Borsodi Bányász, 1969. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 1. szám

r> A Újult erővel a­ z elmúlt év utolsó munkanapján tartotta ünnepi ülését a BSZ párt-végrehajtó bizottsága. Ezen az ülésen részt vettek az üzemi pártbizottságok titkárai is. Napiren­den a BSZ pártbizottságának egész évben végzett tevékeny­ségének értékelése szerepelt. Váci László­ elvtárs összefoglaló tájékoztatójában nyomatékosan aláhúzta, hogy az új gazda­sági mechanizmus bevezetésének körülményei között új, megváltozott légkörben kellett a pártmunkát is irányítani. — Arra törekedtünk — mondotta —, hogy tovább erősít­sük a pártmunka hatékonyságát, azt a gyakorlatot, hogy al­sóbb szerveink önállóbban, tervszerűbben dolgozzanak. Az általános érvényű párt- és kormányhatározatok alap­ján a pártbizottság munkáját a szénbányászattal kapcsolatos sajátos feladatok megoldása képezte. Szerteágazó, bonyolult, összetett feladat volt ez, amelyet az idén még intenzíveb­ben, fokozatosan kell végrehajtani. — Az elért eredmény — hangoztatta Váci elvtárs — biz­tató. S mindez annak tulajdonítható, hogy munkánkat a tervszerűség jellemezte. Meghatározott munkaterv alapján tevékenykedtünk, amely összhangban állt a gazdasági veze­tés célkitűzéseivel. A végrehajtó bizottsági ülések elé kerülő témák, anyagok megfelelőek voltak, szervesen kapcsolódtak a helyi, sajátos feladatokhoz. Három esetben tűzte napirendre a vb a vég­rehajtás ellenőrzését. Nem törekedett újabb határozatok hozatalára — bár volt ilyen is — hanem a gyakorlati munka színvonalát, hatékonyságát igyekezett emelni. (A jövőben is a határozatok végrehajtására kell a fő figyelmet fordítani!) H­asznos módszernek bizonyult az a kezdeményezés is, hogy a BSZ végrehajtó bizottsága időnként egy-egy üzem párt-végrehajtó bizottságával együttesen tanács­kozott. A véleménycsere alapján megfogalmazott feladatok növelték a felelősséget. Sokat foglalkozott a vb munkaügyi problémákkal, bér- és létszámkérdésekkel, amely bizony je­lentős időt vett igénybe. Az elmúlt esztendőben tovább erősödött a területen mind politikai, mind gazdasági vonalon a szó és a tett egysége. Bizonysága ennek, hogy a vállalat teljesítette vállalását és határidő előtt befejezte éves tervét, s terven felül több mint 200 ezer tonna szenet adott a népgazdaságnak. Sikerült az önköltségben is 4 százalékos javulást elérni, amely számok­ban kifejezve azt jelenti, hogy a vállalat mintegy 70 milliós haszonra tett szert. Komoly előrelépés történt a koncentrá­ció és gépesítés vonatkozásában is. A tájékoztatóban Váci elvtárs summázta a hiányosságokat is. Korábban egy-egy vb-ülés előtt az elvtársak gyakorlati bányajárás során tanulmányozták, ellenőrizték az előterjesz­tett jelentés állításait. Sajnos, ez az utóbbi időben elmaradt. Ellentétben a gazdasági kérdésekkel, nem volt megfelelő az aktivitás a politikai kérdések tárgyalásánál, amely részben annak tudható be, hogy a kiadott anyagot nem tanulmá­nyozták mélyrehatóan. A kritikai elemzés elmulasztása pe­dig a színvonal rovására ment. Sok esetben az előterjeszté­seket a kiegészítések tették elfogadhatóvá. A vb tagjai és a meghívottak levonták a megfelelő követ­keztetéseket a fogyatékosságokból. A kérdés csupán az volt: hogyan tovább? A feladatok, az igények az idén nem csökkennek. Sőt, megnövekedtek. Alapvető célkitűzés a rentábilis ter­melés megteremtése. A kollektíva jól szervezett, ös­­­szehangolt munkáját követeli ez meg. A legfontosabb, hogy a fogyasztók igényeinek megfelelően, darabos szenet termel­jenek az üzemek. Az aprószénnek nincs piaca, éppen ezért a lehetőségek keretein belül kell tartani ennek az arányát. Váci elvtárs hosszan beszélt a politikai, gazdasági felada­tokról. Mondták is az elvtársak a szünetben: „Lesz mit aprí­tani a tejbe”. És ha újult erővel sikeresen munkálkodik a BSZ kollektívája, teljesíti célkitűzéseit, akkor csakugyan lesz mit aprítani a tejbe. T. A. Az éiüzem cím várom­án­yosai Amint arról már korábban beszámoltunk, a BSZ üzemei közül az Ormosi Bányaüzem fejezte be elsőként éves tervét, december 12-én. A lendület a hónap hátralevő részében sem hagyott alább, ennek eredmé­nyeként 53 740 tonna szenet adott az országnak terven fe­lül az orvosi kollektíva. Ez a mennyiség még több is lehetett volna, azonban az esztendő utolsó napjaiban a rossz geoló­giai viszonyok akadályává vál­­­tak az eredményesebb terme­lésnek. Az üzem még így is 105,5 százalékra teljesítette év­es tervét. A minőségi mutatók egy ré­sze még sajnos nem áll rendel­kezésünkre. Az előzetes becs­lések alapján azonban valószí­nűnek látszik, hogy ezen a té­ren sincs elmaradás. Az egyik legfontosabb minőségi jellemző a darabos szemhullás, szerve­zettnél jobban alakult, s a ki­tűzött 58 százalékkal szemben, 5, X százalékot ért el az üzem. Az ormosi aknák közül első­sorban a szocialista akna cím aranyfokozatáért versengő El­­la-aknai kollektíva tett ki ma­gáért. Az akna a BSZ terüle­tén elsőként tett eleget terv­előírásainak: november 30-án­­ hozták felszínre az Ella-aknai dolgozók a­ tervteljesítéshez szükséges utolsó csille szenet. A kiváló kollektíva végül is 108,8 százalékos tervteljesítés­sel, s több mint 28 ezer tonnás többlettermeléssel büszkélked­het. Ella-akna után a III-as aknai kollektívát illeti a legtöbb di­cséret. A III-as akna 107,3 szá­zalékra teljesítette tervét, s az akna dolgozói 15 ezer tonnával teljesítették túl a termelési ter­vet. Az ormosiak kiváló eredmé­nyeikkel jogos várományosai lettek az élüzeni címnek. (K.) BORSODI BÁNYÁSZ A «xénoaxtály oxón: Ahol spórolnak a férfiakkal Egyenlő bérezés egyenlősdi nélkül — A kereszthuzat és ellenszere — A fekete pontok nyomában A műszaknapló vallomása A Lí J­ 5nv a Pa^a' iA niMdUy válogatóknál dolgozik. Szorgalmas, becsüle­tes asszony. Nem rejti véka alá a véleményét, még akkor sem, ha a legszemélyesebb ügyéről van szó. Egy napon bevihar­­zott a pártirodára, s kereken feltette a kérdést: — Mi az oka annak, hogy az én lányomat csak tartaléknak osztják be, miért nem lehet rendes, műszakos gépkezelő? Nem szakították félbe a sza­vait. Amikor befejezte, a kér­désre kérdéssel válaszoltak: — Tudja-e, hogy lányának sok a fekete pontja? Kerekre tágult szemmel, kí­váncsian várta a folytatást. — Ugye magához is el-elsza­­lad napjában tízszer, hússzor? Otthagyja a gépet, s nem is bízza rá senkire. Hát ezért... A m­últi eszmecsere meg­ 1 ,u"nc győzte a pana­szost, s ő bizonyára meggyőz­te a lányát: nem jó az a fekete pont. Arról van szó ugyanis, hogy aki ahányszor megszegi a munkafegyelmet, elcselleng a géptől, a munkahelyéről, annyi pontot kap. S ha valakinek már öt összegyűlik, akkor — az üzem közvéleményével egyet­értésben — jogos az ilyenfaj­ta közvélemény. A kislányt a sorozatos pontokért sem tiltot­ták el a géptől, ami bizalmat jelentett. Ezzel viszont vissza­élni nem szabad. A bizalom légkört, munkastí­lust, az emberekkel való helyes törődést, a helyesen „szót ér­teni egymással” gyakorlatát je­lenti. S ez a gyakorlat élő, ele­ven valóság az osztályozón, ahol a dolgozók több mint a fele nő. Közülük is a többség a palaválogatásnál dolgozik, derekas helytállással. Az üzem vezetői igyekeznek is megbe­csülni a munkájukat, mindent elkövetnek, hogy emberi, mun­kahelyi problémáikban a leg­nagyobb megelégedésre intéz­zék az ügyeket. Gyakran ÄV­­juk, hogy a nők megbecsülése általában nem kielégítő, a fér­fiaknak ugyanolyan beosztás és munka mellett magasabb a bé­rük, s még egy sor hasonló tar­talmú kérdés kerül napirend­re. Erre vonatkozott a mi kér­désünk is Üveges János elv­társnak, a főmérnöknek az iro­dájában. Derűs hangsúllyal, egy mondatban válaszolt: Túlzásnak és hivalkodónak tűnik e két szó, de valóban az-e? Ebben döntsenek a té­nyek. A krónikás dolga csupán rögzíteni azokat, minden külö­nösebb kommentár nélkül. Közljük a lényeggel a II­/U III» bérezéssel,, a ke­resettel. Az elv , hogy egyen­lő munkáért egyenlő bért, itt, az osztályozón maradéktalanul érvényesül. A műszaknapló vallomása szerint egy találom­ra kiválasztott munkakörben, a gépkezelőknél, a számadatok győznek meg minderről. E be­osztásában, a férfiak és­ nők vegyesen — a nők többen van­nak — végzik e felelősségteljes feladatot. A hóvégi kereset ös­­­szege mind a nőknél, mind a férfiaknál, hajszálpontosan egyezik. Egy fillérrel sem több, vagy kevesebb. Ez nem jelent valamiféle egyenlősdit, egyál­talán nem, hiszen a bérezés személyek szerinti mértékéről, a munkáról van szó. E ov mncik érdekes és ta­­mad,­ nulságos gya­korlat az osztályozón, hogy olyan munkahelyekre, ahol női dolgozót is foglalkoztathatnak, nem irányítanak férfiakat. Rá­juk nehezebb, nagyobb fizikai erőt igénylő, férfiasabb mun­kahelyeken számítanak. Erre mondták e sorok írását megelő­ző beszélgetés kapcsán a veze­tők: y — Spórolunk a férfiakkal!... n. «. „Jílí házatáján ma­ue a non radva még egy sor egyéb, figyelmet ér­demlő intézkedés történt az ér­dekükben. Mindenekelőtt a munkahelyi feltételek biztosí­tásáról van szó. Évekkel ezelőtt nem volt eszményi munkahely­nek mondható — ma sem olyan, mint egy laboratórium — a palaválogatás. Különösen télen tett próbára mindenkit egy-egy műszak a szalag mel­lett. A hideg kegyetlen kö­nyörtelenséggel férkőzött a fürgén dolgozó, palát válogató nők közelébe. A védő- és mun­karuha ellenére didergésre fog­ta őket, hiszen a kereszthuzat is segített ebben. A munkahely két vége ugyanis nyitott, ajtó vagy fal nem állja útját a lég­huzatnak. Nos, ennek a hely­zetnek a megjavítására mes­­­szemenő intézkedéseket tettek. Olyan fűtőtesteket építettek a szalagok mellé, amelyekből a felfelé áramló meleg levegő ideálisabb körülményeket te­remt a munkához. Ez tehát az ellenszere a kereszthuzatnak, a hidegnek. Mindemelett mánnyá válik az osztályozón olyan „apróság”, hogy a dolgo­zó nők gyermekeit autóbusszal szállítják az óvodáva, hogy — többek között — a kapunál le­adott harisnyát — a Sajómenti KTSZ közreműködésével — szemfelszedve a műszak végén már át is vehetik, hogy „hely­be hozzák” a rákszűrő vizsgá­latokat. Mindaz, ami e röpke beszél­getésen a főmérnök irodájában szóba került, csepp a tenger­ben. Szabadabb, nyíltabb lég­körben, az egymás iránti foko­zódó bizalomban élnek és dol­goznak az osztályozón, ahol a nők semmivel sem érezhetik magukat hátrányosabb hely­zetben, mint a férfiak. (­th) Egy ember a mából... A­rcán szabályos sorban áll­nak a ráncok, vállain évtizedek kemény csatát levernek, s lelkében a lemor­zsolt bányászévek csapnak ös­­­sze a jelen gondjaival. Mögötte kiművelt aknákként állnak az évek, s ő leszáll kö­zéjük, hogy felszínre hozza el­felejtett titkaikat. — Mezőkövesd mellől — Szentistvánról — indultam el, s a fél országot bejárva, 1947- ben Sajókazára kerültem a bá­nyába, de nemsokára otthagy­tam. Visszamentem kubikos­nak, de soha nem tudtam meg­szokni a kóborló éveket. S csakhamar visszakerültem Or­mosbányára, mint csillés. Ez 1952-ben történt. Két év múlva Perecesre helyeztettem magam. Ott lettem először segédvájár, majd vájár. 1961-ig dolgoztam ott, közben több ajándékot kaptam munkám jutalmául, s 1957 és 58-ban kiváló dolgozó ettem, majd 1960-ban a Ne­­hézipari Minisztérium Bányá­­zati munkazászló kitüntetést kaptam. 1961-ben Edelénybe kerül­­tem. Dolgoztam mint csapatve­­zető vájár, s közben 1963-ban Bányász Szolgálati Érdemérem bronzfokozatát kaptam meg, majd ugyanabban az évben a MüM. kiváló bányásza lettem.­­ 1968-ban Ördög Imre újra a MüM. kiváló bányásza lett, de közben ■ már nem csapatvezető vájár, hanem csak vájár. Igen, „csak vájár” —, aki komolyan veszi a munkás hétköznapo­kat. Aki ragaszkodik a bányá­hoz, de számol az olcsóbb energiahordozók mind nagyobb konkurenciájával is. Ideg Imre egyszerű em­­il bérként indult, s maradt egyszerű ember, de még­is e két egyszerű ember között — a régi rend földmunkás napszámosa, s a mai edelényi bánya vására között nagyon nagy minőségbeli különbség van. Hiszen fölötte nemcsak az évek szálltak el, hanem a sötét bánya kitárta előtte a fény, a világosság magas kapuját, amit csak egyszerűen úgy hívnak: öntudat. Szendrei Imre 1969. január 11 Teaftafia:' Italboltban ' A pultba kapaszkod így énekel egy törzsvendég — Az én anyámnak rés­se­lyem ruhája... Ha ő is így szereti »észt, semmi kétség nem fér r rá. Felelősségrevonó Igazgató: Szigorú feleség­­revonást akartam alkalzni a vétkessel szemben. Lelkiismeret: És mi, nem tetted ? Igazgató: Tudod önigával szemben elnézőbb az eset. Rendelőben Orvos: Beosztása? * Beteg: Csúcsfőnök. Orvos: Panasza? Beteg: A semmittevtől fáj a lelkivilágom. Karrier — Hallottad? Alauszinét kinevezték helytartón:! — Ez lehetetlen ... — Miért volna az? — Együtt jártunk kólába, soha sem tudta az est hasz­nálni. — Jegyezd meg jól az érvé­nyesüléshez nem miig elég, ha csak az eszét hasálja az ember... TeUoirki világférk* Moszkvában elkésik­ Euró­pa tektonikai térképe— közöl­te Alekszej Bogdan, a Nem­zetközi Tektonikai Bizottság főtitkára. A térkép készítésé­ben az európai orsz­og több mint 200 tudósa küldött köz­re. Az európai kapgráfusok kollektív munkája síves ré­szét képezi annak a tektonikai világtérképnek, ami 1972-re készül el. Kiváló eredmények a jubileumi munkaversenyben AZ ELMÚLT ESZTENDEI szocialista munkaverseny tu­lajdonképpen kettős jubileum jegyében zajlott le a Szuhavöl­­gyi Bányaüzemnél. A nagy munkásmozgalmi évfordulók tiszteletére indított vetélkedés jelentőségét még az is növelte, hogy 10 éve indult diadalútjá­­ra a szocialista brigádmozga­lom, amelynek elért eredmé­nyei szinte felbecsülhetetlenek. A mozgalom a munkaverse­nyeknek legújabb, legtökélete­sebb formája, a szocialista em­bertípus kialakításának egyik legfontosabb eszköze, mivel nagymértékben elősegíti a dol­gozók művelődését, politikai­­ideológiai nevelését, a képessé­gek sokoldalú kibontakozását. Szuhavölgyén a mozgalom évről évre népszerűsödött, erő­södött a dolgozók körében. 1959-ben még csak 4, 1963-ban már 59, tavaly pedig 103 szo­cialista brigád dolgozott az üzem területén. A szocialista brigádokban tevékenykedő dol­gozók száma több mint 1750 fő volt. 1968-ban az üzem dolgo­zóinak 78,2 százaléka már szo­cialista brigád tag volt! A számbeli növekedés mellett az elmúlt esztendőben minőségi változás is történt a mozga­lomban. Feketevölgy II-es akna kollektívája elhatározta: harcba indul a szocialista cím elnyeréséért. Tehát elmondhat­juk, hogy a szocialista brigád­mozgalom végérvényesen tö­megmozgalommá szélesedett. A SZUHAVÖLGYI brigád­mozgalom egyik legfontosabb állomásához érkezett az elmúlt esztendőben. A KMP félévszá­zados jubileumának méltó megünneplésére egyre másra születtek a nagyszerű felaján­lások, munkasikerek. A jubile­umi­ munka­verseny nagyobb követelmények elé állította a brigádokat. Bár a feltételek igen komolyak voltak, mégis 89 brigád határozta el, hogy részt vesz a jubileumi munkaver­senyben. Az eredmények elbí­rálása pontrendszer segítségé­vel történt. A mennyiségi és minőségi munka összehasonlí­tásán kívül értékelték a tech­nológiai fegyelem betartását, a baleseti helyzetet, a társadalmi munkavégzést, valamint a bri­gádtagok által benyújtott újí­tások számát. Az eredmények, az összegyűjtött pontszámok havonkénti nyilvánosságra ho­zása lendületessé tette a ver­senyt. A JUBILEUMI munkaver­seny serkentően hatott a társa­dalmi munka­végzésre is. A brigádok az elmúlt év elején 8500 társadalmi munkaórá ajánlottak fel, ezzel szembe t több mint 11300 órát dolgoz­­tak a köz javára az esztendő folyamán, ám 1415 műszaknak felel meg. Az 1968-ban végzett társadalmi muka értéke csak­nem 80 ezer­orint volt. A tár­sadalmi murvában a szocialis­ta akna címrt küzdő fekete­­völgyi brigádk jártak az élen, de nem sokal maradtak el tő­lük a felsőnárádi és a szeles­aknai csapaok sem. A szuhvölgyi szocialista brigádtagok nem feledkeztek meg politiki és szakmai isme­reteik bővléséről sem. Vala­mennyi briád vállalta a poli­tikai oktatson való részvételt, s 203 dolgoó vett részt a szak­mai tanfolamokon. A jubilami munkaverseny végső kiérékelését január első napjaiban végezték el az üzem vezetői. M­egállapították, hogy a vetélkeés minden területen elérte célját, döntően közreját­szott abban, hogy az üzem 31 ezer tonm szenet adott az or­szágnak, ezven felül. VÉGEREDMÉNYBEN a fron­ti dolgozik versenyéből a Sze­les aknai Hájas brigád, a szén­­elővájásu­k vetélkedéséből az ugyancsak Szeles aknai Kecs­keméti Brigád került ki győz­tesen. A legjobb meddővájó­csapat Sándor Ferenc brigád­ja lett, a szállításnál pedig Ja­nics Sándor brigádja dolgozot a legeredményesebben. Az üzem vezetősége a kivá­lóan dogozó brigádok munká­ját összesen 30 400 forint juta­lommal honorálta. (K.) Megváltozott a menetrend Az új vasúttörvény és a népgazdasági érdekek figye­lembevételével, a MÁV mis­kolci igazgatósága január 6- tól, kihasználatlanság miatt megszüntette az 1968. május 26-án életbe léptetett menet­rendkönyvben levő összes személyszállító vonatot Pere­ces és Baross-akna között. Az intézkedést az indokolja, hogy mind a teher-, mind a személyforgalom évek óta csökken, s ezen a vonalon ez a továbbiakban még fokozó­dik. A megszüntetett vonatok helyett a MÁV Miskolci Igaz­gatósága a következő személy­­szállító járatokat indítja: Pe­reces állomásról indul: 7 óra 15 perckor, 12 órakor, 17 óra 45 perckor. Baross-akna állomásról in­dul: 6 óra 20 perckor, 7 óra 45 perckor, 18 óra 05 perckor. Ugyancsak január 6-tól megszűnik a személyszállítás a Szabadság rendező pálya­udvar és Lyukóbánya között: közlekedő 265, 266, 267, 268 számú tehervonatokkal.

Next