kérdés azonban, hogy mit tekintünk filatelista közügy­nek. A válasz nem is olyan bonyolult vagy különös, ha meggondoljuk, hogy közügynek az tekinthető, ami sokakat - sokunkat - érint. Ez a mi számunkra és nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy a filatelista közügy nem más, mint a sok filatelistát, a filatelista tö­megeket érintő , érdeklő, önkifejező és befolyásoló — ügy, ami átível a tervektől a határozatokon át a meg­valósításig. Ma, amikor a hatékonyság és a színvonal korszakába kell belépnünk országos méretekben és társadalmi szinten is, a minőség fogalma és gya­korlata a bélyeggyűjtés terén is szük­ségképpen az első helyre kerül. Fel­adat, hogy megteremtsük, kívánatossá, vonzóvá tegyük, népszerűsítsük a hoz­závezető utat is. Minden tiszteletet meg kell adnunk a nagy nemzetközi sikereket elérő, a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő gyűjtőtársaknak. Meg kell azonban mondanunk és meg is kell érteniük, hogy nem ők a jövő. Sőt a mai való­ság sem kizárólag velük azonos a Mabéoszban. Ezért minden tiszteletet és lehetőséget meg kell adnunk a Mabéoszban felsorakozó becsületes bélyeggyűjtők tömegeinek, mindenek­­fölött pedig az ifjúságnak, az ifjúság érdeklődésének, sőt az egészséges és a jövőt felénk kavaró, sodró szertelen­ségének is. Ezzel nem elválasztani kívánjuk — éppen egy újévi jókívánság keretében a legjelentősebb gyűjtőtársainkat a bélyeggyűjtés sokarcú, sokérdeklődésű tömegeitől, ellenkezőleg, hívjuk őket, keressék a kapcsolatot a filatelista tömegekkel és a filatelista utánpótlás­sal. De még ez sem elég. Próbáljuk ellesni a nem szervezett gyűjtőktől mindazt, ami hasznos, mind­azt, ami a jövő érdekében és mind­annyiunk javára — a magyar bélyeg­gyűjtés fejlődésének, kiteljesedésének, felvirágoztatásának szolgálatában­­ hasznosítható. És már csak egy lépés, és a mo­dern filatéliánál vagyunk, a korszerű­ség követelményénél, amelyet viszont igen nehéz megfogalmazni. De ne sajnáljuk az időt rá! Ne féltsük a múl­tat a jövőtől, legföljebb a jövőt lehet félteni a múlttól! A modern filatéliáról már hosszabb ideje vita folyik lapunk hasábjain. Vannak, akik nem értik, és vannak akik nem akarják érteni, mit jelent a modernség a filatéliában, és a hozzá kapcsolódó modernség a filatelista mozgalomban. Mert ez a kettő elvá­laszthatatlan, ha nem akarunk külön bélyeggyűjtést és külön bélyeggyűjtő­mozgalmat tudni magunk körül, szövet­ségünkben. Ez nem kis kérdés. De vár­juk ki a vita végét. Az idő - nem azért, mert még csak az új esztendő legelején tartunk — nem sürget min­den áron. Ennek még az is mellette szól, hogy a modern filatélia - ha jól értem — nem a jelen, nem a mi ko­runk filatéliája, hanem a jövőé. Abban az értelemben, persze, hogy a múlt és a jövő között más út nincs. ,,A lét, vagy a nemlét kérdése ez" — mondhatjuk mi is, ha nem az illen­dőség, nem a mellébeszélés, hanem a felismerés és a feladatvállalás ve­zérel valamennyiünket. Simon Gy. Ferenc 3

Next