Borsodi Szemle, 1990 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Nagy Aladár: A szocialista piacgazdaságról
GAZDASÁGI ÉLET Nagy Aladár: A szociális piacgazdaságról Az elmúlt időszakban hazánkban is nyilvánvalóvá vált, hogy az állami tulajdonformán alapuló, bürokratikus gazdaságirányítás alacsony hatásfoka miatt a népgazdaság egészének teljesítménye lényegesen elmarad a nemzetközi követelményektől és a hazai társadalmi szükségletektől. Egyre többen elfogadják azt a felfogást, miszerint hazánkban és Kelet-Európában nemcsak a gazdasági, hanem az egész társadalmi működési mód mélyreható válságáról van szó. Vagyis, nem elégséges a gazdálkodás új alapjait megteremteni, hanem szükség van a politikai intézményrendszer és a kulturális értékrend átalakítására is. A változtatás fő irányát és különösen részleteit illetően azonban, nagy vita van a szakmai körökben. Vannak, akik a polgári társadalom történelmi fejlődési útját tartják reális perspektívának, mások a piacgazdaság, illetve a tervgazdaság helyébe lépő „harmadik út” választását ítélik reális lehetőségnek. Az érvek és ellenérvek kifejtésében egyre több esetben kerül szóba az ún. „szociális piacgazdaság” tana, melynek részletei szélesebb körben nem eléggé ismeretesek. A szakmai vita különböző érveit felhasználó pártprogramok is azt a látszatot keltik, mintha az említett tanítás gyökeresen új társadalmi-gazdasági koncepció lenne. Valójában azonban a tények azt mutatják, hogy egy 4 évtizede írásos formában kifejtett gondolatrendszerről van szó, amely konkrét történeti és társadalmi feltételek között vált reális cselekvési programmá. A következőkben az a célunk, hogy röviden összefoglaljuk e koncepció lényeges megállapításait az eredeti szakirodalmi források alapján. Mondanivalónk kifejtésénél Alfred Müller-Armack klasszikus munkájára támaszkodtunk. (Studien zur Sozialen Marktwirtschaft, Köln, den 31. Mai 1960.) Ő volt ugyanis az, aki összefoglalta e koncepció szellemi előzményeit, a koncepció megvalósításának első tapasztalatait és továbbfejlesztett változatának fő tételeit. Hangsúlyozta, hogy a II. világháború előtt Németországban kialakított sajátos tervgazdaság, amely a háborúban természetszerűleg hadigazdasággá alakult át, sokakban illúziókat keltett a konszolidált körülmények között működő gazdaság bürokratikus irányításáról. Már 1946 óta intenzív kísérletek folytak az NSZK-ban egy új, a bürokratikus irányítással szakító gazdálkodási formának bevezetésére. Ezt nevezték el „szociális piacgazdaságnak”. Ez a felfogás nyomatékosan leszögezte, hogy különbözik a szocializmus általában elfogadott koncepciójától, különösen annak marxista változatától. Legegyszerűbben egy olyan új gazdaság- és szociálpolitikai koncepció megvalósítására törekszik, amely a polgári társadalom alappilléreit (magántulajdon, szabadverseny stb.) megőrzi. Éppen ezért szellemi gyökereit a neoliberális gazdaságtanban kell keresni, amely a magántulajdon alapján elkülönült gazdálkodókat a szabadversenyes piac révén integrálja egységbe. Viszont a régi liberaliz