Borsodi Bányász, 1989. január-december (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-12 / 1. szám

2 BORSOD! BÁNYÁSZ Ki kell gazdálkodni 800 millió forintot (Folytatás az 1. oldalról) Kl kell vizsgálni a jelenlegi létszámot, mégpedig a feladatokkal összefüggésben, s csakis azokat szabad megfizetni, akiknek munkahelyi léte mögött teljesítmény van. Ebben a szigorú bérgazdálkodásban megengedhetetlen a vattaemberek alkalmazása, mert ez a teljesítményre törekvő dolgozók mindennemű érdeke ellen szól. A vezérigazgató úgy ítélte meg, hogy van a vállalatban annyi lehetőség: anyagi, szellemi, mentalitásbeli, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tegyen. Végérvényesen igaz a tétel, ma minden vállalat saját magára számíthat elsősorban. Ezt kell megérteni minden dolgozónak, a vállalat léte függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek a kihívásoknak megfelelően dolgozni. Voltaképpen semmi változást nem okoz a bányabeli munkáknál, hogy július 1-jével megszűnik a Mákvölgyi Bányaüzem, s Rudolftelep szervezetileg a Bükkaljai Bányaüzemhez kerül. A feladat adott, termelésben 620 ezer tonna, ennél csak több lehet, ellenben vágathajtásban egy méterrel se többet a tervezettnél, s ami nagyon lényeges, mindezt 10 százalékos költségcsökkentéssel. Ami a vállalat adósságállományát illeti, nem nagy az eszközállományhoz képest, de ahhoz elég, hogy beszűküljenek a hitelforrások. Ma nincsenek meg a bányászat működési feltételei, de azt aligha lehet várni, hogy a kormányzat képes lesz ennek megteremtésére a közeljövőben. Így tehát minden vállalati erőt mozgósítani kell a talponmaradás érdekében. A bányajárás során, a front előtt Lévai Lajos frontaknász tett jelentést a helyzetről, majd Oláh János szakvezető köszöntötte a vezetőket. Kötetlen szakmai, elvtársi beszélgetés alakult ki a csapat tagjaival. Oláh János tolmácsolta a többiek véleményét is, hogy úgy érezték, s ezt a szeptemberi munkásgyűlésen szóvá is tette, hogy a nettó keresetük nem emelkedett a fronti százalék növekedési mértékével. Végül is akkor a számok tükrében kénytelen volt elfogadni az emelkedést. Duvin György vájár, a fronton ezt a kérdést tovább firtatta. Javaslatot tett arra, hogy a pótműszak ne kerüljön bele az adóba, mert mint mondta, aki három műszakba jár folyamatosan, az nem tud másodállást vállalni, éppen elég, ha kipihenheti a fáradalmait, s újult erővel tud dolgozni. Válaszában a vezérigazgató azt mondta, hogy majdnem biztos, hogy a kormány nem veszi ki az adóból a túlműszakot. Ma ugyanis alig van olyan szakma, amelyik ne nyújtana be valamilyen kedvezményre igényt, sokszor jogos megfontolások alapján. De a kormánynak az az álláspontja, hogy az adórendszert nem szabad megbontani, a nehézségeket más módon kell kompenzálni. Szó esett még a csapat teljesítményéről, elismertségéről. A vezérigazgató megismételte az elmúlt évben meghonosított rendszert, miszerint január 1-től újra él, hogy 3 méteres előrehaladásnál 15 ezer forint, 3 és fél méternél 20 ezer forint, 4 méternél pedig 30 ezer forint illeti meg a csapatot. Azt kérte a vezérigazgató, hogy egymást ne vezessük félre, legyen korrekt ez a kapcsolat, ne spájzoljunk, ne jelentsünk többet, mint amennyi a valós teljesítmény. A dolgozók az idei bérfejlesztést is firtatták, mondván, alapbérben kellene adni. A vezérigazgató szerint helyesebb volna talán az elővárást kiemelni, s a bérfejlesztést teljesítményhez kötni, de nem kizárt az alapbéresítés sem. Balogh Béla műszaki vezérigazgatóhelyettes hozzáfűzte, hogy valójában nincs meg a bányászat korábbi kiemeltsége, de azt is látni kell, hogy a bányász bérében a teljesítményarány nem magas. Ez nem azt jelenti persze, hogy a bérstruktúrában alapvető változásokat kívánnak eszközölni, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az éves bért kell megnézni. Válaszolva Duvin Györgynek, úgy ítélte meg, hogy talán nem érzékeli igazán a többletet, mert minden drágul. És azt sem szabad elfelejteni, hogy valószínűleg kevesebb pótműszakot teljesített az idén. Egyébként ígéretet tettek arra, hogy megnézetik a fronti bérek alakulását, s megadják a választ írásban a felvetett gondokra. A munkával összefüggésben hozta szóba Oláh János szakvezető a frontiak kérését. Egyrészt a tárnák nem bírják a nyomást, vagy cserét, vagy felújítást kérnek. A másik, hogy igen jó volna még egy tárcsa az Eichhoff-maróhengerre. Ígérik, nem lesz töröttebb a szén, mint most. Ez utóbbira azonnal megoldást ígért a vezérigazgató, ugyanis mihelyt a másik front beindul (január 23.) találnak két műszakot a tárcsa felszerelésére. A tárnok újra való cseréje, az nem megy. Az talán lehetséges, hogy felújított tárnokot kapjanak. A vezérigazgató is kért, mégpedig azt, hogy az első három hónapban lesznek túlműszakok, ezeken a brigád tagjai becsülettel vegyenek részt, de hozzátette Kiss Dezső, hogy csak a közvetlen fronti kiszolgálókat rendeljék be melléjük, mert ma létkérdés a teljesítményarányos bérkiáramlás. Balogh Béla újra föltette a kérdést: elérhető-e a 3 méteres sebesség? Válasz: jó tárnokkal, két tárcsával igen. Ennek szellemében köszöntünk el a frontiaktól. A bányajárást rögtönzött munkásgyűlés követte a felolvasóban. Most már a bányászok előtt mondott köszönetet a vezérigazgató az elmúlt évi munkáért, biztatást adva az idei nem könnyű feladatok teljesítéséhez. Megismételve, hogy a vállalatnak az idén megközelítően 800 millió forintot kell kigazdálkodni. Ezt persze a vezetés, mármint ennek felelősségét nem terheli rá a dolgozókra, de azt látni kell, hogy csak akkor valósulhat meg a talponmaradás, ha mindenki elsősorban önmagától kikényszeríti a gondosabb felelősségteljesebb munkát. Az nem megy hogy másokhoz vagyok következetes, másoktól várom el a felelősséget, önmagamat pedig nem veszem szigorú vizsgálat alá Nagy kérdés képes-e ez a kollektíva megújítani önmagát? Karos! 1. TatO« I*. Együtt a csapat... Ki kit győz meg? Eszmecsere a vezérigazgatóval 1989. január 12. Múltba merengő mérlegelés Szilveszter éjjelén, amikor nagyon sokan vigadoztak és pezsgőt ittak, én, mint a társadalom parányi lelkiismeretdarabkája, elvonultam a lakás egyik sötét zugába, és összegeztem, összegeztem, mi mindenre kell majd emlékeznem 1988-ból. Máskor mindig vigadoztam én is, de ez a mostani szilveszter, amely már számomra is történelminek számít, — mert nemcsak szívem lüktetésébe, de bőrömre is ráivódott, ráncolódott az elmúlt év, — tehát ez a szilveszter kicsit vizsgálódásra hívott a sötét szobába. A magan listáján sok minden felsorakozott, most mégis azokat írom le, amelyek sokaknak emlékezetes lehet. Mivel újságíró vagyok, hadd legyek hát szakmám iránt önző, nekem a tavalyi év sikere a Hitel lett. Azé a folyóiraté, amely negyvenévnyi sematikus publicitásunk rideg jegét feltörte. Persze siker lehetne, hogy az ország talpon maradt, de ezt szinte közhely leírni. Pedig siker ez a javából. Vagy az is, hogy a külföld egyre jobban érdeklődött a hazai építészet iránt. Vagy, hogy a MISZOT megalakult, megalakulhatott. De sikernek könyvelhetem azt is el, hogy végre felismerték az ország vezetői, hogy az ifjúságot nem lehet az országépítésből kihagyni. Vagy siker az is, hogy a tanácsok önállóbbakká váltak. S a jövőben születendő új tanácstörvényben, önkormányzati törvényben az is benne lesz, amitől remeghetnek a nem tanácselnöknek való tanácselnökök. Hogy meginoghat akár egy megyei tanácselnöki szék is. De siker volt a tavalyi év menekültügye is. Egyáltalán, siker volt számomra, hogy mi magyarok, a magunk egész közvéleményével higgadtan, kritikusan reagáltunk, felnőtt módra a „magyaros” jelenségekre (is). Persze nemcsak jó emlékeim maradnak meg 1988-ból Bár, azokat az idő alaposan kirostálja, s az emberi természet törvényei szerint a rossz emlékek eltemetődnek a mélybe, most mégis összegzem, mire nem gondolok szívesen a közelmúltból. Nos, hát azokra a politikai névtelenekre, akiknek még elég nagy a tábora. S miattuk is van, hogy az igazi fordulat nem következett be 1988-ban. Talán most, 1989- ben bekövetkezik? Én remélem. Ez nem rajtam fog múlni. A sikertelenség, mint mondtam, elszáll az idővel. Ám ami a tavalyi környezetvédelmi sikertelenségekhez országosan is hozzá tartozik, az az, hogy még mindig lopják külföldre a védett madarainkat. Legkiváltképp a kerecsensólymot. Vagy, hogy minden 17. haláleset közvetlen okozója a nitrogén-oxid jelenléte a levegőnkben. Ó, sikertelenség, hát sorolhatnám még, de félve teszem. Félve, mert újból le kell írnom, hogy nemzeti méretű kudarcaink elején a népesedés, az öngyilkosság és az alkoholizmus vezet. Jó volna ezt ebben az évben nem leírni már. Kossuth-kiadványok Keller Zsuzsa: Csillaglány A Csillaglány meseregény, melynek hőseit a gyerekek egy része már ismeri az azonos című mesejátékból. Főszereplői: Bonbon Barnabás, a tudós — aki csodálatos, az unalmat, a lustaságot, a rosszaságot, a hazugságot stb. elűző, ugyanakkor finom bonbonokat készít a gyerekeknek — és segítőtársai: Kísérleti, az egér, Frigyes úr, a macska, Kamilla, a papagáj, na és a címszereplő, Csillaglány. A történet a „világbéke kitörésének 77. esztendejében” játszódik, éppen akkor, amikor a már természetessé váló nyugalmat, megértést, békét veszély fenyegeti. A mesejátékot először 1985-ben a Tavaszi Fesztivál alkalmából adták elő, Novák János zenéjének kíséretében. Ezután a Magyar Televízióban tévéjátékként is bemutatták. A színpadi feldolgozások után egy képes meseregény lapjain is élvezhetik a gyerekek a kedves történetet. Székely Ferenc: Taxival a fronton át Libanon, Szíria, Etiópia, Mozambik, Nicaragua, Venezuela A három földrész hat olyan országa, amely évek óta nem kerül le a lapok hasábjairól, a filmvászonról. A Magyar Filmhíradó munkatársa fejlődésük nehézségeit, ellentmondásait, napjaink izgalmas történelmét hozza valóban emberközelben. H. Varró Rózsa: Válsághelyzetek a szocializmusban H. Varró Rózsa könyve elsősorban azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy a különböző társadalmi területek válsága jelenti-e egyben a szocializmus, mint rendszer válságát, mi szükséges ahhoz, hogy egy berendezkedés elfogadottá váljon a társadalom döntő többsége által, mik a kormányzati és a politikai rendszer legitimációjának feltételei, milyen szerepe van a konfliktusnak a válságok kialakulásában, miként jelennek meg a társadalom ellentmondásai a párton belül. A szerző szerint az ellentmondások létezése a szocializmusban is természetes jelenség, s hogy ezek halmozódása mégse vezethessen válsághoz, az elsősorban tudatos politikai tevékenységgel érhető el. Ez a tevékenység magában foglalja a szocialista nyilvánosság kiterjesztését és új értelmezését, az érdekütköztetések nyílt vállalását. A mű legfőbb mondanivalója: a szocializmus építésének alapvető válságok nélküli útja — a reform. Szerkesztőség: 3525 MKknle Kazinczy o. 1 9 Postacím 3501 Miskolc pf . HG Telefon: I? Mi 10 481 Felelős szerkentő: KAROS IMRE — Kiadta: Borsod Merve! Lapkiadó Vállalat 3527 Miskolc Bajcsy Zsilinszky 6t 15 Postacím 1531 Miskolc, pt.: 17* Telefon: SŐ-1S1 Felelős kiadó- VFRF8 MIHALT. — Index: 32-904. _ Készült: a Borsodi Nyomdában. Felold, vezető: Horváth Ferenc.