Hamvay Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből (Budapest, 1904)
Előszó
kétségemből megírtam. Mert igyekeztem fölkutatni minden rejteket e drága igaz gyöngyökért, melyeket itt összefűztem. És, mondhatom, ritka, becses, soha nem ismert s nem is sejtett példány is akad közte egynéhány, így a hősnek nejéhez intézett levelei, melyekből a nyilvánosság elé tartozó részeket Damjanich magasztos özvegyének egyenes feljogosításával közlöm. E leveleknek más részei még most nem tartoznak a nyilvánosság elé, azonban sajtó alá rendezve készen várják azt az időt, amikor a magyar közönség gyönyörűségére, útra kelhetnek. Amit azonban már most nyújtok, az is hiánytalan egész, mert a levelek itt nem közlött részeinek történeti magvát is földolgoztam e könyvemben. Igyekeztem minden oldalról nappali világosságot vetíteni Damjanich alakjára s ezért kiterjeszkedtem életének minden legcsekélyebb jelentőségű mozzanatára. S ha a munkám mégis valahol hiányos maradt, nem lelkesedésemen, vagy szorgalmamon múlott. Szolgáljon ezért mentségemül emberi gyarlóságom. Mindenesetre boldog vagyok a tudatban, hogy megírva kimerítő életrajzát, az első szerény emléket emelhettem az irodalomban Damjanichnak. Akad talán utánam, aki a megkezdett csapáson jobban és szebben meg fogja azt teremteni. Adja az Isten! Nemes lesz a verseny, mert igazabb szívvel senki sem fogja annak odanyujtani az elismerés koszorúját, mint amilyennel azt én tenni kivánom. Budapest, 1904 április havában. Hamvay Ödön.