Jerney János Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. 1. kötet (Pest, 1851)

I. Etelközi Ut

Tut­ros. ETELKÖZ. 130 nem hallanak szerte egész Moldvában. Funták tudata velem rövid időn Foksányba, újabb rendeltetése helyére átköltözését. Föltűnő vala e ma­gyar szivü lelkésznél egy 6, 7 évesnyi magyar gyermekecske. Kalauz nevű, ügyessége, virganezsága és betűismeretekben jártassága miatt, kinek re­gényes esete következő. Szülei a’ pusztinai parochiához tartozó valamely­­lyik faluban élvén, midőn azokat csecsemő korában elvesztő, a’ falu’ ura némi moldvai boer, az árvát udvarába vétető, tartván mint a’ többi czi­­gány rabszolgát. A’ bátor szivü lelkész Funták, miután kérésére a’ kath. gyermek ki nem adatott, igazán lovagi módon többedmagával fölfegyver­kezve lóra ül, és a’ gyermeket a’ boerlakból szerencsésen megszabadítja, ’s most már neveli is. Az illy eljárás itt csak dicséretet érdemel, mert pa­nasz, törvénykezés ’s isten tudja minő után módon, bizonnyára soha ma­gyar kézre vissza nem keriti. A’ kedves kis gyermek’ tanitatás végett a’ többi csángó gyermekekkel honunkba leendő küldetését kértem ki. Martius 30-dikán innen elindulván a’Tazló folyón által Szalancz falu és patakhoz,majd a’Sóstarlóhoz, onnan Mojnest városába, ismét Ko­­m­á­n falvánál, hol a’ magos kunhalmok szemlélete foglalt el a’ Tatros folyó mellett, délre Dormanestre érvén, az Uz vagy itteni kimondás szerint Zúz patak’ déli részén a’ kántornál szállottam meg, kinek szinte udvarában létez a’ félegyház. 150 magyar hívek tartoznak hozzá. Egypár órai mula­­tásomat főleg a’ fölötte délnek fekvő hegy vizsgálatára, és ott található tö­mérdek régi cserépedény töredékek megszemlélésére forditom, magam­mal hozván azokból többeket. Ezen óságok képtelenül a’ pogánykor’ ma­radványai, midőn a’ kun, besenyő meg magyar elődök halottaik fölött to­rozván , a’ használt edényeket halottaik sírjába hányták. Ép a’ kath. tem­plomnak átellenében éjszakfelé a’ magos hegyháton kevélyen néz le egy óriási nagyságú kunhalom, Uliska néven nevezett, melly bizonnyára vagy Üleskő, vagy Ét­esk­ő’ elrontott kiejtése. Az itteni eloláhosodott régi magyar családokról bővebb jegyzések találtatnak alább a’ bizonyít­ványban Dormánfalvánál. Innen Okna alatt elhajtva Tatrosba több régi nevezetességeiről ismeretes magyar helységbe értem Filuszek Mihály lelkész és vicariushoz becsületes hazánkfiához, kinek jó véralkat és azon szerencsés helyzet jutott, hogy az olaszok jó távul esvén, híveire nem hat­nak ármányaikkal, saját ügyén kívül máséval nem bibelődik. I-Iirből egy­mást már jól ismertük, de személyes öszvejövetelre még alkalom nem nyílt ezentúl; örvendünk egymás látásán.

Next