Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-11 / 41. szám
2 . BORSODI BÁNYÁSZ " 1973. október It. * и ..................■■■■■■ ................ ■ ..............II— ■ hajtóerői (Folytatás az 1. oldalról) tagjai fokozottabban képezzék magukat, ismerjék meg a gépeket. — A jövő év nagy feladatai közé tartozik a borsodi és az ózdi vállalat összevonása, amely kormányzatunk elhatározása alapján történik. A velünk szemben támasztott népgazdasági igény nem lesz kevesebb, mint az idén volt. A kormányzattól és a szakminisztériumtól a feladat teljesítéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást megkapjuk. Így évenként lehetőség lesz 4,5 százalékos bérfejlesztésre. Az állami dotáció fedezi majd az ár- és bérváltozások következtében beállott önköltség-növekedést. Munkánk segítése érdekében kérjük a jelenlevő szocialista brigádvezetőket, hogy folyamatosan tájékoztassanak bennünket és közvetlen vezetőinket munkájukról, problémájukról. Segítő javaslataikkal és tetteikkel tevékeny részesei legyenek terveink valóra váltásában. A nagy érdeklődéssel fogadott tájékoztató után Sztari József, a szakszervezeti bizottság titkárhelyettese beszélt a brigádmozgalomban bekövetkezett változásokról. A brigádmozgalom 14 éves múltja során számtalanszor adott példát a szocialista elkötelezettségre, a bajba jutottak önzetlen segítésére — mondotta. — Éppen ezért nem érdektelen, hogy itt, vállalatunkon belül megfelelően értékeljük és helyére tegyük brigádjaink munkáját. Minden munkaterületen ki kell kérni a szocialista brigádok véleményét egy-egy feladat elvégzése előtt. Nagyobb felelősséggel és aktivitással kell dolgozniuk a gazdasági, szakszervezeti vezetőknek is. Úgy hisszük, hogy a közeljövőben kiadásra kerülő új munkaverseny szabályzat jól szolgálja majd a dolgozók és a vezetők közötti összhang megteremtését. Nagyobb felelősséggel! A kiegészítő elhangzása után hozzászólásokra került sor. Az olykor szenvedélyes, de megfontolt hangú véleményekből érződött a brigádmozgalom gondjainak, bajainak elhárítása, a jobb munkafeltételek megteremtése. Diczházi Lajos, a Mákvölgyi Bányaüzem dolgozója elmondotta, hogy nagy gondot fordítanak más iparágban dolgozó szocialista brigádok megismerésére. A brigádmunkát hátráltató tényezőként említette meg, hogy a szocialista kollektíva vezetőinek tájékoztatása és a patronálok közötti kapcsolata még mindig nem kielégítő. A gépesítés tapasztalatairól, a szocialista brigádok helytállásáról szólt Nagy István, az Ormosi Bányaüzem dolgozója. Brigádjuk 1962- től tevékenykedik és a gépesítés bevezetése óta először augusztusban sikerült elérniük a négy méter/lap feletti frontsebességet. Bartók Zoltán, a Miskolci Bányaüzem fronti brigádvezetője arról beszélt, hogy helyes-e olyan nagy létszámú brigádok szervezése, amelynek létszáma meghaladja a 100 főt. Képes-e a brigádvezető minden beosztottat nevelni, mozgósítani úgy, hogy a termelésben ne következzen be visszaesés? (A problémára valóban érdemes odafigyelni!) Koleszár Lajos, a Bükkaljai Bányaüzem brigádvezetője felszólalásában jónak értékelte, hogy a szerződéskötéskor nagy segítséget kaptak a gazdasági vezetőktől. Munkájukhoz minden esetben biztosították a feltételeket és ennek köszönhető, hogy 75 fős brigádja 109 százalékra teljesítette tervét. A szénosztályozóban dolgozó női brigádok helyzetével, gondjaival foglalkozott hozzászólásában Papp Zoltánná brigádvezető. Hangsúlyozta, hogy az emberi segítségnyújtáson, a családi rendezvényeken túl úgy szervezik, végzik gazdasági munkájukat, hogy az élüzem címet megtarthassák. A női dolgozók nevében kérte a szocialista brigádok vezetőit, hogy kevesebb meddőt küldjenek az osztályozóra, mert így — napi 50—60 mázsa meddő kiválogatásával — nagy megterhelés és nehéz munka hárul az asszonyokra. A szocialista brigádmozgalom fejlesztésére hozott párthatározatok és kormányrendeletek végrehajtásának tapasztalataival kezdte hozzászólását Soltész István, az MSZMP KB tagja, alberttelepi fronti brigádvezető. Elmondotta: van mit tenniük a bányászoknak — saját kollektívájukon belül is—azért, hogy megváltoztassák néhány föld alatti dolgozó szemléletét, akik — a gazdálkodói tevékenység okozta fáradság miatt — „pihenni” járnak a bányába. Rámutatott arra is, milyen fontos szerepe van a tervteljesítésben a gépeknek, a munkaidő jobb kihasználásának, a meglevő anyagokkal történő okos, céltudatos gazdálkodásnak. Szeles IV-es akna problémáiról, a tároló bunker szűk kapacitásáról beszélt Kenyeres István, a Szuhavölgyi Bányaüzem brigádvezetője. A sok géphiba, a gépi utánpótlás hiánya kihat a teljesítményekre és a keresetek csökkenésére is. Üveges János, a KOSZGO vezetője elmondotta, hogy az év elején a műszaki dolgozók munkaköri kötelességévé tették a brigádok patronálását, a mozgalom segítését. „Az eddig megtartott munkaverseny értékelések azt bizonyítják — hangoztatta —, hogy a vezető beosztású dolgozók érzik felelősségüket, hatékonyabban foglalkoznak a brigádtagok egyéni és közösségi problémáival." A bányászat jövőjéről, a borsodi bányászok feladatairól szólva Pachinger Gyula, az EMSZ képviselője elmondotta: „Csak az segíti a fejlődést, a jobb, eredményesebb munkát, ha őszintén, nyíltan feltárjuk a meglevő gondokat, hibákat.” A dolgozz hibátlanul mozgalom sikeréről szólt Kaibás Endre, a KOSZGY mechanikai üzemének brigádvezetője. Amióta ezt a mozgalmat bevezették, nem érkezett reklamáció az üzemhez. Dr. Szentpéteri Ernő, a BSZ bányaművelési osztály vezetője a bányabeli előkészítő munka fontosságát említette meg. Kérte, hogy a lakosság igényének kielégítése érdekében — ha szükséges — vegyék igénybe a vasárnapokat is, hogy jól előkészített terület álljon rendelkezésre a termeléshez. — A brigádtagoknak szocialista típusú embereknek kell lenniük — mondotta hozzászólásában Váci László, a BSZ pártbizottságának titkára. — Ismerjük a jó eredményeket, az odaadó lelkes munkát, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a brigádtagok félrehúzódnak egy-egy politikai esemény értékelésétől, a véleménynyilvánítástól. A szocialista brigádmozgalom jelszava pedig egyértelműen kimondja a szocialista módon való élés fontosságát. A brigádtagok állásfoglalása, aktivitása pozitív irányba befolyásolhatja a mozgalmon kívül álló dolgozókat. Veres Sándor a hozzászólásokra adott válaszával ért véget a brigádvezetők tanácskozása. Szemes I. János Kép: Sólymos László I Születésnap a gépek között Kedves ünnepségre került sor október 4-én délelőtt az Ózdvidéki Szénbányák királdi kooperációs üzemegységében. A Ságvári Endre nevét viselő brigád tagjai ajándékkal kedveskedtek patronálójuknak, Berentés Miklósnak 31. születésnapja alkalmából. A brigádban már hagyomány, hogy a kollektíva tagjai együtt ünneplik meg név- és születésnapjukat. Minden alkalommal a kollégák megajándékozzák az ünnepeltet. Berentés Miklós pénztárcát és kulcstartót kapott, amit a brigádtagok jelenlétében Rákosi István KISZ-titkár, a kollektíva egyik tagja adott át. Г I Napirenden: Az üzem-és munkaszervezés A Borsodi Szénbányák párt végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén értékelte, hogy a KB 1971. decemberi határozata alapján, az üzem és munkaszervezési feladatokra készített intézkedési terv időarányos részét miként valósították meg a vállalat területén. Miután ez a téma rövidesen kibővített pártbizottsági ülés elé kerül, a vb sok hasznos javaslattal, kritikai észrevétellel egészítette ki az írásos jelentést. Az itt elhangzott javaslatokat, észrevételeket szóban tolmácsolja majd a napirend előadója. Lapunkban az anyag részletes ismertetésére visszatérünk. В vetélkedő eredménye Szeptember 30-án tartották a szocialista brigádok közötti vetélkedő üzemi döntőjét a Királdi Bányaüzemben. A több hónapos felkészülés és az elődöntők lebonyolítása után került sor a legjobbak közötti versenyre. A döntőben 34 szocialista kollektíva harcolt a győztesnek kijáró elismerésért. A hat-hat főből álló csapatok közül Papp Gyula villanyszerelő szocialista brigádja bizonyult a legjobbnak, ők a vetélkedő során 47 pontot szereztek. A második helyen Szalmási József előváló kollektíva, a harmadik helyen pedig a Gyurán-féle fronti kollektíva végzett. Az első díjért járó oklevélen kívül Pappék 2000, Szalmásiék 1500, Gyulánék pedig 1000 forint pénzjutalomban részesültek. A továbbiakban sorra kerülő ágazati vetélkedő során a verseny eredményeként a Papp Gyula által vezetett kollektíva képviseli majd Királd színeit, az ország brigádjai között. Kiváló brigádtagok KÖZÉPMAGAS, vékony arcélű, barna hajú fiatalember. Mindössze 29 éves. Fiatal kora ellenére már 1937-től dolgozik az Ózdvidéki Szénbányák királdi kooperációs üzemegységében. — A gimnázium elvégzése után szerettem volna tovább tanulni a tanárképző főiskolán — mondja Király Béla. — Nem vettek fel. A kudarc nem tört le, eljöttem dolgozni Egy éven át betanított munkásként, lakatosok mellett dolgozott. Hamarosan megkedvelte a vasas szakmát, s szorgalma mellett kitűnt ügyességével, rátermettségével. Nem bánta már, hogy nem lesz belőle tanár, elhatározta: ezen a pályán keresi a boldogulását. Vezetői is felfigyeltek a jóképességű, igyekvő fiatalemberre, s támogatták, amikor bejelentette: szeretne szakmát tanulni. A SZAKMUNKÁS-oklevél megszerzése után rövid ideig még dolgozott, aztán bevitték katonának. A 22 hónap alatt, amíg az egyenruhát viselte, többször meglátogatta munkatársait. Alig várta már, hogy ismét köztük lehessen. 1972. március 27-én leszerelt és visszament dolgozni az üzemegységbe. — A katonaság ideje alatt sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Megtanultam például becsülni az időt. Ez hozzásegített ahhoz, hogy munkaidőmet jobban beosszam, alaposabban kihasználjam a 480 percet. Ez év januárjától tagja a Lipták László által irányított Ságvári Endre szocialista brigádnak. Köztudott, hogy nem akárkit vesznek fel ebbe a 13 tagú, lakatosokból, villanyszerelőkből, esztergályosokból, marósokból és gyalusokból álló komplex javító brigádba. — Király Béla az évek során bebizonyította, hogy szocialista emberhez méltóan él és dolgozik — mondja a brigádvezető. — Amikor jelentkezett, hogy szeretne belépni a kollektívába, egyhangúan igennel szavaztunk. A brigád a présgépek javítását, karbantartását végzi, de készít szerszámokat is. Király Béla a 9 hónap alatt beilleszkedett a közösségbe, jó munkakapcsolatot épített ki társaival. — Jól érzem magamat a kollégáim között. Munkámban segítenek, de tartjuk a kapcsolatot munkaidő után is. Többször vettünk részt már társadalmi munkában, s kulturális rendezvényeken. A BRIGÁD hasznos tagjai , hogy még inkább az legyen, beiratkozott a miskolci Gépipari Technikumba. Szeretne technikus lenni. Délelőtt dolgozni, este tanulni persze nem könnyű. Ahhoz, hogy elérje célját, az évek alatt sok mindenről le kell mondania. — Szeretném sikeresen befejezni a technikumot. Munkámmal pedig megköszönni mind az üzemnek, mind a kollégáknak a támogatást, a segítséget. K. L. Király Béla lakatos munka közbenFotó: Sólymos denki nagyon jól ismeri Kazincbarcikán a bányászok társadalmában. Szerény, egyszerű emberek ők, akik lépten-nyomon úgy dolgoznak, hogy munkatársaik példát vehessenek róluk. A második világháborút követő időben az elsők között léptek a kommunisták soraiba, s az ellenforradalom leverése után is ott voltak a munkásőrség megalakulásánál. Szalánczi József már betöltötte az ötvenedik évét. Ennek ellenére rendkívül energikus, logikusan gondolkodó, s mindig tettre kész tagja a munkásosztálynak. A nagy erőfeszítéseket követelő bányamunkával már a felszabadulás előtt megismerkedett. 1947-ben vájárvizsgát tett, s a berentei akna vezetői a legjobbak között tartották számon. Sokáig dolgozott Bátor József csapatában, s az évek során jó barátságot kötött több cimborájával és munkatársával, közöttük Szabó Jánossal is. Arra a kérdésre, milyen elgondolások alapján lépett be a kommunisták soraiba, s miért lett munkásőr, a következőket mondotta: — A munkásnak mindig érdeke volt, hogy tartozzon valahová, részese legyen az ország építésének, a békés nyugodt alkotómunkának. Jó érzés úgy dolgozni, hogy az ember érzi a megbecsülést, s tudja, hogy nem marad el szorgalmának elismerése. Én például a bányában töltött évek során több alkalommal kaptam kiváló dolgozó kitüntetést, s tulajdonosa vagyok a munkásőrség által adományozott szolgálati érdeméremnek. A fegyveres erők napja alkalmából az idén megkaptam a „Haza szolgálatért Érdemérem” ezüst fokozatát. Megmondom őszintén, igen jól esett, hogy ily módon is elismerik munkámat. Ez azt is jelentette, hogy feletteseim, munkahelyi vezetőim és parancsnokaim is figyelemmel kísérik tevékenységemet. Tény és való, hogy nem vagyok már fiatal, nem vagyok mai gyerek, ahogy mondani szokás. Három évet kell még dolgoznom a bányában a nyugdíjazásig, s addig szeretném fegyverrel is vigyázni a hazát. A szocializmus és védelme valamennyiünknek szent kötelessége, s a kitűzött célok mielőbbi és maradéktalan megvalósítása is közös érdekünk. Ennek szellemében kell élnünk és munkálkodnunk minden nap. Az ember érzi a megbecsülést Szalánczi József, a munkásőrség egyik alapító tagja A Szalánczi Ilf*TM: