Borsodi Bányász, 1969. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 1. szám

vif; rrciFTfp'n tcyp'Vi'ptikí ÁB 0« $ Ö Öl B Auyt $Z OK HfTUA PJ A XII. folyam, 1. szám Ara: SO fillér 1969. január 8. fagy­szerű kezdeményezés volt ■ Noveier utolsó napjaiban kommunista hetet siettek az Ormosi Bunyaüze­mnél. Az önkor sietett termelési eredmények jóval felülniük a várakozásokat, ezért a III-as akna ád­óii elhatározták, hogy a december ke mulla hónappá nyilvánítják.­­A pán­zottság felhívása nem volt hiába­való, d­ecemberben olyan munkasz­ereket produká a III-as aknai kollektíva, am­ely az akna irténetében szinte példa nélkül áll. Az érdés elsősorban az akna kommun­i­táié, akik moósítani tudták a pártonkívüli dol­goz­ókat , jó példájukkal magukkal ragad­ták az esz kollektívát. A szoilista akna címért versengő ITI-as aVneiakn lendületes, odaadó munkával jó­val a bal­ idő előtt sikerült befejezniük eves tö v­üket.'bU-y­ n,TM- i­»é-*é’ ben közrejátszott a 19^.?í torvH’^ílé«, amely k­ényesebb bizonyítéka annak, hocrv érdemes volt életre hívni e nemes kezd­emé­­­­nyezést. A 111-as akna több mint 15 ezer tonna szenet adott terven felül, ebből csak­nem 1 ezer tonna a decemberi kiváló mun­kának köszönhető. A III-as aknai kollektíva nagy gondot for­dított a minőségre is. Például a tervezett , 18 százalékos darabos szemhullással szerbben flecemberben 59,8 százalékos darabos szem­hullást értek el. Valamennyi szocialista brigád kitett ma­gáért az elmúlt hónapban. P<­ a jók közül is kiemelkedett a Tanyik-, a Harencsár- és a Jerom?ős-brigád Elismerés ileti az akna mű­szaki gárdáját, am»*lv­m-wimán­«an bi-i-sí­­totta a term­_lác­ v»z szükséges műszaki M4é­­telRi-ot és a mfibom­­ dolgozókat, akik min­dent megtettek azért, hogy üzemzavar«­.­, gé­pi meghibásodások ne gátolják a min­kát. (k. t.) Duonítodt a Goór-brigád IS méter egy hónap alatt AZ ELMLT ÉV novembe­rében figyemre méltó vállal­kozásba kesett az erenyebá­­nyai Goórbrigád. Vállalták, hogy egy hóap alatt 100 méter vágatot habnak ki, ami majd szükséges a új front indításá­hoz. A vállakozás érdekessége abban rejlik, hogy a pusztán kézi erővel hútott vágatok hossza ez ideig alig haladta meg az 50—60 métert. A gépe­sített módszerrel hajtott vága­tok hossza néha fantasztikus­nak tűnt, de a hagyományos módszer nem akar többet pro­dukálni. November eleje a Goór-bri­­gád elkezdte a mukát. Néhány nap múlva kitűt, hogy nem hűbelebalázs májára vállal­ták a teljesítést, hnem­ alapos, körültekintő megintolás után November utolsó napján, mi­kor lejárt a vállalsi határidő, már 126 méterre vétak a kiin­dulási ponttól. Ezze alapos rá­adást adtak a tervlethez. Ahhoz, hogy elejék ezt a nem mindennapos eredményt, természetesen megloptak min­den segítséget. Bősített lét­számmal dolgoztak, ami azt je­lentette, hogy egy szítban négy ember dolgozott a munkahe­lyen. Ezáltal könnyebb volt megszervezni a munkát úgy, hogy az összes lehetőéget­ ma­radéktalanul kihasznáják. Két ember így állandóan produk­tív, termelőmunkát végezhe­tett, míg a másik kettő végezte a szállítást, a termelő munká­sok kiszolgálását. A SZÉP EREDMÉNY eléré­sének egyik igen alapos ténye­zője is a szinte hibátlan mun­­­kaszervezés volt. De volt ott egyéb is, amit nem lehet sem­miféle mértékegységgel lemér­ni. A lelkesedés, a munkasze­retet. — Munkára, születtünk — mondta­ Balázs Dezső vájár szerény mosollyal. Láthatóan örült a munkájukért kapott di­cséretnek, elismerésnek, mégis egyszerű szavakkal szólt a tel­jesítményről. November elején, mikor szó esett róla, hogy sürget az idő, a Goór-brigád mérlegelte a ki­vitelezés lehetőségeit és elvál­lalták a munkát. Elsődlegesen azért, mert az üzemnek szüksé­ges volt, hogy mihamarabb el­végezzék. — Meg kellett fogni a munka végét — mondta Bozó Ferenc segédvájár —, de olyankor az ember arra gondol, hogy ez majd a boríték vastagságán is meglátszik, ami nem közöm­bös, különösen, ha két gyer­mekről kell gondoskodni.­­ Még az sem mindegy, hogy a brigádot úgy emlegetik, hogy ezekre lehet számítani, hogy amit rájuk bíznak, azt becsü­lettel elvégzik, vagy úgy, hogy hát dolgoznak, dolgoznak, de ha valami jelentősebb munkát kell elvégezni, senkinek eszébe sem jutnak — szólt ismét Ba­lázs Dezső. A GOÖR-BRIGÁDOT Ere­nyőbányán úgy tartják számon, hogy ő­ az egyik legjobb­­ bri­gád. Ez nemcsak a novemberi teljesítményből látszik, hanem régebbi eredetű. Mindig is jól megállták a helyüket. Több ok­levél fémjelzi eredményes munkájukat, így méltán viselik a szocialista brigád címet, és nevüket megbecsülés övezi. A szép eredményeket szapo­rítani kívánjuk. Újabb válla­lást tettek, hogy megismétlik az eredményes végrehajtást. Az új vágatot már nem erősített lét­számmal hajtják, ehelyett gé­pesített szállítást alkalmaznak Ez szokatlanabb, mint az előző feladat, több rátermettséget kí­ván, de ismerve a Goór-brigád megbízható munkáját, remél­hetőleg probléma nélkül oldják meg ezt a feladatot is. — cs. a. — A hegesztő A Vóven Gvc"**" Etvén, a berentei bányagépjavító ki­váló dolgozója látható egy motorház hegesztése közben. Fotó: L. J. I Beszállás előtt A berentei akna dolgozói az öt év­e’«" m*"’!'"«'"'5"»’ ''■"/állás előtt felezik a szl­veszter derűs epizódjait. Fotó: Laczó J, Í JJ ÉV KEZDETEI Az év első munkanapján egy k­örtelefon keretében hívtuk fel az Ózd vidéki Szénbányák valamennyi üzemét. A vonal túlsó végén jelentkező vezetők­től arról érdeklődtünk, milyen körülmények között kezdték meg a munkát? □ A Putnoki Bányaüzemtől Schmotzer Imre főmérnök je­lentkezett. É­rdek­lődésünkre el­mondta, hogy január 2-án a termelő munkahelyek állapota — a kétnapos ünnep ellenére — kifogástalan volt, és a dol­gozók kedvező feltételek mel­lett, teljes létszámmal kezdték meg a m­unkát. De ezzel a nap­jal egyúttal az üzemi rekonst­rukció negyedik évébe is lép­tek, melynek keretében közel 10 millió forintos munkát kell elvégezniük, s ezt is többnyire az első fél év folyamán. A déli szénmező feltárására és a fej­tés előkészítésére kihajtott vá­gatokkal pedig júliusban indul­nak tovább. A beruházási munkák leg­nehezebb szakasza viszont most következik: a déli fővo­nalat kell kihajtani és falazni úgy, hogy az előttük terjeszke­dő homokos, vízdús fedőréteget megközelítsék.­­ Közben a putnokiak termé­szetesen tovább folytatják a magyar gyártmányú hosszú hidraulikus tárnokkal alig 2 hónapja megkezdett kísérlete­ket. A Királdi Bányaüzemben — Kriston Béla igazgató tájékoz­tatása szerint — a bányászok munkáját már az idén is segíti­­ a vállalat gépesítési programja. A december 20-án befejeződött maróhengeres kísérletük iga­zolta, hogy a királdi széntelep gépi jövesztésének nincs külö­nösebb akadálya. Szabad tehát­­ az út az önjáró szerkezetekkel­­ felszerelt „komplex” gépi front­­ megvalósításához, amely a gaz­daságosabb termelés elérésé­nek elengedhetetlen feltétele. Alapját azonban a magasabb, napi 104 vagonos termelési terv biztosítása nőéi’megfe­szített munkával őszig kell megteremteniük. A IV. negyed­évre tervezett dobsonys front már biztos ígérete a teljesít­mény és az üzemi nyereség to­vábbi növekedésének. 1969. ja­nuár 2-án a reggeli leszállás és az első órák ünnepi hangulata .•Líráidon már bizakodással, az idei gazdaságosabb eredmények jegyében történt A Farkaslyuki Bányaüzem­ből Bartha K. József főmérnök adott tájékoztatót. Az év utolsó napjaiban a tervek teljesítésé­ről, a várható gazdasági ered­ményekről az 1969. évi felada­tokról tájékoztatták az üzem minden dolgozóját.­­Az új év első munkanapján — becsüle­tes helytállásuk tudatában — jó közérzettel foglalták el mun­kahelyeiket. Ózd vidéki körkép Az új farkaslyuki dobsonos front előkészítő vágatának biz­tosításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok többnyire a helyszínen voltak és így 2-án megkezdték az indító vágat ki­­hajtását is. A még hátralevő munkák elvégzéséről, az ŐSZ első dobsonos frontjának indí­tásáról, s az üzemeltetés körül­ményeiről azóta már megszüle­tett a döntés. Az idei farkaslyuki tervek azonban rendkívül sokoldalú­ak, széles körűek. Többek kö­zött helyt kapott benne az­ üze­mi osztályozómű korszerűsíté­se, közel 10 millió forint érték­ben. Elkészült a majdan hozzá­kapcsolódó járási TÜZÉP-telep terve is. Üzemeltetésükkel rö­videsen megjavul majd Ózd és a környező községek tüzelő­­anyag-ellátása, csökken a ko­hászaton keresztül történő szén­­szállítás és megszűnnek a va­gonhiányból eredő gondok. De addig­ még rengeteg tennivaló akad a föld alatt is. Bányabeli ez évi beruházásaik súlyponti kérdése a 25-ös szinti, I-es ományi aknához kapcsolódó fő­vonal átfalazása és a víztele­nítő állomás bővítése lesz. S ezzel egyidőben a farkaslyuki­­aknak több mint 10 ezer tonná­val kell több szenet kibányász­niuk, mint tavaly. Rendkívüli feladatok ezek. A szezonális szénigény miatt az I. és IV. negyedévi csúcstermelés idején, napi 10—15 vagon több­lettermeléssel kell majd szá­molnunk. Az idei előirányzott nyereségtervük is kétszerese a tavalyinak. A Borsodnádasdi Bányaüzem dolgozóit — Tóth József igaz­gató híradása szerint — az év első munkanapján bizakodó hangulat jellemezte. A bizakodás légkörét egy je­lentős üzemi esemény is befo­lyásolta. December 31-én a ki­épített szalagrendszerrel együtt átadták rendel Mesének a köz­úti szénszállítás cél­ját szolgáló töltőbunk­ert, amely 2-án meg­kezdte üzemelését. Ezzel az e­­seménnyel a közúti szénszállí­tás kérdése Borsodnádasdon megoldódott. A gépkocsikkal történő szénszállítás aránya ugrásszerűen megnövekedett, s ettől a naptól kezdve 50 száza­lékkal kevesebb vagonra van szükség a nádasdi szén elszál­lításához. Az üzem Heves, Szabolcs, Szolnok és Hajdú- Bihar megyei vásárlóihoz tehát kevesebb fennakadás árán jut el már a szén, ötven kilométe­res körzetben pedig a vállalat teherautói megbízhatóbb üte­mezéssel szállíthatják a nádas­­diak kiváló minőségű, keresett termékét. □ Az Egercsehi Bányaüzem dolgozói — mint Zsákai János főmérnök elmondta — megala­pozottan néznek jövőjük elé. Nagyarányú gépesítés előtt áll a csehi bányászkodás. Idén üzembe helyezik a monosbéli osztályozó mosóművét és bizto­sítják majd, hogy a borsodná­dasdi bánya termékének több mint 40 százaléka Egeresen­ rakterületén keresztül jusson el a vasúti hálózat vérkeringésé­be. Ebben az évben könnyű fémtámokat próbálnak ki. A III-as telep ősszel egy KVB—2- es maróhengert kap. De addig is a távolabbi nagyobb felada­tok megvalósítása érdekében jelentős üzemi koncentrációt hajtanak végre a déli bánya­mező II-es és III-as telepi bá­nyarészének összekötésével. A szállító berendezés automatizá­lásával pedig tovább fokozzák az üzem gazdaságosságát. □ A Somsályi Bányaüzem már kevésbé büszkélkedhet az ed­dig felsorolt eredményekkel. De az aknaüzem hivatalosan elrendelt bezárása előtt, a geo­lógiai és létszámproblémák­ körülményei között talán ért­hető az emberek elkeseredése. Az 1969-es esztendő tervei a­ S'’msúly’a'-.--'- már so­ ráv reá­lisabb alapokat teremt a ver­sengésben. Fim’elembe véve az állandóan csökkenő létszámot, az idén 16 ezer tonnával lett alacsonyabb az éves követel­mény. A visszafejtés is indo­kolja ezt. Év közben valószínű­leg több olyan mezőrész akad, amelynék fái költ­séges lenne. Ezért az idén már csak a gazdaságosnak ígérkező területeket fejtik. Közben a fo­kozatosan felszabaduló lét­számról teljes egészében gon­doskodnak. Az előzetes számítások sze­rint 1969-ben így a Somsályi Bányaüzem szintén jobb ered­ményeket képes elérni. A reá­lisabb alapokon nyugvó tervek mellett ezt előreláthatólag a már javuló geológiai körülmé­nyek is igazolják. l­j maróhengeres front indul Szeles-aknán Gyorsított ütemben hajtják az indulóvágatot a S­­­uhavölgyi Bá­nyaüzemben, Szeles-aknán, készül­ve februárra. Februárban szeret­nék megindítani az új maróhen­geres frontot, a 6-os siklóban. A gépi berendezések a KWB—125—Z maróhenger és a Dobson önjáró biztosítás szerkezete már rendel­kezésre állnak, várva a beszállí­tásra. Az új tren­ beindítására azért van szükség, mert a jelenlegi­ fron­tok több vágatot harántolnak és emiatt egy szakaszt át kell lépni.

Next