Bereg, 1903. (30. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1. szám. — XXIX. évfolyam. B B B B Gr Beregszász, 1903. január 4. Jelenti továbbá az alispán, hogy a földművelésügyi m. kir. Minister a Borzsa folyó szabályozása végett, a munkálatok végeztetésével megbízott V-ik kerületi kultúrmérnöki hivatal részére l6 OOO korona előleget folyósított, s hogy az intézkedés a munka mielőbbi megkezdése iránt megtétetett. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, Kürthy Imre Beregszász városi ellenőrt hivatalvesztéssel büntette, a többi pénztári tisztviselőkre nézve a fegyelmi eljárást a folyamatban levő büntető eljárás befejezéséig függőben hagyni rendelte. A vármegyei főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok kedvezőtlenek. Zapszony községben a typhusz csökkenő félben van. A gyermekek közt különösen Munkácson a kanyaró uralkodott, hol kanyaróban 33 gyermek halt meg. A kir. főmérnök jelentése szerint, az útépítések a korai fagy miatt szüneteltek. A törvényhatósági utakra kiszállított kavics átvézetett. A kir. tanfelügyelő az elmúlt hóban 23 napot fordított iskolalátogatásra. A beregszászi második állami óvodának az Árpád-utczában leendő megnyitása iránt az előterjesztés megtétetett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint az árvaszékhez az elmúlt hóban készpénzben érkezett 7664 korona 62 fillér, mely az illető pénzintézetekbe helyeztetett. Nagykorúvá nyilváníttatott 72 egyén. Az árvák létszáma szaporodott 116-al. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint november végével adóhátralék maradt 13 356448 K 64 f. A f. év nov. hóban egyenes adóból befolyt..................... 243691 K. 59 „ az év hason havi befizetés 241808 K. 49 „ igy a f év nov. hóban 1883 K. 11 fillérrel nagyobb az eredmény. Bélyeg és illetékből november hóban befolyt . . 36822 K. 05 f. az év hason havi befizetés 29996 K. 03 v igy a f. év november hóban 6826 K. 02 fillérrel nagyobb az eredmény. Fogyasztási s italadóból befolyt .................................... 114.754 K. 73 fii. Dohány eladási jövedékből befolyt............................... 56681 K. 59 fii. Ezenkívül több kevésbbé fontos s magánérdekű ügy intéztetett el. V. .'V V X. X. X. ^ X H X X. X V. V. X._•»... V X. X. • "» "*■ -V * X. x -i —I.- X ■ -V X «. nak tömkelegében maga után vonta meg a jók elfordulását is. Ma már — hiába tagadnék — kétségbe sem vonható, hogy felvidéki népünk, ruténjaink legkevésbbé szeretik a munkát, leginkább nem igyekeznek, nem dolgoznak és igen sokat áldoznak a pálinkának. Sokat fáradoztak már azon illetékes tényezők, hogy a nép teljes kipusztulását, anyagi és erkölcsi végleges tönkremenetelét megakadályozzák. De azért a baj ma sokkal erősebb, mint valaha volt. Nem az éhínség a sok veszedelem között a legfontosabb, mert hiszen ha néhányan el is pusztulnának, majd csak előállanak akkor a segítő tengerivel, s kihúzzák az időt böjttel, koplalással a tavaszi munkálatokig. Sokkal nagyobb baj bekövetkezését látjuk mi a felvidéken, a melytől nagyon kell óvakodni s a mit meg kell akadályozni. Ez a legnagyobb baj pedig az, hogy ruthén népünk még meglevő kis birtoka teljesen idegen kézbe fog kerülni, s ott, ahol ma még magyar hazánk idegen ajkú, de magyar érzelmű polgárai a tulajdonosok, néhány rövid év alatt idegen nyelvű, idegen érzelmű s tőlünk teljesen távol álló elemek fogják a helyzetet uralni. Az a tunyaság, az a dologtalanság, az a nembánomság csak kedves a mi ruthénjeinknek, de meg vagyunk róla győződve, hogy nem az ő intenziójának a következménye. Tervszerű üzlet ez, mely pálinka kontón kezdődik, uzsora pénzen folytatódik s a birtok eladásával boldog Amerikában végződik. Az az orosz, a melyik itthon renyhe, Amerikában munkás, pénzkereső, takarékos. De itthon miért nem az ? Mert idegenek uralma alatt áll, jó vezetői elhagyják s nem volt oly' erős szava a vezetésre hivatottaknak, amely szó mindenkor támogatta volna, esetleg még a tévelygőket is. A felvidéki járás népeinek megmentését czélozza az az egyesület, mely decz. hó 2- én Ilosvá is megalakult. Mert végre csak kell lenni valakinek, a ki kezébe vegye a dolgokat, s egy egészszé hozza össze a nép érdekeinek munkálatára hivatott tényezőket Legnagyobb érden itt Kotrba Nándor ilosvai kir. járásbirót illeti, a ki lelke önfeláldozással, buzgón fáradozott azon, hogy egy társaskör eszméjét megkedveltesse s egy tábort toborozzon össze. Az ő lelkesültsége tudta csak keresztül vinni azt a végtelen nagy eredményt, melyet senki sem remélt. Nemesebb, emberbarátibb ezért még senki sem szolgálhatott, mint a melyet Kotrba Nándor járásbiró tűzött ki s a miért oly kitartóan küzdött. Nehéz munka volt, de fáradozását siker koronázta. Első sorban a járás főszolgabíróját Komósy Györgyöt nyerte meg az eszmének, majd a vidék összes vezető egyéneit egygyé hozta. „Felvidéki Társas Egylet“ czim alatt a felvidék gazdasági, közművelődési és társadalmi életének fellendítésének jeligéje alatt a kaszinó majdnem hatvan taggal megalakult, azonosítván magát azon nemes törekvésekkel, mely bizonyára kellő eredményekkel fog járni s a siker csak méltó lehet a kitűzött nagy célhoz. Az alakuló gyűlés a kidolgozott alapszabályokat elfogadván, mindenekelőtt megemlékezett a kerület képviselőjéről s Barta Ödön országgyűlési képviselőt diszelnöknek megválasztván, őt erről távirati úton értesítették és üdvözölték. Majd Komlósy György főszolgabírót elnöknek, Nizsalovszky János gk. lelkészt alelnöknek, Kotrba Nándor kir. járásbirót ügyvezető igazgatónak, Simay Viktor kir. járási állatorvost pénztárnoknak, Mérges József körjegyzőt jegyzőnek és Majorosy István ált. tanítót könyvtárnoknak közfelkiáltással megválasztották. Az igazgatóság mellé az ügyek ellátására 15 tagú választmányt jelöltek ki. Az a czél, a mely az Egylet gazdasági, közművelődési és társadalmi nagy alapeszméjében van, s a mely a vidék összes vezetésre hivatott tényezőit egygyé hozta, kétségtelenül meg fogja hozni a kívánt eredményt s tudjuk, hogy bár a mi bajunk nagy és mélyen gyökeredző, azt egyesült erővel, önzetlen buzgalommal meg fogjuk gyógyítani. Adjon isten a nemes czéllal harczba induló egyletnek s tagjainak kitartást s a legnagyobb eredményt. A megalakulás után az egylet tagjai Kotrba Nándor járásbiró — mint az egylet közkedveltségü igazgatójának — vendégszeretőt élvezték. Az egylet működését már is megkezdette. Sok szerencsét! O. Felvidéki mozgalmak. Van Beregvármegyének egy közigazgatási járása, ahol a nagy elhagyatottság, a kultúra teljes hiánya, a sok orvoslásra váró bajok a nép teljes elszegényedésében s folytonos csüggedésében csúcsosodtak ki. Sehol annyira meg nem boszulta magát a népen a nembánomság, mint a felvidéki járás községeiben. Pedig nem a vezetőkben volt a hiba. Elhagyatottságának a nép maga az oka, mert hibátkétszer letolta, ugyanannyiszor föltolta az orrán, végül levette és az asztalra csapta. „Nagy úr, harsogott, ma még egyszer fütyölget az irodában, elmehet.“ És én . . . Matild. És te? . . . Lőrincz. És én jobban szerettelek téged, mint az irodámat. Ott hagytam és más ügyvédhez mentem. Aztán tovább fütyültem az utczán a románczot. Matild. És az irodában ? Lőrincz. Az irodában ? Ott magamban . . . dúdoltam. Matild. Csak dúdoltad. (Lemondólag.) Már akkor is megcsaltál. Lőrincz (az asztalra csap). Csak nem dobatom ki magamat kétszer egy románezért! (Csönd. Csöndes szellő kerekedik , a tó tükre megremeg. A vendéglő terraszán a czigány egy vízözön előtti valezerbe kap.) Lőrincz. Menjünk be. Matild (székét Lőrinczéhez tolja). Lőrincz, ne még. (Lágyan hozzásimul.) Huszonkét évvel ezelőtt együtt daloltuk ezt a románczot, daloljuk el most is. Lőrincz (idegesen megremeg). Matild. Nézd, hogy reszket a hold ezüstös fénye a Balaton tükrén , mily lágy szellő lengedez és oly illatos a jég! Lőrincz. Matild, nem olvastál ma regényt ? Matild. Miért kérdezed ? Lőrincz. Úgy beszélsz, mint egy nevelőnőbe ojtott regényírónő. Matild. Én nem tudom, de ma olyan különös sejtéseim vannak. Lőrincz. Nekem is. Matild. Ugye ? Ez a holdfény, a virágillat. . . Lőrincz. Nem. Hanem visszajön a gyomorbajom Matild (hirtelen hátradől). Lőrincz! Lőrincz. Valóban szúrást érzek. Matild (kenetesen): Lesülyesztesz a legalacsonyabb prózába. Tiszteld . . . Lőrincz ■ ■ . érzelmeimet és az édes mamámat. Téged szeretlek, az édes mamát meg tisztelem, ha nincs itt, de azért nem énekelek. Én már kivénültem a trubadúrkorszakból. Matild (idegesen dobol a szék karján): Kivénültél ? Hát mikor nem voltam otthon két hétig, ki énekelt a „Leveli békában“ drágalátos agglegény barátaival, meg azzal a fitos, kóczhajú kóristánéval ? Lőrincz (fejét nyakába húzza) Hát kit énekelt ? Matild (harcziasan): Te! Lőrincz (közömbösséget tektetve). Én nem énekeltem. Matild. Talán a . . . a . . . Maharadzsa ? Lőrincz. Miért ne, ha tudja a „Sárga reezeezét ?“ Matild. Hát te mit csináltál ? Lőrincz. A taktust ütöttem. Matild. A taktust ? És folyt a pezsgő, mint a Balaton. Lőrincz. A Balaton nem folyik. Matild (haraggal). Folyik ide, folyik oda, elég az hozzá, hogy hajnalban az asztal tetején tánczoltál egy rá... bon! — Mindkét kezedben egy pezsgős palack, mint — mint Kinizsi András . . . Lőrincz (csöndes megadással): Pál. Matild. Bánom is én, ha Jeremiás! Ugye, hogy nem vénültél ki a trubadurkorból, te . . . te . . (Sirás.) Lőrincz (arczátlan bátorsággal): A barátság szent érzelmei, melyek a házasélet legboldogabb körülményei közt sem szűnhetnek meg teljesen a . .. Matild (lekapja szemeiről a batiszt kendőt). Lőrincz, ne tovább, mert nyakon ütlek ! Lőrincz (kitör). De mondd hát, mit akarsz ? Nem voltam mindig ha . . . vagyis figyelmes, gondos férjed ? Matild (halk sírással). Hát a „Leveli béka ?“ Lőrincz (boszosan): Eh ! Matild. A „Sárga reczecze“, a pezsgő, meg az a kóczhajú kóristánc, meg az agglegény barátaid, azok a lumpok, hát azok semmik? Lőrincz. Dehogy semmik ! Embertársaim. Matild. Lőrincz, ne boszants! Lőrincz. Jó, jó, az Istenért! Legyen vége, inkább eléneklem, elorditom, elbömbölöm azt a románczot. Kezd el! VEGYES HÍREK. — Felhívás előfizetésre! Lapunk a bekövetkezett új évtől kezdődőleg a XXIX. évfolyamába lépett, tehát majdnem három évtizeden keresztül szolgálta már híven és lelkiismeretesen a vármegye és város közügyeit. Ez évben is előbbi programmjához híven egész lelkesedéssel szándékozik a közérdeket szolgálni: hazafiságot, műveltséget, anyagi és szellemi kultúrát terjeszteni s előmozdítani. Szives tisztelettel kérjük vármegyénk és városunk műveit közönségünknek pártfogását az uj év alkalmából. Előfizetések legczélszerűbben postautalványon lapunk kiadóhivatalához küldendők (Beregszász, Árpád-utca 14. sz.) Kérjük az előfizetési pénzeknek lapunk kiadóhivatalához mielőbbi beküldését, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. A „B3KREG“ szerkesztősége és kiadóhivatala.