Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-11 / 41. szám

2 . BORSODI BÁNYÁSZ " 1973. október It. * и ..................■■■■■■ ................ ■ ..............II— ■ hajtóerői (Folytatás az 1. oldalról) tagjai fokozottabban képez­zék magukat, ismerjék meg a gépeket. — A jövő év nagy felada­tai közé tartozik a borsodi és az ózdi vállalat összevonása, amely kormányzatunk elha­tározása alapján történik. A velünk szemben támasztott népgazdasági igény nem lesz kevesebb, mint az idén volt. A kormányzattól és a szak­minisztériumtól a feladat teljesítéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást megkapjuk. Így évenként lehetőség lesz 4,5 százalékos bérfejlesztésre. Az állami dotáció fedezi majd az ár- és bérváltozások következtében beállott önköltség-növekedést. Munkánk segítése érdekében kérjük a jelenlevő szocialista brigádvezetőket, hogy folya­matosan tájékoztassanak bennünket és közvetlen veze­tőinket­ munkájukról, prob­lémájukról. Segítő javaslata­ikkal és tetteikkel tevékeny részesei legyenek terveink valóra váltásában. A nagy érdeklődéssel fo­gadott tájékoztató után Sztari József, a szakszervezeti bi­zottság titkárhelyettese be­szélt a brigádmozgalomban bekövetkezett változásokról.­­ A brigádmozgalom 14 éves múltja során számtalan­szor adott példát a szocialista elkötelezettségre, a bajba jutottak önzetlen segítésére — mondotta. — Éppen ezért nem érdektelen, hogy itt, vállalatunkon belül megfele­lően értékeljük és helyére tegyük brigádjaink munkáját. Minden munkaterületen ki kell kérni a szocialista bri­gádok véleményét egy-egy feladat elvégzése előtt. Na­gyobb felelősséggel és aktivi­tással kell dolgozniuk a gaz­dasági, szakszervezeti veze­tőknek is. Úgy hisszük, hogy a közeljövőben kiadásra ke­rülő új munkaverseny sza­bályzat jól szolgálja majd a dolgozók és a vezetők közötti összhang megteremtését. Nagyobb felelősséggel! A kiegészítő elhangzása után hozzászólásokra került sor. Az olykor szenvedélyes, de megfontolt hangú vélemé­nyekből érződött a brigád­mozgalom gondjainak, bajai­nak elhárítása, a jobb mun­kafeltételek megteremtése. Diczházi Lajos, a Mákvölgyi Bányaüzem dolgozója el­mondotta, hogy nagy gondot fordítanak más iparágban dolgozó szocialista brigádok megismerésére. A brigádmunkát hátráltató tényezőként említette meg, hogy a szocialista kollektíva vezetőinek tájékoztatása és a patronálok közötti kapcsolata még mindig nem kielégítő. A gépesítés tapasztalatai­ról, a szocialista brigádok helytállásáról szólt Nagy Ist­ván, az Ormosi Bányaüzem dolgozója. Brigádjuk 1962- től tevékenykedik és a gépe­sítés bevezetése óta először augusztusban sikerült elérni­ük a négy méter/l­ap feletti frontsebességet. Bartók Zol­tán, a Miskolci Bányaüzem fronti brigádvezetője arról beszélt, hogy helyes-e olyan nagy létszámú brigádok szer­vezése, amelynek létszáma meghaladja a 100 főt. Képes-e a brigádvezető minden be­osztottat nevelni, mozgósítani úgy, hogy a termelésben ne következzen be visszaesés? (A problémára valóban érde­mes odafigyelni!) Koleszár Lajos, a Bükkaljai Bányaüzem brigádvezetője felszólalásában jónak érté­kelte, hogy a szerződéskötés­kor nagy segítséget kaptak a gazdasági vezetőktől. Munká­jukhoz minden esetben biz­tosították a feltételeket és ennek köszönhető, hogy 75 fős brigádja 109 százalékra teljesítette tervét. A szénosz­tályozóban dolgozó női bri­gádok helyzetével, gondjaival foglalkozott hozzászólásában Papp Zoltánná brigádvezető. Hangsúlyozta, hogy az em­beri segítségnyújtáson, a csa­ládi rendezvényeken túl úgy szervezik, végzik gazdasági munkájukat, hogy az élüzem címet megtarthassák. A női dolgozók nevében kérte a szo­cialista brigádok vezetőit, hogy kevesebb meddőt küld­jenek az osztályozóra, mert így — napi 50—60 mázsa meddő kiválogatásával — nagy megterhelés és nehéz munka hárul az asszonyokra. A szocialista brigádmoz­galom fejlesztésére hozott párthatározatok és kormány­rendeletek végrehajtásának tapasztalataival kezdte hoz­zászólását Soltész István, az MSZMP KB tagja, albert­­telepi fronti brigádvezető. Elmondotta: van mit tenniük a bányászoknak — saját kol­lektívájukon belül is—azért, hogy­ megváltoztassák néhány föld alatti dolgozó szemléle­tét, akik — a gazdálkodói te­vékenység okozta fáradság miatt — „pihenni” járnak a bányába. Rámutatott arra is, milyen fontos szerepe van a tervteljesítésben a gépeknek, a munkaidő jobb kihasználá­sának, a meglevő anyagokkal történő okos, céltudatos gaz­dálkodásnak. Szeles IV-es akna problé­máiról, a tároló bunker szűk kapacitásáról beszélt Kenye­res István, a Szuhavölgyi Bányaüzem brigádvezetője. A sok géphiba, a gépi utánpót­lás hiánya kihat a teljesítmé­nyekre és a keresetek csök­kenésére is. Üveges János, a KOSZGO vezetője elmondotta, hogy az év elején a műszaki dolgozók munkaköri kötelességévé tet­ték a brigádok patronálását, a mozgalom segítését. „Az eddig megtartott munkaver­seny értékelések azt bizonyít­ják — hangoztatta —, hogy a vezető beosztású dolgozók érzik felelősségüket, hatéko­nyabban foglalkoznak a bri­gádtagok egyéni és közösségi problémáival." A bányászat jövőjéről, a borsodi bányá­szok feladatairól szólva Pachinger Gyula, az EMSZ képviselője elmondotta: „Csak az segíti a fejlődést, a jobb, eredményesebb munkát, ha őszintén, nyíltan feltárjuk a meglevő gondokat, hibákat.” A dolgozz hibátlanul mozga­lom sikeréről szólt Kaibás Endre, a KOSZGY mechani­kai üzemének brigádvezetője. Amióta ezt a mozgalmat be­vezették, nem érkezett rek­lamáció az üzemhez. Dr. Szentpéteri Ernő, a BSZ bányaművelési osztály veze­tője a bányabeli előkészítő munka fontosságát említette meg. Kérte, hogy a lakosság igényének kielégítése érde­kében — ha szükséges — vegyék igénybe a vasárnapo­kat is, hogy jól előkészített terület álljon rendelkezésre a termeléshez. — A brigádtagoknak szo­cialista típusú embereknek kell lenniük — mondotta hozzászólásában Váci László, a BSZ pártbizottságának titkára. — Ismerjük a jó eredményeket, az odaadó lel­kes munkát, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a brigád­tagok félrehúzódnak egy-egy politikai esemény értékelésé­től, a véleménynyilvánítás­tól. A szocialista brigádmoz­galom jelszava pedig egy­értelműen kimondja a szo­cialista módon való élés fon­tosságát. A brigádtagok állás­­foglalása, aktivitása pozitív irányba befolyásolhatja a mozgalmon kívül álló dol­gozókat. Veres Sándor a hozzászó­lásokra adott válaszával ért véget a brigádvezetők tanács­kozása. Szemes I. János Kép: Sólymos László I Születésnap a gépek között Kedves ünnepségre került sor október 4-én délelőtt az Ózdvidéki Szénbányák királ­­di kooperációs üzemegységé­ben. A Ságvári Endre nevét viselő brigád tagjai ajándék­kal kedveskedtek patronáló­­juknak, Berentés Miklósnak 31. születésnapja alkalmából. A brigádban már hagyo­mány, hogy a kollektíva tagjai együtt ünneplik meg név- és születésnapjukat. Minden alkalommal a kol­légák megajándékozzák az ünnepeltet. Berentés Miklós pénztárcát és kulcstartót kapott, amit a brigádtagok jelenlétében Rákosi István KISZ-titkár, a kollektíva egyik tagja adott át. Г I Napirenden: Az üzem-és munkaszervezés A Borsodi Szénbányák párt­ végrehajtó bizottsága leg­utóbbi ülésén értékelte, hogy a KB 1971. decemberi határozata alapján, az üzem és munkaszervezési fel­adatokra készített intézkedési terv időarányos részét miként valósították meg a vállalat területén. Miután ez a téma rövidesen kibővített pártbizottsági ülés elé kerül, a vb sok hasznos javaslattal, kritikai észrevétel­lel egészítette ki az írásos jelentést. Az itt elhangzott javaslatokat, észrevételeket szóban tolmácsolja majd a napirend előadója. Lapunkban az anyag részletes is­mertetésére visszatérünk. В vetélkedő eredménye Szeptember 30-án tartották a szocialista brigádok közötti vetélkedő üzemi döntőjét a Királdi Bányaüzemben. A több hónapos felkészülés és az elődöntők lebonyolítása után került sor a legjobbak közötti versenyre. A döntő­ben 34 szocialista kollektíva harcolt a győztesnek kijáró elismerésért. A hat-hat főből álló csapatok közül Papp Gyula villanyszerelő szocia­lista brigádja bizonyult a legjobbnak, ők a vetélkedő során 47 pontot szereztek. A második helyen Szalmási József előváló kollektíva, a harmadik helyen pedig a Gyurán-féle fronti kollektíva végzett. Az első díjért járó oklevélen kívül Pappék 2000, Szalmásiék 1500, Gyulánék pedig 1000 forint pénzjuta­lomban részesültek. A továbbiakban sorra ke­rülő ágazati vetélkedő során a verseny eredményeként a Papp Gyula által vezetett kollektíva képviseli majd Ki­­ráld színeit, az ország bri­gádjai között. Kiváló brigádtagok KÖZÉPMAGAS, vékony arcélű, barna hajú fiatalem­ber. Mindössze 29 éves. Fiatal kora ellenére már 1937-től dolgozik az Ózdvidéki Szén­bányák királdi kooperációs üzemegységében. — A gimnázium elvégzése után szerettem volna tovább tanulni a tanárképző főisko­lán — mondja Király Béla. — Nem vettek fel. A kudarc nem tört le, eljöttem dol­gozni Egy éven át betanított munkásként, lakatosok mel­lett dolgozott. Hamarosan megkedvelte a vasas szakmát, s szorgalma mellett kitűnt ügyességével, rátermettségé­vel. Nem bánta már, hogy nem lesz belőle tanár, elha­tározta: ezen a pályán keresi a boldogulását. Vezetői is felfigyeltek a jóképességű, igyekvő fiatalemberre, s tá­mogatták, amikor bejelentet­te: szeretne szakmát tanulni. A SZAKMUNKÁS-oklevél megszerzése után rövid ideig még dolgozott, aztán bevitték katonának. A 22 hónap alatt, amíg az egyenruhát viselte, többször meglátogatta mun­katársait. Alig várta már, hogy ismét köztük lehessen. 1972. március 27-én leszerelt és visszament dolgozni az üzemegységbe. — A katonaság ideje alatt sok hasznos tapasztalatra tet­tem szert. Megtanultam pél­dául becsülni az időt. Ez hoz­zásegített ahhoz, hogy mun­kaidőmet jobban beosszam, alaposabban kihasználjam a 480 percet. Ez év januárjától tagja a Lipták László által irányí­tott Ságvári Endre szocia­lista brigádnak. Köztudott, hogy nem akárkit vesznek fel ebbe a 13 tagú, lakato­sokból, villanyszerelőkből, esztergályosokból, marósok­ból és gyalusokból álló komp­lex javító brigádba. — Király Béla az évek so­rán bebizonyította, hogy szo­cialista emberhez méltóan él és dolgozik — mondja a bri­gádvezető. — Amikor je­lentkezett, hogy szeretne be­lépni a kollektívába, egyhan­gúan igennel szavaztunk. A brigád a présgépek javí­tását, karbantartását végzi, de készít szerszámokat is. Király Béla a 9 hónap alatt beilleszkedett a közösségbe, jó munkakapcsolatot épített ki társaival. — Jól érzem magamat a kollégáim között. Munkám­ban segítenek, de tartjuk a kapcsolatot munkaidő után is. Többször vettünk részt már társadalmi munkában, s kulturális rendezvényeken. A BRIGÁD hasznos tagjai , hogy még inkább az le­gyen, beiratkozott a miskolci Gépipari Technikumba. Sze­retne technikus lenni. Dél­előtt dolgozni, este tanulni persze nem könnyű. Ahhoz, hogy elérje célját, az évek alatt sok mindenről le kell mondania. — Szeretném sikeresen be­fejezni a technikumot. Mun­kámmal pedig megköszönni mind az üzemnek, mind a kollégáknak a támogatást, a segítséget. K. L. Király Béla lakatos munka közben­Fotó: Sólymos denki nagyon jól ismeri Kazincbarcikán a bányá­szok társadalmában. Sze­rény, egyszerű emberek ők, akik lépten-nyomon úgy dolgoznak, hogy mun­katársaik példát vehesse­nek róluk. A második vi­lágháborút követő időben az elsők között léptek a kommunisták soraiba, s az ellenforradalom leverése után is ott voltak a mun­kásőrség megalakulásánál. Szalánczi József már be­töltötte az ötvenedik évét. Ennek ellenére rendkívül energikus, logikusan gon­dolkodó, s mindig tettre kész tagja a munkásosz­tálynak. A nagy erőfeszí­téseket követelő bánya­munkával már a felszaba­dulás előtt megismerke­­dett. 1947-ben vájárvizs­gát tett, s a berentei ak­na vezetői a legjobbak kö­zött tartották számon. So­káig dolgozott Bátor Jó­zsef csapatában, s az évek során jó barátságot kötött több cimborájával és mun­katársával, közöttük Sza­bó Jánossal is. Arra a kérdésre, milyen elgondo­lások alapján lépett be a kommunisták soraiba, s miért lett munkásőr, a kö­vetkezőket mondotta: — A munkásnak mindig érdeke volt, hogy tartozzon valahová, része­se legyen az ország építé­sének, a békés nyugodt alkotómunkának. Jó érzés úgy dolgozni, hogy az em­ber érzi a megbecsülést, s tudja, hogy nem marad el szorgalmának elismeré­se. Én például a bányában töltött évek során több al­kalommal kaptam kiváló dolgozó kitüntetést, s tu­lajdonosa vagyok a mun­kásőrség által adományo­zott szolgálati érdemérem­nek. A fegyveres erők napja alkalmából az idén megkaptam a „Haza szol­gálatért Érdemérem” ezüst fokozatát. Megmon­dom őszintén, igen jól esett, hogy ily módon is elismerik munkámat. Ez azt is jelentette, hogy fe­letteseim, munkahelyi ve­zetőim és parancsnokaim is figyelemmel kísérik te­vékenységemet. Tény és való, hogy nem vagyok már fiatal, nem vagyok mai gyerek, ahogy monda­ni szokás. Három évet kell még dolgoznom a bányá­ban a nyugdíjazásig, s ad­dig szeretném fegyverrel is vigyázni a hazát. A szocializmus és védelme valamennyi­ünknek szent kötelessége, s a kitűzött célok mielőbbi és maradéktalan megvaló­sítása is közös érdekünk. Ennek szellemében kell él­nünk és munkálkodnunk minden nap. Az ember érzi a megbecsülést Szalánczi József, a mun­kásőrség egyik alapító tagja A Szalánczi Ilf*TM:

Next