Borsodi Vegyész, 1964. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)
1964-03-05 / 1. szám
2 1 képviselő — a témáról A te Ház előtt Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán — január 30-án — az idei költségvetés vitájában felszólalt Oláh István, a BVK üzemvezetője, Borsod megyei képviselő, aki, a BVK és Kazincbarcika város szakembereit, társadalmi, gazdasági vezetőit és legszélesebb dolgozó rétegeit egyaránt élénken foglalkoztató — perspektívában azonban országos érdekű — gondokat tett szóvá, illetve ajánlott megfontolásra. Felszólalásából idézünk az alábbiakban: " Tisztelt Országgyűlés! Üzemünk jelenleg 25 százalék nitrogéntartalmú műtrágyát gyárt. Sem különösebb beruházást, sem különösebb nehézséget nem jelentene a 31—34,5 százalék nitrogéntartalmú termékre való áttérés. Természetszerűleg felvetődik a kérdés: milyen előnyökkel jár ez. Egy tonna nitrogén előállítási költsége körülbelül 100 forinttal csökkenne, ami éves szinten 4,5—5 millió forint megtakarítást eredményezne; ezen belül másfél millió darab, import papírból készült zsákot tudnánk megtakarítani. Lehetőség lenne 25—30 fő felszabadítására, amivel a meglehetősen szűkre szabott létszámkeret szorítását jelentősen enyhíteni tudnánk. Az egységnyi hatóanyagra eső fuvarköltségek csökkennének, tehát például egy tsz az évi 3,4 szállítmány helyett 2 vagy 3 szállítmány keretében megkapná a műtrágyázáshoz szükséges nitrogént. Az új típusú műtrágyára való áttérés évi 8000 darab vasúti kocsi-igény csökkenését jelentené. Bár ez kétségkívül az egyik legnagyobb előnyt jelenti, ebben rejlik a legsúlyosabb akadály is. A biztonsági előírások legfeljebb 400 tonna ilyen típusú műtrágya raktározását engedélyezik, a zavartalan termelést, tehát csak az igénynek megfelelő, folyamatos vagonellátás esetén lehet biztosítani. Mérlegelni kell, hogy a meglehetősen, rapszodikusan küldött évi 18 ezer vagon helyett célszerű-e tízezret folyamatosan biztosítani. A nagyobb hatóanyag tartalmú műtrágya gyártásra való áttérés magának a műtrágyaüzemnek 10—15 százalékos kapacitás-növekedését jelentené, minden különösebb beruházás nélkül. Megjegyzem, hátránya az ilyen típusú műtrágyának is — ugyanúgy, mint a 25 százalékosnak —, hogy hóra szólva, olvadáskor a hatóanyag jelentős része más vidékre vándorol, és a műtrágya terménynövelő hatása — csodák csodájára — nem mutatkozik. Ez évi költségvetésünkben szerepel üzemünk PVC-részlegének a jelenlegi kapacitás ötszörösére való bővítése. Az ennek következtében jelentkező termelésnövekedés szükségszerűen megköveteli a feldolgozó üzemek bővítését, illetve újak létrehozását. 1970-re a tervezett arányszámok figyelembevételével (termékeloszlás, a jelenlegi feldolgozó kapacitás növelése) a harmadik ötéves terv során, csaknem tízezer tonna PVC-t feldolgozó üzemeket kell megindítani. Ezeket a legcélszerűbb lenne közvetlenül a gyártó üzem mellé, a BVK keretében telepíteni. S hogy ez a javaslat nem megalapozatlan, és nemcsak a lokálpatriotizmus szüleménye, arra engedjék meg néhány indok felsorolását. Az új üzemeknél gyakran alapvető nehézséget jelent a munkaerőhiány. Nálunk éppen ellenkezőleg — néhány éven belül munkaerőfelesleggel lehet számolni. A munkaerő növekedését egyértelműen lehet bizonyítani városunk népességmegoszlási statisztikájával 1960-ban Kazincbarcika lakosságának több mint 30 százalékát a 15 éven aluliak, csaknem 50 százalékát a 15 és 40 év közöttiek korosztálya képviselte. Várható tehát az egyre nagyobb mérvű munkaerőfelesleg jelentkezése. Sajnos, a női munkaerő terén ez már most is megvan. A város környékén levő üzemekben, nehézipari jellegüknél fogva, csak igen korlátozott számban lehetséges a nők foglalkoztatása. Például a BVK-nál a fizikai állomány 15 százaléka nő, és még kisebb a lehetőségünk a fiatalkorúak elhelyezésére. A műanyagfeldolgozó üzemek női munkaerőszükséglete 40—65 százalékra tehető, jellegüktől függően, így városunk egyik legnagyobb problémája megoldható lenne. A Sz'''ember-utánpótlás is biztosítva van, hiszen a szakmunkásképző iskolába ez évben már 750 tanuló jár, jövőre pedig 900 lesz a létszám, s a tanulók jelentős részét a BVK iskolázta be. E nagy számok ellenére a felvételre jelentkezett fiúk 66 százalékát, a leányok 85 százalékát kellett hely hiányában elutasítani. Ezen a téren a vegyipari technikumban sem jobb a helyzet, hiszen itt is két-háromszoros túl-, jelentkezés volt, és a létszám növekedésének nem kis akadályát jelenti a diákszálló, évek óta tartó tervezgetése. A munkaerő biztosításának problémáját összefoglalva: a könnyű vegyipari üzemek létesítése nagymértékben enyhítené a férfi és női munkaerő közötti arány jelenleg fennálló és a jövőben várhatóan fokozódó feszültségét. A munkaerő, a terület és az energia biztosítása mellett azonban nem hanyagolható el az az előny sem, hogy egy üzemen belül az alapanyagot előállító és feldolgozó részlegek között adódó problémák — mint a minőségromlás stb. kiküszöbölése, az igények és a követelmények változásához való igazodás, a termékválaszték bővítése — a legcélszerűbben és a leggyorsabban oldhatók meg. Nem hanyagolható el az sem, hogy az új gyártmányok kikísérletezése és kipróbálása a termékek továbbfejlesztése, valamint speciális szakemberek képzése, a jelenleg is üzemelő alkalmazástechnikai laboratóriumunkban könnyen megoldható. Ily módon ki tudnánk alakítani üzemünk korszerű vegyikombinát jellegét is. Fény és árnyék Tiszaszederkény. Meglátod már messziről. Nappal emeletes épületek legkülönbözőbb színekkel tarkított sokasága mutat a távolba. Este pedig neonfények világítanak be zeg-zugot, olyannyira fényesek. Nem lenne okom panaszkodni — legalább is ezen a téren — ha történetesen a világítás eszközei nem vetnének egyben árnyat azokra, akikről éppen szólni szándékozom. Ott élnek, ahol valamikor elkezdődött a város, az először átadott lakásokban, és amikor leszáll az alkony, a szó legszorosabb értelmében sötétség borul e tájra, úgy is mondhatnánk, a város peremére. Pedig ahogyan bővült a város, s gomba módjára nőttek az emeletes házsorok, úgy terjedt a fény a házon kívül is. Azaz csak terjedt ott, ahol az újabb és újabb bérházak létesültek de amott maradt minden a régiben, mivel amúgy is minden a régi volt. Ennek ellenére mégis reménykedtek, hisz mindent egyszerre megkapni nem lehet. De mit ad isten az új házak során, egymást érték a neon oszlopok, sőt ezek jelzik végig az utat a gyártól fel a városig. Ez rendjén is lenne így, csak éppen a régi lakók bosszúságára fordított a helyzet, se villany, se neon a legrégibb utcasoron. Botorkálsz, ha arrafelé vezet az utad, káromolsz, ha netán valami utadba kerül, de minden rossz, harag elmúlik, ha megpillantjuk a legújabb városrész neonfényeit. A város peremén még reménykednek, mivel ennek meg is van a reális alapja, mert akik erre illetékesek, már vitáznak, kire tartozik úgy elrendezni a dolgot, hogy esténként itt is , mint másutt, a legteljesebb világosság legyen. ft) BORSOD» VIOYÍSZ Egy átszervezés margójára Az Esaate-Magyarországi Vegyiművek életében a közelmúltban olyan változás történt, amely méltán adott okot vitára, véleménycserére az üzem össze® dolgozói között. Szinte központi kérdés volt, amely személy szerint is érintett embereket, továbbá pozitív, vagy negatív irányban lényegesen befolyásolhatja a vállalat további életét. A párt- és gazdaságvezetés közös elgondolásaként határozat született, melynek értelmében az eddig közvetlenül a termelés irányításával foglalkozó mérnökök mentesülnek a napi termelési feladatok intézésétől, és további tevékenységük a távlati tervezés, a beruházás és a műszaki fejlesztés vonalára tevődött át. Mindjárt meg is kell jegyezni, hogy az elgondolás a lehető leghelyesebb, mert végső célja a mérnöki munka nagyobb hatékonyságának megvalósítása és a vállalatra váró további igen fontos feladatok intenzívebb munkálása. A vállalat és általában a vegyipar jelenleg még nem rendelkezik kellő számú műszaki gárdával. A vállalaton belül ez a tény erősen éreztette hatásét a múltban is, és — a növekvő feladatokat tekintve — a helyzet egyre problematikusabbá válik. Az Észak-Magyarországi Vegyiműveknél mindössze 22 vegyészmérnök dolgozik, de közvetlenül vegyészeti problémákkal nem foglalkozik még ennyi sem. Figyelembe véve a vállalat létszámát és a fejlesztéssel kapcsolatos különböző lehetőségeket, ez a szám nem elegendő. Eredetileg még ez a kevés szakember is olyan ügyes-bajos dolgokkal volt lekötve, amit egyáltalán nem lehetett mérnöki munkának nevezni. Ily módon nem érvényesülhetett kellőképpen az egyetemen szerzett szaktudás, pedig államunknak elég költséges egy mérnök kiképzése. Számos példát lehetne felsorolni a szárnyaszedett mérnökökről. Sajnos, gyakran előfordul, hogy jó képességű szakemberek nem tudják tudásukat gyümölcsöztetni, mert egyszerűen nincs rá lehetőségük. Az átszervezés már megtörtént, és még egyszer le kell szögezni: az elv nagyon helyes. A vélemények azonban a megoldást illetően megoszlanak, még a mérnökök között is. Az átszervezést — egyesek szerint — túlságosan gyorsan hajtották végre és szinte egyik napról a másikra kerültek el az üzemek éléről olyan embereik, akik éveken át a saját munkastílusuk és elképzelésük szerint vezették a rájuk bízott üzemet, tökéletesen ismerve annak valamennyi termelési és emberi vonatkozású problémáját. A mérnököktől a közvetlen vezető és irányító munkát több éves gyakorlattal rendelkező technikusok vették át. Megváltozott a vezető személye, tehát nyilvánvaló, hogy megváltozik az eddig alkalmazott és megszokott munkastílus is. Ebből következően várható, hogy a termelés eddig jól begyakorlott mechanizmusában zökkenők adódnak, ami érthető, és talán törvényszerűnek is mondható. Egy mérnök nagyon találóan fejtette le véleményét ezekkel a zökkenőkkel kapcsolatban. Enyhe lefolyású gyógas-betegséghez hasonlította, melynek elmúlta után az emberi növekedés és a fejlődés időszakában immunissá válik, és később ebből csak haszna lesz. Nos, az összehasonlítás nagyon frappáns, de ismerete®, hogy a betegségek, ha nem, kezelik, ha idejében nem fordulnak a bajjal orvoshoz, nagyon legyengítik az ember szervezetét. Hogy a vállalat további fejlődése sima és zavartalan legyen, és ez a kicsit ,.gyorsan jött, átcsoportosítás ne okozzon a termelés további menetében semmilyen fennakadást, ahhoz az szükséges, hogy a mérnökök a legmesszebbmenően támogassák a helyükre kinevezett technikusokat, segítsék őket szakmai, szervezési és emberi vonatkozású gondjaikban egyaránt. Ne szakadjon meg hirtelen a kapcsolat, és amennyire azt munkájuk megengedi, törődjenek továbbra a volt munkaterületük problémáival. A fontos vezető beosztásba került technikusok nagy része fiatal. Szakmai ismereteik képessé teszik őket feladataik elvégzésére, azonban fiatalságukból eredően nem ismerhetik tökéletesen az emberekkel való bánásmód titkát, nincs és nem is lehet még kellő gyakorlatuk a vezetés „technikájában ” Meg kell tanulniuk, és meg kell tanítani őket vezetni. Ebben elsősorban a párt és a KISZ-szervezet tud leghatékonyabb segítséget nyújtani. Sz. D. Testvérként segítenek A TVK dolgozói előtt ismeretes, hogy a kombinát építésénél, különösen a súlyponti üzemrészek — mint például a levegő-szétválasztóban a BR—6-os blokkok, a nitrogénes mosó szerelésénél, a savüzemben stb. — gyakran találkozunk szovjet szakértőkkel. Szinte minden munkafolyamatnál — legyen az technológiai szerelés vagy műszerezés — jelen vannak, és irányítják, segítik a munkálatokat. A szovjet szakértők közreműködése nélkülözhetetlen, egyrészt azért, mert a Tiszai Vegyikombinát szovjet tervek alapján épül, szovjet gépek és berendezések szerelését kell benne elvégezni, amiben az itt levő szovjet szakértők sok tapasztalatra és nagy jártasságra tettek szert hazájukban és egy sor népi demokratikus országban. A napokban beszéltem itteni benyomásokról a szovjet szakértő csoport vezetőjével, B. J. Topve elvtárssal és I.J. Guszev, valamint V. V.Knyázevics mérnökökkel. Toto elvtárs, aki gépészmérnök, elmondotta, hogy a magyar kormány kérésére, mint a szovjet Vegyipari Állandó Bizottság küldöttei dolgoznak a TVK építkezésén. A csoport tagjai már több szovjet vegyipari létesítmény szerelésén vettek részt, ő pedig az elmúlt évek során Bulgáriában és Romániában teljesített hasonló feladatot. A TVK szintézis-üze-----------------------------------------------------mében és a vizes-lúgos mosóban pedig szinte egymaga irányítja és ellenőrzi a szakértő csoport részéről a szerelést. Guszev és Knyázevics elvtársak szintén nagy szakmai gyakorlattal rendelkező mérnökök. I. I. Guszev eddig a levegő-szétválasztó berendezés létrehozásában szerzett érdemeiket. Nemrégiben egy romániai műtrágyagyár építésében vett részt, Knyázevics mérnök pedig — aki főként a turbókompresszorok szakértője — Kínában járt hasonló megbízatással. Sokan tudják a TVK-nál, hogy a műtrágyagyár létrehozása közben, jónéhány új technológia — például a nitrogénes mosás és a nyomás nélküli levegő-szétválasztás — meghonosításánál mennyi haszonnal gyümölcsöztették a szovjet szakértők évek során szerzett tapasztalataikat. Mégis, amikor erre tereltem beszélgetés közben a szót, ők — a szovjet emberek ismert szerénységével — a magyar szakmunkások és vezetők érdemeit, hozzáértését méltatták. Befejezésül pedig Towe elvtárs elmondta, a szakértő csoport tagjai most a szerelésimunkák irányítása mellett azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy együttes erővel kialakítsák a legjobb, leghatékonyabb módszert a műtrágyagyár szerelésénél, a próbaüzemelés határidőre történő megkezdése érdekében. A KISZ-TITKÁRRAL kötekednek: — Igaz, hogy nincs már só a raktárban? Mert ha igaz, vitetünk oda... Ezek a jóindulatú tréfák az utóbbi hetekben szinte mindennaposak a BVK KISZ-bizottságán. No, nem a lelkesedés csappantására élcelődnek így, ellenkezőleg! Mert miről is van szó. A Borsodi Vegyikombinát raktárában az elvonulóban levő téli hónapok során tetemes mennyiségű műtrágya halmozódott fel. Ez a mennyiség — optimista becslések szerint is — meghaladta a 10 000 tonnát, s valóságos hegyláncot alkotott a hatalmas raktár belsejében. Aki nem járatos a BVK területén, ijesztően soknak találhatta. Persze most, a tavasz közeledtével, mind sürgősebbé vált az így felgyülemlett műtrágya kiszállítása, hogy az mielőbb az ébredő búzamező és más szántó-, földi növények gyökeréhez jusson. Igen ám, csakhogy a műtrágyának megvan az a „jó” tulajdonsága, hogy rendkívül nedvszívó, s amint átnedvesedik, szemcséi összetapadnak, megszilárdul. Ezért aztán a raktárban levő „só”hegyek is mire szállításra kerülnek, csak fejtőgéppel vagy csákánnyal bonthatók. Érthető tehát, ha problémát okoz a zsákolása. Ez a probléma pedig majdnem minden télután előadódik. A KISZ-bizottság ilyenkor „mozgósít”. A „behívó-parancs” pedig nem más, mint egy-egy színes röpcédula,, rajta a pillantásfogó SOS jelzéssel, ami az itteni nyelvjárásra lefordítva annyit jelent, hogy: jöjjetek, segítsetek a raktár ráürítésében. Alig több, “ mint 2 hete kezdődött a kampány, ha így folytatódik, valóban „ mér vinni kell a “sőt” a raktárba... Közel 630-an jelentkeztek a társadalmi munkára. A KISZ- tagokat a napnak szinte minden szakában meg lehet találni a raktárban. A délutános és éjszakás műszakban levők délelőttönként, a délelőttösek pedig délután folytatják a hasznos „turisztikát” a sóhegy tetején. A lelkesedésre mi sem jellemzőbb, sikerült magukkal ragadni néhány nem éppen KISZ-korú „fiatalt”. A 4-es alapszervezet pl. — ahogy Bárkányi Aladár szervező titkár eldicsekedett vele — Németh Gábor művezetőt és Kiss József üzemvezetőt szervezte be 30 zsák „erejéig”. Hanem — annak ellenére, hogy segítség érkezett mindenfelől, — nem sikerült február 29-ig bezsákolni a vállalt mennyiséget a fiataloknak. 2240 óra alatt, több mint 13 ezer 300 zsák műtrágyát szállítottak ki. De ez — szerintük — kevés. Ezért született e további elhatározás: március első hetében folytatják a társadalmi munkát a BVK KISZ* fiataljai. S ha a csákány, lapát nyele hólyagot tör a tenyerükön, legfeljebb jóízű ugratásokkal, tréfákkal élénkítik a társalgást. És... nem mondták ugyan, de úgy vélem, ha még egy magnó is lenne valahol ott a közelben, az lenne az igazi. Mert micsoda remekül, ütemre lehetne emelgetni a csákányt, vagy lapátot arra az ősmagyar twisztre, hogy azt mondjál „Ezzel a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkával is elhordom... (ha bírom!).. . „Turisztika“ társadalmi munkában Hű, ne nehéz! Négyes! Miklós és Kondás Mihály a 3-as KISZ-alapszervezet tagjai az’•ópróba» fotó: Botos Jani* mitt X Kszm Mind nagyobb szerepet kapnak a nők A közelgő nemzetközi nőnap alkalmából érdekes statisztika, készült arról, hogyan alakult hazánkban a nők helyzete. Az adatok egyöntetű tanúsága szerint évről évre nagyobb szerep jut a nőknek a különböző közéleti tisztségek betöltésében. Az országgyűlési képviselőknek például több mint 18 százaléka, a helyi tanácsok vezetőinek mintegy 17 százaléka nő. A néhány évtizeddel ezelőtt még kizárólag férfiaknak fenntartott pályákon is fokozatosan emelkedik a nők számaránya: ma már az orvosok 23,8 százaléka, a bírák 12 százaléka és az ügyészek 9 százaléka nő.