Bőripari Dolgozó, 1980 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 70 FILLÉR 1980. JANUÁR Az 1980. évi feladatokról tárgyalt központi vezetőségünk Január 10-én a Vegyipari Szakszervezet tanácstermében került sor szakszervezetünk központi vezetőségének kibővített ülésére. A tanácskozáson részt vett Kiss Károly a SZOT alelnöke, szakszervezetünk központi vezetőségének tagja. Móczi András elnöki megnyitója után a központi vezetőség elsőnek dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár és Csikós Bál a központi vezetőség titkárának előterjesztésében értékelte az 1979. évi terv teljesítését és meghatározta az iparág és a szakszervezet feladatait az 1980-as terv teljesítésével kapcsolatban. . Dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár: Átgondoltabb megoldást kell találni a hatékonyság növelésére, gazdasági tartalékaink feltárására Dr. Bakos Zsigmond tájékoztatta a központi vezetőséget az elmúlt év termeléséről és az idei feladatokról. A cipőipar termelése tavaly egy százalékkal elmaradt a tervezettől, elsősorban a Duna és a Minőségi Cipőgyár termelési, gazdaságossági gondjai miatt. A Bonyhádi Cipőgyár viszont 2,2 százalékkal növelte termelését. A bőrdíszműipar másfél százalékkal kevesebb terméket állított elő, s nem tudták kielégíteni teljesen a keresletét. A szőrmeipar ugyan 4,5 százalékkal kevesebbet termelt, de értékben túlteljesítette célkitűzéseit. A kesztyű- és bőrvár a tervnek megfelelően végezte a múlt évben munkáját. Öszszességében a bőr-, cipő-, kesztyű- szőrme- és bőrdíszműipar termelése a népgazdasági tervvel összhangban alakult. Kedvezőtlenül alakult viszont az iparág létszáma. A cipőiparban a tervhez képest 1 százalékkal kevesebben, dolgoznak, jelentősen csökkent a munkások létszáma az Alföldi, a Duna- és a Minőségi Cipőgyárban. Hasonló a helyzet a bőrdíszműiparban. A belkereskedelem igényeit az ipar összességében kielégítette. A Graboplast a korábbiaknál több és jobb minőségű műbőrt adott, különösen az év második felében, s ,ez jól szolgálta a gyártmányfejlesztést. Egyre nagyobb sikere van a Duna Cipőgyár leánykacipőinek. Sikeres kezdeményezések történtek a magas minőségi és esztétikai követelményeket kielégítő női és férficipők előállításában is. A szocialista export 6, százalékkal, közel egymillió pár cipővel csökkent. A tőljes export a cipőiparban a tervezett szerint alakult. A kesztyű- és bőripar exportja kedvező, s szőrmeipar viszont 6,7 százalékkal növelte export árbevételét. A puhabőr-export a tervnek megfelelt. Igen jó hatékonyságú cikknek bizonyult. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy tavaly a cipők minőségében kisebb mértékű romlás volt. Elsősorban a technológiai fegyelem megsértése miatt. A reklamációknak 60-70 százaléka a talpleválásból származik. A Minőségi Cipőgyárban az első félévben 0,6 százalékról 2,4 százalékra nőtt a minőségi reklamáció. A vállalatok gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a Rákospalota Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat az előző évi eredményének egynegyedét produkálta. A Simontornyai Bőrgyár 40 millió forint veszteséggel számolt, s ehelyett 700 ezer forint eredményt mutathat fel. A Budapesti Bőripari Vállalatnál a hatékonyságnövelő intézkedések nyomán 68 százalékkal javult az eredmény. Az államtitkár az idei év legfontosabb feladatai közé sorolta a termékszerkezet célszerű és gazdaságos megváltoztatását, a ráfordítások erőteljes csökkentését. Az ipar kiegyensúlyozott, szinten tartó emeléssel számol, tehát nincs szó a termelés növeléséről. Idén a cipőipar 45,2 millió pár cipőt készít. A belkereskedelem az árváltozások nyomán óvatosabb megrendelésekkel számol, s egyelőre eszerint egymillió pár lábbelivel kevesebb kerülhet a boltokba. Exportra viszont egymillió párral többet szállíthatunk. A bőripar termelésében a puhabőrtermelést 400 ezer négyzetméterrel kell csökkenteni, minden eddiginél jobban kell viszont támaszkodni a hazai bőr begyűjtésére és feldolgozására. A rendelkezésre álló bőrökből a lehető legjobb anyagkihozatalt kell elérni. Nagyon jól szolgálta, ezt a célt a cipőipari szabásverseny, mely — már a verseny alatt — megmutatta, hogy milyen hatalmas tartalékokkal rendelkezik az ipar. A bőripar a bőrfelület növelése érdekében jelentős beruházásokat tervez, s ezek javát saját kivitelezésben oldja meg. Rendkívül fontos az olcsó bérhelyettesítő anyagok felhasználása, valamint a bőrökből minél több termék előállítása. Jól szolgálhatja ezt a bőr- és cipőipari vállalatok szoros együttműködése. Az alkatrész-előállító vállalatok (PEMÜ, Tisza, Pécsi Bőrgyár) a konfekcionáló vállalatokkal együttműködve tovább kell, hogy fejlesszék mintázási, szállítási készségüket. Minden gazdálkodó egységnek gondoskodni kell a vegyi, segéd- és kellékanyag felhasználási normatívák felülvizsgálatáról, s a felhasznált anyagféleségek számának szükséglet szerinti csökkentéséről, az utalványozás megszigorításáról, az ösztönző bérezési formák kialakításáról. Az államtitkár ezután ismertette a bőr- és cipőiparra vonatkozó kompetitív árképzési szabályokat, az ezek nyomán várható gazdálkodási feladatokat. A vállalatok előterveiben — mondotta — hasznos törekvések találhatók, de ezek realizálása érdekében az éves tervek kialakítása során átgondoltabb megoldásokat kell találni a hatékonyság növelésére, gazdasági tartalékaink feltárására. Számítani kell arra, hogy a vállalatok a feszítettebb (Folytatás a 2. oldalon) Az elnöki asztalnál helyet foglalnak balról jobbra: Németh János, Csikós Pál, Dr. Bakos Zsigmond, Móczi András, Petrák Ferenc, Demeter Piroska és Kiss Károly Az alapanyaggyártók és feldolgozók jobb együttműködéséért A Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének elnökségi ülése Az alapanyagot gyártó és feldolgozó vállalatok együttműködésének problémáit elemezte és a javítás feladatairól határozott a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének 1979. november 30-án megtartott ülése. A vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelése, a jobb, választékosabb hazai ellátás és a versenyképes export nem nélkülözheti az alapanyaggyártók és a feldolgozók együttműködésének további fejlesztését, javítását Kerényi Gábor és dr. Burkus Egon, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetői adtak tájékoztatást az érintett vállalatok között kialakult kapcsolatrendszer működéséről, az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A tanácskozáson részt vett a negyedik érdekelt szakma, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének képviselője is. A résztvevők egyértelműen szögezték le: véget kell vetni az egymásra mutogatásnak, s közösen kell megtalálni az együttes érdekeltség kulcsát. Mint a Könnyűipari Minisztérium képviselői elmondták, a kapcsolódó feldolgozási folyamatok kapacitás-összhangjának nem elsősorban mennyiségi problémái vannak. Az egyes iparágak helyzete ezen a területen eltérő: a pamutipar szövettermelése nagyobb a textilruházati ipar felhasználásánál, a kötőipar részére rendelkezésre álló fonalgyártó kapacitást választékban és mennyiségben importtal kell kiegészíteni, a gyapjútípusú szövetekből feldolgozás céljára beérkező szövetmenynyiség nagyobb, mint a gyapjúipar méteráru exportja. A legzártabb vertikális kapcsolat a bőr- bőrfeldolgozó ipar között van. A feldolgozóiparokban az ütemes szállítás, a sorozatnagyság, a szállításon belüli választék tartása még mindig gondot jelent. Sok esetben a kereskedelemnek olyan kollekciót mutatnak be, amelynek nincs meg az alapanyag-háttere. Különösen a dollárexportban mutatkozik meg a kapcsolati rendszer összes hibája. Nehézkes a kiajánlás, a saját anyagos exportban gondok vannak a mintázás gyorsaságával, pedig ma már a gyapjúiparban is van jó példa arra, hogy egy hét alatt bármilyen mintázási igényt ki lehet elégíteni. Nagy különbségek vannak a minőségi színvonalban. Sok esetben munkában és anyagban sokkal többet dolgoz be az ipar egy-egy termékbe, mint amennyit indokolt lenne, csak éppen eközben elhanyagolja a külcsint, a termék kellemes fogását Közös együttműködéssel, kölcsönös előnyök alapján meg kell találni az optimális megoldás technikai és anyagi feltételeit, az alapanyaggyártó iparok nagy sorozatot igénylő és ezzel átállási veszteséget csökkentő törekvései és a feldolgozó iparok, illetve kereskedelem sorozatnagyságot csökkentő választéki igényei között. Ilyen típusú kapcsolatkialakítási törekvések már mutatkoznak a kötőipar és konfekcióipar, illetve egyes gyapjúiparivállalatok részéről. Az érdekeltségi ellentétek az árszabályozók mellett feltehetően könnyebben lesznek áthidalhatók. Az elnökség a gondok elemzése után ajánlást fogadott el az együttműködés javítására. Alapelv, hogy az alapanyaggyártónak és a feldolgozóknak is egymás érdekeinek kölcsönös megismeréséből, összehangolásából kell kiindulni. A differenciált lakossági igények kielégítését megfelelő összetételű és választékú termékkel elsődleges feladatnak kell tekinteni. Ennek érdekében jobban ki kell használni a szocialistaországokkal való együttműködés lehetőségét is. A termelőkapacitások jobb kihasználása, a divatigények gyors változásához való alkalmazkodási képesség fokozása pedig megköveteli a konfekció-, a cipő- és bőrdíszműipar vállalatok, valamint az alapanyagot szállítók közös gyártmányfejlesztését. Sőt, ajánlatos a kereskedelem véleményét is kikérni a fejlesztéseknél. A kis sorozatú gyártást igénylő belföldi megrendelések megfelelő gazdaságossággal csak akkor teljesíthetők, ha a vállalatok élnek az exporttételekhez való kapcsolódás lehetőségével. A kötszövőipar fonaligényének biztosítása, a megfelelő választékú kínálat a fonalgyártók és a kötszövőipari vállalatok még jobb együttműködését igényli. Helyes, hogy a Könnyűipari Minisztérium a központi specifikálós rendszer továbbfejlesztésére és a szerződéskötési gyakorlat korszerűsítésére tesz javaslatot. A szinte krónikus kellékellátási gondot sürgősen orvosolni kell, fel kell tárni az ellátási zavarok okait, s meg kell határozni a tennivalókat a háttéripari — a szövetkezeti ipart is beleértve — szelektív fejlesztés irányait, s a hosszú távon beszerzendő import termékek körét. A terület az ajánlás elfogadása után, Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkára előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének 1979. évi nemzetközi tevékenységéről, majd dr. ,Bíró Györgynének, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának előterjesztésében elfogadták az elnökség 1980. évi ülésrendjét. Az év első munkanapja A Pannónia Szőrmekikészítőés Szőrmekonfekció Vállalat központi üzemében január másodikán, az új esztendő első munkanapján, gondosan kijavított gépek fogadták 6 órakor a munkába álló dolgozókat.. Igaz,, hogy a TMK dolgozói a két ünnep között — amíg a termelőmunka szünetelt —, teljes kapacitással dolgoztak, és minden hibás gépet kijavítottak. Az anyagellátást a termelő részlegek dolgozói számára minden munkahelyen biztosították. A szokatlanul hideg idő következtében ugyan nem sikerült a munkahelyeket teljesen felfűteni, de azért a munkát ez nem akadályozta. Annál nagyobb gondot okozott, hogy az első napon, műszaki hiba következtében, szünetelt a melegvíz-szolgáltatás. Ez egy kicsit kellemetlenül érintette dolgozókat. Viszont a karbantartás a hibát gyorsan elhárította, s másnap már volt melegvíz. Az első napok eseményei közé tartozik, hogy Balázs Istvánná vszt-titkár a bizalmiak részére értekezletet tartott, ahol ismertette, mit kell tenni annak érdekében, hogy mind a párt-, mind a szakszervezeti választások eredményesek legyenek.