Bereg, 1879. (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-22 / 16. szám
Beregszász 1879. április 22. 16. szám, T-dik évfolyam. BEREG Társadalmi és megyei érdekű hetilap. Megjelenik minden Kedden délelőtt. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 ft.. Szerkesztői és kiadói helyiség, hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamátiók küldendők Beregszászban Árok utcza 43. Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fontott helyre küldendők. A lap olvasóihoz. Deák János úr, eddigi kiadó és laptulajdonos a „Bereg“ kiadásáról lemondván, a jelen számtól kezdve a kiadás terheit is alantirott vállalta magára, s midőn a megye és az olvasó közönség érdekeit a lehető leghívebben s lelkiismeretességgel szolgálni s a lapot a legpontosabb kezelés mellett továbbra is fenntartani ígérkezik s vállalkozott, nagy mértékben számit a megyei értelmes közönség szives támogatására, mely bizonyára nem is fog elmaradni. Ezen hitben, ezen reményben hivja fel a megye t. közönségét a szükséges erkölcsi és anyagi támogatásra. Megyei lapunk elvesztése mindnyájunkra nézve nagy szégyen volna. A feladat súlyát mindnyájunknak éreznünk kell s a tőlünk telhetőt megtenni, annyival inkább, minthogy egyeseknek évnegyedenként e részbeni kötelességük teljesítése nagyon kevés anyagi áldozatukba kerül. A legszegényebb műveit emberek elszakíthat magától évnegyedenként 1 frtot, vagy naponként körülbelől 1 krt ily közművelődési czélokra. Ez a legutolsó napszámosnak sem nagy teher. E csekély áldozat megtételét kérjük a megye közönségének legalább műveltebb osztályától s községeitől. Nem bírjuk elképzelni, hogy egy ily kiterjedésű megyében ne akadna 2—300 ember, ki évenként megyei közművelődési czélra 4 frtot meg ne vonhatna magától. S mivel tudjuk azt, hogy az ok nem is annyira a czél fontosságának nem ismeréséből vagy rossz akaratból származik, mint feledékenységből, jövőre gondoskodni fogunk róla, hogy olvasóink e részben is időszakonként kellő figyelemben részeltessenek , vagyis „aláírási íveket“ fogunk időszakonként szétbocsátani, hogy e részben se érhesse a mulasztás vádja sem a közönséget, sem a szerkesztőséget. Még egyszer ismételten ajánljuk megyénk egyetlen „társadalmi és megyei érdekű“ hetilapját a t. közönség becses pártfogásába. Előfizetések még a jelen évnegyedre is folyvást elfogadtatnak a szerkesztőségnél. Beregszász, 1879. ápr. 20. Kóródi Sándor Janka Sándor főmunkatárs, felelős szerk. és laptulajdonos. A „kutyaláb“. (Jellemz és életrajz.) (Folytatás.) Hány olvasatlan homok szem pergett le a végtelen idő homok óráján, míg 5 tele tüdővel sípolva — egy uj „bolygó zsidó“ként — bekalandozta hét vármegyének falvait ? 1 hány darab réz és ólom karikán, hány róf pántlikán kellett túladnia, mig az ezekért cserébe kapott rongyokért oly kapitálist gyűjthetett, hogy jónak látta a „gyűrűs“-séggel is felhagyni, annak csak Jehova és „Kutyaláb” a megmondhatója, hanem annyi bizonyos, hogy évek múltával úgy találkozunk már vele, mint egy kis szatócsbolt tulajdonosával, árulván ott mindenféle fűszert, különösen pedig kókitót és ecsetet „kicsibe“ és „nagyba.“ Azonban annyit mégis megtudtam, hogy a gyűrűs- Bég nem valami nagyon succedálhatott neki, amennyiben mikor előkerült, maga is csupa hongy volt, mostanában pedig annyi gyűlölet-wifi Van minden emlék iránt, mi e kort juttathatja eszébe, hogy még a csizmájában sem tűrheti a rongyot. A „bolygó“ zsidóból tehát állandó lakással bíró honpolgár lett. Azonban a „gyűrűs“ zsidó óriási „metamorfózison“ ment keresztül, és ugyancsak nagy adag jóhiszeműség kivántatott annak elhivésére, hogy „Kutyaláb“ a „rongyos“ és „Kutyaláb“ a kereskedő voltaképen egy ugyanazon személy. Az irigység sem foghatta rá ugyan, hogy valami nagyon megnőtt volna, lévén termetének magassága czirka ötödfél láb, apró szürke szemei és szeplővel gazdagon behintett arcza is megmaradt ugyan a réginek, azonban széles alapokon nyugvó orra alatt és egykor tojássima állán — mint kövér földben a dudva és paréj, — durva serteszerü bajusz és szakái verte ki magát, mely bajusz és szakái kissé hirtelen szőke voltuknál fogva a színek geneológiájában azon osztályba sorolhatók, mely osztálynak egy oldalon a „vörhenyeges“, más oldalon a „lángvörös“ színek a szomszédjai, hosszúsága és alakjánál fogva pedig szakála még azon „válfaj“ közt is foglalhat helyet, mely „válfaj“ a szekállak nagy családjában kiválóan „kecske szakál névvel jelöltetik. A si szakál nagy befolyással volt úgy ekkori, mint későbbi életére; ez az ő titkának őre, örömeinek és bánatának részese, osztályosa; becsüli is azt felettébb, olló vagy beretva soha azt még nem érintette, ami kissé érthetlen dolognak tűnik fel akkor, mikor ő maga oly nagyon érti a „beretválást.“ Szokás nélkül el sem tudom képzelni „Kutyaláb“-ot, s míg „Ramson“-nál az ő hajfürtjei rejtették az erőt, addig „Kutyaláb“-nak a szakáséban rejlik a ravaszsága, s pedig oly annyira, hogy a megszakástalanított „Kutyaláb“ kisiklani érezné lába alól a földet, egyre-másra csinálná a rosszabbnál rosszabb „gschaft“-teket, lőné a „bak“-okat. Amit a következőkből lehet megtudni, ezt húzogatja ugyanis lágyan, ettől kér mintegy tanácsot, ha valami fényes üzlet felett gondolataiba elmélyed; ezt elmogatja gyöngéden, ha ravasz mosolylyal igyekszik kapacitálni a megszorult „gojt”, ki az embertelen kamatoktól visszariad; ebbe markol dühösen, ha véletlenül oly valakinek találta elfogadhatónak a váltóját, kinek még csak egy ezután felfedezendő földrészen van a birtoka, s végül, ha a családi élet titkait profán nyelvvel kifecsegni nem volna legalább is illetlenség — azt is megsúghatnám, hogy ebbe szokott beleragadni az ő kedves élete párja. Mert azt tudnunk, kell, hogy mikor „hu- A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak]. Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft. satb. aránylag. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10% levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Kossuth Lajos levele. A szegedi vész alkalmából. Bakay Nándor képviselőhöz. (Vége.) Nem, ennek nem szabad megtörténni. Én egykor Szeged népét nemzetem büszkeségének neveztem a szorongattatások nehéz napjaiban. Hanem ami Szegednek újból alkotását illeti: bármit s mennyit tegyen is a királyi hatalom által támogatott nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alkotásnál, de nem maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész minden esetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár. Lázárt ki lehet, Lázárt ki keilend hívni koporsójából; a nemzet leheltetével bele kellend lövelni dermedt tagjaiba az életet, fel kellend oldani tehetetlensége kötelékeit, hogy mozdulhasson, de végre is Lázárnak magának kell kiemelkednie a koporsóból. Ámde én fájdalmas meglepetéssel olvastam a hazai lapokban, s megütközéssel regisztrálva láttam külföldi lapokban is, hogy Szeged hajléktalan menekültei között akadnak, sokan akadnak, akik fűnek-fának potom áron kínálják vízzel borított telkeiket, mert ők kétségbe esve szülővárosuk jövendője felett, máshova akarják elköltöztetni házi isteneiket. Uram, Teremtem! Hiszen ha ez több volna, mint a pillanatnyi megrendülés idegessége, mely perczekre az erősen is erőt vehet, úgy ez a patkány sereg szerepe volna, mely a lékes hajót elhagyni siet. Nem a férfias hajósé, kinek higgadt önbizalma a hajót megment a sülyedéstől. —