Borsodi Bányász, 1963. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-04 / 1. szám
I Magukra találtak SAJÓSZENTPÉTEREN két éven át, csak döcögött a termelés. Ha rossz példa kellett, Bükkalját hozták elő. Ütötték, csapták őket, mint a rossz lovat. Okokat, indokokat kerestek, amivel magyarázni lehet a bükkaljai lehetetlen helyzetet. Ok volt is, nem is kevés. Mert igaz, hogy jobban is dolgozhatott volna az üzem, de hiába ... A feladatokkal nem tudtak megbirkózni. Azt is meg kell vallani, hogy ennek legfőbb okát az illetékesek is csak kerülgették, mint a forró kását... S hogy mennyivel korábban, már az első hónapok tapasztalatai után, radikális intézkedésekre lett volna szükség, azt az élet, a munka igazolta. Bükkalján olyan tervet állapítottak meg, amihez nem volt kapacitás. Emiatt a helyi vezetők csak kapkodtak, nem tudták kézben tartani a munkát A mennyiséget hajszolták, ugyanakkor elhanyagoltak fontos, egyéb intézkedéseket. Gyakran még a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartották be. Nem csoda tehát, hogy 1962-ben hat halálos baleset volt Amikor már megtették a szükséges intézkedéseket végeredményben már késő volt. Nem tudták, nem is tudhatták bepótolni a több mint 40 000 tonna lemaradást. S hogy mennyire szükség volt felmérni a helyzetet, s megtenni a szükséges intézkedéseket azt a termelés alakulásában lehet igazán lemérni. Amikor módosították a tervet szinte egycsapásra megváltozott a helyzet. Az üzem magára talált A harmadik negyedévi tervet már 101,1 százalékra teljesítették. Ez már a módosított terv után alakult így. LÉNYEGÉBEN, tartalmilag is akkor történt mélyreható változás, amikor a párt VII. kongresszusán a beszámoló külön hangsúlyozta, hogy emelni kell minden vonatkozásban a gazdasági vezetés kultúráját. Felismerték a műszaki, gazdasági vezetők is az üzemnél, hogy most egészen más viszonyok között dolgozik az üzem, mint a korábbi években. Érezhetően tapasztalható, hogy megnőtt a felelősségérzet, a tenniakarás, a hibák leküzdésére való készség. Mert hiba volt bőven. Miután a terv nem volt egészen reális, félvállról kezelték a munkát. Azt mondták és vallották, hogy a tervet úgysem tudjuk teljesíteni, minek törjük magunkat. Olyanfajta beletörődés volt ez, hogy minden mindegy, akárki, akármit mond. Ez az egyik része a dolognak. De ennek a felfogásnak volt egy másik kísérője is, a csüggedés. Sajnos, a munkájukban mindig csak a rosszat keresték, s nem látták meg azt, ami jó is volt. Rányomta a bélyegét a munákára az átszervezéssel kapcsolatos sok egyéb probléma is.!! Tudvalévően Kondót bezárták, azaz, hogy tanbányává alakították át. Ez lényegében helyes intézkedés volt. Idő kell ahhoz, hogy ez az üzem odáig fejlődjön, hogy ■ [UNK] termelékenyen dolgozhassék. • Viszont az e körül kialakult: i adminisztratív intézkedések! 1 (áthelyezések stb.) sok zavart is okoztak. Zavarta a vezetést néhányi: olyan intézkedés is, amit! s végső soron az egész üzem! • smylett meg. Nagy reményeket fűztek például a 18-as iereszkéhez. Mint mondották,' s 15 évig lehet itt bányászkodni.j ! S mi lett a vége? Annak ellenére, hogy milliókat öltek bele!' az üzembe, fel kell hagyni ennek az ereszkének a művelése ivel. Ugyanez a helyzet a II-esj [ aknán a 27-es siklóval is. Itt:: indítottak egy délkeleti ereszkét, rengeteg beruházással. Kiderült, hogy kevés a szén, a vastagság is csak 40 centiméter, lényegében nem alkalmas a művelésre. Mindebből kiderül, hogy a ff üzemnél egyáltalán nincs kutatómunka, fcedig e nélkül csak pazarlás p fel lehet nekifogni a művelésnek, a szén kitermelésének. Magyarul: fej nélkül, meggondolatlanul láttak neki a munkának, kidobva az ablakon néhány millió forintot. Érthetően az ilyen intézkedések is zavarólag hatottak. Csökkent nemcsak a vezetők, de a szénfalnál dolgozók munkakedve is. S most ott tartanak, hogy a II-es aknát vissza kell fejleszteni. S HOGY A VEZETŐK kezdenek magukra találni, hogy már jobban szívügy a termelés, a munka, az lemérhető az önköltség alakulásában is. Az év első negyedében egy tonna szén árát 333,38 forintra tervezték. S mi lett az eredmény? Kereken 44 forinttal lett drágább a szén a tervezettnél. A második negyedévben sem tudták elérni, amit a terv előírt az önköltségben. Amikor az év közepén módosították a tervet, a szén ára 350,52 forint kellett volna legyen. De ők már 347,79 forintért termeltek 10 mázsa szenet. Tehát olcsóbban. S ahogy elmondják, az év utolsó negyedében még ennél is jobb lesz a helyzet. Persze javítanivaló van még bőven. Itt első helyen az anyagok biztosítását kell szóba hozni. Korábban előfordult, hogy egy-egy brigád ■anyaghiány miatt nem tudott dolgozni. A műszaki vezetők azt mondták, ők igényeltek. S amikor megnézték az anyagigénylési könyvet, kiderült, hogy ez nem igaz. _A másik probléma, amin változtatni kell, a munkahely átadása. Nincs meg a melegcsákányváltás. Vagyis egy-egy műszak nem adja át egymásnak a műszakot. Emiatt zavarok, problémák adódnak, ami hátráltatja a munkát. Hiányzik tehát a felelősségérzet a munkahelyért és az emberekért is. Erre a műszak vezetőinek a jövőben nagyobb gondot kell fordítania. Mindezek a hibák megszüntethetők. S ha az üzem vezetői nagyobb gonddal, odaadással végzik munkájukat, akkor amellett, hogy nő a termelés, javul a gazdasági vezetés színvonala is. E kettő nem választható el egymástól, szoros egységet alkot A TÉNYEK ÉS TAPASZTALATOK arra mutatnak: megvan minden lehetőség arra, hogy Bükkalja elmozduljon a holtpontról, s bebizonyítsa, hogy tudnak itt úgy dolgozni, ahogy azt a párt, az ország, a nép elvárja. C*f) BORSOM ВА [UNK]Т ASZ Készül a szerszám Lyukóbányán Dénes János kovács, mindig rendelkezésére áll a bányászoknak. A kalapács segítségével gyorsan, hozzáértően készíti el a szerszámokat és mindazt, amit rábíznak. Először a mélyben Repített a kas, le a mélybe. Éreztem, hogy kissé remegek. Nem láttam senkit a sötétben. Bár voltak mellettem emberek. Furcsán éreztem magam nagyon. Amikor lámpák fénye villant Árnyak keringtek a szénfalon, Mind engem bámult majd elillant Patkányok surrantak mellettem, Sikításuk velőkig hatolt. S én egyre beljebb, beljebb mentem. Mert valaki erősen karolt Biztatóan suttogott fülembe: — Ne félj, nézd a szénfestő géped! S én néztem mindent — bár remegve. Láttam nehéz, de oly szép az élet... ... Azt hittem mindig félni fogok, Ha omlik a Fekete Isten. S lám, már dolgozom és dalolok, Ott az irgalmatlan mélyben lemn. Már ismerősként vár a bánya, Mert dolgozom és róla szól dalom Nem riaszt már a lámpafény árnya, A vastag, fekete szénfalon. SZŐKE GÁBOR csillés Futnok Külpolitikai kommentárunk AZ Ó ESZTENDŐ utolsó hetében Hruscsov szovjet kormányfő levéllel fordult Adenauer nyugatnémet kancellárhoz a nyugat-berlini, s általában a német kérdés rendezésének előmozdítása érdekében. A levél kemény hangon, de higgadtan figyelmeztet a nyugatnémet nagyravágyás veszélyeire, s kijelenti, hogy minden Nyugatról induló erőszakos fellépésnek Nyugat-Németország megsemmisítése lehet, illetve lesz a következménye. Adenauer egy hírügynökségnek adott nyilatkozatában továbbra is kitart makacs álláspontja mellett: Németország újraegyesítését csakis az NDK bekebelezésével hajlandó elgondolni. A Hruscsov-levél javasolja, hogy Nyugat-Berlinben ENSZ-csapatoknak kellene átadni a megszállási funkciókat, ilymódon részrehajlás nélkül lehetne eligazodni nehéz kérdésekben is, s ezek a csapatok keményebben járnának el a határsértőkkel szemben, akik háborús konfliktust szeretnének kirobbantani provokációikkal. A nyugatnémet kormány eddigi reagálásai semmi biztatóval nem kecsegtetnek. Nem egy nyugati lap jelentette ki kommentárjában, hogy a szövetségi kormány merev politikájával elérheti, hogy a nagyhatalmak az NSZK kormányának bevonása nélkül fognak ítélkezni a német kérdésben. Több kapitalista sajtóorgánum a szovjet kormányfő leveléből azt igyekszik kiolvasni, hogy ez lényegében a régóta ígért német békeszerződés megkötésének előjátéka. UGYANCSAK az ó érv utolsó hetében állt be fordulat a kongói helyzetben. Annyira elmélyült a szakadárok előidézte tartós válság, hogy szinte semmit sem tudtak tenni az egyesítés érdekében. Az elmúlt héten összetűzésre került sor katangai csendőrök és az ENSZ rendfenntartó erői között. Az összecsapás általános támadássá szélesült, a nemzetközi csapatok ellenállhatatlan rohamra indultak, hogy egyszer s mindenkorra megoldják az egyesítés kérdését. U Thant főtitkár kijelentette, hogy most már nem állnak meg addig az ENSZ-csapatok, amíg ki nem kényszerítik az egyesítést. Csembe a szomszédos országba menekült, majd visszatérve Katangába, igyekezett összefogni erőit. Hírek szerint azonban a mintegy 18 ezer katangai csendőr nem képes megállítani a nemzetközi erőket, s a katangai főváros is az ENSZ ellenőrzése alá került. Az események azt mutatják, hogy végre valóban megoldódik a kongói válság, s az ENSZ nem alacsonyodik tárgyalóféllé imperialista kalandorokkal. A kongói fejlemények miatt kiéleződtek az angol—amerikai ellentétek is. Mint tudjuk, az angolok ellene vannak Kongó egyesítésének, szomszédos területeik „csendéletét” féltik az egységes Kongói Köztársaság megerősödésétől, az amerikaiak viszont támogatják az ENSZ akcióit. ÉRDEKES CIKKET írt Dortioe kubai köztársasági elnök az egyik kubai lapban, melyből megtudhatja a világ, hol tart a Kubai Köztársaság a szocializmus építésében. Ebből kiderül, hogy a külkereskedelmet már teljesen államosították, az iparnak is közel száz százaléka állami szektor, s a mezőgazdaság több, mint fele szocializált nagyüzem. A cikk megállapítja, hogy Kubában teljesen létrejöttek a szocialista építés feltételei. AZ INDIAI—KÍNAI határviszály nem oldódott meg azzal, hogy a Kínai Népköztársaság egyoldalúan visszavonta csapatait a vitatott határvonaltól. Az indiai fél nem hajlandó engedményekre, kompromisszumos megoldásra, bár köztudott dolog, hogy a vitatott terület valóban Kína szerves része volt évezredeiken keresztül. A legújabb kínai kezdeményezések egyelőre visszautasítással találkoztak, bár több ázsiai ország is felajánlotta közvetítő segítségét. lig három hete történt. A* Szenetét közben ráontott * a tető. A kórház már felkészülten várta a mentőautót. Azonnal a műtőasztalra ker rllt. S elkezdődött az operáció !! Kovács Lajos ormost bányásszon. Fekszik a kórházi ágyon. Sápadt, sovány, г azóta igencsak szótlan ember. Szavát is alig hallani, amikor a balesetről beszél. Vaszamos fronton dolgozott, annak is a bal szárnyán. Délelőttös műszakba jöttek. A frontot nemcsak szélesíteni kellett, de előre is haladni. Ahogy most hallgatom a sebesült bányászt, önkéntelenül is adódik a kérdés: — Elkerülhető lett volna-e a baleset?!... Rámnéz, a sírással küszködik, aztán csak a szemével jelzi: — El... S még hozzáteszi: — Akkor nem feküdnék most itt, elvesztve egyik lábam. Mert a bal lábam térden alul amputálták. Pillanatnyi csend, egy kis pihenés után újra beszédbe kezd: — öt apró gyerekem van. S én már nem mehetek vissza a színfalhoz. A többiek, az egy szomszédok te odafigyelnek. Olyan iemet* a csönd, hogy szinte tapintani lehet. Még az a csöpp kisfiú is megilletődötten hallgat, aki betévedt ide egy másik kórteremből, ahol a mandulája miatt fekszik. A munkahelyen vastag szénben dolgoznak. Több mint két méter a szénfal vastagsága. Az éjszakások ahogy befejezték a műszakot, otthagytak csapot-papot... Mintegy IS csille szén már le volt robbantva. Ezt beszórták a ferhóba. Amikor Kovács Lajosék nekifogtak a munkának, szemelni akartak. De a frontgazda más utasítást adott: — Szerelni.... Pedig alig tudtak mozdulni a lerobbantott széntől. — A fát jól igazítsátok meg — szólt még oda az embereknek. Aztán újra robbantottak. Rá a 15 csillényi szénre. Ettől olyan rázkódást kapott a főte, hogy alaposan meglazult. Akkor erre nem gondolt senki. Kovács Lajos sem. Szorgalmasan dolgozott. Rakta a csillét. Már a megszokott mederbe terelődött a munka, amikor nagy robajjal, hogy a lélegzet is elállt, leomlott a főte. A lövés a fronthomlokot, vette célba. Mintegy 2 méter szélességben és 4 méter hosszúságban volt nyitva a front. Csak később vették észre, hogy az ácsolatot is kilőtték.. Amikor már észrevették — késő volt. — Élet és halál, között lebegtem — mondja a sérült bányász. Nagyon sokat szenvedtem. Nem tud szabadulni a fájdalmas emlékektől. Mindig azon gondolkodik, mi lesz a jövője... De a tételeiek — a látogatók Ы — vigasztalják, gondoskodik róla és 5 gyermekéről az üzem és az ország. Helye van továbbra is az üzemben. De ezzel el lehet intézni a dolgot?! Nem! Sajnos, a megye bányáiban másutt is van baleset. S még lehet is, ha nem vigyáznak egymásra, és a saját testi épségükbe. .. Keserűen gondol most erre Kovács Lajos is. De reménykedve üzen Ormosbányára, a Ш-as aknára, s a megye minden üzemébe: — Mindenütt gondoljanak arra, hogy utánuk, vagy utánunk is jönnek emberek, bányászok.S ha nem gondolnak az élettel, ez az élet könnyen semmivé lesz. Semmivé csak azért, mert gyakran gondatlanok, felelőtlenek vagyunk. S ahogy engem baleset ért, baleset érhet másokat is. Vigyázzunk tehát emberek, bányászok... Kovács Lajos is fiatalember még — alig 43 éves Bal lábát vesztette el,] rokkanttá vált, s kell vagy: 7 hónap, amíg elhagyhatja a kórházat. Addig ágyhoz van’, kötve, a fehér, kórházi ágyhoz.' Pedig az élet neki is sok szépséget tartogatott és tartogat ezután is. De az élet, ütötte seb, végigkíséri mindig.] Vf) « Г96& jacafr 4» A bükkaljai szakszervezeti bizottság évvégi mérlege Üzemek, hivatalok, s valamennyi társadalmi és tömegszervezetek tevékenységéhez hozzátartozik, hogy az év végén mérleget készítenek. Számba veszik a végzett munkát, s az előállott hibákat is gondosan elemezve, folgnak hozzá az új évben rájuk háruló feladatok végrehajtásához. Ilyen számvetésre került sor nemrégen a Bükkaljai Bányaüzem szakszervezeti bizottságán is, ahol rövid tömörséggel összegezték az üzem, illetve almabizottságok egész évi politikai, gazdasági tevékenységét. Megállapították: az 1962. évben mindvégig arra törekedtek, hogy állandóan javuljon a vezetés színvonala, a munkaverseny tömegmozgalommá fejlődjön, javuljon a dolgozók munka- és egészségvédelme, ugyanakkor szakmai és általános műveltsége is. Mindezek végrehajtásában jelentős szerepe volt a választást előkészítő munkának, s magának a választási taggyűléseknek. Az üzemi bizottság együttes véleménye szerint a legnagyobb eredmény mindenekelőtt abban van, hogy az ak nabizottságok munkaterv szerint dolgoztak, s voltaképpen a felsőbb szervek, illetve a párt határozatait is kellőképpen alkalmazták saját viszonyaikra. Megelégedéssel szólottak arról is, hogy nagyot léptek előre például a határozatok végrehajtásának ellenőrzése vonalán. Szűk ülések legtöbbjén tapasztalni lehetett, hogy beszámolt egy-egy alapszervezeti titkár, nem kevésszer pedig a bánya műszaki vezetői is. Emellett különös gonddal törődtek a társadalmi aktívák tervszerű oktatásával, ugyanakkor a munkabizottságok segítésére is gondot fordítottak. A bükkaljai szakszervezeti vezetők azon kívül, hogy figyelemreméltó eredményeket vettek számba, bátran szembenéztek a még meglévő fogyatékosságokkal is. Mint mondják, még nem sikerült a munka minden területén megnyugtatóan előre lépni. Nem kielégítő többek között egyes aknabizottságok és a gazdasági vezetők közötti kapcsolat, de helyenként a bizalmiak és a dolgozók közötti összhang sem. Néhány alapszervezetben nem fordítanak kellő gondot a bizalmi értekezletek megtartására, hiányos a taggyűléseken való részvétel. Sajnos, 1961. decemberéhez viszonyítva, visszaesés mutatkozik az üzem dolgozóinak szervezettsége tekintetében is. Ezen a vonalon a választási felajánlások sem hozták meg a kívánt eredményeket. A szakszervezeti bizottság úgy véli, hogy a múlt évi tapasztalatok alapján az új évben sikerül majd kiküszöbölni a hibákat, s újabb eredményeket elérni.