Áldásy Antal: A nyugoti nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig 1378-1389. (Budapest, 1896)
Előszó
ELŐSZÓ. Nemcsak a XIV. századnak, hanem az egész középkornak tagadhatatlanul legérdekesebb eseménye az 1378-ban bekövetkezett nyugati nagy egyházszakadás, mely időtartamra nézve a leghosszabb valamennyi szakadások között, csak negyven év múlva a konstanczi zsinattal érve véget. E negyven évet felölelő időszak az egyház legválságosabb ideje. A pápák avignoni fogsága alatt beállt züllött viszonyok a szentszéknek 1377-ben Rómába történt visszahelyezésével korántsem javultak. A csakhamar bekövetkezett egyházszakadás alatt az egyház helyzete még roszszabbra fordult, az obedientia megoszlása pedig az európai államok belbékéjét zavarta meg, sok helyt végnélküli bonyodalmakra adva okot. Csakhogy a nyugati nagyegyházszakadás neve alatt ismert szakadás egy külön sajátos jelleggel bír, melynek folytán egész lényege elüt az előző szakadásoktól. A pápák avignoni tartózkodása alatt az egész curia elfrancziásodott. Franczia pápák ültek Szent Péter trónján, francziákból állott a bíbornoki testület többsége, s franczia szellem érvényesült a pápai szék egész politikájában. Csak természetes következménye volt ennek az, hogy az egész curia elsősorban hazája, Francziaország érdekeit tartotta szem előtt. Az olaszországi szomorú állapotok jórészt ennek köszönhetik eredetüket. De az avignoni tartózkodással karöltve járt a pápaság tekintélyének sülyedése is, és világi hatalmának fokozatos csorbulása. Egyúttal beállott egy