Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 1. (Budapest, 1922)
Bevezetés
4 AZ ABSOLUTISMUS KORA MAGYARORSZÁGON, azon korbeli élményeiből ugyancsak sokat följegyzett számunkra. Altalán az egyéni reminiscentiákban, visszaemlékezésekben nincs hiány,, sőt azokban inkább gazdagnak mondható e kor irodalma ; amire szükség van, az e visszaemlékezések sokszoros ellenmondásainak kiegyenlítése a hitelesen megállapítható történeti tények alapján, bizonyos lappangó vagy leplezett igazságok földerítése, viszont némely közkeletű túlzások és ferdítések helyreigazítása és némely rég megállapodássá vált történeti ítéletnek megkísérlett megbolygatások elleni megvédése. Mert amíg mi bizonyos kíméletből tartózkodni látszottunk e korszak megítélésére nézve mintegy az utolsó szót kimondani, osztrák részről ugyancsak nem tartózkodtak az absolutizmus vezető szellemeiről a Lajtán innen és túl egyaránt elterjedt és gyökeret vert rossz véleményt lassan mint revisto alá vonni. Amint a dualistikus közjogi szervezet elleni politikai támadások itt és ott nagyobb hévvel és kitartással indultak meg — különösen a múlt század kilenczvenes éveitől kezdve — Ausztriában egy egész közjogi iskola keletkezett, mely— nem mindennapi elmeéllel és készültséggel, s be nem érve többé a régi, Lustkand- féle érveléssel — igyekezett Magyarországnak s a magyar királynak az osztrák birodalom, illetőleg az osztrák császárságtól független jogállását jogi és történeti érvekkel megerőtleníteni. És párhuzamosan a közjogi irodalmi harccal megindult az osztrák történeti irodalom terén is a törekvés — elég talán Friedjung, Charmatz, Fournier közismert munkáira hivatkoznom — az absolut korszak vezető szellemeinek rehabilitására . Schwarzenberget, Bachot, Bruckot és Schmerlinget szinte gondviselésszerű nagy államférfiakként tüntették föl, akiknek nem rendszere és tervei, hanem rendszerek és terveik meghiúsulása okozta a birodalom hanyatlását. Ezekre való tekintettel már a monarchia bukása előtt szükségessé vált újra és újra történelmi bizonyítékokkal mutatni rá arra, hogy az absolutizmusnak nemcsak módszere volt eltévesztett, hanem jogalapja és czélja volt helytelen és pedig nemcsak Magyarország, hanem a monarchia érdekei szempontjából is , hogy az absolutizmus csak azt a negatív tanulságot hagyta hátra : mit nem szabad és lehet Magyarországgal tenni; ezt az értékes tanulságot pedig a mi gyorsan felejtő korunkban valóban a magyar irodalom lett volna hivatva minden új kétely ellen történelmileg körülbástyázni. Ez az eszmemenet vitt rá, hogy körülbelül nyolc évvel ezelőtt magam vállalkoztam e feladat megoldására. Úgy véltem, harmincz évet meghaladó politikai pályám, melyet akkoriban körülbelül befejezettnek is tekintettem, meg fogja könnyíteni rám nézve e korszak összes polit j H. Friedjung: Österreich in den Jahren 1848—1860. Rich. Charmatz; «Minister Freiherr v. Bruck» ; H. Fournier: «Österreich=Ungarns Neubau.»