Bérmunkás, 1924. január-június (2. évfolyam, 257-282. szám)

1924-03-29 / 269. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD aturday, March 29, 1924Chicago, 111 No. 269. szám. — Ára 5 cent. FORD A BILLIÓK BIRODALMA FELÉ. A munkásság nagymérvű kizsákmányolása gyorsan segíti e céljához. A részvénytársasági forma mögött egy-két i­parfejedelem van. A Ford Motor Co. ország­világra kiterjedő trösztté fejlődött. GÉPAUTOMATÁKKÁ ALJ­ÁSÍTJÁK A MUNKÁST. Az ipari fejlődés gyors előretörte­­tésében ma már elérte azt a pontot, ahol már túlnőtte az egyéni kezelés lehetőségét. Ma már nem tud és nem végez mindent egy ember,­mint a régi világban, amikor a cipész nemcsak a cipőt állította elő, hanem az ahhoz szükséges bőrt is maga cserzette és festette meg. A mai ipar kooperatív tömegvállal­kozás, amely a férfiak és nők nagy sokaságának a közreműködését veszi igénybe. E férfi és nőmunkások szám­talan különböző munkákat végeznek ugyan, ami végeredményében azon­ban egy bizonyos fajta árucikk elő­állítására, mint egy nagy egység fonó­dik egybe. Vannak ezek között mérnökök, ve­gyészek, számtartók, igazgatók, gépé­szek, napszámosok, stb., de mind mint egy ember dolgoznak s munkájuk eredménye tisztán kizárólag e ténynek tudható be. Ha ezen munkások bár­mely csoportja beszünteti a munkájá­nak végzését, ez nyomban hatással lesz az egészre nézve; az egységes működés megszűnik, a termelés ered­ménytelen lesz s az ipar részben vagy teljesen megbénul. Mi mást bizonyít­hatna a munkásság oly nagyméretű megmozdulása, mint azt a bányász­sztrájk, az acélgyári munkások, a vas­utasok sztrájkjainál láttuk, mint azon tényt, hogy a modern ipar a koopera­tív munka­végzés, a nagy tömegek együttes összműködésének a korába jutott. Ezekben a sztrájkokban közel egy és egy negyed millió munkás vett részt, mely hatásában csaknem egy kis forradalmat idézett elő az amerikai társadalmi életben, s amelyért oly szo­katlanul szigorú megtorlásban részesí­tette a sztrájkolók vezetőit a kapita­lista bíróság. De amint látjuk, a modern ipar ko­operációs alapon áll, üzembentartásá­­hoz és ahhoz, hogy eredményt mu­tathasson fel a régi termelési móddal szemben, nagy tömegek összmunkál­­kodását kívánja meg, ennek dacára a tulajdonbeírás és irányítás magánke­zekben van. Ezen rendszernek a ter­mészetes követelménye aztán az, hogy e nagy vállalatokban foglalkoztatott munkások ezrei és százezrei az ezeket tulajdonul bíró magán egyén vagy ki­­sebb-nagyobb számú részvényesek ré­szére csinálják az óriási profitot. Röviden, a modern ipar, amely ter­mészeténél fogva­­társadalmi intéz­mény s mint ilyen a társadalom ösz­­szességének előnyét kellene, hogy szolgálja, ahelyett az a különös hely­zet áll fen, hogy az ezekből eredő — — sok esetben hihetetlenül magas — profit csak néhány nagytőkésnek az aranyhalmazát szaporítja. Nincs még egyetlen másik példa sem, ahol ez annyira szemmel látható volna, mint a Ford Motor Co. esetében. Ebben az esetben két egyén áll előt­tünk, az apa és fia, kik viszonylagosan 120.000 munkás által előállított és társadalmilag használt szükségleti cik­kekből eredő szédületesen nagy jöve­delmet ketten zsebelik be. Nem ámítják a világot! Más nagy vállalatok azzal szoktak dicsekedni, hogy nagyszámú részvé­nyeseik vannak s noha a legtöbb eset­ben ezeket is főként egy pár nagy bankár ellenőrzi, mégis azt a látsza­tot kelthetik, mintha nem egy pár pénzember zsarnoki önkénykedésétől függne az ipar, hanem egy nagyobb­­számú józanul gondolkodó részvényes­től. A Ford társulatnál azonban ez nem áll, ők nem tartják szükségesnek félrevezetni a közönséget. A Ford Motor Co. egyszerűen Hen­ry Ford és fia néven szerepel s nem hirdetik, mint pl. a General Electric Company, hogy 34,000 részvényesük van, akik között azonban egymaga Morgan és Co. nagy bankháza na­gyobb értékű részvények, felett ren­delkezik s igy több beleszólása s na­gyobb hatalma van a társulat ügyei­nek intézésében, mint a többi 33,990 részvényesnek együttvéve. A Ford társulat növekedésének tör­ténete hasonló a többi nagyvállalatok történetéhez. A Fordék története a folytonos pénzhalmozás és az azzal járó gazdasági hatalom növekedésé­nek története, mely hatalom növeke­déséhez már a legkezdettől fogva számtalan munkás járult hozzá keze és agya munkájával. Hogyan kezdte Ford az üzletet, Henry Ford, mielőtt az autó­gyár­tást megkezdte volna, mint gépész­mérnök, de közönséges bérmunkási szerepben a detroiti Edison társulat­nál dolgozott. Ő maga ugyan nem volt felfedezője az automobilnak, de egy olyan autó gyártását találta megkez­deni, amelyikből határtalan mennyi­ségben és amelyet olcsón lehetett gyártani. Amint már több ízben Ford maga bevallotta, azon gépeket, melyek e nagyméretű termelést lehetővé tet­ték, hosszú kísérletezés, után és szá­mos munkásának a munkája révén, si­került csak létre­hozni. Így történt aztán, hogy amíg Ford maga a most már nevéről ismert au­tók gyártását csak nagyon kezdetleges módon indította meg, mások azaz a munkásai azt tökéletesítették részére. A gépeknek a gyártásban való eddig soha nem tapasztalt nagyméretű al­kalmazása, a tömegtermelés és a már­­már egy hadsereghez hasonló nagyszá­mú munkástömeg alkalmazása az, ami Fordnak a sikert biztosította. Kezdetben a pénzhiány miatt Ford is másokra volt utalva. Hogy a szük­séges tőkét megszerezhesse, részvé­nyeket bocsájtott ki, s az eredeti Ford társulatnak ezek segítségével sikerült csak megvenni az alapját. Később, amikor az üzlet jól jövedel­mezőnek bizonyult, Ford, aki a rész­vények több mint ötven százaléka fö­lött maga rendelkezett, olyan hely­zetbe hozta az őket kezdetben kisegítő részvényes társait, hogy kicsinyen­ként mindannyian kényszerültek rész­vényeiket Fordnak eladni. Az első Ford-gyár eléggé illusztrál­ja Ford akkor még nagyon is függő helyzetét. Ez a gyár csak egy úgy­nevezett összeállító műhely volt. Az autóhoz szükséges különböző részeket más társulatok gyártották. A legtöbb részt és köztük a motort is, a Dodge Bros. gyárában készítették. A fenti társulat egy időben közös­ségben volt a Ford társulattal, azon­ban az utóbbi rohamos fejlődése abba a helyzetbe juttatta őket, hogy ön­állósíthatták magukat. Több más tár­sulat is dolgozott Fordéknak ugyan­ezzel az eredménynyel. Állandó terjetzkedés. A Ford politikájában a következő lépés volt az autó­gyártáshoz szüksé­ges összes részeknek a Ford telepen való előállítása. Ennek keresztülvite­lére nagyszámú és rendkívül nagy­­tehetségű szakértőket fogadott fel a Ford Motor Company. Ezeknek mun­kája révén jött aztán létre az az óra­­pontossággal működő összmunkálko­­dás, melyet éppen az általa elért sike­rekből kifolyólag “The Ford Industrial Machine” (ipari gépezet) névvel je­löltek. , • a “The Ford Industrial Machine - ben mondja John Keracher a “Brains and Industry” című folyóiratban,a sok­kal leleményesebb eszű emberek is ta­lálhatók, mint maga Henry Ford. Se szeri, se száma, azon sok gépezetek­nek, tökéletesítések és módosítások­nak, amelyek ezen “ipari gépezetben” résztvevő szakértők kezeiből már ki­kerültek s amelyeknek feltalálása és összeállítása mind több tudást igé­nyelt, mint amennyivel Ford rendelke­zett, amikor kezdetleges autóján javí­tásokat csinált vagy azt felfedezte. Ezen feltalálókról azonban a leg­több esetben nagyon keveset hallott a világ s még kevésbbé lesznek talál­mányukért­ megjutalmazva. A Ford rendszer, amint azt néha nevezni halljuk, egy igazi jó példája a magánprofit érdekében folyó társa­­dalmi termelés legmag«s«bb fejlett­ségének. Országos tröszt. A Ford profitja, amely máris mér­hetetlenül nagy, bámulatos gyorsaság­­(Folytatása a 2-ik oldalon.) A KAPITALISTA SAJTÓ—SZELLEMI MÉREG! A kapitalista lapokkal mérgezett és bolondított hiszékeny munkást utolsó centjétől is megfosztják. A kapitalista lapok a kapitalista osztály érdekében imák. Csak az igazi mun­káslap­ok írnak kizárólagosan a munkásság érdekében. Ilyen munkáslap a Bérmunkás. Ol­vassatok munkáslapot. Terjesszétek a Bérmunkást. HÁROM PERCENTTEL DRÁGÁBBAN ÉLÜNK MINT A MÚLT ÉVBEN. WASHINGTON, D. C.Az egy szá­zalékkal leszállított élelmiszerárak va­lamit könnyítettek a megélhetés ne­hézségein, jelenti az Egyesült Államok munkaügyi minisztériuma. Azonban az élelmiszerárak még mindig három százalékkal magasabbak, mint az el­múlt esztendő január havában voltak és 52 percenttel magasabbak az 1913. év januárjában fizetett áraknál. A gyümölcsfélék és tejtermékek januári egy százalékos áresését a szezon kö­zepének lehet betudni. Húsneműek, főzelékfélék, kannázott befőttek mind emelkedtek ár tekintetében. A múlt év folyamán a következői középnyugati városokban emelkedtek az élelmiszerárak: Springfield, 111., 8 percenttel; Peoria, 7 percenttel; Cin­­innati, Columbus, Milwaukee és Oma­­ha, 6 percenttel; Chicago, Dallas, Den­ver, Louisville, Pittsburgh and St. Louis, 5 percenttel; Atlanta, Birming­ham, Houston, Indianapolis, Jackson­ville, Kansas City, Memphis, Mobile és San Francisco, 5 percenttel ROMLOTT TOJÁST ÁRUSÍT a HÚSTRÖSZT. ST. LOUIS.—Hogy mióta szállíta­nak az amerikai népnek romlott tojást Armour, Cudahy és a Monis húspako­­ló kompániák azt nem lehet pontosan megállapítani, de most az élelmisze­reket vizsgáló bizottság nagy mennyi­ségű romlott tojást talált a nevezett cégek helybeli raktáraiban. Továbbá a nagy “pie”-készítő kompániákat csípték nyakon, hogy romlott tojást használnak süteményeik készítésénél. Ne higyjük azonban, hogy ezentúl nem fognak romlott tojást etetni az amerikai néppel. Dehogy is nem. Ez a kis leleplezés csak arra való, hogy egy kis aprópénzt tudjanak kipréselni a romlott élelmiszereket árusító bús­­tröszttől és egyéb élelmiszerhamisí­­tóktól. A VILÁG MUNKÁSSÁGA A NÉMET MUNKÁSSÁGÉRT. —-------T BERLIN.—Több mint 300.000 dol­lárt gyűjtött az International Workers Relief október 1-je óta a németországi éhezők megsegítésére. Egészen május végéig szükség lesz a segélyezés foly­tatására, hogy a különböző helyeken felállított népkonyhák élelmezni tud­ják az éhező munkásgyermekeket és nőket. A BÉRMUNKÁS HAT OLDALAS LESZ május elsején. Olvassátok, terjesszétek! Harcok az elért bérmagasság megtar­tásáért. A Nemzetközi Szakszervezeti Szö­vetség tudósítója ismerteti a finnor­szági szakszervezetek mai állását. A finn szakszervezeti szövetségnek 1909. évben történt alakulásakor 25,197 tagja volt. Ebből a tagállományból 1910-ben már csupán 15,346 tag ma­radt a szövetség kebelében. A szak­­szervezeti szövetség a legmagasabb taglétszámot a forradalom évében, 1917-ben érte el, amikor 160,695 ta­got számlált. 1919-ben, a kommunis­ta felkelés összeomlása után — ami­kor a szakszervezetek újjáépítéséhez kellett hozzáfogni — 40,000 tagja volt a szövetségnek. 1923. év végén a szakszervezeti szövetségnek 47,633 tagja volt, az 1922. évi 48,176 taggal szemben. A lefolyt (1923-as) évben nagy kiterjedésű sztrájk­mozgalmak és munkáskizárások voltak Finnország­ban és e mozgalmakban 70,000 mun­kás vett részt. A munkáltatók bérre­dukciós kísérleteit az egész vonalon meghiúsították a munkások, viszont meg kell állapítani, hogy a munkások is csak néhány esetben tudtak kisebb béremeléseket kivívni. A munkanélkü­liség csökkent és az 1923-ban foglal­kozó és kereset nélkül maradt mun­kások száma nem volt nagyobb a há­ború előtti évek átlagos számánál. A szakszervezetek többnyire kom­munista vezetés alatt állanak, de nem tartoznak a moszkvai Szakszervezeti Internacionálé kötelékébe. 1922-ben tagszavazást rendeztek a moszkvai Szakszervezeti Internacionáléhoz való csatlakozás kérdésében s azt el is ha­tározták. De mivel a szavazásban a tagoknak csupán egy harmada vett részt, a vezetőség nem hajtotta végre a határozatot, nehogy szakadást idéz­zen elő a szervezetekben. A szakszervezeti szövetséghez tar­tozó svéd munkások részére 1923-ban külön titkárságot szervezett a szövet­ség vezetősége. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KAPITALISTÁI A MEXICOI OLAJFORRÁSOK UTÁN. MEXICO CITY.—Uncle Sam-nek jó szimatja van olaj után, amit leg­jobban elárul az a barátságos közele­dés Mexicoval szemben. A Transcon­tinental Oil Co. Vera Cruz államban újabb gazdag olajkutak birtokába ju­tott. Február 21-én hatalmas olaj­sugarat lövelt a levegőbe az egyik olajkút. A Corona Companynak (Hol­­land-Mexicoi társulat) is van gusher­­je, amelyet feburár 19-én fedeztek fel. Az Egyesült Államokban állandóan arról tanácskoznak az olajmágnások, hogy a mexicói forradalom megzavar­ta az olajtermelést és bizonytalanná tette az amerikai tőke befektetését. Ez valószínűleg csak egy újabb manő­ver akar lenni arra, hogy az olaj és petroleum árakat újból emelhessék. Jelenleg több mint 400,000,000 hordó olaj van készletben az Egyesült Álla­mokban. Teljesen alaptalan az az ál­lítás, hogy az itteni olajtársaságok beszüntették volna az olajfinomítók üzemét. Sőt ellenkezőleg a Huasteca (Doheny), El Aguila (Royal Dutch Shell), és Pierce (Rockefeller) éppen most peticionáltak behozatali vámok életbeléptetéséért, hogy az olajárakat emelhessék Mexicoban. BEPÖRÖLTE A UNIONT MERT AZ SCAB-NEK HÍVTA. ST. LOUIS.— Myrtle Mullen nem hagyja magát scab-nek nevezni azért, mert­ nem ment ki sztrájkra a többi munkástársaival magasabb munka­bérért és jobb műhelyviszonyokért. Mrs. Mullen azért, mert a sztrájkot kimondó union részéről scab-nek lett deklarálva, pert indított a United Gar­ment Workers 238-ik osztálya ellen 6.500 dollár kártérítés erejéig. Az 1918-iki sztrájk alatt, — mond­ja Mrs. Mullen — a union, mint “scab”-et nevezte el őt azért, mert nem ment ki sztrájkra a többi munká­sokkal. Az ügyet a kerületi bíróságon Taylor bíró fogja tárgyalni, amely tár­gyalás elé igen nagy érdeklődéssel te­kintenek a munkás körökben. NÉGER PAP ELÍTÉLI A A SZTRÁJKTÖRÉST. CHICAGO, 111.—A sztrájktörést ostorozta az egyik vasárnapi prédiká­ciójában Reverend David Johnson, a St. Mary’s African Methodista Church pásztora. Utána több sztrájkoló jelentkezett még szólásra, akik mindnyáj­an a sztrájkolók jogaiért szálltak síkra. AZ LW.W. LELEPLEZI BURNS-T. A Department of Justice főnöke egy személyben a Burns-féle detektív iroda feje is. Az I. W. W. tagjait szeretnék beugratni erőszakos cselekedetekre, hogy bör­tönbe vethessék őket. Vigyázzunk a spiclikre. AKCIÓ A MUNKÁSSZERVEZETEK ÖSSZETÖRÉSÉRE. CHICAGO, 111.—Az I. W. W. birto­kába jutott több bizalmas levélnek, melyeket Wm. J. Burns váltott a Burns detektív ügynökség los ange­­les-i, miami-i, globe-i és más városok irodáinak igazgatóival, és oly levelek­nek, melyeket szintén Burns váltott a Miami Copper Co., az Old Dominion Copper Co., a Tom Reed Gold Mines Co., az Inspiration Consolidated Cop­per Co., a United Verde Extension Co. és sok más hasonló társulatok igazgatói és főnökeivel, valamint she­­riffek, rendőrhivatalnokok, kétes exisztenciájú detektívek, felbérelt árulók, agent provokátorok, hamis ta­nuk és közönséges hazug csirkefogók és Burns között váltottak. A gyűjtemény a legfontosabb az összes eddig nyilvánosságra hozottak között a munkásszervezetek ellen in­tézett támadást illetőleg. Wm. J. Burns Harding elnök meg­bízásából került az Egyesült Államok igazságügyi osztálya vizsgálati hivata­lának főnöki pozíciójába és Coolidge elnök jóváhagyásával még jelenleg is ott van. Nagy megütközést keltett li­berális körökben, hogy a kormány ily magas hivatalnoka, hivatalával járó nagy befolyását és hatalmát piszkos magánérdekek előmozdítására hasz­nálja. Annál nagyobb a megütközés, mivel Burns a vizsgáló bizottságok és liberá­lis szenátorok előtt ismételten kijelen­tette, hogy a Burns detektív ügynök­ségnek már nem ő a feje, hanem azt a család más tagjai vették át. Wm. J. Burns hazudott. Az I. W. W. birtokában levő levél azon állítá­sát világosan megcáfolja, melyet a Burns Detective Agency los angelesi irodájának főnökéhez G. P. Pross-hoz, 1923 május 23-iki ketettel irt, a De­partment of Justice hivatalos levél­papírján és melyet saját keze aláírá­sával látott el. A levél tartalma a Burns detektív ügynökség levéltárá­ban 5,900. szám alatt kezelt ügygyel foglalkozik. Az 5,900. számú ügy tartalmazza az ércbányászok szervezetének meg­semmisítésére indított hadjáratot az arizonai ércbánya érdekeltségek részé­ről a Burns gunmenek által. Az említett levélben írja Burns, hogy két spiclit küld az arizonai érc­bánya érdekeltségek segítségére. Ezek közül az egyik Fred Haines, ki a meg­bízóihoz küldött jelentéseit “W1” alá­írással szokta ellátni. A munkások kö­zött ez az áruló Fred Harris néven szerepelt és befurakodott az I. W. W. kötelékébe tartozó Metal Miners (érc­bányász) Ipari Szervezetbe, ahol a múlt évi delegátusi megbízó levelének a számja MM-448 volt. Az alább közlendő levélkivonatok világot vetnek az aljas aknamunká­jukra, melylyel megszeretnék akadá­lyozni a szervezet fejlődését. Egyik levelében, melyet Prossnak küldött Globe és Miami városokból 1923 jan. 15-iki kelettel, elmondja, hogy Roy Phillips, I. W. W. tag milyen eredmé­nyes munkát végzett a bányatelepeken az irodalom terjesztése terén. E le­vélben említést tesz Demetroff radiká­lis és Frank Williams I. W. W. tagról az O. D. bányákban és Mike Shay szin­tén I. W. W. tagról, kik az I. and C. bányatelepeken végeztek eredményes munkát a szervezkedés terén. Elmond­ja továbbá, hogy A. J. Matthews mu­tatott neki levelet, melyben Lee Tulin, az I. W. W. Metal Mine Workers In­dustrial Unionjának központi titkára megbízza Matthews-t, mint utazó de­legátust az arizonai bányavidéken. A Matthews szobájába való betörésről a következő szavakban tesz jelentést: “Amig Matthews ma távol volt át­kutattam a szobáját, de a trunkján kí­vül, mely lakattal volt bezárva csak a soff­őr-engedélyét találtam, melyet mellékelve küldök.” Tíz dollár napidíj a piszkos munkáért. A jelentéseikkel mindig a számlát is küldik az árulók, mely napi tíz dol­lár fizetésről és ezenkívül a mellék­kiadásokról szól. Haines (Harris) 16, 17 és 18-ik­i je­lentéseiben Matthews-nek a vidéken kifejtett működéséről számol be, ki­nek minden lépését figyelte. Elmond­ja, hogy mikor melyik bányatelepen jelent meg, mely bányában, kik végez­nek szervező munkát, sőt még arról is jelentést tesz, hogy ki ragasztott fal­ragaszokat a megyei börtön falára. Jelzi jelentéseiben, hogy némely sílif­ten a bányákban nem is vesz fel mun­kába mást, mint I. W. W. tagokat és szerinte még egy Searles nevű rendőr­tisztviselő is tagja az I. W. W.-nak. Június 19-iki jelentésében körvona­lazza a Matthews részére elkészített kelepcét. Itt már a Department of Justice Noonan nevű megbízottja is segítségé­re volt. Feltartóztatják a leveleket. Az alábbiakban még több informá­cióval szolgál az I. W. W. tagjairól és értesíti megbízóit, hogy Matthews valószínűleg sejti a kilátásba helyezett elfogatását, mert értesítette a szerve­zet központját, hogy a leveleit más címre egy munkástársnőhöz küldjék és végül így ír: “Biztos vagyok, hogy Matthews-t körözik Taft vagy Bakersfield, Cali­­forniából és ha visszatérek Globe-ba, összkeöttetésbe lépek Noonannal bő­vebb információért. John Graham és Matthews részére Pressotba érkező le­veleket okvetlen tartóztassák fel.” Itt megint bebizonyosodott, hogy a Department of Justice és a Burns privát detektív ügynökség összemű­­ködnek. De azt is bizonyítja a fenti eset, hogy a sérthetetlennek hirdetett Egyesült Államok postáján érkező le­veleket még a magán detektív ügynök­ségek emberei is feltartóztathatják, ha azt a bányabárók érdekei úgy kí­vánják. Persze az I. W. W. tagjaival szemben így is rendjén van. De bármennyire is tervezték Matt­hews elfogatását, ez nem sikerült, a­mint azt “W-1” 20, 21 és 22-iki je­lentéséből megtudjuk, Matthews “meglépett” és csak a trunkját hagyta vissza. Haines jelentéséből azonban kitűnik, hogy Matthews munkástárs energikus szervező és eredményes munkát végzett a vidéken. Június 21-iki jelentésében szomorú eseményről számol be “W-1”. Ugyanis ekkor a rendőr véletlenül letartóztat­ta őt és hosszabb ideig maradt a bör­tönben, míg végre összeköttetésbe tu­dott jutni Noonan D. J. ügynökkel és ez kiszabadította őt. Azonban az egy éjjeli börtön annyira megviselte, hogy kénytelen volt Californiába utazni “egészsége helyreállítása” céljából. Bemutatja az áruló utódját. Los Angelesbe való megérkezése után tartalmas jelentésben számolt be megbízóinak az Arizonában szerzett tapasztalatairól és bemutatta azon le­velet — jóváhagyás végett — melyet Lee Tulin központi titkárhoz írt, mely­ben bemutatja az arizonai bányavi­déken hagyott áruló utódját. A levél San Pedroban kelt és “Tisz­telt uram és munkástárs” megszólítás után így folytatja: “Néhány sorban értesíteni kívánom önt, jelenlegi tartózkodási helyemről, mert Globe, Miami és Superior, Ariz­­­ban a talaj nagyon megmelegedett a lábam alatt. Június 20-án letartóztat­tak Superiorban és piszkos, patká­nyoktól megfertőzött börtönbe dob­tak. Azok az átkozott spiclik nagyon aktívak a vidéken . . .” (Ki tudja ezt jobban, mint ő maga). “Eltávozásom előtt egy régi munkás­társat, ki régi bányász, ismét felvet­tem tagjaink sorába, kinek a neve J. J. Pear. Ajánlom, hogy lássa őt el de­legátusi megbízólevéllel, mert olyan helyzetben van, hogy jó munkát vé­gezhet Globe, Miami és Superior vi­dékén. Személyem és Matthews távo­zásával Pear munkástárs a legalkal­masabb, akit munkába állíthat és ő jól érti a gémet.” Talán mondanunk sem kell, hogy Pear, a másik áruló, kit Haines meg­bízott a piszkos munka végzésével. Rö­viddel ezután megtaláljuk a Pear je­lentéseit “7-3” aláírással. (Folytatása a 4-ik oldalon.)

Next