Borsodi Szemle, 1990 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Nagy Aladár: A szocialista piacgazdaságról

GAZDASÁGI ÉLET Nagy Aladár: A szociális piacgazdaságról Az elmúlt időszakban hazánkban is nyilvánvalóvá vált, hogy az állami tu­lajdonformán alapuló, bürokratikus gazdaságirányítás alacsony hatásfoka miatt a népgazdaság egészének teljesítménye lényegesen elmarad a nemzetközi köve­telményektől és a hazai társadalmi szükségletektől. Egyre többen elfogadják azt a felfogást, miszerint hazánkban és Kelet-Európában nemcsak a gazdasági, hanem az egész társadalmi működési mód mélyreható válságáról van szó. Vagy­is, nem elégséges a gazdálkodás új alapjait megteremteni, hanem szükség van a politikai intézményrendszer és a kulturális értékrend átalakítására is. A vál­toztatás fő irányát és különösen részleteit illetően azonban, nagy vita van a szakmai körökben. Vannak, akik a polgári társadalom történelmi fejlődési útját tartják reális perspektívának, mások a piacgazdaság, illetve a tervgazdaság he­lyébe lépő „harmadik út” választását ítélik reális lehetőségnek. Az érvek és el­lenérvek kifejtésében egyre több esetben kerül szóba az ún. „szociális piacgaz­daság” tana, melynek részletei szélesebb körben nem eléggé ismeretesek. A szakmai vita különböző érveit felhasználó pártprogramok is azt a látsza­tot keltik, mintha az említett tanítás gyökeresen új társadalmi-gazdasági kon­cepció lenne. Valójában azonban a tények azt mutatják, hogy egy 4 évtizede írásos formában kifejtett gondolatrendszerről van szó, amely konkrét történeti és társadalmi feltételek között vált reális cselekvési programmá. A következők­ben az a célunk, hogy röviden összefoglaljuk e koncepció lényeges megállapítá­sait az eredeti szakirodalmi források alapján. Mondanivalónk kifejtésénél Alfred Müller-Armack klasszikus munkájára tá­maszkodtunk. (Studien zur Sozialen Marktwirtschaft, Köln, den 31. Mai 1960.) Ő volt ugyanis az, aki összefoglalta e koncepció szellemi előzményeit, a kon­cepció megvalósításának első tapasztalatait és továbbfejlesztett változatának fő tételeit. Hangsúlyozta, hogy a II. világháború előtt Németországban kialakított sajátos tervgazdaság, amely a háborúban természetszerűleg hadigazdasággá ala­kult át, sokakban illúziókat keltett a konszolidált körülmények között működő gazdaság bürokratikus irányításáról. Már 1946 óta intenzív kísérletek folytak az NSZK-ban egy új, a bürokratikus irányítással szakító gazdálkodási formá­nak bevezetésére. Ezt nevezték el „szociális piacgazdaságnak”. Ez a felfogás nyomatékosan leszögezte, hogy különbözik a szocializmus ál­talában elfogadott koncepciójától, különösen annak marxista változatától. Leg­egyszerűbben egy olyan új gazdaság- és szociálpolitikai koncepció megvalósítá­sára törekszik, amely a polgári társadalom alappilléreit (magántulajdon, sza­badverseny stb.) megőrzi. Éppen ezért szellemi gyökereit a neoliberális gazda­ságtanban kell keresni, amely a magántulajdon alapján elkülönült gazdálkodó­kat a szabadversenyes piac révén integrálja egységbe. Viszont a régi liberaliz­

Next