Bereg, 1884 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-05-04 / 18. szám
X-ik évfolyam. 18. szám. Beregszász, 1884. május 4. Szerkesztőség: % Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: pBeregszász, Namény-utcza 433.p % Előfizetési díjak: •§ Egész évre .... 4 frt. p « Fél évre......................2 frt. p P Negyed évre . . * . 1 frt. j Községeknek és néptanítóknak egész évre . . 2 frt 50 kr. p .Nyilttér sora 20. Egyes szám lOkr.pBEEE&. TÁRSADALMI HETILAP § Kiadóhivatal: 1 •g Hová az előfizetési és hirdetési dijak s récamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. gj Hivatalos hirdetési díjak: % egyszeri közlésért: íg 100 szóig .... 1 frt 40 kr. ^ 200 szóig . . . . 2 frt 40 kr. g ^Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtatnak el& Beregmegye hirdetéseinek, a kir. tanfelügyelőség-, az általános tanító-, es a közmüvelődési egyletnek hivatalos közlönye.Megjelenik minden vasárnap reggel. Megyei hivatalos közlemény. 3751. száma. .. . ..... —g- j—Beregmegye alispánjától. Körrendelet. Minden szolgabirónak Beregszász- és Munkács város r. tanácsának. A kártékony rovarok irtása tárgyában alkotott 27./2407. 1882 sz. törvényhatósági statútum II-ik fejezete a cserebogár pusztítását rendeli meg. Ezen szabályrendelet szerint minden a megye területén lakó s gyümölcsfával biró tulajdonos vagy annak bérlője köteleztetik az illető városi vagy községi elöljáró által annak idején kitűzendő napok kora reggelén a kérdéses rovarok által meglepett gyümölcs- vagy gyümölcsösében lévő egyébb nemű fák megrázása által lehulló rovarokat az illető elöljáró által az alábbi szerint kijelölendő helyre megsemmisítés végett szállítani. — Mihez képest a városi, vagy községi elöljáró dobszó vagy szokásos egyéb nemű hirdetéssel azon időszakban, zoidán a kérdéses rovarok a gyümölcsfákon már jókora tömegben jelentkeznek, ahoz képest, amint azoknak sokasága igénylendő, több-kevesebb egymásután követő napokat tűz ki a rovarok összeszedésére, megjelölve a helyet is, hová a rovarok zárt edényekben összehordandók lesznek. Ilyen gyűjtőhelyek lehetnek a községek belterületén lévő kertek gyümölcsfáiról összeszedendő rovarok számára városokban az utcaibiztosok lakása, kis és nagyközségekben a községházának telke vagy a községben lévő valamely e czélra szolgálható alkalmas tér. — A szőlőhegyek és külső gyümölcsösök területén lévő fákról összeszedendő rovarok gyűjtő helye az illető területek azon egy vagy több alkalmas pontja lehet, melyet e czélra szőlőhegy területeken a hegyhirák, más külső gyümölcsökben pedig az illető városi vagy községi elöljáró jelölend ki. A rovar szedésére kitűzött napokon az illető városi vagy községi elöljáró, utczabiztos vagy hegybíró vagy ezeknek helyettesei tartoznak a megjelölt gyűjtőhelyeken mindennap d. e. 9 óráig jelen lenni, s az illetőktől a zárt edényben előszállitott rovarokat nyugta adása és pontos jegyzék készítése mellett átvenni s a beszolgált rovarokat tűz, forró viz által vagy egyéb czélszerü módon megsemmisíteni . Ezen jegyzék fog útmutatóul szolgálni arra nézve, hogy a rovarszedésre kötelezettek közül ki róvta le tartozását, avagy ki maradt hátrányban. Amely birtokos vagy bérlő rovarszedési kötelezettségét egyátalán vagy csak részben is elmulasztja, 1—5 írtig terjedhető pénzbüntetésre büntetendő. — Annálfogva felhívom a (czimet), hogy a szabályrendelet idézett pontjaiban foglalt rendelkezések végrehajtása iránt haladék nélkül és akként intézkedjék, hogy ezen kártékony rovarok tömegesebb jelenkezése alkalmával az irtás hatósága egész területén azonnal és a siker érdekében lehetőleg egy időben és több egymásutáni napon megkezdhető és bevégezhető legyen. A behajtott büntetés pénzekről a végrehajtást szenvedett egyének nevei feltüntetésével az illető elöljáró által vezetett jegyzék, a cserebogár irtását igazoló községi bizonylatokkal együtt hozzám folyó évi június hó 1-ig beterjesztenénk. Beregszász, 1884. évi ápril hó 19-én. Jolszty Gyula, alispán. TÁRCZA. ZERELMI-LYRA. Minden aludt, csak mi ketten — Oh azaz, hogy hárman. — Én, te s kutyátok virasztánk Fent még néma vágyban. A jó Bodri ol mellettünk Egér után nézett; — Én meg óhajtottam szedni Szép ajkadról mézet. Kis kezed hát — amint illik — Megragadám szépen — — Bókon kezdtem, mit is?! — igen!! — Ezt szavalám épen: „Nagysád! szivem puskapor! — nemi — — Dinamitos láda! — Felrobbantja, ha rám tekint Szeme lángsugára 11“ Tanügyünk emelése érdekében. Századokat alkotó időkre vezethető vissza azon kor, melyben a nép jólétének emelésén munkálkodó honfiak belátták, hogy a népnevelés az, mely nemcsak szellemileg, de anyagilag is munkás a nép lethargikus álmából való felébresztésében ; belátták, hogy egyedül a népnevelés az, mely a nemzeti létkérdést megoldja s a létért való küzdelemben legyőzhetlen intensivitással működik. Erős volt a küzdelem. Világosság és sötétség élet-halál harczot vivtak, de végre is szellem győzött A nép, mely eddig a tudatlanaság sötét labyrinthsában bolygott; melynek nem voltak szárnyai a feljebb törekvésre, el lett ismerve az államhatalom azon góczpontjának, melynek tökélyesbülésétől, műveltségi elhaladásától függ a hon boldogsága és felvirágozása. Ma már túl vagyunk a kezdet nehézségein. Elődeink elgörditék a nevelés útjában álló akadályokat s járhatóvá tették azt. Azon felmerülő egyes nehézségek ellen, melyek a nevelés sikerét veszélyeztetik, csak alkalmas védeszközzel kell bírnunk, — előnyösen harczolhatunk, ha van erélyünk és akaratunk. Ilyen a nevelés útjában álló akadálynak tekintem én az egyes — különösen faluhelyen levő iskolaszékek — rendezetlen voltát. Eltekintve a városoktól, — a legtöbb faluban az iskolaszék oly tagokból van alkotva, kik fogalmával sem birnak azon kötelezettségnek, mely hivatásuk által reájuk hárul. A legtöbb iskolaszék tag, — tisztelet a kivételeknek — azt sem tudja, mirevaló az az iskolaszék s mi annak a teendője. A legtöbb helységben nem is tekinti azt másnak a tanító szolgálatát negyedrész, vagy esetleg félvéka életbeli jutalékkal dotáló nép, mint a tanító felett őrködő falusi törvényszéknek. És hogy ez igy van, tudhatja azon tanító, kit balsorsa oly helyzetbe juttatott, hogy valami ügyes-bajos dolog miatt iskolaszéki törvény elé vonattatott s reá olvastattak a szigorú törvény könyörtelen kanonai. Tagadhatlan, hogy az iskolaszék érvényesítheti ezen jogait azon tanítóval szemben, ki hivatásáról elfeledkezik, hanem mégis — legalább nézetem szerint — nem ez az a sarkpont, mely miatt a magas kormány az iskolaszékek felállítását minden egyes községben elrendelte. Akármiként csűrjük-csavarjuk is a dolgot, tudja azt jól mindenki, hogy egy tanítónak — kivált meg falusinak — helyzete nem áll azon a niveaun, melyet a haladó kor megkövetel. — Anyagi gonddal küzd a nagyobb része s gyakran eszi a szenvedés könynyel áztatott kenyerét. Már csak ez is lehangolhatja kedélyét s elcsüggesztheti a gyengébb erővel birót. Ez azonban csak mellékes dolog. Megszoktuk már évek óta, hogy ez nem lehet máskép. Nem is panaszkodunk ellene! Szokás természetté válik. Nagyobb befolyással van ennél a nevelésügyre a tanító iskolai működése iránt való érdeklődés. Oly helyen, hol az iskola nem tekintetik egyébnek, mint időtöltő helyiségnek; hol a tanítónak balvéleményekkel, előítéletekkel szükség küzdenie a tudatlan, illetve „tudákos“ néppel szemben; hol a tanító tekintélye egyenlő a csordáséval ; (van még ilyen helység is!) ott a nevelésügy nem haladhat előre zavartalan folyamatban. Az ily helyen igen szép feladat várna már az iskolaszékre, ha ugyan annak tagjai is ilyféle „vadonczok“ nem volnának Itt lenne már helye kifejteni az iskolaszéknek, hogy az az iskola .. .Felrobbantja!!.. letérdelek ... — „Nyiff-nyaff“, ezer átok!! — Bodri smit, — „jaj a hátam !“ — Én meg igy kiáltok — Nagy hevemben, szegény Bodri, Ah bocsáss meg kérlek ! — Észre nem is vettem — a mint Farkinczádra lépek... S te nyiffantassz, s a „mama“ jön — Mint sóbálvány állok... Pöfög a ház — s hamarjába, — Ilivém, explódálok.... Dabolczi B.... ÚGY MENT VÉGBE AZ ÉN KÉZFOGÁSOM ! — Nyomoreszk — irtás Volt nekem egy — engem különösen kegyelő — jó apám, ki hat éves koromtól kezdve azon időig, melyben az orr alatt levő evószerkezet felső borítékán kitörni szokott bajuszbeli jutalékom elérkezettnek látta a napot kitekinteni e nyomorteljes világra, — mindig azt az elévülhetlen s mindennapon ismételni megszokott aranyigazságot tömte fejembe: „Fiam! Ne akarj különb ember lenni apádnál ! Nősülj meg te is!“; sőt midőn hosszas betegsége kínzó fájdalmaitól leszegeztetve feküdött halálos ágyán, érezve közelgő végperczeit, odaintett magához és akkor sem súgott fülembe egyebet végbucsu gyanánt, mint azt a sokat hallott intő szót: „Ne légy különb ember apádnál! Nősülj meg te is!“ Hogy mily megmérhetlen szeretettel csüggtem jó atyámon, kitűnik abból, miszerint — daczára annak, hogy lehettem volna ügyvéd, orvos, szolgabiró s más ilyféle magas hivatalnok — nem akartam különb ember lenni, mint volt ő. Egyszerű, szegény napszámosává lettem a hazának, kinek nagyratörekvő mindenféle igényei teljesen elenyésztek, midőn kezemhez kaparithatom a „leányvári koszaság conventióját!“ Jó atyámnak naponként gyakran ismételt mondókája lett okozójává azon megszilárdult természetemnek, hogy mióta a föld felső boritékán szerencsés vagyok élvezni az élet — ezerféle változatban jelentkező és alig elviselhető s az arcz viruló rózsáinak napraforgó szinre való változtatását eszközlő — gondjait: mindig szerettem a föld alsóbb kérgéből származott embert s e jeles természetem lett eszközlője azon esélynek, hogy eltekintve minden magasabb s boldog megelégedés gyümölcsével kínáló hivataltól: falusi tanítóvá lettem s az isko-