Zsidó Néplap, 1932. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1932-07-08 / 27. szám

Amerika első felfedezője nem Columbus, de egy másik zsidó volt aki tefilint hordott Ismeretes, hog­y a tudományos világ nem jutott még egységesen plattformra arra vonatkozólag, hogy Columbus Olaszországból vagy Spanyolországból származott-e és hogy zsidó ivadék lett volna-e. De ha Columbus nem is volt zsidó, Amerikát mégis csak zsidó fe­­deze fel. Egy zsidó, telifinnel, aki mint hó­dító jött Délamerikába. Legújabban megállapították, hogy jó­val Colum­bus előtt, ezer esztendővel a keresztény időszámítás előtt, egy sémi­ta hadvezér, Vira Kochu, felfedezte Dél- Amerikát és rálépett földjére. Az ame­rikai őstörténelem­ homályos képeiből, azokból az edényekből, amelyeket az in­kák, Mexikó és Guatemala egykori le­gendás urainak motívumokra bukkan­tak. Most azonban jelentős dokumentu­mok kerültek felszínre erre vonatkozó­lag.­Nevezetesen kiástak néhány képet, amely Vira Kochut ábrázolja, egy ki­mondott sémita típust, amelynek voná­sait még fel lehetett ismerni a kiásott urnán, amellyel számos portrét és kü­lönféle motívumot emeltek ki. Ami azonban a legérdekesebb, Vira Kochu mindezen képeken egy különös jellegzetességet visel, neve­zetesen egy a fejét körülövező szí­jat, amely a homlokon egy kis négy­­szögű dobozzal egyesül, ami kétség­telenül nem egyéb, mint egy valódi tefilin. Ha pedig tefilint viselt a fején, bizonyo­san zsidó volt, ehhez pedig nem­ kell felhozni bizonyítékul sűrű, hosszú sza­­kállát, amit Amerika őslakói sohasem viseltek. A legenda szerint Vira Kochu aztán Északamerikában tűnt el, azzal az ígé­rettel, hogy majd visszajön. Ezt az ígé­retet az inkák országában próféciának tekintették és ennek hitében ellenállás nélkül adták át magukat Cortez és 169 spanyol vitéze hódításának, mert bizto­sak voltak abban, hogy a mór kinézésű spanyolok Vira Rochu ivadékai. Politikai licitáció A Zsidó Néplap beszámolt Nachum Sokolovnak, a cionista vilászervezet és a Jewish Agency elnökének amerikai beszédéről, melyben az ezernyi hallgató ujjongása közepette bejelentette, hogy a zsidó nép sohasem mondott le Trans­­jordániáról. A mi szívünk is megdob­bant erre a hírre, mert hiszen Transjor­­dánia képezi a revizionista programm integrális részét, azonban kivácsian vár­tuk a hivatalos sajtó véleményét ebben a kérdésben, amely eddig mereven el­zárkózott a revizionisták eme követe­lése elől. De a hivatalos sajtó inkább megtagadta a cionista világszervezet el­nökét, mint önmagát. A berlini „Jüdi­sche Rundschau“, amely tudvalevőleg a cionista szervezet németnyelvű hivata­losa és Weizmann legbensőbb beidzsum­­­álja, nyíltan megtámadta Sokolovot, amiért Transjordániát követelte. A .I. R. szerint: Sokolov teleszivta magát revi­zionista elvekkel s most nyugtalanságot kelt azzal, hogy Transjordániát Paleszti­nához kívánja csatolni.“ De közvetlen azután, hogy a J. R. így kirohant Sokolov ellen, Weizmann is beszélt és ugyan arra az álláspontra he­lyezkedett, mint Sokolov. Sőt egy lé­péssel tovább ment s kijelentette, hogy Transjordánia integrális része Pa­lesztinának. Vájjon mit szól majd ehhez a J. R.? Dr Müller Simon: Mórája Hegye A legszebb hely Jeruzsálemben és ta­lán a félvilágban ez a hely, ahol kétezer évvel ezelőtt fényárban úszott a zsidó Szentély, a Bész Hamlikdos. Tóránk sze­rint ott készült Ábrahám feláldozni Is­tennek egyetlen fiát Izsákot. Dávid ki­rály megvásárolta ezt a helyet drága pénzért és oltárt emelt rajta. Bölcs Sa­lamon remek templomot emelt rajta a zsidó Isten dicsőítésére. Később egy másik zsidó király, Heródius, újra egy szentélyt épített Mórája hegyén, amely nagyon szép volt. Most más világ van arrafelé. A Szentély helyét arab mecse­tek foglalják el, az Omár-mecset és az Akcza-mecset, amely egész Salamon ki­rály palotája helyéig terjed. A Jaffa kapuinál kezdődő Dávid-utca vezet a szent Mórája hegyére, amely az ó­város felső részében van. A városban járkálva nem lehet látni a hegytől sem­mit. Csak egy magas háztetőről észre­veszi az ember a templom helyét. Én a magyar templom ablakából, ahol az az­óta már elszenderü­lt öreg Rabbi Cha­­jem Sonenfeld ima szenderje áll, csodál­tam m­eg a hegytetőt, még mielőtt oda­mentem volna. A Siralmak Falától jobbra egy ajtón keresztül­­egy út vezet fel a Mufti hi­vatalába a hegyen. Felmentünk és ott ta­láltam magam egy tágas majdnem öt­ezer négyszögméteres egyenes terra­szon, a szent Mórája hegytetőn. A hely bája eg­szerűen meglepő. Két-három remek épület emelkedik rajta, vala­mennyi csupa művészet, csupa kincs, körülöttük magas cédrusok, olajfák, ár­kádok, vizforrások csillognak s minden aranyos napsugárban fürdik és tündö­köl. A kilátás elragadó. Egy gazdag szi­­nes, végtelen panoráma. Mint egy görög am­phytheatrum, úgy terült el előttem félkörben a Szentváros környéke dús színezetben. Sokáig sétál­tam a szent téren ide-oda. Nem tudtam elszakadni onnan. Előttem szemben állt az Olajhegy, a sok fekvő fehér sírkővel, melyekről visszaütött a napsugár, a Skopusz hegy, melynek ormáról reámtekintett a Héber Nemzeti Könyvtár sokemeletes épülete, Jehoszafat völgye, ahol az út mentén őrként állanak Absolon­­és Zecharja sír­helyei és egyéb más történelmi régisé­gek. Amerre a szem ellátott, szent ün­nepi hangulat töltötte be a levegőt. Mintha itt volnának a világ ablakai, me­lyeken keresztül ömlik a napfény, vilá­gosság. Úgy tetszett nekem, mintha az egész világ ünnepelne. Ott állva tudtam meg a titkot, hogy honná merítettek prófétáink lelkierőt és erélyt, honnan eredtek azok a finom érzelmek és gyö­nyörű gondolatok, hol születtek meg azok a megható álmok, melyek még ma is va­rázsként hatnak és visszhangot kelte­nek minden meleg szívben. Innen, a va­rázsfészekből merített Izrael erős hitet és törhetetlen bizalmat, melyek örök életet biztosítanak neki. Mórája hegyén állva, elfelejtettem, hogy létezik egy Jeruzsálem, ahol a Si­ralmak Fala áll. Kerestem a term­észet e szimfóniájának mesterét. Megkapó volt a csend még lelkemben is. Minden da­lolni látszott itt. A templom nem is le­hetett más helyen. A terrasz, a város nyolcad részét képezi, melynek határát egy hatalmas nyolcvan láb magas és ki­lenc láb vastag fal övezi. Hatszáz évig ide se zsidó, se keresztény be nem lép­hetett. Csak 1856-ban lett e tilalom­ fel­oldva. Vallásos zsidók most is távol tartják magukat innen. Egyes rabbik szerint tilos rálépni a legnagyobb szentség helyére. Én bizony áldottam a Mindenhatót azért a kies helyért, a tö­mör szépségért, mely királyi méltóságra emlékeztet minden lépésnél. Gondol­tam, mintárt hallom Salamon okos szó­lamát, amint sétál bíborpalástjában, így akarok Jeruzsálemre emlékezni, így, ahogyan ottan éreztem és láttam isteni fenségében. A tér közepén áll a Muzulmán világ egyik főszentsége, Omlás mecsete, mely a zsidó szentély helyén áll. Minden ol­dalon széles lépcsők vezetnek a mecset­be boltozott ajtókon át. A falak gyö­nyörűen vannak festve, felső részükben csupa mozaik, az ablakokra pedig mű­vésziesen színezve és a tetőn óriási ku­pola, félhold bokrétával, mely gőgösen hirdeti a gazda dicsőségét. Hetvenöt cent belépti díjat fizettem lemenéskor. A küszöbön szalma­papucsot húztak rá­ - 3 Tel Avivban m­arad továbbra is a béke­­bíróság. Tel-Avivból jelentik. Néhány nappal ezelőtt a legfőbb palesztinai bíróság úgy döntött, hogy Tel-Avivból Jaffába he­lyezik át a békebíróságot, ami érthetően nagy felzúdulást váltott ki Tel-Avivban és az egész Jisuvban. Sir Arthur Wan­­d­uppe főkormányzó, a legújabb távira­ti jelentés szerint, anullálta a felsőbíró­ság döntését. A főkormányzó határoza­ta nagy megnyugvást keltett a zsidóság körében és az illetékes hatóságok ki is jelentették, hogy a békebíróság áthelye­zésének nem volt Tel-Avivellenes ten­denciája, csupán néhány jogi autoritás kívánsága volt, akik általánosságban az igazságszolgáltatás koncentrálását he­lyeslik, minta Jaffa a disztriktbiróság székhelye. ______ 345. Riga ebédlő diófából . . . ..................Ke 8.900.. Wanda 3 ajtós teleháló diófából ... Ke 6.900*. Splendor nappali szoba, kaukázusi diófá­ból .......................Ke 7.900 Óriási választék! Részletfizetés/ Kérje 14. sz. árjegyzékün­ket ingyen! IT I^U L U M ^^ír K oske^FeUj94

Next