Bőripari Dolgozó, 1980 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

2 BORIPARI DOLGOZÓ Az 1980. évi feladatokról tárgyalt központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról)­ gazdálkodási körülmények között tovább erősítik eg­ymás közti kap­csolataikat, megszigorítják a technológiai fegyelmet, gondos­kodnak­ a gyártókapacitások ki­használásáról, s ■ helyes­­termék­­galítikával a termékszínvonal ál- Csikós Pál a központi vezetőség Ezt követően Csikós Pál szak­szervezetünk központi vezetőségé­nek titkára korreferátumában szólt az 1979. évi feladatok telje­sítéséről. Elmondta, hogy vállala­taiknál megkezdődött a népgaz­dasági követelményeknek mind­inkább megfelelő, fegyelmezet­tebb gazdálkodásra való törekvés. Ennek bizonyítéka többek között az is, hogy a nyereség általában a terveknek megfelelően, illetve annál kedvezőbben alakult, a tő­kés­ export értéke növekedett, és a vállalatok egy részénél konkrét eredmények mutatkoztak a gyártmány­szerkezet korszerűsíté­sében.­­ Hangsúlyozta, hogy az utóbbi évek­ kedvező tendenciája után az 1979-es évben visszaesés követke­zett, be a cipők minőségében. Az 1978. évi jó., eredmények megtar­tása helyett, tavaly mind a bel­földi, mind a szocialista export­nál növekedett a reklamációk mértéke. Ezért, a legfontosabb feladat a minőségi kifogások okai­nak feltárása és megszüntetése, a szubjektív gyártási hibák kikü­szöbölése, a rosszul minősített ter­mékek kiszállításának megakadá­lyozása. Ezután, szólt az anyagel­látásról, a szállítási fegyelemről, majd a következőket mondotta: — Az elmúlt év gazdálkodásá­nak kedvező­ eredményeihez — úgy véljük — hozzájárult szak­­szervezeti testületeink tevé­kenysége is, ugyanakkor a meg­lévő gondokban és problémákban is jelentkeznek munkánk fogya­tékosságai. Az elért eredménye­ket nagyban segítették a vállala­tok dolgozóinak, brigádjainak, az MSZMP XII. kongresszusa és ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére tett kiegé­szítő­­vállalásai. Ezek között em­líthetj­ük: — a fogyasztói reklamációk csök­kentését, a biztonsági tartalék részarány visszaszorítását; ■— az export visszára csökkenté­sét; —­ a bérhelyettesítő anyagok na­gyobb volumenű alkalmazását; — egyes területeken a DH-mun­­karendszer bevezetését; — a tőkés export növelését, — az importanyagokkal való fo­­­­kozottabb takarékosságot, — a fajlagos anyagkihozatali mu­tató csökkentését. — Ez a felsorolás csak néhány példa a kollektívák sokszínű vál­lalásaiból, de­ jól érzékelteti azt az aktivitást és törekvést, amit a jobb és hatékonyabb munkavég­zés érdekében tettek. • , Az 1979-es esztendőben to­vább­­ gazdagodott szakszerveze­tünk, vezető testületeinek a ter­melést és­ gazdálkodást segítő ter­­ékenysége. Az elmúlt időben a termeléshez és gazdálkodáshoz kapcsolódó szakszervezeti munka ■javult, azonban ennek mértéke elmaradt a követelményektől. Ezért szükséges a fejlődés fel­­gyorsítása a régi módszerek ha­tékonyabb felhasználásával és újak keresésével.­­ Központi vezetőségünk ha­tározatot hozott, módszertanilag hosszú távra jelölve meg azokat a feladatokat, amelyekkel haté­konyan, tudják, alapszervezeteink segíteni­ a termelést és gazdálko­dást . Hosszú távú tartalmi célként határoztuk meg:­landó növeléséről. Fokozott gon­dot kell fordítani a hasítékgazdál­­kodásra, és ,,a. í-iyasítékmentesítést tegyék a gyártmányfejlesztés köz­­­ponti feladatává. Ki kell fejlesz­teni a természetes és felszínhibás bőrökből tetszetős felületi készí­tésű termékeket. — fejezte be tá­jékoztatóját az államtitkár. az ésszerű, takarékos gazdálko­dás, a gazdaságos, jó minőségű, korszerű termékek gyártásá­nak, a szakágazati tőkés devi­zamérleg javításának segítését.­­ Elnökségünk az elmúlt év folyamán többször is foglalkozott a termelést és gazdálkodást segí­tő tevékenységünk különböző részterületeivel. Megtárgyalta a termékek minőségének­­ javítása érdekében tett intézkedéseket, a reklamációk alakulását. Beszá­moltatott több vállalatot, szak­szervezeti bizottságot: — a munkaverseny-mozgalom helyzetéről; — a termékstruktúra korszerűsí­téséről; — a bérezési és ösztönzési rend­szer alakulásáról, annak minő­séget javító szerepéről; — a tőkés importanyagok megta­karításáról és — a munkaerő hatékony foglal­koztatásáról. — Örvendetes, hogy alapszer­­vezeteink is egyre rendszereseb­ben foglalkoznak testületi ülései­n­ken, termeléssel és gazdálkodás­sal. O­lyan tépiákat tűznek napi­rendre, amelyek megtárgyalásával mélyebben ismerhetik meg a vál­lalati munka speciális területeit és így konkrétan, érdemben tud­ják saját feladataikat is meghatá­rozni. A továbbiakban részletesen szólt a közelmúltban megrende­zett cipőipari szabászversenyről, annak jelentőségéről, majd ,az 1980. évi­ feladatokról a követke­zőket mondta:­­— A mai központi vezetőségi ülés egyik fontos állomása az 1980-as esztendőre való felkészü­lésnek. Az ez évi feladatok meg­ismertetése érdekében több igaz­gatói és tszt-titkári értekezletet is tartottunk. Követelmény, hogy az 1980. évi feladatokra való fel­készülés azzal fejeződjék be. Hozzászólások BALÁZS ISTVÁNNÉ, a Pannó­nia Szőrmekészítő és Szőrmekon­fekció Vállalat tszt­ titkára fel­szólalásában a kongresszusi és felszabadulási munka­versennyel összefüggő brigád vállalásokról szólt. Elmondta, hogy a vállalat 88 brigádja csatlakozott a ver­senyfelhíváshoz, felülvizsgálták és kiegészítették előző vállalásai­kat. A felajánlások között szere­pelt az 1979. első félévében je­lentkező lemaradások behozása, különösen azok a pótvállalások jelentősek, amelyek hozzájárul­nak a konfekcionáló részlegek zavartalan alapanyag-ellátásához. Szinte­­valamennyi brigád pótfel­ajánlásában szerepel a jobb mi­nőségre való törekvés, a hatéko­nyabb munka és takarékosabb gazdálkodás. A versenyfelhívás a vállalások értékelésében is változást hozott. A brigádok havonta önértékelést végeznek, negyedévenként pedig egy bizottság ellenőrzi a vállalá­sok teljesítését. Szólt még az elért eredmények­ről, melyek eddig az elképzelé­seknek megfelelően alakultak, mivel a vállalat kollektívája az I. féléves lemaradást az év vé­gére ledolgozta, sőt éves terme­lési tervét túl is teljesítette. A gazdasági és mozgalmi vező­minden vállalati dolgozó ismerje, értse gazdaságunk helyzetét, az azt tükröző vállalati feladatokat, és hajlandó l­gyen azok megvaló­sításáért munkaköri kötelességén felül is telír at. Javasoljuk, hogy a termelés és gazdálkodás segítésének 1980. évi feladataira központi vezetőségünk ne hozzon új határozatot, mert — véleményünk szerint — az 1979- re kiadott állásfoglalásunk ma is időtálló, így azt tekintsük 1980- ra is érvényesnek. Titkársá­gunk is állást foglalt a kongresz­­szusi munkaversenyről, és 1979 szeptemberében módszertani ha­tározatot hoztunk e témáról.­­­ Ezek a dokumentumok tar­talmazzák mindazokat a kiemelt feladatokat, amelyeket az 1980-as évben is meg kell oldanunk. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a végrehajtás folyamatos megszer­vezése a legfontosabb tennivaló. Ezután az anyagi ösztönzésről beszélt, mint olyan tényezőről, amely a termelés és gazdálkodás eredményeiben jelentős szerepet tölt be, a jobb munkára való serkentésben, a minőség javulá­sában, majd így folytatta: — A bőr­ cipőipar 1980-tól a teljesítményhez kötött bértömeg­­szabályozási rendszerbe került át — kivétel a Simontornyai Bőr­gyár­­— és ezáltal csak a vállala­ti teljesítmény növekedésnek megfelelően fejlesztheti bértöme­gét, bérszínvonalát. Ismert az is, hogy a rendelet egyszeri bérfej­lesztési kedvezményként a bázis­bértömeghez viszonyított kétszá­zalékos adómentes bérszínvonal növekedést engedélyezett mind­azoknak a vállalatoknak, ahol nem javul a bérfejlesztési mutató és sem bértartalékból, nem lét­számcsökkenésekből , nem képe­sek bért fejleszteni. A bérek nö­velését oda kell összpontosítani, ahol a leghatékonyabban lehet befolyásolni a vállalati termelés alakulását, a minőségi és kiszál­lítási fegyelem javítását. A gaz­daságos, a hatékony munka te­remtheti meg ugyanis a további megalapozott bérnövelés lehető­ségét. Végezetül Csikós Pál javasolta a központi vezetőségnek, hogy fe­jezze ki köszönetét tagságunknak, a tisztségviselőknek, a testületek­nek, az 1979. évi gazdasági mun­ka segítéséért.­­ Kérjük, hogy a meglevő ha­tározataink szerint 1980-ban is serkentsék és szervezzék a tag­ság részvételét a vállalati tervek teljesítésére — fejezte be beszé­dét a titkár,­­és a brigádok jó munkáját anya­giakban is elismeri, s évente mintegy 80 ezer forintot oszt szét a brigádok között. OLÁH LÁSZLÓNÉ a Minőségi Cipőgyár vszt-titkára a vállalat 1979. évi termeléséről adott szá­mot. Elmondta, hogy a termelési tervüket 94,7 százalékra teljesí­tették, és a lemaradás ellenére is komoly munkát végzett a vál­lalat kollektívája. A lemaradás elsősorban a 3,6 százalékos lét­számcsökkenésből és a tőkés ex­portra való termelés miatt át­szervezésből eredt. Az 1980. évi feladatokról a kö­vetkezőket mondta: — 1980-ban 6,6 millió pár ci­pő gyártását tervezzük, ezen be­lül­ a tőkés exportot háromszoro­sára kívánjuk emelni. Nyeresé­günket 21 millió forintban hatá­roztuk meg. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a terv teljesítése nem lesz könnyű feladat. Ennek el­lenére a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetése optimizmussal néz a jövő felé. A megvalósítás­­egyik biztosítékának azt tartják, hogy a feladatok ismeret­ében a szocialista brigádok 80 százaléka módosította eddigi vállalásait. Végül egyetértését fejezte ki azzal, hogy a központi vezetőség­nek nem­­ kell új határozatot hozni a szakszervezetek terme­lést segítő tevékenységével kap­csolatban, mert a feladatok ezen a területen változatlanok, tovább­ra is a központi vezetőség 1979. szeptemberi ülésén jóváhagyott határozat szellemében és annak megvalósításán kell dolgozni. ANTAL GÉZA, a Bonyhádi Cipőgyár tiszt-titkára a bérgaz­dálkodásról szólt.. — Nálunk a bérezésnél már a megelőző években gyakorlattá vált a „jobb munkáért több bér" elve ,— mondotta. A differenciá­lás alapja a minőség. Az a dolgo­zó, aki eléri a 95 százalékos ke­reskedelmi első osztályt, az több­letbérben részesül. A havi 5—600 forintot is kitevő mozgóbért a művezető és a szakszervezeti bi­zalmi együtt­ osztja szét.­­ A differenciált elosztás alap­ján, a dolgozók mindent meg­tesznek a magasabb minőségért, a munkaidő jobb kihasználásáért, a technológiai fegyelem szigorúbb betartásáért. A továbbiakban, az­­alapanyag­­gyártók szerepéről, az alapanya­gok minőségértek fontosságáról szólt. Elmondta, hogy a problé­mák megoldása érdekében a vál­lalat vezetése brigádszintű talál­kozókat szervez a cipőgyár és az alapanyagot szállító bőrgyárak között. Az első látogatásra a kö­zelmúltban került sor.­A Simon­st­anyai Bőrgyár brigádjai végig­járták a cipőgyárat, baráti be­szélgetést folytattak a cipőgyári brigádokkal a termelésről, a bő­rök minőségéről. Sok kérdésre kaptak választ. Igaz, a vendégek ígéretet nem tettek, de valameny­­nyien­­ tudatában vannak, hogy a problémák megoldásának kulcsa az ő kezükben van. Ugyancsak sokat tehetnek a reklamációk csökkentéséért a kereskedelem dolgozói is, akiknél a cipőgyári brigádok tettek látogatást. A pécsi áruház szocialista bri­gádjával folytatott beszélgetéskor például kiderült, hogy gyakran nem a cipők tartósságával, diva­tos küllemével van a baj, hanem sok esetben az árakkal, a pró­ba közben elkeveredett páratlan cipőkkel. SZABÓ ATTILA, a Tisza Ci­pőgyár tiszt­ titkára hozzászólásá­ban arról beszélt, hogy az 1979- es év összességében eredményes volt. A dolgozókat sikerült meg­nyerni a megnövekedett felada­tok megoldásához. A gazdasági és mozgalmi vezetés úgy értékeli, hogy az igényeknek megfelelően dolgozott a vállalat kollektívája. A továbbiakban azt hangsúlyoz­ta, hogy a belker részére 1 százalékkal többet termeltek a tőkés exportot viszont nem tel­jesítették, ugyanakkor azonban 11 százalékkal növelték a dollár­bevételt. A termelékenység 10, a termelési érték 7 százalékkal, a vállalati nyereség pedig 17 szá­zalékkal több a tervezettnél. Eze­ket az eredményeket sokszor akadozó anyagellátás, valamint 2 százalékos munkaerő-csökkenés mellet érték el. A továbbiakban az 1980-as ter­vekkel kapcsolatban kiemelte, hogy a tervet 11,9 millió pár láb­beliben határozták meg, mely az V. ötéves terv utolsó évére elő­irányzattal szinkronban van. A tőkés exportnál 10 százalékos nö­vekedést terveztek, mely 2.5 mil­lió párnak felel meg. A terv tel­jesítésével 3 millió forint nyere­ségre számítanak. 1980-ban vál­tozatlanul jelentős összeget — mintegy 27 millió forintot fordí­tanak szociális célokra. A válla­lati szakszervezeti bizottság ál­lásfoglalása szerint ezen a terü­leten nincs megállás, vagy visz­­szalépés A rendelkezésre álló összegből ez évben 35—40 mun­­káslakás vásárlásához adnak se­gítséget. Végül a munkaerővel való jobb gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy az élőmunkával való takarékosko­dás érdekében meg kellene néz­ni, hogy a nem fizikai területen milyen a realitása a teljesítmény­bérezésnek. SIMON ATTILÁN­É a Pécsi Bőrgyár szb-politikai munkatár­sa az 1980-as év feladataival kap­csolatban elmondta, hogy jelen­tős term­ékszerkezet-váltás mel­lett a tavalyi mennyiség szinten­­tartására törekszenek. Hangsú­lyozta: fokozott figyelmet kell fordítani a költséggazdálkodásra, ezen belül a nyersbőrrel való ta­karékosságra. Példaként említet­­te, hogy 1 százalékos nyersbér­­veszteség 13 millió forint kárt je­lent. Nagyon fontos feladat a tő­kés importból származó — mint­egy 75 százalék — vegyi anyag­gal való takarékosság is. Ennek érdekében az elképzelések között háromféle megoldás is szerepel a vegyianyagok felhasználásában: a tőkés import hazaival való he­lyettesítése, a szocialista export­ból származók alkalmazása, eset­leg a drága tőkés importanyag helyett, olcsóbb tőkés vegyianyag behozatala. Végezetül felhívta a szakszer­vezeti bizottságok figyelmét, hogy fokozzák a termelést segítő tevé­kenységüket. Keressék és tegyék közkinccsé azokat a módozato­kat és módszereket, amelyeket a — központi vezetőség szeptem­beri állásfoglalásából adódó — feladatok megoldása során alkal­maznak. KÁLMÁN SÁNDOR, a Buda­pesti Bőripari Vállalat Díszmű­­bőrgyárának szb-titkára arról szólt, hogy az elmúlt esztendőben a Budapesti Bőripari Vállalat a feszített tervet is sikeresen telje­sítette. Ez az eredmény biztosí­ték arra, hogy az ez évi előirány­zatot is teljesítik. Igaz, ehhez se­gítséget kérnek és kapnak a szo­cialista brigádoktól és a szakszer -­­vezeti tisztségviselőktől. A továbbiakban a Díszműbőr­­gyár és a feldolgozóipar két vál­lalata — Minőségi Cipőgyár és Pécsi Kesztyűgyár — közötti szo­cialista szerződésről szólt. Hang­súlyozta: mindkét partner számá­ra igyekeznek jó minőségű alap­anyagot szállítani, hogy azzal is eleget tudjanak tenni exportköte­­lezettségeiknek. A központi vezetőség ezután a szakszervezeti választásokkal kap­csolatos kérdéseket tárgyalta meg, majd elfogadta a szakszervezet 1980. évi költségvetését. Végül Móczi Andrásnak szak­­szervezetünk elnökének zársza­vával ért véget a központi veze­tőség ülése, titkára. A szakszervezet termelést segítő munkáját magasabb szintre kell emelni mint A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja 1980. január hó (A szakszervezet termelést segítő tevékenységére a februári számunk­ban visszatérünk.)

Next