Ozorai József: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk (Esztergom, 1887)
Bevezetés
dasajar^jca í^©jaaaa &aru P Ifv ü ‚JS íj ej y u tirt J Θ 0(Jü trJ tí ü u yy ttj títru ü ölj trtrtruTj uT[7 ^ £^5)0.. c ?.6X›...t .uQgLc j..gX?Lt*·*· yj?)@*.. BEVEZETÉS. Az esztergomi érseknek, a zágrábi érseknek mint topuszkai apátnak, a szentmártoni főapátnak, a győri püspöknek és a győri székes káptalannak 1848-ig az a szép kiváltságuk volt, hogy birtokaikból érdemes férfiaknak telkeket adományozhattak, s ezáltal őket nemeseikké avathatták. Ez a nemesség különbözik a királyi nemességtől. Az adományos a főpap kezéből kapta a kiváltságokat, a főpaptól kapta birtokát, s ez a birtok egyházi birtok volt; s azért ő az egyház, illetve a főpap nemese lett; adományozó ura irányában hűséggel és szolgálatokkal tartozott; s ennélfogva az egyház szolgájának is neveztetett (serviens ecclesiae) oly értelemben, mint a királyi nemes a király szolgájának (servientes regis). II. András aranybullája már megerősíti az egyházak népeinek szabadalmait. Tehát az egyházaknak már az aranybullát megelőző századokban is kiváltságos népük volt. És ha tovább forgatjuk a magyar Corpus Juris leveleit , az egyházak kiváltságos népe lépten-nyomon megjelenik előttünk az egymásután haladó századok törvényeiben. Századról-századra van szerepe a magyar nemzet életében, folytonosan helyet foglal a magyar nemzet társadalmában, és az imént felsorolt főpapok birtokain egész a jelen század közepéig él I