Zsidó Néplap, 1938. január-június (18. évfolyam, 1-22. szám)

1938-01-07 / 1. szám

2 Lukas, román kulturminiszter nem fogadta Neimerover zsidó szenátort Bukarestből jelentik. Niemerover, kisenevi főrabbi, a román zsidóság szenátusi képviselője e napokban meg akarta látogatni Lukas román kultuszminisztert, hogy vele néhány fontos kérdést megtárgyaljon. Ámde az antiszemita kultuszminiszter kiüzente a főrabbinak, hogy nem kívánja őt fogadni. Niemerover főrabbi erre letette a névjegyét és eltávozott. •' ■- ■ : <1 Franciaország panaszt emel Románia ellen a Népszövetségnél Páris. A Zs. T. I. jelentése szerint francia kormánykörök elhatározták, hogy támogatni fognak a Népszövetségnél ama jogos panaszokat, amit Románia ellen benyújtanak a kisebbségi jogok súlyos megsértése miatt. Románia ugyanis a versaillesi békeszerződésben i. legünnepélyesebben megfogadta, hogy az összes kisebbségeknek a legszélesebb jogokat fogja biztosítani. Mert a nagyhatalmak csak eme biztosítás után engedték át Romániának Erdélyt, Bukovinát és Beszarábiát, mely országokkal Románia területe megkétszereződött. Meg akarják semmisíteni a Balfourdeklarációt és nemzeti otthon helyett zsidó kissebbségi jogokkal letudni a zsidó népet London. Az angol sajtó az elmúlt héten azzal a szenzációs hírrel lepte meg a világot, hogy angol kormánykörökben azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a Balfour-deklarációt, mely zsidó nemzeti otthont ígért a zsidóságnak Palesztinában (ami zsidó többséget, illetve zsidó államot jelentett a kir bizottság véleménye szerint is), — hatályon kívül helyezik és ehelyett a zsidó népnek Palesztinában, arab uralom alatt örök időkre kisebbségi jogokat biztosítanak. Az új tervlord Heribert Samuel of Karmel, Palesztina volt zsidó főkormányzójának és a hozzá közelálló angol zsidók javaslatára támaszkodik. A Daily Herald jelentése szerint Hoare, Lord Winterton, Zetland és Halifax miniszterek ilyen irányban nyomást gyakorolnak Chamberlain miniszterelnökre, mert véleményük szerint most sokkal jon Szerény Béla lábjegyzeteiből: „ Páris i ... ^. " A veszedelmes sebességgel rohanó párisi gyors, a kora reggeli órákban futott be a „Gare d’ Est“ - be a keleti pályaudvarra. A lenyűgöző benyomás, amit a párisi pályaudvartól elvártam, elmaradt. Talán azért, mert csak kevés utas jött a vonaton, vagy mert még igen korán, nyugati időszámítás szerint még csak 8 óra volt, ami Párisban még korán van. A szállodában egy még kócoshajú, de már kipirosítottajkú direktrice hatalmas ásításokkal fogadott és egyetlen utolsó szobájáért az V-ik emeleten csekély 36 frankot kért. Nem akartam időt vesztegetni, hamarosan megállapodtam vele és miután megmosakodtam és ruhát váltottam, elindultam, hogy felfedezzem Párist. Mindjárt az első utammal Páris centrum álba kerültem. Dolgom volt a „Rue de Pressbourgben“, tehát felültem a „Metróra“ Páris, de talán a világ legpraktikusabb földalatti villamosára, mely még a Szajna alatt is elrohan és „Etoile“ negyedben, a „Champs Elysée“ sarkán, az ismeretlen katona sírjánál kiszálltam. Éppen jókor jöttem, hogy szemlélője legyek egy díszes koszorú lerakásnak. Nem kisebb ember, mint a görög király hódolt az ismeretlen katona emlékének, megfelelő díszes katonai felvonulással és parádéval. Noha az egész aktus amolyan színházi megrendezésnek látszott, mégis igen megható látvány volt és a csendesen lobogó öröktűz lángja és füstje eszébe jutatta az embernek a világégést és a háború borzalmait. Miután elintéztem a Rue de Pressbourgban lévő hivatalos dolgomat, sétára, indultam a „Champs Elyseen“. Éppen a hivatalos séta ideje, 11 óra volt. A látvány, mi szemem elé tárult , szemkápráztató volt. Két szem szinte kevésnek bizonyult ahoz, hogy az ember mindent megnézzen és láthasson. Nem tudtam, mit nézzek előbb: magát a gigantikus sugárutat gyönyörű palotasoraival, vagy pedig az autóút közepén méltóságteljes tempóban tovasuhanna elegáns, áramvonalas magánautókat? Figyeljen meg az elegáns, sétáló hölgyáradatot, vagy pedig mesébe illő, pazar toilletjeiket és bundacsodáikat? És gyönyörű fajkutya kísérőiket? Mert Páris sétáló hölgyvilágához épúgy hozzátartozik egy vagy két fajikutya, vagy kutyuskísérő, mint a párisi apacsokhoz, vagy ami most még divatosabb: a tűzkeresztesekhez a rendőrségi kíséret Elhatároztam, hogy akkord munkát fogok végezni és beosztom magamnak a szemlélést. Mindennekelőtt megnézem magamnak a párisi hölgyek arcát és alakját, toilletjeiket későbbre vagy pedig a külföldi divatszalonok tulajdonosaira fogom bízni, akik csak úgy hemzsegnek a Champs Elyséen, hogy lekopirozzák és ellopják a párisi modelleket. Valamikor a „vidéki“ divatkreálók munkája nem volt könnyű dolog. Mert vagy le kellett rajzolniok, vagy pedig emlékezetükbe kellett vésniük az egyes modelleket. Ma már a modern kor ezen nehézségen is segített. Hatalmas, vagy egészen piciny kodakokkal, vagy logikákkal járnak fel-alá hogy az ember közönséges turistáknak nézi őket és minden tetszetősebb kreációt nélkül, hogy a hordozója csak sejtené is lefotoikragálnak maguknak. • Tehát megnéztem magamnak a párisi nőket — nappal a Champs Elyseen! Hát igen, meg kell adni és el kell ismerni, hogy Páros előkelő és akár mondain világa is teljes mértékben rászolgál a hírére. Eltekintve a színes, lila, zöld meg frézszínti hajtól, melyben néhány, elegáns, a mondain világhoz tartozó hölgy parádézott, — meg kell állapítanom, hogy szebb és gyönyörűbb nőket nem láttam még eddig, mint amilyenek ezek a párisiak! Úgy tűnik, mintha a világ öszszes szép női itt adtak volna randevút egymásnak Az Úristen itt bőkezűen osztotta a szépséget. Jókedvében lehetett, amikor megalkotta a párisi nőt, mert a legegyszerűbb az éneklő, párisi dialektusban cukrot kínáló mozislánytól a Champs Elyseen pompázó grande dame-ig, annyi báj, szépség és kedvesség ömlik el mindegyik lényén, hogy nemcsak a szép nőket csodáló esztétikus szíve, de a Mont Blanc csúcsa is elolvadna, ha történetesen nem Genf, hanem Páris felett ragyogna. És milyen kedvesek közvetlenek és barátságosak, ha az ember véletlenül összeakad velük! Bőbeszédűen magyaráznák és ha van idejük akármilyen messzire elkísérik az embert, hogy utat mutassanak. És amellett hihetetlenül hűségesek! Szinte paradoxonnak tűnik, de nyugodtan meg lehet állapítani, hogy a párisi nő, akit a világ legkörnynyelműibb nőnek tartanak, a leghűségesebb feleség vagy szerető. Nem beszélek a hivatásos nőikről, a cocottokról, de a legegysze - rűbb munkás- vagy elárusítólány is csak akkor lesz odaadó, ha kitartó barátságra van kilátása, a párisi asszony pedig olyan szerelmes a férjébe, még ha ez akármilyen otromba és csúnya, hogy a többi férfiak egyszerűen nem léteznek számára. Ezzel magyarázható,hogy a párisi nő nem szemérmes és nyilvánosan az utcán, vendéglőiben vagy színházban is zavartalanul csókolózik barátjával, vagy férjével. A többi férfi egyszerűen levegő a számukra... tosabb Angliára nézve, hogy biztosítsa magának az arab világ szimpátiáját. Fenti híradás érthető konsternációt keltett az egész cionista világban, mert a hírek szerint a Palesztinába kiküldendő új kir. bizottság állítólag már felhatalmazást kap ilyen döntésre. Egyelőre a cionista szervezet és az amerikai zsidók tiltakozására — nagy feladatot zúdítottak az angol kormányra, dehát, ki tudja, használni fog-e ez és ki tudja, nem adta-e már előre hozzájárulását ehez a tervihez is Weizmann és Ben Gurion, mint néhány hónappal ezelőtt Palesztina felosztási tervéhez? Éles harc a moszkvai „Emesz“ és a charkovi „Stern“ között Szovjetoroszországban uralkodó gyilkos pártharc immár a zsidó sajtóra is átcsapott. Így a zsidó kommunisták két vezető, jiddisnyelvű lapja a Moszkvában megjelenő „Emesz“ és a charkovi „Stern“ hetek óta a legkimétlenebb harcot folytatják egymás ellen és a legsúlyosabb vádakat vágják egymás fejéhez. „Stern“ azzal vádolja az Emeszt hogy védelmébe veszi a birobdzsáni zsidó vajonban lévő Kalmindorfi „népellenségeket“. Az Emesz második szerkesztője, Rabinovitseh ellen azt a vádat emeli,hogy mint a kalmindorfi zsidó ragon volt titkára, együttműködött Avram, Koma és Rabitschevvel, akiket bűnösöknek mondtak ki a „polgári nationalizmus“ bűntettében és ezért halállal lakoltak. A „Stern“ szerint maga Rabinovitsch is egy „álruhában járó nacionalista“. Litvakov, az „Emesz“ első főszerkesztője ellen azt a vádat emeli, hogy „nem harcolt elég élesen a kitaszított zsidó burzsoá naciómlisták ellen“. Az „Emesz“ szintén nem marad adósa a „Stern“-nek, melyet azzal vádol, hogy támadásai möggé el akarja rejteni,trockista összeköttetéseit és így akarja az irháját megmenteni“. Információkat beszerez és mindenféle Intervenciókat elintéz Prágában, az összes hivatalokban, megbízhatóan reálisan és azonnal Insertní Kancellár J. Friedmann Praha, I. Bliková 19. Postschekkonte 97.285 Megnyílt a UAD A»itt« bromozott cső- és ki«vinin a bútoráruház Uzhorod, MukafStO 1.