Áldásy Antal: A nyugoti nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig 1378-1389. (Budapest, 1896)

Előszó

ELŐSZÓ. Nemcsak a XIV. századnak, hanem az egész közép­kornak tagadhatatlanul legérdekesebb eseménye az 1378-ban bekövetkezett nyugati nagy egyházszakadás, mely idő­tartamra nézve a leghosszabb valamennyi szakadások között, csak negyven év múlva a konstanczi zsinattal érve véget. E negyven évet felölelő időszak az egyház legválsá­gosabb ideje. A pápák avignoni fogsága alatt beállt züllött viszonyok a szentszéknek 1377-ben Rómába történt vissza­helyezésével korántsem javultak. A csakhamar bekövet­kezett egyházszakadás alatt az egyház helyzete még rosz­­szabbra fordult, az obedientia megoszlása pedig az európai államok belbékéjét zavarta meg, sok helyt végnélküli bonyo­dalmakra adva okot. Csakhogy a nyugati nagy­­egyházszakadás neve alatt ismert szakadás egy külön sajátos jelleggel bír, melynek folytán egész lényege elüt az előző szakadásoktól. A pápák avignoni tartózkodása alatt az egész curia elfrancziásodott. Franczia pápák ültek Szent Péter trónján, francziákból állott a bíbornoki testület többsége, s franczia szellem érvényesült a pápai szék egész politikájában. Csak termé­szetes következménye volt ennek az, hogy az egész curia első­sorban hazája, Francziaország érdekeit tartotta szem előtt. Az olaszországi szomorú állapotok jórészt ennek köszönhetik eredetüket. De az avignoni tartózkodással kar­öltve járt a pápaság tekintélyének sülyedése is, és világi hatalmának fokozatos csorbulása. Egyúttal beállott egy

Next