Besztercei Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)

1993-03-01 / 1. szám

BESZTERCEI HÍRADÓ HELYTÖRTÉNETI KISKALAUZ (14) Múltidéző utunkra ma is Betlenből indulunk déli irányba. Alsó- és Felső­­oroszfalut elhagyva Apanagyfaluba ju­tunk. A falu Bőd felé terjeszkedő végén az útelágazásnál jobbra tartunk. Vicén áthaladva Cente, majd Ara­­nyosszentmiklós sokszázéves mezősé­gi faluba érünk. Mintegy 30 km-t távolodtunk Betlentől! A falu határá­ban lévő Csíki hegység (548 m.) csú­csára felkapaszkodva láthatjuk, hogy a nem is távoli messzeségben fehérlenek Cente (északon), Dellőapáti, Kékes, Mezőveresegyháza templomtornyai és házai. Ellátunk Mányikig, Kisdevecse­­rig, belátni Mohaly és Nagydevecser ha­tárát is. 1. ARANYOSSZENTMIKLÓS. Ro­mán neve Sînnicoara, Miclăuşi. Első ok­leveles említése 1329-ből származik: terra Zentmiclos, azaz Szentmiklós föld. 1335-ben Arunscentmidos (­ Arany­­szentmiklós) néven fordul elő. A későbbi évszázadokban a falu nevének 28 külön­böző változatával találkozunk. Ezek kö­zül említésre méltó Oláh Szent Miklós (1607), Aranylábú Szent-Miklós (1827). Első román névelőfordulása 1854-ből va­ló: Sin Mikleus, s ez nem egyéb, mint a magyar elnevezés romános kiejtése. A helyi görög­katolikus egyháznak 1828 óta van anyakönyvvezetése. Aranyosszentmiklósnak 1930-ban 423, 1941-ben 453, 1956-ban 473, 1966- ban 407, 1977-ben 330, túlnyomórészt román lakosa volt. 2. ÁRDÁNY. Román neve Ardan, német neve Garndorf. A Kelemen-ha­vasok északnyugati lejtőjén elterülő hegyi település, 529 méter tenger­szint feletti magasságban. Szomszé­dos Nagysajóval (közigazgatásilag is ide tartozik), Sajósolymossal, Felsőbu­­dakkal (E-on) és Frissel (DK-en). Első okleveles említése: 1319-ben Jordanfolua (­ Jordániáivá), 1642- ben Árdány néven fordul elő (300 év alatt a­­ hang lekopott). 1854-ben Gamdorfként említik német nyelvű szövegeink. Árdánynak 1930-ban 1077, 1941- ben 1133, 1956-ban 1102, 1966-ban 1163, 1977-ben pedig 1085 lakosa volt (románok). 3. ÁROKALJA. Román neve Arca­­lia, német neve Kallesdorf. Besztercéről Szászrégen felé ha­ladva Szeretfalva központjában nyu­gat felé kell letérni a főútról. Betonúton jutunk el a Sajó bal partján elterülő Árokaljára. A falu valóban egy nagy árok alján jött létre, első okleveles említése Aru­­kalia (1355) s ez a név mindmáig át­öröklődött. A román elnevezése a magyar eltorzításaként keletkezett, sem értelme, sem jelentése nincsen. 1850-ben Kallesdorfként tartják nyilván a németek. Évszázadokon át főleg németek lak­ták. Szép gótikus stílusú templomot épí­tettek. 1930-ban a falu 741 lakosa közül 400 lélek (54%) volt német anyanyelvű (szász). A II. világháború végén — és után — a németek elhagyták falujukat, fokoza­tosan Németországba költöztek. Ma csupán románok laknak Árokalján. A megüresedett házakba román kolonu­­sokat telepítettek. 1941-ben 770, 1956- ban 777,1977-ben 781 lakosa volt. Az árokaljai görög katolikus egyház­nak 1832 óta van anyakönyvvezetése. Az egykori Bethlen grófok kastélyuk körül álomszép parkot létesítettek. Ma tudo­mányos kutatómunkát és tudo­mánynépszerűsítést is végeznek itt a Kolozsvári Egyetem tudósai. Ha arra járunk, keressük fel ezt a parkot! Megéri! Következő számunkban: Árpástó, Arsicatelep, Aszóbeszterce Szilágyi Zoltán Örömmel olvastam lapunk szeptemberi számában Sárkány Panna tanárnő cikkét, mert kiéreztem belőle azt, amit magam is reméltem, hogy a tanárok nem feledkeznek meg arról, hogy ők is szülők, és mi, szülők sem feledkezhetünk meg nevelői kötelezett­ségeinkről. Be is kapcsolódom a további vitába, és szívből remélem, hogy lesz még követőm. Egyetértek a cikkben olvasottakkal, de sajnos tapasztalatból azt is tudom, hogy a fáradtság pillanatnyi kedvetlenség felgyülemlett gondok, vagy más emberi érzések (nem mondok gyarlóságot) miatt, valahogy kicsúszik a talaj a lábunk alól. És akkor a bajok kezdenek tornyosulni, és "több bába közt elvész a gyermek". A szülő és a tanár egyaránt büszke munkájára. Ha a mama né­ha elfogult, ez abból adódik, hogy ismeri gyermekének szeretetre méltó tulajdonságait is. Mérlegre téve a jó és a rossz, lehet, hogy a mérleg nyelve inkább a jó irányába mutat. A tanár viszont általá­nos képet alkot egy osztályról. Már az elején megállapítja, hogy ki­vel érdemes foglalkozni, a többi kulloghat, ahogy bírja. Elismerem, hogy nehéz 25 különböző szellemi képességű gyermekkel egyszerre foglalkozni. A jókat nem lehet a rosszak ked­véért elhanyagolni, de hivatásuknak fő célja és talán varázsa éppen az lenne, hogy a gyengéket is próbálják a közepesek mellé felzárkóz­tatni. Természetesen nem fenyítéssel, hanem valós jószándékkal és sok munkával, türelemmel. Én leginkább a hátulkullogókért aggódom, mert ezek a gyere­kek sok szidást kapnak, megaláztatásban van részük, és dicséretet is ritkán hallanak az iskolában. Lehet, hogy még otthon sem. Nem vagyok én jártas a pedagógiában, csak szülő vagyok, aki megpróbálok belelátni a gyermekek lelki világába. Jól tudom, hogy a gyerekek igazságérzete fejlett. Rájuk bízhatná a tanár az osztályozást, és legtöbbjükben nem csalódna. Ha a jó jegyet — va­lami íratlan törvény szerint — nehezen is osztogatják a gyenge ta­nulónak, egy vállonveregetés, dicsérő szó, biztatás csodát tehetne. A kisebbrendűségi érzésben szenvedő gyereknek is sikerélményre van szüksége. Ha ellenben mást se hall otthon és az iskolában, csak azt, hogy ő egy reménytelen eset, a végén tényleg elhiszi, és így kirekesztjük a társadalomból, kiölve belőle a még csírájában levő tenniakarást. Az élet folyamán nagyon sokat változhat az ember magatartá­sa a munkával szemben. A gyermek szívesen tanul, ha vonzó és érdekes mindaz, amit tanítanak. A tanárok iránti érzelmek na­gyon befolyásolják a tantárgyak iránti vonzódást. Ha sikerül le­győzni a félelmet a szigorú tanár iránt, azt pont úgy meg lehet kedvelni, mint a kedves, vidám természetűt. Tisztelni csak az igazságosat lehet. Legfontosabb az, hogy nevelők és szülők együtt munkálkodjanak, a gyermekért — emberszámba véve őt Ezért ismernünk kell egymás gondjait. Szülők, nevelők, gyermekek, kapcsolódjatok be vitánkba! Borsos Lászlóné A BESZTERCE-NASZÓD MEGYEI MAGYAR PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE! A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSz) Beszterce-Naszód megyei szervezete 1992 október 14-én megtartotta alakuló ülését. Az alakuló ülésen résztvevő pedagógusok elfogadták a szövetség alapdokumentumait. Egyetértettek azzal, hogy az RMPSz célja többek kö­zött: a tanügyi rendszer demokratizálása, a romániai magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztése, a magyar tannyelvű oktatásban érintettek érdekeinek és álláspontjának képviselete. Az ülésen elhangzott hozzászólások a tanulás kérdéseire valamint a nevelés feladataira alapoztak. Szó volt még a család és iskola közötti kapcsolat korszerűbbé tételéről is. Az RMPSz Beszterce-Naszód megyei bizottságának tagjai: elnök Bucur Katalin tanárnő, — A. Mureşanu Líceum, alelnökök: Antal Ibolya ta­nítónő — A. Mureşanu Líceum, Gáspár Teréz óvónő — 10-es számú óvoda valamint pénztáros Székely Dávid tímár — A. Mureşanu Líceum. Kérjük a megyénkben működő valamennyi pedagógust, csatlakozzon szövetségünkhöz. A beiratkozás pénzügyi elkötelezettséget is jelent. A szövetség tagjainak havi 100 lej a hozzájárulása. A kapcsolat kialakítása érdekében minden pénteken 11-13 óra között munkaülést tartunk az Andrei Mureşanu Líceumban. Várjuk a megye magyar pedagógusainak jelentkezését! Bucur Katalin az RMPSz Beszterce-Naszód m.szervezetének elnöke

Next