Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848-1849-re (Budapest, 1880)
Bevezetésül
4 szózat, mely a hatvan éven túl levőnek élete alkonyát, gyakrabban mint vérnök elméjébe hozza, a gyakori kedvetlenség, az erőmet és időmet sokfelé szétforgácsoló munkásság, és polgári helyzetem azon rideg kényszerűsége, hogy ama kor történetéhez amúgy is csak silhouetteket irhatok, hézagos tárgyú s elmosult színű töredékekben, a kérdések mélyeire sokszor nem hathatva, némelyikről úgy a mint tudom s kellene, még nem ítélhetve, arra bírtak, hogy régi szándékom megváltoztatásával, amire még ma emlékszem, úgy, amint emlékszem, följegyzéseim alapján, az írott adatokból inkább csak idézve, olykor csupán rámutatólag, de teljes j jó hiszemmel, részrehajlás nélkül, a modort véve kivételesen, az igazat sem meg nem tagadva, sem nem mellőzve — az eszély és polgári becsületesség határai közt — közzé tegyem s másoknak megigazításra alkalmat nyújtsak, ama dicsőséggel és gyászszál teljes korszak történetíróját jó szándékkal irt közleményeimmel segítve, nemzetünket válságos jelenében a múlt egy más tanulságára figyelmessé téve, öntudatára és erőérzetére bátorítólag hatni óhajtva. Midőn 1849. aug. 18-án — szomorú emlékű nap! — mi, Bem tábornok hadseregének romja, Déva vára alatt, melyet — mint a hirmondó— ezelőtt kevés nappal ármányos kéz alá aknázva légbe röpített volt, Lüders orosz vezénylő tábornok seregének az emlékezetes piskii hídhoz visszavonult csapataival, melyek előcsatára a szent-endrei hegymagaslatokat elfoglalva, szemben állottunk, azelőtti nap az ősz vezér Lezsneken a törzstiszteket magához hivatván, megkérdezte: „ha Grörgei fegyverletétele, gróf Vécsey hozzá csatlakozása, Kmetty hadteste szétoszlása, Kossuth Lajos kormányzónak és a magyar kormánynak az országból mene-