Filatéliai Szemle, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Az 1988-ik esztendő, háttérrel , és mindenféle kendőzés nélkül _ Néhány napja már, hogy benne járunk az 1988-ik esztendőben. Az illendőség határai között maradunk és nem késtünk el vele, ha most a kedves olvasóinknak boldog új évet kívánunk. Ennek a kívánságnak az őszinteségéhez azonban csak akkor nem férhet kétség, ha meggyőző bizonyságát adjuk, hogy komolyan gondoljuk. Mivel pedig mi nagyon komolyan gondoljuk, nem tehetünk mást, meg is indokoljuk. A magyar bélyeggyűjtésnek nagyon nagy szüksége van boldog új esztendőre. Még élénken élhet emlékezetünkben az az utolsó két-három év, amikor a magyar bélyeggyűjtés szinte mérhetetlenül sokat veszített népszerűségéből, vonzerejéből. Ennek voltak belső — a szövetségünk keretei között kialakult — okai, és voltak külső — az országra nehezedő — okai is. A Mabéosz akkori vezetése és az apparátus nem tanúsított elegendő és mindenképpen szükséges érzékenységet vagy hajlandóságot arra, hogy fölismerje a társadalmi méreteket öltő, a munkahelyeken kívüli igen aktív és időigényes önelfoglaltság elvonja a figyelmet olyan hobbitól, mint a bélyeggyűjtés, és ez ellen megfelelő hatószert kell keresni és alkalmazni filatelista mozgalmunkban. Miközben a szabadidős tevékenység átrendeződésével új és más hobbik kerültek a tömeges érdeklődés középpontjába. Mozgalmunk impotenciája még korábbra nyúlt vissza, legalább két évtizedet felölelt, amelyet ugyan elfödtek a látványosan produkált eredmények. Ezt szerkesztőségünk 1986-ban megpróbálta feltárni, de a cikk, amelyet az 1986. októberi - választó küldöttközgyűlési - számunkba szántunk, nem jelenhetett meg, mert az akkori vezetőség azt cenzúrázta, a hasáblevonatokat példátlan következményekre utaló saját kézírású szöveggel látta el és az éleshangú, de megalapozott cikket szinte az utolsó pillanatban kiemelte a lapból. Szerkesztőségünk megőrizte az eredeti hasáblevonatokat, és a nyilvánosságrahozatalnak alkalmas időpontban feltétlen szerét ejti. Mostanra azonban a helyzet, ha a bélyeggyűjtést befolyásoló külső tényezőket vesszük tekintetbe, látnivalóan megváltozott. Az 1988. január elsejével kezdődő változás érint mindenkit és érinti életünk minden területét. Aki boldogulni akar, annak összpontosítania és felfokoznia kell tevékenységét, ha erre módja, és ha ehhez ereje van. A stabilizációs időszakban - ezt nyíltan fölfedte az ország vezetése — elkerülhetetlenek a társadalmi és a szociális feszültségek. Feltételezhető, hogy mindannyian és egyre jobban értjük, miről és mennyiről van szó. A Mabéosz mostani vezetésének és az apparátusnak számolnia kell a való helyzettel, ha azt akarjuk és mindent meg is teszünk érte, hogy szövetségünk — a társadalommal együtt — átjusson az ország nehéz — és még sok újabb nehézséget rejtő - gazdasági helyzetén. Miközben önmagát is teljes mértékben és egyértelmű eltökéltséggel megújítva, ki kell bontakoznia az ország kibontakozási folyamatában, stabilizálódnia kell az ország stabilizációs feladatainak teljesítése során. A Mabéosz csak akkor marad lábon, ha vezetése és az apparátus a legmesszebb menően tanúbizonyságot tesz a valóságérzékenységről, az eltökélt, a megalapozott és rendíthetetlen cselekvéskészségről, amelynek a teljes mértékű és helyes irányú aktivitásban kell kifejezésre jutnia. De mit értsünk ezen? Mit értsenek ezen önök, kedves Olvasóink? Vannak érvényes, helyes választóküldöttközgyűlési határozataink, amelyek aktualizálására, konkretizálására már sok mindent megtett az országos vezetőség és operatív szerve, az elnökség. Ezekről részleteiben és folyamatosan beszámoltunk ezeken a hasábokon. Most nem is ezek elismétlése, újra való elmondása a célunk, hanem az, hogy jelezzük a fő irányt, amely felé a határozatokkal és megvalósításukkal közösen lépnünk kell, mindig egyet-egyet. A fő irány meghatározása is többféleképpen lehetséges. Ismert az a helyes felfogás, hogy a Mabéosz akkor tölti be leghatékonyabban szerepét, és azzal segíthet sokat visszaadni a bélyeggyűjtés elvesztett népszerűségéből, vonzerejéből — már amennyi ebből ráhárul ha tevékenységének középpontjába valóban a bélyeggyűjtést állítja. Van viszont ennek a fő iránynak a fő követelménynek olyan tartalmi, lényegi összefüggése is, amiről éppen most, az 1988-ik esztendő legelején nagyon is érdemes, nagyon is indokolt szólnunk, ha arról beszélünk: eredményeket és boldogságot várunk a ránk köszöntő jövőtől. A Mabéosz tevékenységének középpontjába kerülő bélyeggyűjtés mindenképpen közügy a filatelisták életében, magatartásában, egészséges érdeklődésében és kívánatos követelményrendszerében. Kérdés azonban, hogy mit tekintünk filatelista közügynek. A válasz nem is olyan bonyolult vagy különös, ha meggondoljuk, hogy közügynek az tekinthető, ami sokakat - sokunkat - érint. Ez a mi számunkra és nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy a filatelista közügy nem más, mint a sok filatelistát, a filatelista tömegeket érintő , érdeklő, önkifejező és befolyásoló — ügy, ami átível a tervektől a határozatokon át a megvalósításig. Ma, amikor a hatékonyság és a színvonal korszakába kell belépnünk országos méretekben és társadalmi szinten is, a minőség fogalma és gyakorlata a bélyeggyűjtés terén is szükségképpen az első helyre kerül. Feladat, hogy megteremtsük, kívánatossá, vonzóvá tegyük, népszerűsítsük a hozzávezető utat is. Minden tiszteletet meg kell adnunk a nagy nemzetközi sikereket elérő, a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő gyűjtőtársaknak. Meg kell azonban mondanunk és meg is kell érteniük, hogy nem ők a jövő. Sőt a mai valóság sem kizárólag velük azonos a Mabéoszban. Ezért minden tiszteletet és lehetőséget meg kell adnunk a Mabéoszban felsorakozó becsületes bélyeggyűjtők tömegeinek, mindenekfölött pedig az ifjúságnak, az ifjúság érdeklődésének, sőt az egészséges és a jövőt felénk kavaró, sodró szertelenségének is. Ezzel nem elválasztani kívánjuk — éppen egy újévi jókívánság keretében a legjelentősebb gyűjtőtársainkat a bélyeggyűjtés sokarcú, sokérdeklődésű tömegeitől, ellenkezőleg, hívjuk őket, keressék a kapcsolatot a filatelista tömegekkel és a filatelista utánpótlással. De még ez sem elég. Próbáljuk ellesni a nem szervezett gyűjtőktől mindazt, ami hasznos, mindazt, ami a jövő érdekében és mindannyiunk javára — a magyar bélyeggyűjtés fejlődésének, kiteljesedésének, felvirágoztatásának szolgálatában hasznosítható. És már csak egy lépés, és a modern filatéliánál vagyunk, a korszerűség követelményénél, amelyet viszont igen nehéz megfogalmazni. De ne sajnáljuk az időt rá! Ne féltsük a múltat a jövőtől, legföljebb a jövőt lehet félteni a múlttól! A modern filatéliáról már hosszabb ideje vita folyik lapunk hasábjain. Vannak, akik nem értik, és vannak akik nem akarják érteni, mit jelent a modernség a filatéliában, és a hozzá kapcsolódó modernség a filatelista mozgalomban. Mert ez a kettő elválaszthatatlan, ha nem akarunk külön bélyeggyűjtést és külön bélyeggyűjtőmozgalmat tudni magunk körül, szövetségünkben. Ez nem kis kérdés. De várjuk ki a vita végét. Az idő - nem azért, mert még csak az új esztendő legelején tartunk — nem sürget minden áron. Ennek még az is mellette szól, hogy a modern filatélia - ha jól értem — nem a jelen, nem a mi korunk filatéliája, hanem a jövőé. Abban az értelemben, persze, hogy a múlt és a jövő között más út nincs. ,,A lét, vagy a nemlét kérdése ez" — mondhatjuk mi is, ha nem az illendőség, nem a mellébeszélés, hanem a felismerés és a feladatvállalás vezérel valamennyiünket. Simon Gy. Ferenc 3