Borsodi Fiatal, 1964 (1-10. szám)
1964-01-01 / 1. szám
ÉVFORDULÓRA /"harnem fél évszázaddal 'ezelőtt, 1918. november 20-án forradalmi harcok tüzében született meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Megalakulásával gyökeres fordulat következett be a magyar munkásmozgalom és dolgozó népünk történetében. Olyan párt állt a kizsákmányolt munkások és parasztok élére, amely nem alkudott, szilárdan és következetesen vezette harcunkat a tőkések és a nagybirtokosok hatalmának megdöntésére, a magyar nép évszázados és évtizedes sorsdöntő perceinek eldöntésére. Az alapítók nagy része fiatal volt. A 24 éves Corvin Ottó, a 27 éves Mosolygó Antal, a 28 éves Szamuely, a 20 évet alig betöltő Révai, továbbá Kun Béla, Rudas László, Münnich Ferenc és mások. Akik túl voltak a harmincon, azok az idősebb korosztályt képviselték. Azok, akik ott álltak a nagy társadalmi vajúdások szülte párt bölcsőjénél, csak éveik számát tekintve voltak fiatalok. A Nagy Október viharos napjai és hónapjai politikai és harci tapasztalatban gazdag forradalmárokká érlelték őket. A magyar ifjúság harcainak is új lendületet adott, új korszak kezdetét jelentette a munkásosztály forradalmi pártjának megalaulása. Pártunk programja már kezdetben is nagy visszhangra talált az ifjúság, elsősorban a munkásifjúság körében. Egyre világosabb lett hogy az ifjúság sorsa csak akkor lehet jobb, küzdelme csak akkor lehet eredményes, ha tevékenysége öszszefonódik a párt ügyével. TY Néhány nappal a párt születése után, 1918. november 30-án, Budapesten, a régi képviselőház nagytermében megalakult az Ifjúmunkások Országos Szövetsége. Kezdetben szervezetileg az SZDP-hez tartozott, devezetőinek többsége már akkor is kommunista volt. Az IOSZ, melynek tagsága a viharos politikai összecsapások idején gyorsan forradalmasodott, fenntartás nélkül követte a Kommunisták Magyarországi Pártját és lényegében a Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepét töltötte be. A Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői mindent elkövettek, hogy az Ifjúmunkások Országos Szövetségét saját céljaikra használják fel, de az ifjúsági szövetség vezetői, Lékay János, Sallai Imre és társai ezt felismerték és 1918. december 30- án bejelentették az SZDP-től való elszakadást. Ez a nap a KIMSZ (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) születésnapja. Ettől kezdve a Kommunista Párt közvetlen befolyása alatt dolgozott és a Tanácsköztársaság ideje alatt és utána, a Horthy-fasizmus éveiben is hű segítőtársa volt a pártnak. A KIMSZ már az első megnyilvánulásában irányt mutatott az ifjúságnak. Feladatait így határozta meg: „Az ifjúság mindig ott legyen, ahol a nép, a haza érdeke megkívánja”. Az ifjúmunkások, tanoncok, szegény-paraszt fiatalok és haladó diákok segítették a Kommunista Pártot, mert egyedül ez a párt volt az, amely következetesen és mindvégig támogatta az ifjúság érdekeit. Ezért igazolódtak be 1918—19-ben hazánkban is a kommunista pártokra vonatkozó klasszikus szavak: „Mi, a jövő pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szívesebben követ) az ifjúság. Pártunk a régi, rothadás elleni, önfeláldozó harc pártja, önfeláldozó harcban pedig mindig az ifjúság indul elsőként!” A KIMSZ-t szoros szálak fűzték a nemzetközi forradalmi ifjúsági mozgalomhoz, melynek, mint a Kommunista Ifjúsági Internacionálé egyik alapítója, szekciója, szerves része volt. 1919. március 21-én győzött hazánkban a proletárdiktatúra és létrejöttt a Tanácsköztársaság. A munkás-paraszt hatalom idején a KIMSZ részt vállalt a proletárforradalom megszilárdításában, a szocialista kultúra terjesztésében és a forradalmi honvédelemben. Az új társadalmi rendszerben a KIMSZ-re hárult az a feladat, hogy az ifjúság kommunista nevelésének élhacosa legyen, hogy az ifjú nemzedék erejét, képességeit a szocialista állam felépítésére és megvédésére mozgósítsa. A Tanácsköztársaság békés, alkotó munkáját megzavarta az imperialisták dühödt támadása. A fiatalok tízezrei jelentkeztek és harcoltak a vörös hadsereg soraiban. Az ő jelszavuk volt: „Életünket és vérünket a proletárdiktatúráért!” 1919. június 20—22-én rendkívül nehéz napokban ült össze Budapesten a KIMSZ I. kongresszusa. A kongresszus idején az ifjúsági szövetség taglétszáma elérte a 120 ezer főt. A KIMSZ első titkára Lékai János elvtárs lett A kongresszus által meghatározott feladatot a KIMSZ nem tudta valóra váltani, mert a Tanácsköztársaságot 1919. augusztus elején, külföldi segítséggel,, vérbe fojtották. A Tanácsköztársaság leverése után megkezdődött a Horthy-fasizmus 25 éves rémuralma Meggyilkolták Krámer János, Vadas Márton, Löwy Miklós KIMSZ-vezetőket. Az ifjúmunkásoknak ebben a tragikus helyzetben az üldözött, vérző, de a vesztésben is győzelmet hordozó Kommunista Párt mutatott reményt keltő utat. Beigazolódott, hogy a kommunista eszméket a legvadabb eszközökkel sem lehet kiirtani. A KIMSZ a fasizmus éveiben a legnagyobb megpróbáltatások idején is hű segítő társa volt a pártunknak. A KIMSZ tagjai voltak a munkásfiatalok között azok, akik élen jártak a harcban. Segítették szervezni a sztrájkokat, ott voltak, ahol a nyilas csőcseléket kellett szétzúzni. Amikor a Spanyol Köztársaság ifjúsági szervezete kiáltvánnyal fordult a világ ifjúságához, a haladó fiatalok, köztük a magyar ifjúság legjobbjai is önként vettek részt a spanyol nép szabadságharcában. Ez a KIMSZ proletárinternacionalizmusának egyik legszebb példája volt. A KIMSZ vezetői, tagjai, minden féllegális és legális szervezetet felhasználtak az ifjúság körében végzendő munkájukhoz. 1929-ben a Szociáldemokrata Párt az ifjúság egységének megbontására létrehozta az Országos Ifjúsági Bizottságot (OBI). Az ifjú kommunisták ezt a szervezetet is felhasználták. A Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői és tagjai, élükön Kilián György elvtárssal, annak szentelték életüket, hogy emberhez méltó körülményeket harcoljanak ki a dolgozó ifjúság számára. Az OBI a harmincas évek közepétől már kommunista irányítás alatt dolgozott. 1938-ban Kulich Gyula, majd Ságvári Endre lett az OBI titkára. Ez a szervezet a demokratikus ifjúság egységéért küzdve, fontos politikai tényezővé vált. Nemcsak állást foglalt, hanem híven kitartott a Kommunista Párt politikája mellett. A második világháború idején a KIMSZ, majd később a KISZ legjobbjai a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a fasizmus ellen, az itthon maradottak pedig sztrájkkal, tüntetésekkel és partizán-akciók végrehajtásával segítették a felszabadító harcot. A Kommunista Párt szervezte és lelkesítette az ifjúsági szövetséget, amely mindig a párt hűséges segítő társa maradt. A kommunisták pártja és a KIMSZ dicső hagyományai arra tanítanak bennünket, hogy az elődeink megkezdett harcát folytatva, mindenki a maga posztján, helytállással járuljon hozzá a szocializmus, majd a kommunizmus minél előbbi felépítéséhez. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely örököse a KIMSZ-nek, úgy kíván dolgozni, és tevékenykedni, hogy szilárd, megbízható, a pártot és a népet szerető ifjúságot neveljen. A Kommunista Ifjúsági Szövetség, s benne megyénk KISZ-szervezetei eredményekben gazdag esztendőkre tekinthet vissza. Fiataljaink többsége eredményesen dolgozott ez évben is az ifjúsági termelési mozgalmakban, az ifjúság igényeinek megfelelően, sajátos módon vontuk be fiataljainkat a szocializmus építésébe. Az iparban 1134 ifjúsági brigád, mintegy 10 ezer tagja, a mezőgazdaságban 489 ifjúsági kollektíva 11 ezer tagja kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Ifjúsági szövetségünk a párt vezetésével helyes úton halad, amikor a mai osztályharc sajátos területén a gazdasági szervező munkában, a szocializmus építésének minden frontján a legmesszebbmenőkig részt vesz szocialista forradalmunk fő célkitűzéseinek gyakorlati megvalósításában. Ma már fiataljainknak munkában, harcban edzett, erős, egységes,kommunista ifjúsági szervezete van, amely több mint 780 ezer tagot számlál. 1919-ben még csak jelszó volt, hogy „Mi nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” A történelem valósággá változtatta ezt a jelszót, hazánkban nincsenek és nem lesznek többé kizsákmányolt proletárok! Mónus Antal A VEZÉRLŐ BERENDEZÉSEKET ELLENŐRZIK FIATAL MŰSZAKI DOLGOZÓK A TERVRAJZOK ALAPJÁN. A PAMUTFONODA TÚLTELJESÍTETTE ÉVES TERVÉT ÉS EHHEZ AZ ÜZEM FIATAL DOLGOZÓINAK JÓ MUNKÁJA IS HOZZÁJÁRUL. *** Ingyen munka? „Különösen fontosak a fiatalok társadalmi munkaakciói és mozgalmai, amelyek azonkívül, hogy gyarapítják társadalmunk anyagi gazdagságát, megismertetik a fiatalokkal az öntudatosan vállalt, a közösségért, a közösséggel együtt végzett munka örömét, segítik legyőzni a kispolgári önzés és egoizmus maradványait, erősítik az ifjúságban az áldozatkészség, önzetlenség, a társadalom iránti felelősség érzését.” (A KISZ KB irányelvéből) „Ingyen nem dolgozom” — jegyzi meg sok fiatal, ha megkérik, vagy felszólítják arra, hogy végezzenek társadalmi munkát. Igaz, hogy a társadalmi munka „ingyen munka?” Kívánja valaki, hogy ténylegesen dolgozzanak a fiúk, lányok? Senki! Igaz, a munkát a munkavégzés minősége, mértéke, gyorsasága stj. szerint meg kell fizetni. De nem is itt van a baj, hiszen tudunk esetteréről, amikor nem, pénzzel fizetik a munkavállalót, hanem pl. terménnyel. A kérdés lényege tehát a hasznosság körül van! De hasznos-e otthon rendet csinálni, ha mondjuk késik, vagy beteg a feleségünk, és a munkáiból hazatérve nem találjuk egészen rendben levőnek a lakást? Nyugodtan azt vállaszolhatjuk, hogy: igen, hasznos, mert utána jól érezzük magunkat. Éppen így van az ember a társadalmi munkával. Csakhogy sokan nem gondolják végig a társadalmi munka valódi hasznát, azt, ami rájuk is visszahat! A főnöknek végzett „szívességmunka”, nem társadalmi munka, még akkor sem, ha egyes helyeken akként könyvelik el! A társadalmi munkát minden kötelezettség nélkül a társadalom egyenrangú tagjai végzik a társadalom hasznára. Egyéni és közös hasznára! Talán, jobban érthető lesz ez, ha elmondunk egy esetet a társadalmi munkáról. Nemrégiben az egyik község KISZ-titikárával beszélgettünk a társadalmi munka szerepéről. Mi azt gyanítottuk, hogy talun talán nehezebb ilyen dologban szót érteni a fiatalokkal. Azért, mert a falvak lakóinak jó része — városi közelben különösen — igazán csak a hét két utolsó napján tartózkodik otthon. Miikor ezt megmondtuk, a KISZ-titkár nevetett, és azt felelte: — Nem így áll a dolog! Mindenütt, városon, falun, azon múlik a siker, hogyan fognak hozzá az illetékesek a társadalmi munka megszervezéséhez. El tudják-e érni azt, hogy az emberek maguktól jöjjenek rá, hogy olyan munkáról van szó, ami megtérül, hasznunkra lesz. Ezek után KISZ-titkár ismerősünk elmondta a történetet. Tavaly ősszel, még az őszitéli esőzéseik előtt meghívták a község fiataljait egy gyűlésre. Az iskola legnagyobb osztályterme zsúfolva volt, hiszen hamarosan híre jutott, hogy miről kell dönteni? Amikor már többen nem fértek a terembe, a KISZ-titkár felállt és ezt mondta: — Mindenki szeretné megóvni cipőjét a sártól, a víztől. Nyakunkon vannak már az esős hónapok. Meg kell csináltatni a járdákat. De egy a bökkenő: vagy csak a járdák felét tudják betonkockákkal lerakni, mert kevés a pénz, vagy veszünk annyibetonkockát, hogy a község valamennyi fontos járdájára jusson,... És itt jön a de... ugyanis arra már nem jut a költségvetésből, hogy azt a rengeteg betonlapot le is rakassák, amit egyébként a falu lakói egy délután szakemberek irányításával egy-két óra alatt elvégezhetünk . .. A teremben mozgolódás kezdődött a szavakra. A KISZ-titkár zavartalanul folytatta, mondván, hogy szavai után mindenki elmondhatja a véleményét. Ezután ismertette, hogy a munka — aminek teljes elvégzésére másként csak a jövő évben lenne pénz — mit jelent. Azt jelenti, hogy a gyerekek már az idén sár nélkül juthatnak az iskolába, az aszszonyaik nem sáros cipőben térnek haza mindennapi bevásárló útjukról, mert az üzletekhez is a járdán lehetne eljutni, a faluból a városiba járók szintén betonjárdán mehetnének az autóbusz-megállóig, vagy a vasútállomásra. (Ekkor már egy pisszenés sem hallatszott a teremben.) Csak — emelte fel a hangját a KISZ- titkár — hiába, az idén vagy a fele anyagra, és ahhoz a munkabérre, vagy a teljes anyagra jut pénz, de már a készítésre nem... — majd széttárta a karját, s szavai nyomán támadt csendben leült. Nemsokára suttogás indult, majd megerősödött a zaj, amit időnként egy-egy elharapott hangos szó tört át. A titkár ivott néhány korty vizet, majd felállt, és bejelentette a következő napirendi pontot... Ekkor valaki felállt, és azt mondta: Hová sietünk? Nem hajt a tatár. Én azt mondom... — itt megakadt és körülnézett, mintegy meg akart bizonyosodni, hogy a ráirányuló pillantásokban van-e elég biztatás? Úgy látszik, hogy volt, mert egy nagyobb lélegzetvétel után, emeltebb hangon folytatta: —Én azt mondom, hogy meg kell venni az összes betomkodkákat, az én házam előtt lerakja az én családom... máshol meg. .. szóval, megegyezünk! Megtapsolták, aztán egy hét múlva le is rakták az egész faluban a betonlapokat, pedig a gyűlésen ki sem mondták azt a szót, hogy társadalmi munka. Vigyáznak rá, hiszen ők építették. Lassan eltelik egy év, jól tartja magát a járda, becsületes, szép munkát végeztek építői. A HATVANNYOLC útvonal között válogathatnak az idén azok a fiatalok, akik az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésében utazna külföldre. Az eddiginél jóval több fiú és lány juthat el a Keleti-tengerhez, Gdyniába, Sopotba, Konstancába és Mamaiába. A GÉPÁLLOMÁSOK JAVÍTÓMŰHELYÉBEN DOLGOZÓ FIATALOK JÓL KIHASZNÁLJÁK MUNKAIDEJÜKET, S IGYEKEZNEK A KARBANTARTÁSI MUNKÁKAT TELJESÍTENI. A ZALKA MÁTÉ IFJÚSÁGI BRIGÁD EGYIK FIATAL DOLGOZÓJA MUNKA KÖZBEN. Fotó: Szabados