Jerney János Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. 1. kötet (Pest, 1851)
I. Etelközi Ut
Tutros. ETELKÖZ. 130 nem hallanak szerte egész Moldvában. Funták tudata velem rövid időn Foksányba, újabb rendeltetése helyére átköltözését. Föltűnő vala e magyar szivü lelkésznél egy 6, 7 évesnyi magyar gyermekecske. Kalauz nevű, ügyessége, virganezsága és betűismeretekben jártassága miatt, kinek regényes esete következő. Szülei a’ pusztinai parochiához tartozó valamelylyik faluban élvén, midőn azokat csecsemő korában elvesztő, a’ falu’ ura némi moldvai boer, az árvát udvarába vétető, tartván mint a’ többi czigány rabszolgát. A’ bátor szivü lelkész Funták, miután kérésére a’ kath. gyermek ki nem adatott, igazán lovagi módon többedmagával fölfegyverkezve lóra ül, és a’ gyermeket a’ boerlakból szerencsésen megszabadítja, ’s most már neveli is. Az illy eljárás itt csak dicséretet érdemel, mert panasz, törvénykezés ’s isten tudja minő után módon, bizonnyára soha magyar kézre vissza nem keriti. A’ kedves kis gyermek’ tanitatás végett a’ többi csángó gyermekekkel honunkba leendő küldetését kértem ki. Martius 30-dikán innen elindulván a’Tazló folyón által Szalancz falu és patakhoz,majd a’Sóstarlóhoz, onnan Mojnest városába, ismét Komán falvánál, hol a’ magos kunhalmok szemlélete foglalt el a’ Tatros folyó mellett, délre Dormanestre érvén, az Uz vagy itteni kimondás szerint Zúz patak’ déli részén a’ kántornál szállottam meg, kinek szinte udvarában létez a’ félegyház. 150 magyar hívek tartoznak hozzá. Egypár órai mulatásomat főleg a’ fölötte délnek fekvő hegy vizsgálatára, és ott található tömérdek régi cserépedény töredékek megszemlélésére forditom, magammal hozván azokból többeket. Ezen óságok képtelenül a’ pogánykor’ maradványai, midőn a’ kun, besenyő meg magyar elődök halottaik fölött torozván , a’ használt edényeket halottaik sírjába hányták. Ép a’ kath. templomnak átellenében éjszakfelé a’ magos hegyháton kevélyen néz le egy óriási nagyságú kunhalom, Uliska néven nevezett, melly bizonnyára vagy Üleskő, vagy Éteskő’ elrontott kiejtése. Az itteni eloláhosodott régi magyar családokról bővebb jegyzések találtatnak alább a’ bizonyítványban Dormánfalvánál. Innen Okna alatt elhajtva Tatrosba több régi nevezetességeiről ismeretes magyar helységbe értem Filuszek Mihály lelkész és vicariushoz becsületes hazánkfiához, kinek jó véralkat és azon szerencsés helyzet jutott, hogy az olaszok jó távul esvén, híveire nem hatnak ármányaikkal, saját ügyén kívül máséval nem bibelődik. I-Iirből egymást már jól ismertük, de személyes öszvejövetelre még alkalom nem nyílt ezentúl; örvendünk egymás látásán.