Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészségek története a XIX. század végeig (Munkács, 1904)
I. Általános történeti rész
I. Általános történeti rész. a kit a múlt nem érdekel, Az jobb jövőt nem érdemel. I. Ruthéneink telepedése. Beregmegyének úgy a sík mint hegyes területén már évezredek előtt éltek és tartózkodtak emberek, kik a hal- és vaddus rengetegekben, posványos vadonokban s kényelmes életmódot nyújtó szelíd lejtőkön bizonyára nemcsak átmenőleg, hanem itt megtelepedve huzamosabb ideig laktak. Ezt igazolják a megye különböző helyein előfordult kő- és utána következett bronzkorbeli emlékek és ereklyék, melyek e sorok írójánál is egész tájakká növekedtek; a Krisztus előtti IV — II. századokban pedig e tájon, különösen a mai Lovácska és Gallishegy környékén kelták vagyis ógermánok tanyáztak, kik nemcsak vadászat és halászatból éltek, hanem földmiveléssel is foglalkoztak, mire a nagy mennyiségben napfényre került ásók, kapák, fejszék és trachit kőből szépen kifaragott kézi őrlő kövek mutatnak. E kelták a Háthegy tájékán, különösen az Árdánháza felett fennmaradt földvárnál az akkor ott tartózkodott, úgy látszik, szláv ajkú néppel hadat is viseltek, mit a »Bogoszlavi nevű említett földvár alatti mezőn, valamint az e tájon feljebb fekvő Sztánfalva lejtőin kiásott azon korbeli fegyverzettel ellátott vitézek maradványai is igazolnak. S így bizonyára a magyarok beköltözése idején is éltek mostani megyénk területén különféle nemzetiségű emberek, a Tisza körül bolgárok, tovább Munkács, Beregszász és Háthegy táján szlávok és oláhok, míg a Munkácstól a Beszkid határhegységig elnyúló nagy terjedelmű rengetegekben pásztorkodó ruthének tanyásztak, kik az úgyszólván uratlan erdőkben, havasokon nyájaikat legeltették s egyik oromról a másikra költözködtek. Bizonyosnak vehető az is, hogy a magyarokkal beköltözött kievi rut- t kimerítő leírásukat ábrákkal közöltem az Archaeologiai Értesítő 1901. évi 2., 3. és 4. füzeteiben.