Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)
valóságos fecskefészek monumentumokkal. Ila ellenben mindenki egyenlőn veti vállait azon tárgyak alá, mellyeket a’ Nemzet óhajt lábra állítni, akkor sehol nem támad seb, ’s nincs olly óriási munka, mellybe kapni 's mellyet végbevinni ne lehetne; ’s az illyeseket elhatárzó törvények — minthogy nemzeti jóllét é s dicsőség egyedüli czéluk — egy becsületes hazafinak se lehetnek terhesek, kivált akkor, ha csak bizonyos időre rakják meg a’ kotlásiak vállait; azaz ha úgy van szerkezve a’várni dolog, hogy bizonyos esztendők lefolyta után az tökéletesen megszűnjék. Már, Tekintetes Egyesület, ha nyereséget nem ígér adtta, nem kél el ; ha pedig budapesti hídon tovább is egyedül csak azok fognak fizetni, kiket eddig vámoltak, nemcsak nyereség nem , de kár támad a’ részvényesekre nézve; mert hihető, hogy egy derék állóhíd 2 millió forint pengőbe kerül; és im itt vagyunk a’ fentebb említett szomorú dilemmában , t. i. hogy vagy 4 sőt 5-szer is nagyobbítnunk kell azok terhét , kik eddig vámoltattak, vagy derék állóhidunk apodictice nem épülhet, — 's mi álszabadsági theoriáink közt küzdhetünk jéggel zajjal ezentúl is, ’s télen kocsin menvén, háttal előre kényteleníttetünk magunkat kompokra vonatni, —a’ mi a’ szabadságnak valóban nem legrosszabb caricaturája!!!