Földmunkás, 1937 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1937-11-15 / 1. szám
2 a Szovjetunió 20 éves fennállásához (Folytatás az 1. oldal 1. hasábról) sok csupán a bolsevizmus elleni küzdelem ügyét van hivatva szolgálni. A bolsevizmus elleni küzdelmet azonban oly tágan értelmezik, hogy minden cselekedetük beleférjen ebbe a jogcímbe, amely mögött egy új, borzalmas világháború magva csírázik. A Szovjetunió keletkezésének 20-ik évfordulójára szánták a fasiszta nagyhatalmak a Berlin-Róma-Tokió szövetségi rendszer végleges megalkotását, amely a szerződő hatalmak kijelentései és hivatalos magyarázatai szerint a kommunista internacionálé elleni hathatósabb harc céljából jött létre. Hogy azonban a valóságban nem a bolseviki veszedelem volt e szövetség kialakulásának erjesztője, ez ma már senki előtt sem titok. Nem titok ez különösképen előttünk, akik éber figyelemmel kísérjük az események zajlását és ismerjük a fasiszta demagógia szólamai mögött meghúzódó imperialista célkitűzéseket. A fasiszta Olaszország végleg megakarja vetni lábát Spanyolországban. A világ előtt azt vallja, hogy csupán Spanyolország bolsevizálása ellen küzd. A japán imperializmus gyarmati népek sorsára akarja juttatni Kína lakosságát. A világ előtt azzal védekezik, hogy megtámadottnak vélte magát Kina bolsevizálása által. Hitler Németország lázasan fegyverkezik, készül a háborúra. Tettét azzal magyarázza (annak, aki elhiszi vagy el akarja hinni), hogy szent kötelezettséget érez annak irányában, hogy megvédje az európai civilizációt a kommunizmus veszélyével szemben. A Szovjetunióból veszély fenyegeti az emberi társadalmat, Csehszlovákia csatlósa és fel vonulási területe csupán a Szovjetnek, Franciaország a polgárháború küszöbén áll és a proletárdiktatúra veszélyének lehetőségét hinti szét Nyugateurópában, jön a bolsevizmus, a felfordulás, reszkess Európa, reszkess, de bízzál közben a fasiszta hattalmakban, amelyek sikerrel fogják megvívni az emberiség érdekében a küzdelmet a bolsevizmussal; Íme, ezek azok az átlátszó hazugságok, amelyeket világgá üvöltenek abban bízva, hogy az emberiség csak a kis hazugságokat fogadja kétellyel, a nagyokkal szemben feladja kételyeit és nem ismeri majd fel, hogy e hazug bömbölés hátterében a leggonoszabb, legantidemokratikusabb szándékok lebegnek. A megtámadottság, a közös veszély, a béke és a szabadság szeretete az, amely a fasiszmus őrületével szemben minden haladó gondolkodást a világon egy táborba tömörít. Minél nagyobb és közelibb ezen veszedelem, annál mélyebben érzi át az emberiség azokat az értékeket, amelyeknek megvédéséről a fasiszmussal szemben szó van. A világ minden demokratikus rendezésű állama meg van támadva a fasiszmus törekvései által. A megtámadottaknál megtámadottabb azonban a szocialista Franciaország, a középeurópai Svájc szerepére hivatott demokratikus Csehszlovákia, de legmegtámadottabb az a fiatal életerős munkásállam, melynek 20 év keserves, önmegtagadást igénylő, nehéz munka árán, mindenki által magára hagyatva, csupán saját erejére utalva sikerült végre megteremteni a jobb jövő társadalmi, gazdasági és politikai alapját: a Szovjetunió. Ez a proletárállam, amely létérdekeinél fogva már a világbéke egyik legfontosabb pillére, van kiszemelve a jelek szerint arra, hogy a fasizmus legkiadósabb prédájává váljon. A Szovjetunió jubileumának ünneplése tehát nemcsak világnézeti felfogás dolga. Nemcsak az elvbarátok és a szocialista tömegek kellemes feladata, akik már az aktuális fasiszta veszedelem bekövetkezése előtt is a Szovjetunióban a világproletariátus legfontosabb hatalmi tényezőjét látták, de kötelessége az egész demokratikus világnak, a megtámadott emberiségnek, amely tényekből tapasztalhatja, hogy míg a fasiszta államok aláássák az emberiség nyugalmát, béklyóba verik az emberiség szabadságát, az ész és a józan lelkiismeret helyett az állati ösztönt és a vért emelik cselekedeteik döntő mozgatóerejévé, ugyanakkor a Szovjetunióban egy hatalmas kísérlet folyik az ember, a dolgozó ember, a nép, a meg nem különböztetett néptömegek érdekében. A gyávák és reakciósok hada választhat bárhogyan. Mi sympátiánkkal és meggyőződésünkkel a Szovjet mellett foglalunk helyett. FöM- és erdőmnkások) Régi óhajotoknak teszünk eleget, amikor új lapunkat, a „Földmunkás-t” kiadjuk. Ezzel is dokumentálni akarjuk, hogy nem ismerünk nemzeti és felekezeti különbséget tagjaink között és egyedüli célunk az, hogy gazdasági, szociális és kulturális igényeiket kielégítsük. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a magyarnyelvű munkásokat ugyanolyan jogok illetik meg, mint a cseh és szlovák dolgozókat. Azt is tudjuk, hogy a magyarnyelvű munkásoknak épen úgy szükségük van szellemi táplálékra, művelődési eszközökre a szocialista tanok helyes felismerése szempontjából, mint a más nyelvet beszélő proletároknak. Épp ezért nem kímélünk a cél érdekében áldozatokat hozni már azért sem, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a kapitalista kizsákmányolás elleni harc egyik legerősebb fegyvere, a tudás fejlesztése. A társadalmi osztályharc fegyvereit ugyanis ma már nem a nyers erőszak, hanem a történelmi eseményekből és az abból merített tapasztalatok képezik. Az a társadalmi rendszer, amely fennállását az erőszak és a történelmi események hazug beállításával, az igazság elferdítésével akarja biztosítani, nem lehet hosszú életű. Igen nagy szerepet játszik az osztályharc kialakulásában, a sajtó. A kulturális haladás mai világában el sem képzelhetjük a modern ember életét sajtó nélkül. Sajnos, a sajtóval ma már igen sokan visszaélnek. Vannak ugyanis emberek és érdekcsoportok, amelyek a sajtót céljaik szolgálatába állítják és azon keresztül mindig úgy tüntetik fel az eseményeket, ahogy az céljaiknak legjobban megfelel. Emellett nagyon sokat hallunk és olvasunk a sajtó függetlenségéről és szabadságáról. Okunk van kételkedni ebben az állításban, mert várjon ki meri állítani, hogy például Németországban, Olaszországban és általában a fasiszta államokban a sajtó független, amely szabadon nyilváníthatja véleményét. De nemcsak a fasiszta államokban, hanem nálunk is vannak lapok, amelyek egyes emberek vagy érdekcsoportok szolgálatában állanak és amelyeknek úgy kell írni, ahogy azt felülről diktálják. Épen ezért nem mindegy, hogy a munkás, a dolgozó, milyen újságot olvas. Az újság lehet művelődési eszköz, de lehet méreg is, amely az egész kulturéletet megfertőzheti különösen akkor, ha azt felelőtlen és lelkiismeretlen emberek irányítják. Azok, akiknek jót tesz az ilyen önámítás, ilyen lapokat olvasnak. A polgári sajtó alapvonása, hogy a dolgokat mindig úgy igyekszik beállítani, ahogy az az őket pénzelő, különféle színezetű érdekcsoportoknak a legjobban megfelel. Egészen más rendeltetése van ezzel szemben a szocialista sajtónak. Ez mindig a maga meztelenségében tünteti fel az eseményeket és igyekszik a polgári sajtó elferdített vagy hiányos beállítottságait kellően megvilágítani. Igyekszik továbbá rámutatni mindazon igazságtalanságokra, amelyek főleg a munkásságot érik. Ennek a ténykedésnek nevelő hatása van, mert megtanítja a munkásságot, milyen szemszögből kell megítélnie a helyzetet. A szocialista munkásmozgalom szempontjából igen fontos tehát a munkássajtó fejlesztése és tökéletesítése. Különösen a magyarnyelvű szocialista sajtó terén tapasztalhatunk még mindig igen nagy hiányosságokat. Ezen hiány megszüntetéséhez járulunk tehát hozzá, amikor új szocialista lapot adunk ki a magyarajkú föld- és erdőmunkások részére, amely egyelőre havonta egyszer fog megjelenni. Tagjaink tehát minden hónap 1-én az Úttörőt, 1- én pedig a Földmunkást fogják kapni. Új lapunkat, a ,,Földmunkás“-t azzal bocsátjuk útjára, legyen bátor hirdetője a szocialista tanoknak, védelmezője és tanítója a föld robotosainak. Hirdesse a szocializmus tanait, a dolgozók szolidaritását, öntsön új erőt és hitet azokba, akik részt akarnak venni szervezetünk zászlaja alatt a föld és erdőmunkásság a jobb és szebb jövőért, a demokrácia és szabadságért folytatott küzdelemben. Föld- és Erdőmunkások Szövetsége. Alakul a fasiszta Internacionálé A római Chigi palotában november 6-án Olaszország, Németország és Japán megbízottjai aláírták a kommunizmus elleni paktumot. A három résztvevő állam megbízottjai megállapították, hogy a kommunizmus réme veszélyezteti a civilizált világot úgy nyugaton mint keleten, veszélyezteti a békét és a világ rendjét. Csak a békeszerető államok (értsd: háborút akaró fasiszta államok) szoros együttműködése képes biztosítani azt, hogy a rend és béke meg legyen őrizve. і bizonyítékok: Abesszínia, Spanyolország, Kína). Az utóbbi események azt bizonyítják, hogy ez az egyezmény elsősorban a demokratikus hatalmak, Anglia és Franciaország ellen irányulnak, amelynek térdre kényszerítése után rontanának a Szovjetszövetségre. A fasiszta hatalmak Berlinben közös politikai vezérkar felállítása mellett egységes katonai és flotta központot is akarnak létesíteni. Egyidejűleg közös olasz és német hadihajók demonstrative felvonultak a Földközi tengeren, mintegy kidomborítva, hogy a fasiszta államok nem rettennek vissza háborús lépésektől sem, ha Földközi érdekei azt kívánnák. A demokratikus közvélemény feszülten várja, miként reagálnak a demokratikus hatalmak a fasiszták ezen újabb provokációjára. —— SZABADSÁG Stupka Ferenc: Jobb jövő felé A mai kapitalista társadalmi rend következményeképen az emberiség különböző gazdasági és szociális rétegekre tagozódott. Egyes rétegek munka és fáradság nélkül tobzódnak a földi javakban, a nagy többség pedig nehéz munkája és fáradozása ellenére csak nélkülözésekből és éhezésből veheti ki részét. Ez a rendszer amelyet mi »kapitalizmusnak« nevezünk, azon az elven áll, hogy mindennek az alapja: a tőke a pénz. Ezzel szemben áll a dolgozó tömegek álláspontja, mely szerint a világ léte nem pusztán a pénztől függ, hanem egy másik igen fontos tényező is létezik: a munka. A tőke csakis a munkával egybekötve tud alkotni. E két elv között folyik ma az egész világon döntő ütközet. Egyik oldalon a kapitalisták állanak, a másik oldalon pedig azok, akik a munkát végzik, vagyis a munkásosztály. A kapitalisták a munka ellen, a kapitalista rendszer a szocializmus ellen hadakozik. E nagy harc homlokterében áll a szociáldemokrácia, amely szakszervezeteivel azon dolgozik, hogy a munkát végző tömegek a kapitalistákhoz hasonlóan vegyék ki részüket a javakból. A szociáldemokráciának a régi világrend ellen folytatott harca igen nehéz és felelőségteljes. A tőkés rendszer minden szervezete, bástyája ,vezérei és csatlósai gördítik elénk az akadályokat, hogy a felszabadulásáért küzdő munkásosztály győzelmét elodázák. De hogy e harcból a munkásság kerüljön ki győztesen, szükséges, hogy ellenőrizzük saját erőinket. Minél erősebb a szociáldemokrácia és szakszervezetei, annál nagyobb a remény a győzelemre. Ezzel főképen a kárpátaljai munkásságnak kell tisztában lennie, mert valóban sehol sincs a köztársaságban oly nagy nyomor és nélkülözés, mint itt. A kárpátaljai munkásság félre kell, hogy tegyen minden nemzetiségi, nyelvvitát s szentelje figyelmét főképen a gazdasági és szociális problémáknak. A kapitalizmus hadvezérei épen anemzetiségi és nyelvi ellentétek szidásával tudnak éket verni a dolgozók közzé s egymás ellen uszítják őket, miközben továbbra is zavartalanul folytatják kizsákmányoló és elnyomó politikájukat. El kell vetnünk ezeket a rendszereket, különösen Kárpátalján, s a munkásságnak nemzetiségi és nyelvi különbség nélkül, egységesen kell felsorakoznia a szociáldemokrácia zászlója alá anagyobb darab kenyérért, magasabb bérekért, a dolgozó osztály jobb szociális és gazdasági színvonaláért, egy jobb jövőért folytatott harcra. Gyenge termés Kárpátalján Az állami statisztikai hivatal végleges megállapítása szerint a köztársaság átlagos termése lényegesen jobb a tavalyinál. Ezzel szemben Kárpátalján az idei termés a tavalyinak 1/3 teszi ki. Kárpátalján ez idén őszi és tavaszi búzát összesen 29.275 hektár területen arattak (tavaly 63.371 hektáron). Ez éven összesen 2079 vagon búzát szedtek be, míg egy évvel ezelőtt 5604 vagont. Rozsot ezidén Kárpátalján 22280 hektárnyi területen vetettek, míg tavaly 28.808 hektáron. A rozstermés ezidén 1378 vagont tesz ki, szemben a tavalyi 3.726 vagonnal. Az árpa vetési területe ezidén 2928 hektár, tavaly 3180 hektár volt. Az árpatermés ez éven 140 vagont tett ki, míg egy évvel ezelőtt 342 vagont. A zab vetési területe 29.484 hektár, tavaly 27.945 ha. Zabtermés 1312 vagon, míg tavaly 2957 vagon volt. Kukoricával ezidén összesen 54.534 ha. vetettek be, tavaly pedig 49.687 hektárt. Dacára a vetőterület nagyobbodásának a kukorica termés ezidén csak 6276 vagont tett ki, szemben a tavalyi 7780 vagonnal.