Besztercei Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)
1993-03-01 / 1. szám
BESZTERCEI HÍRADÓ HELYTÖRTÉNETI KISKALAUZ (14) Múltidéző utunkra ma is Betlenből indulunk déli irányba. Alsó- és Felsőoroszfalut elhagyva Apanagyfaluba jutunk. A falu Bőd felé terjeszkedő végén az útelágazásnál jobbra tartunk. Vicén áthaladva Cente, majd Aranyosszentmiklós sokszázéves mezőségi faluba érünk. Mintegy 30 km-t távolodtunk Betlentől! A falu határában lévő Csíki hegység (548 m.) csúcsára felkapaszkodva láthatjuk, hogy a nem is távoli messzeségben fehérlenek Cente (északon), Dellőapáti, Kékes, Mezőveresegyháza templomtornyai és házai. Ellátunk Mányikig, Kisdevecserig, belátni Mohaly és Nagydevecser határát is. 1. ARANYOSSZENTMIKLÓS. Román neve Sînnicoara, Miclăuşi. Első okleveles említése 1329-ből származik: terra Zentmiclos, azaz Szentmiklós föld. 1335-ben Arunscentmidos ( Aranyszentmiklós) néven fordul elő. A későbbi évszázadokban a falu nevének 28 különböző változatával találkozunk. Ezek közül említésre méltó Oláh Szent Miklós (1607), Aranylábú Szent-Miklós (1827). Első román névelőfordulása 1854-ből való: Sin Mikleus, s ez nem egyéb, mint a magyar elnevezés romános kiejtése. A helyi görögkatolikus egyháznak 1828 óta van anyakönyvvezetése. Aranyosszentmiklósnak 1930-ban 423, 1941-ben 453, 1956-ban 473, 1966- ban 407, 1977-ben 330, túlnyomórészt román lakosa volt. 2. ÁRDÁNY. Román neve Ardan, német neve Garndorf. A Kelemen-havasok északnyugati lejtőjén elterülő hegyi település, 529 méter tengerszint feletti magasságban. Szomszédos Nagysajóval (közigazgatásilag is ide tartozik), Sajósolymossal, Felsőbudakkal (E-on) és Frissel (DK-en). Első okleveles említése: 1319-ben Jordanfolua ( Jordániáivá), 1642- ben Árdány néven fordul elő (300 év alatt a hang lekopott). 1854-ben Gamdorfként említik német nyelvű szövegeink. Árdánynak 1930-ban 1077, 1941- ben 1133, 1956-ban 1102, 1966-ban 1163, 1977-ben pedig 1085 lakosa volt (románok). 3. ÁROKALJA. Román neve Arcalia, német neve Kallesdorf. Besztercéről Szászrégen felé haladva Szeretfalva központjában nyugat felé kell letérni a főútról. Betonúton jutunk el a Sajó bal partján elterülő Árokaljára. A falu valóban egy nagy árok alján jött létre, első okleveles említése Arukalia (1355) s ez a név mindmáig átöröklődött. A román elnevezése a magyar eltorzításaként keletkezett, sem értelme, sem jelentése nincsen. 1850-ben Kallesdorfként tartják nyilván a németek. Évszázadokon át főleg németek lakták. Szép gótikus stílusú templomot építettek. 1930-ban a falu 741 lakosa közül 400 lélek (54%) volt német anyanyelvű (szász). A II. világháború végén — és után — a németek elhagyták falujukat, fokozatosan Németországba költöztek. Ma csupán románok laknak Árokalján. A megüresedett házakba román kolonusokat telepítettek. 1941-ben 770, 1956- ban 777,1977-ben 781 lakosa volt. Az árokaljai görög katolikus egyháznak 1832 óta van anyakönyvvezetése. Az egykori Bethlen grófok kastélyuk körül álomszép parkot létesítettek. Ma tudományos kutatómunkát és tudománynépszerűsítést is végeznek itt a Kolozsvári Egyetem tudósai. Ha arra járunk, keressük fel ezt a parkot! Megéri! Következő számunkban: Árpástó, Arsicatelep, Aszóbeszterce Szilágyi Zoltán Örömmel olvastam lapunk szeptemberi számában Sárkány Panna tanárnő cikkét, mert kiéreztem belőle azt, amit magam is reméltem, hogy a tanárok nem feledkeznek meg arról, hogy ők is szülők, és mi, szülők sem feledkezhetünk meg nevelői kötelezettségeinkről. Be is kapcsolódom a további vitába, és szívből remélem, hogy lesz még követőm. Egyetértek a cikkben olvasottakkal, de sajnos tapasztalatból azt is tudom, hogy a fáradtság pillanatnyi kedvetlenség felgyülemlett gondok, vagy más emberi érzések (nem mondok gyarlóságot) miatt, valahogy kicsúszik a talaj a lábunk alól. És akkor a bajok kezdenek tornyosulni, és "több bába közt elvész a gyermek". A szülő és a tanár egyaránt büszke munkájára. Ha a mama néha elfogult, ez abból adódik, hogy ismeri gyermekének szeretetre méltó tulajdonságait is. Mérlegre téve a jó és a rossz, lehet, hogy a mérleg nyelve inkább a jó irányába mutat. A tanár viszont általános képet alkot egy osztályról. Már az elején megállapítja, hogy kivel érdemes foglalkozni, a többi kulloghat, ahogy bírja. Elismerem, hogy nehéz 25 különböző szellemi képességű gyermekkel egyszerre foglalkozni. A jókat nem lehet a rosszak kedvéért elhanyagolni, de hivatásuknak fő célja és talán varázsa éppen az lenne, hogy a gyengéket is próbálják a közepesek mellé felzárkóztatni. Természetesen nem fenyítéssel, hanem valós jószándékkal és sok munkával, türelemmel. Én leginkább a hátulkullogókért aggódom, mert ezek a gyerekek sok szidást kapnak, megaláztatásban van részük, és dicséretet is ritkán hallanak az iskolában. Lehet, hogy még otthon sem. Nem vagyok én jártas a pedagógiában, csak szülő vagyok, aki megpróbálok belelátni a gyermekek lelki világába. Jól tudom, hogy a gyerekek igazságérzete fejlett. Rájuk bízhatná a tanár az osztályozást, és legtöbbjükben nem csalódna. Ha a jó jegyet — valami íratlan törvény szerint — nehezen is osztogatják a gyenge tanulónak, egy vállonveregetés, dicsérő szó, biztatás csodát tehetne. A kisebbrendűségi érzésben szenvedő gyereknek is sikerélményre van szüksége. Ha ellenben mást se hall otthon és az iskolában, csak azt, hogy ő egy reménytelen eset, a végén tényleg elhiszi, és így kirekesztjük a társadalomból, kiölve belőle a még csírájában levő tenniakarást. Az élet folyamán nagyon sokat változhat az ember magatartása a munkával szemben. A gyermek szívesen tanul, ha vonzó és érdekes mindaz, amit tanítanak. A tanárok iránti érzelmek nagyon befolyásolják a tantárgyak iránti vonzódást. Ha sikerül legyőzni a félelmet a szigorú tanár iránt, azt pont úgy meg lehet kedvelni, mint a kedves, vidám természetűt. Tisztelni csak az igazságosat lehet. Legfontosabb az, hogy nevelők és szülők együtt munkálkodjanak, a gyermekért — emberszámba véve őt Ezért ismernünk kell egymás gondjait. Szülők, nevelők, gyermekek, kapcsolódjatok be vitánkba! Borsos Lászlóné A BESZTERCE-NASZÓD MEGYEI MAGYAR PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE! A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSz) Beszterce-Naszód megyei szervezete 1992 október 14-én megtartotta alakuló ülését. Az alakuló ülésen résztvevő pedagógusok elfogadták a szövetség alapdokumentumait. Egyetértettek azzal, hogy az RMPSz célja többek között: a tanügyi rendszer demokratizálása, a romániai magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztése, a magyar tannyelvű oktatásban érintettek érdekeinek és álláspontjának képviselete. Az ülésen elhangzott hozzászólások a tanulás kérdéseire valamint a nevelés feladataira alapoztak. Szó volt még a család és iskola közötti kapcsolat korszerűbbé tételéről is. Az RMPSz Beszterce-Naszód megyei bizottságának tagjai: elnök Bucur Katalin tanárnő, — A. Mureşanu Líceum, alelnökök: Antal Ibolya tanítónő — A. Mureşanu Líceum, Gáspár Teréz óvónő — 10-es számú óvoda valamint pénztáros Székely Dávid tímár — A. Mureşanu Líceum. Kérjük a megyénkben működő valamennyi pedagógust, csatlakozzon szövetségünkhöz. A beiratkozás pénzügyi elkötelezettséget is jelent. A szövetség tagjainak havi 100 lej a hozzájárulása. A kapcsolat kialakítása érdekében minden pénteken 11-13 óra között munkaülést tartunk az Andrei Mureşanu Líceumban. Várjuk a megye magyar pedagógusainak jelentkezését! Bucur Katalin az RMPSz Beszterce-Naszód m.szervezetének elnöke