Zsidó Néplap, 1932. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1932-07-08 / 27. szám
Amerika első felfedezője nem Columbus, de egy másik zsidó volt aki tefilint hordott Ismeretes, hogy a tudományos világ nem jutott még egységesen plattformra arra vonatkozólag, hogy Columbus Olaszországból vagy Spanyolországból származott-e és hogy zsidó ivadék lett volna-e. De ha Columbus nem is volt zsidó, Amerikát mégis csak zsidó fedeze fel. Egy zsidó, telifinnel, aki mint hódító jött Délamerikába. Legújabban megállapították, hogy jóval Columbus előtt, ezer esztendővel a keresztény időszámítás előtt, egy sémita hadvezér, Vira Kochu, felfedezte Dél- Amerikát és rálépett földjére. Az amerikai őstörténelem homályos képeiből, azokból az edényekből, amelyeket az inkák, Mexikó és Guatemala egykori legendás urainak motívumokra bukkantak. Most azonban jelentős dokumentumok kerültek felszínre erre vonatkozólag.Nevezetesen kiástak néhány képet, amely Vira Kochut ábrázolja, egy kimondott sémita típust, amelynek vonásait még fel lehetett ismerni a kiásott urnán, amellyel számos portrét és különféle motívumot emeltek ki. Ami azonban a legérdekesebb, Vira Kochu mindezen képeken egy különös jellegzetességet visel, nevezetesen egy a fejét körülövező szíjat, amely a homlokon egy kis négyszögű dobozzal egyesül, ami kétségtelenül nem egyéb, mint egy valódi tefilin. Ha pedig tefilint viselt a fején, bizonyosan zsidó volt, ehhez pedig nem kell felhozni bizonyítékul sűrű, hosszú szakállát, amit Amerika őslakói sohasem viseltek. A legenda szerint Vira Kochu aztán Északamerikában tűnt el, azzal az ígérettel, hogy majd visszajön. Ezt az ígéretet az inkák országában próféciának tekintették és ennek hitében ellenállás nélkül adták át magukat Cortez és 169 spanyol vitéze hódításának, mert biztosak voltak abban, hogy a mór kinézésű spanyolok Vira Rochu ivadékai. Politikai licitáció A Zsidó Néplap beszámolt Nachum Sokolovnak, a cionista vilászervezet és a Jewish Agency elnökének amerikai beszédéről, melyben az ezernyi hallgató ujjongása közepette bejelentette, hogy a zsidó nép sohasem mondott le Transjordániáról. A mi szívünk is megdobbant erre a hírre, mert hiszen Transjordánia képezi a revizionista programm integrális részét, azonban kivácsian vártuk a hivatalos sajtó véleményét ebben a kérdésben, amely eddig mereven elzárkózott a revizionisták eme követelése elől. De a hivatalos sajtó inkább megtagadta a cionista világszervezet elnökét, mint önmagát. A berlini „Jüdische Rundschau“, amely tudvalevőleg a cionista szervezet németnyelvű hivatalosa és Weizmann legbensőbb beidzsumálja, nyíltan megtámadta Sokolovot, amiért Transjordániát követelte. A .I. R. szerint: Sokolov teleszivta magát revizionista elvekkel s most nyugtalanságot kelt azzal, hogy Transjordániát Palesztinához kívánja csatolni.“ De közvetlen azután, hogy a J. R. így kirohant Sokolov ellen, Weizmann is beszélt és ugyan arra az álláspontra helyezkedett, mint Sokolov. Sőt egy lépéssel tovább ment s kijelentette, hogy Transjordánia integrális része Palesztinának. Vájjon mit szól majd ehhez a J. R.? Dr Müller Simon: Mórája Hegye A legszebb hely Jeruzsálemben és talán a félvilágban ez a hely, ahol kétezer évvel ezelőtt fényárban úszott a zsidó Szentély, a Bész Hamlikdos. Tóránk szerint ott készült Ábrahám feláldozni Istennek egyetlen fiát Izsákot. Dávid király megvásárolta ezt a helyet drága pénzért és oltárt emelt rajta. Bölcs Salamon remek templomot emelt rajta a zsidó Isten dicsőítésére. Később egy másik zsidó király, Heródius, újra egy szentélyt épített Mórája hegyén, amely nagyon szép volt. Most más világ van arrafelé. A Szentély helyét arab mecsetek foglalják el, az Omár-mecset és az Akcza-mecset, amely egész Salamon király palotája helyéig terjed. A Jaffa kapuinál kezdődő Dávid-utca vezet a szent Mórája hegyére, amely az óváros felső részében van. A városban járkálva nem lehet látni a hegytől semmit. Csak egy magas háztetőről észreveszi az ember a templom helyét. Én a magyar templom ablakából, ahol az azóta már elszenderült öreg Rabbi Chajem Sonenfeld ima szenderje áll, csodáltam meg a hegytetőt, még mielőtt odamentem volna. A Siralmak Falától jobbra egy ajtón keresztülegy út vezet fel a Mufti hivatalába a hegyen. Felmentünk és ott találtam magam egy tágas majdnem ötezer négyszögméteres egyenes terraszon, a szent Mórája hegytetőn. A hely bája egszerűen meglepő. Két-három remek épület emelkedik rajta, valamennyi csupa művészet, csupa kincs, körülöttük magas cédrusok, olajfák, árkádok, vizforrások csillognak s minden aranyos napsugárban fürdik és tündököl. A kilátás elragadó. Egy gazdag szines, végtelen panoráma. Mint egy görög amphytheatrum, úgy terült el előttem félkörben a Szentváros környéke dús színezetben. Sokáig sétáltam a szent téren ide-oda. Nem tudtam elszakadni onnan. Előttem szemben állt az Olajhegy, a sok fekvő fehér sírkővel, melyekről visszaütött a napsugár, a Skopusz hegy, melynek ormáról reámtekintett a Héber Nemzeti Könyvtár sokemeletes épülete, Jehoszafat völgye, ahol az út mentén őrként állanak Absolonés Zecharja sírhelyei és egyéb más történelmi régiségek. Amerre a szem ellátott, szent ünnepi hangulat töltötte be a levegőt. Mintha itt volnának a világ ablakai, melyeken keresztül ömlik a napfény, világosság. Úgy tetszett nekem, mintha az egész világ ünnepelne. Ott állva tudtam meg a titkot, hogy honná merítettek prófétáink lelkierőt és erélyt, honnan eredtek azok a finom érzelmek és gyönyörű gondolatok, hol születtek meg azok a megható álmok, melyek még ma is varázsként hatnak és visszhangot keltenek minden meleg szívben. Innen, a varázsfészekből merített Izrael erős hitet és törhetetlen bizalmat, melyek örök életet biztosítanak neki. Mórája hegyén állva, elfelejtettem, hogy létezik egy Jeruzsálem, ahol a Siralmak Fala áll. Kerestem a természet e szimfóniájának mesterét. Megkapó volt a csend még lelkemben is. Minden dalolni látszott itt. A templom nem is lehetett más helyen. A terrasz, a város nyolcad részét képezi, melynek határát egy hatalmas nyolcvan láb magas és kilenc láb vastag fal övezi. Hatszáz évig ide se zsidó, se keresztény be nem léphetett. Csak 1856-ban lett e tilalom feloldva. Vallásos zsidók most is távol tartják magukat innen. Egyes rabbik szerint tilos rálépni a legnagyobb szentség helyére. Én bizony áldottam a Mindenhatót azért a kies helyért, a tömör szépségért, mely királyi méltóságra emlékeztet minden lépésnél. Gondoltam, mintárt hallom Salamon okos szólamát, amint sétál bíborpalástjában, így akarok Jeruzsálemre emlékezni, így, ahogyan ottan éreztem és láttam isteni fenségében. A tér közepén áll a Muzulmán világ egyik főszentsége, Omlás mecsete, mely a zsidó szentély helyén áll. Minden oldalon széles lépcsők vezetnek a mecsetbe boltozott ajtókon át. A falak gyönyörűen vannak festve, felső részükben csupa mozaik, az ablakokra pedig művésziesen színezve és a tetőn óriási kupola, félhold bokrétával, mely gőgösen hirdeti a gazda dicsőségét. Hetvenöt cent belépti díjat fizettem lemenéskor. A küszöbön szalmapapucsot húztak rá - 3 Tel Avivban marad továbbra is a békebíróság. Tel-Avivból jelentik. Néhány nappal ezelőtt a legfőbb palesztinai bíróság úgy döntött, hogy Tel-Avivból Jaffába helyezik át a békebíróságot, ami érthetően nagy felzúdulást váltott ki Tel-Avivban és az egész Jisuvban. Sir Arthur Wanduppe főkormányzó, a legújabb távirati jelentés szerint, anullálta a felsőbíróság döntését. A főkormányzó határozata nagy megnyugvást keltett a zsidóság körében és az illetékes hatóságok ki is jelentették, hogy a békebíróság áthelyezésének nem volt Tel-Avivellenes tendenciája, csupán néhány jogi autoritás kívánsága volt, akik általánosságban az igazságszolgáltatás koncentrálását helyeslik, minta Jaffa a disztriktbiróság székhelye. ______ 345. Riga ebédlő diófából . . . ..................Ke 8.900.. Wanda 3 ajtós teleháló diófából ... Ke 6.900*. Splendor nappali szoba, kaukázusi diófából .......................Ke 7.900 Óriási választék! Részletfizetés/ Kérje 14. sz. árjegyzékünket ingyen! IT I^U L U M ^^ír K oske^FeUj94