Bőripari Dolgozó, 1966 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A központi vezetőség ülése (Folytatás és 1. oldalról) Ft-nál, a szülötten árvaellátás havi 400 forintnál több nem lehet. Ez újabb hatezer főt érint Ezenkívül, mintegy 20 ezer főnek kell felemelni a 380,5 Ft-nál alacsonyabb nyugdíját illetve a 180 Ft-nál alacsonyabb özvegyi járulékot. Ez összesen 366 ezer nyugdí­jast érint, évi 200 millió több­letkiadással. Két, vagy több gyermekes családok pótlékának emelése gyermekenként havi 50 forint­tal növekszik, mintegy 540 ezer családnál. Az egy gyermekes dolgozók (egyedülálló nők, tes­ti, vagy szellemi fogyatékos gyermek) családi pótlékának havi 50 forinttal történő eme­lése 35 ezer embert érint. A fegyveres testületek családi­­pótlékának emelése gyerme­kenként, mintegy 10 ezer csa­ládnál szintén 50 forinttal tör­ténik. Ez az intézkedés 850 millió forintos kihatással 606 ezer családot érint. Február 1-tő­l az alábbiak szerint módosul a nyugdíjjá­­rulék fizetése. 1800 Ft-os kere­setig változatlanul 3%, 1800— 2300 Ft-ig 4%, 2300—3000 forin­tig 5%, és ezután minden ezer forint növekedés esetén 1%­­kal nő. Ismeretes, hogy a n­yugdíjhozzájárulás jelenlegi rendszere közel sem fedezi a kifizetett nyugdíjak összegét. Nyugdíjra évente, mintegy 7 milliárd forintot fordítunk, s ennek csupán egyharmadát fedezi a hozzájárulás. Fizetés­emelés iparágainkban ,a mi szakszervezetünkhöz tartozó művezetők és dolgozók béremelése folytán évente 15 ezer dolgozó, mintegy 16 millió forint fizetésemelést kap, ami havi átlagban egyenlő a 100 forintos növekedéssel. A bőr­iparban a béremelés 4571 főt érint, 5 millió 371 ezer forintos kihatással, amely az érintet­teknél átlagosan 6,8%-os növe­kedést jelent A művezetők és főművezetők béremelésére 344 ezer forint van biztosítva. A cipőiparban a béremelés össze­ge több mint 10 ezer főt érint, 9 millió 831 ezer forintos kiha­tással, átlag 5,8%-os növeke­déssel. A művezetők béremelé­sére 362 ezer forint van bizto­sítva. A dolgozók és műveze­tők béremelésére tehát 15 mil­lió 898 ezer forint van bizto­sítva. A béremelés tehát dolgo­zóink több mint 50%-ét érinti. A bőriparban figyelembe vet­tük a nehéz fizikai munkát, a kötött fordulatú gépeket, a munkakörülményeket — cse­res, meszes, üveglapos, nyers­bőr, stb. — területeket. A cipő­iparban elsősorban a futószala­­dolgozókat, Tisza Cipőgyárban pedig a gumigyártás egyes munkaköreit. A szőrmeiparban a rámázók, a gépi­ kasza, a va­salás munkakörei kerültek elő­térbe. A bőrkonfekcióban a picker, a kézipréselők, a ke­rékpár-nyergesek, és besütök, a kesztyűiparban pedig a gé­pi és kézi varrók bérét növelik. tízévi feladataink A feladatainkat lényegében ugyanazok a tényezők jellem­zik, amelyek az elmúlt évben érvényesültek. Nem kétséges, hogy termékeinkkel szemben növekedtek a követelmények. A mennyiséget a múlt évhez viszonyítva 4,5%-kal, az expor­tot 4%-kal kell fokozni a ci­pőiparban. A bőripar egészé­nek termelése mintegy 4%-kal növekszik. A többlet növeke­dést elsősorban termelékeny­séggel kell végrehajtani. Na­gyon fontos a határidők pon­tos betartása és az ütemes ter­melés. A vállalatok előtt kü­­lön-külön ismeretesek saját feladataik s a szakszervezeti bizottságoknak azok teljesíté­sére kell a figyelmet fordítani. Az iparágaink előtt álló fel­adatokat megoldani nem lesz könnyű, azonban a dolgozók összefogásával leküzdjük a ne­hézségeket Nagyon fontos, hogy a műszaki vezetés megte­remtse a zavartalan munka feltételeit. Éppen ezért nagy jelentőséggel bírnak a terme­lési tanácskozások, mert ott érvényesül elsősorban a dolgo­zók véleménye, akarata. A munkaversenyformák között továbbra is első helyen szere­pel a szocialista brigádverseny. E mellett azonban nem hanya­golhatjuk­ el a­ többi verseny­formákat sem. Az előadó részletesen ismer­tette a tennivalókat, majd vé­gezetül felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a gazdasági és moz­galmi vezetők a feladatok vég­rehajtása során jobban tá­maszkodjanak a dolgozók ön­tudatára, alkotó tevékenységé­re, és segítőkészségére. Hozzászólások , felszólalők kifejezésre juttatták azt a véleményüket, hogy a kormányhatározat részleteinek ismerete folytán könnyebb majd agitációs munkát kifejteni az üzemek­ben. Fodor Sándor a Tisza Cipő­gyár szb-titkára arról szólt, hogy szerény mértékben túl­teljesítették a múlt évi tervet. Az árvíz valamint a száj- és körömfájás sok akadályt oko­zott náluk is. Volt olyan nap, hogy az egészségügyi zárlat folytán 500 ember is hiány­zott. Egyébként 108 brigád vetélkedik üzemükben. Solt elvtárs, a TAM­IMPEX vezérigazgatója elismeréssel szólt arról, hogy javult ex­portcikkeink minősége, keve­sebb a reklamáció a külföldi megrendelők részéről. A jövő­ben még fokozottabb beruhá­zással is kívánják elősegíteni az exporttermelés­t. Fischer József, a Táncsics Bőrgyár szb-titkára a múlt évi mutatók kedvező alakulását méltatta. Sok minőséget ja­vító intézkedést hajtottak vég­re, ezért nagyon sok korrek­cióra kerül náluk sor. Eymó­don a nyereségrészesedés mér­tékét évközben nehéz megál­lapítani, s ez nem mindig ösz­tönöz. Elmondotta azt is, hogy az ár­- és bérintézkedé­sük kapcsán az emberek vá­rakozó állásponton vannak. Brauner Ferencné Rákospa­lotai Bőr- és Műanyagfeldol­gozó V.­sz-titkára arról szólt, hogy a decemberi hatá­rozat valamilyen formában minden embert érint. Ilyen arányú bérfejlesztéssel erede­tileg nem számoltak, s ez most kedvezően befolyásolja majd a politikai munkát. Megem­lítette azt is, hogy komplex­brigád alakult a vállalatok­nál a rezsiköltség csökkenté­sére. Bartók Kálmánna a Szom­bathelyi Cipőgyár szb-titk­ára azt emelte ki, hogy a sok ele­mi csapás ellenére is túltelje­sítették a múlt évi mutatókat. A munkásvédelem vonatkozá­sában is léptek előre, csök­kent a balesetek száma. Az ez évi feladatok végrehajtása so­rán a műszakiaknak kell a jó feltételeket biztosítani. Suth Péter, a SZOT Bér­ét Munk­aügyi Osztályának vezetője arról a nehéz és sok­rétű munkáról szólott, amit az ár­- és bérintézkedések kapcsán a szakszervezeti bi­zottságoknak végre kell haj­tani. Hangsúlyozta a meggyő­zés, és az egyéni agitáció fontosságát. Karika Kálmánna, a Pannó­nia Szőrme szb-titkára a ter­mek teljesítsége érdekébe® a jobb anyagellátást sürgette. Kiemelte azt is, hogy az In­téző Bizottság mun­cája ja­vult, ami azt jelenti, hogy a vállalat különböző gyáregysé­geiben a szakszervezeti bizott­ságok egyértelműen tudják munkájukat végezni. Párai Kiss Tibor, a Minősé­gi Cipőgyár szb-titk­ára elis­meréssel szólt arról, hogy a nagyvállalat megalakulása óta a műszaki szervezettség vona­lán nagy az előrehaladás. Gyártmányaik esztétika és korszerűség szempontjából ki­bírják a kritikát és kereset­tek külföldön. Tardos Iván, a KI. Min. képviselője azt tette szóvá, hogy gyakran nagy még a torzsalkodás a Bőripari Válla­lat és a cipőipari vállalatok kö­zött. Ez nem is annyira felső szinten, mint inkább a napi munka során a közép­káde­reknél jelentkezik. Liebe István nyugdíjas azt emelte ki, hogy a sokrétű ha­tározat nem feledkezett meg az alacsony jövedelmű nyug­díjasokról sem. Ugyanakkor a Központi Vezetőség figyelmé­be ajánlotta, hogy a jövőben fokozottabban gondoskodjék a nyugdíjasokról. Marika karácsonya Édesanyja a művelődési házban takarít. Amtikor munkába jön — reggel V-A-kor — magával hozza a hároméves Marikát, aki két összetolt fotelban alussza tovább édes álmát. Marci a bátyja elsőosztályos tanuló, a községben laknak egy szobában, albérletben. Marika nagyon szereti édesapját, de őt hetenként csak egyszer látja. Az asszony 900.— Ft-os fizetéséből 330-at lakbérre fizet, A többiből szűkösen élnek. Karácsonykor a szeretet ünnepén mindenki ajándékoz, örö­met szerez hozzátartozóinak, gyermekeinek. Bizony ez Mari­­káéknál gondot okoz. Az édesanya Milléné gondjában a Radnóti-brigád oszto­zott. Amikor értesültek a család nehéz helyzetéről, Simon Edé­­né, a brigád vezetője, rendkívüli brigádülést hívott össze. Ha­marosan közös nevezőre jutottak és a két gyermeknek megren­dezték a karácsonyt. A tanácsteremben gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt he­lyezték el­ az ajándékokat és a borítékban a 150 Ft-ot. Marika csodálkozva nézte a csillogó fát és boldogan ölelte magához a szőke, kékszemű, lemosható alvóbabát. Mindez bizonyítja, hogy a brigád nemcsak a munkában és a tanulásban, de az emberségből is jelesen vizsgázott. Óvári Gézáné risz& Cipőgyár Az „operett munkások” ideje lejárt A múlt év vége felé, ha a TMK-ról volt szó az Újpesti Bőrgyárban, sokan csak legyin­tettek. Gyakran lehetett látni a műhelyekben csellengő tmk szerelőket, akik sűrűn tartot­tak cigarettaszünetet. Idősebb ,szervezett dolgozók meg is je­gyezték, „­no lám­, mennyire meglátszik, hogy közülük a te­le hírét sem akarja hallani a szakszervezetnek!« Az igazság szerint meg kell hagyni, hogy a frnk-ra vonatkozó ilyesfajta általánosítások nem állták meg a helyüket. A műhely az elmúlt év­ben nem kevesebb mint két millió forint értékű munkát végzett a gyár­ban. Új gépek­ egész sorát helyeztek üzembe, tevékenyein részt vet­tek a rekonstrukciós feladatok­ban. De az is tény, hogy az a néhány csellengő, nagyhangú, felelőtlenül viselkedő ember erősen lerontotta a műhely be­csületét Másrészt előfordult olyan eset, hogy a megjavított glép, bizony nem a bőrös szak­munkás hibájából, hanem a hanyag szerelők nemtörődöm­ségéből hamar felmondta a szolgálatot. —­ Ezt kérem nem lehetett tovább így folytatni, — vette át a szót Berényi József a tmk vezetője. — Amikor megvizs­gáltuk a helyzetet, csakhamar rájöttünk, hogy a régi munká­sokkal, több éve itt dolgozó fiatalokkal nincs semmi baj. A problémát néhány felelőtlen ember okozta, azok közül, aki­ket a sok feladat miatt harmat­jába kellett felvennünk. No, nem mind, csak egy-kettő. Ilyen volt a többi között Lovász La­jos, akit nem régen el is taná­csoltunk a gyártól. Keressen munkát a har­­minckettedik üzemben, mert mi voltunk a harminc­egyedik, — a mun­kakönyv ta­núsága szerint. — Az ilyeneket nem a mun­ka vonzotta, — szólt közbe ifj Bock Endre műhelybizalma,— valami átmeneti pihenőhely­nek, vagy nem is tudom, mi­nek nézték ezek a TMK-t. A munkát amilyen gyorsan tud­ta, összevágta, aztán keresett egy csendes sarkot, ahol lehető­leg nem találja meg senki. A termelésből több gép esett ki, ennek okát a karbantartókban keresték. Sokat beszélgettünk akkor a műhelyvezetővel és Kovács elvtársnővel a szak­­szervezeti bizottság titkárával, hogy ezen a helyzeten sürgő­sen változtatni kell, mielőtt a becsületes közösség isssza meg a levét. — Az is igaz, hogy műhe­lyünk túlzsúfolt, erősen kinőtte a falakat a sok tennivaló, — mondta Váci Dénes, a másik műhelybizalmi. — Ez módot adott egy-két személynek, hogy lazsáljon. Hogy visszaszerez­zük a karbantartók jóhírét és erejét vegyük a munkafegye­lem lazulásának, a műhelyve­zetővel és a szakszervezettel közösen, egyénenként és brigá­donként elkezdtünk foglalkoz­ni az emberekkel. — Behívtam magamhoz a dolgozókat, — folytatta Heré­nyi József, — azt mondtam, akinek kifogása van a m­unka­­hely ellen, vagy el akar men­ni, mondja meg. Senkit sem akarunk tar­tóztatni! De ha marad, akkor számoljon vele, hogy megváltozott körül­mények között fogunk dolgoz­ni. Ugyanakkor a bizalmiak hozzáláttak, hogy végrehajtsák múlt év novemberében a tag­besorolást. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy a műhely­ben levő akkori 60 százalékos szervezettségi fokot legalább 90 százalékra emeljük. A ba­ráti beszélgetéseknek nagy ha­tása volt . Előttünk állt a nagy fel­adat, a szervezettség fokának növelése, — emlékezett vissza Váci Dé­nes bizalmi. Megtaláltuk az emberek szívéhez vezető utat. Az szb például véleményt kért tőlünk bizalmiaktól, hogy az év végén javasoljunk olyano­kat, akik megérdemelnék a szakszervezeti segélyt és rá is szorulnak. Két munkatársunk így kapott váratlanul segélyt, mindkettő nagycsaládos. A ba­ráti beszélgetések, megtették hatásukat. Akik addig nem vol­­tak tagok, jelentkeztek, hogy be akarnak lépni. Az új év kezdetén a szervezettségi fok tekintetében a tervezett 90 szá­zalék helyett 15 százalékot ér­tünk el. Igen jó eredményt gyakorolt az emberek munkájára és fe­gyelmük javulására, hogy a szakszervezet bátran felkarol­ta a dolgozók egyik fontos ké­rését, hogy az úgynevezett 10 százalékos prémiumot építsék be az órabérbe. Ha ez, megfe­lelő anyagi eszközök­ híján még nem is valósult meg, de bizto­sítva van, hogy az első lehető­ségnél, — amely ez évben be­következik, — régi kérésüket teljesítik. El lehet mondani az Újpesti Bőrgyár TMK-jában a munka­fegyelem érdekében kellő ha­tározottsággal léptek fel a rendbontókkal szemben Az a világos és megingathatatlan álláspontjuk, hogy aki nem vé­gez becsületes munkát, csupán »vendégszerepel« a műhelyben és »operettmunkást« játszik, annak a jövőben is kiadják az útját. Ezt ma már nem csak­ ők mondják, hanem maguké­nak vallják a szervezett dol­gozók is, akik egyre inkább an­nak a kívánságuknak adnak hangot, hogy műhelyükben csak szervezeti munkásokkal együtt akarnak dolgozni. Ike) A TMK vezetője tanácskozik a két bizalmival Búcsú és találkozás Mindig szorongó érzés a nyugdíjba vonuló munkatárstól búcsúzni. Az elválás azonban még fájóbb, ha régi törzsgárda tagokról van szó. Megható ün­nepség keretében búcsúztunk a minap a Szegedi Szőrmében Regdán Józsefnétól, Dunai Já­nosnétól, Tóth Jenőnétől, és Ábra­hám Mihálynétól Másnap a gyáregység összes nyugdíjasait látta vendégül a szakszervezeti bizottság. Szemmel láthatóan jól esett nekik, hogy a gyárigazgató tá­jékoztatta őket s a üzem ered­­ményén« Nősülés».«­ A műhelybizottság FORGÁCS DEZSŐT 13 ÉVE TISZTELIK meg dolgozótár­sai azzal, hogy képviselje érdekeiket. A Duna Cipőgyár 254/A körén 130-an dolgoznak és a 7 tagú műhelybizottság Forgács elvtárs irányításával intézi ügyes-bajos dolgaikat. Az csak ter­mészetes, hogy ebben a munkában sokat segít az ugyancsak 7 fős bizalmi gárda. A múlt évben sok baj volt a minőséggel és a gyár sokt kötbért fizetett. A szóban levő kör dolgozói, a műhelybizottság kezdeményezésére meghirdették a »tiszta cipő«-mozgalmat. Pél­dájukat a többi műhelyek dolgozói is követték. Az eredmény az lett, hogy azóta tisztább cipők kerülnek ki megmunkálás során a műhelyekből. Általános szokás, hogy a gyár komplex intézkedési tervét felbontják műhelyekre. Az szinte természetes, hogy a 254-es kör is felbontotta saját tervét. Elsősorban a munkaversenyt szorgalmazza a műhelybizottság, így nem is csoda, hogy öt brigádban, a műhely dolgozótízre egyharmada tevék­enykedik. A kulcsgépeken általában brigádtagok dolgoznak és az ő szor­galmuk magával ragadja az egész kollektívát. Közismert, hogy a cipőgyárakban gyakori az átállás, így a múlt hónapban női csizmá­kra tértek át A termelés visszaesett, mert a technológiát nem dolgozták ki megfelelően, ugyanakkor a dolgozók sem sa­játították el a fogásokat. A műhelybizottság azonnal munkához látott, és sürgette a technológia precíz kidolgozását, de ugyan­akkor a szaktársak körében is felvilágosító munkát végzett. VANNAK MÁS TERMÉSZETŰ ÜGYEK IS, amelyekben a műhelybizottságnak állást kell foglalni. Történt velük egy ér­dekes eset, amely szerint a vállalatvezetőség megfellebbezte az egyeztető bizottság döntését. A műhelybizottság igaza tudatá­ban harcosan kiállt, és a dolgozók megkapták jogos keresetüket. A munka titka az — válaszolja Forgács elvtárs —, hogy nem egyedül dolgozom, hanem társadalmi munkában a re­­­szortosok segítenek. Mivel termelő munkát végzek érthető, hogy szükség van erre a munkamegosztásra. Az nálunk természetes, hogy segély­ügyben a TT-felelőst keresik meg. A TT-felelős sem egyedül dönt, hanem elsősorban a bizalmiakra támasz­kodik, mert az ő javaslatuk nélkül nem veszünk figyelembe egyetlen kérést sem. Volt már arra is eset, hogy egyik dolgo­zónk nem fordult hozzánk problémájával, azonban mi ismer­tük gondját és segélyben részesítettük. Egyáltalán nem véletlen, hogy ebben a műhelyben már évek óta nem volt baleset. Kézzel fogható bizonyíték ez arra, milyen jó dolog, ha rendszeresen megtartják a munkavédelmi szemlét. A műhelybizottság a szemle során felvett észrevételek sorsát figyelemmel kíséri. Érdemes szólni arról is, hogy a be­tegeket mindig idejében meglátogatják. Ha szükséges, segíte­nek is otthon. Szeretettel búcsúztatják a nyugdíjasokat, mint legutóbb Hódosi Pálnét és Ficere Andrásáét, akiknek aján­dékkal kedveskedtek. Nem véletlen, hogy összeforrott a műhely kollektívája, szívesen mennek el együtt moziba, színházba. Mindezt elő­segíti a jó közönségszervező is. A szovjet filmhéten pl. a Kato­na apja című darabot negyvenen nézték meg. Soha nem ma­radnak le, ha társadalmi munkáról van szó. Az árvízkárosul­taknak pl. 2700.— Ft-ot gyűjtöttek. EZ A NÉHÁNY ESET IS AZT IGAZOLJA, a kollektíva bízik azokban a szaktársakban, akik lelkiismeretesen képvise­lik érdekeiket. Ezért nem csoda, hogy Forgács elvtársat 13 év óta mindig újraválasztják, ML?

Next