Borsodi Vegyész, 1964. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)

1964-03-05 / 1. szám

2 1 képviselő — a témáról A te Ház előtt Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán — január 30-án — az idei költségvetés vitájában felszólalt Ol­­­áh­ István, a BVK üzemvezetője, Borsod megyei képviselő, aki, a BVK és Kazincbarcika város szak­embereit, társadalmi, gazdasá­gi vezetőit és legszélesebb dol­­gozó rétegeit egyaránt élénken foglalkoztató — perspektívá­ban azonban országos érdekű — gondokat tett szóvá, illetve ajánlott megfontolásra. Felszó­lalásából idézünk az alábbiak­ban: " Tisztelt Országgyűlés! Üzemünk jelenleg 25 száza­lék nitrogéntartalmú műtrá­gyát gyárt. Sem különösebb beruházást, sem különösebb nehézséget nem jelentene a 3­1—34,5 százalék nitrogéntar­talmú termékre való áttérés. Természetszerűleg felvetődik a kérdés: milyen előnyökkel jár ez. Egy tonna nitrogén elő­állítási költsége körülbelül 100 forinttal csökkenne, ami éves szinten 4,5—5 millió forint megtakarítást eredményezne; ezen belül másfél millió darab, import papírból készült zsákot tudnánk megtakarítani. Lehe­tőség lenne 25—30 fő felszaba­dítására, amivel a meglehető­sen szűkre szabott létszámke­ret szorítását jelentősen eny­híteni tudnánk. Az egységnyi hatóanyagra eső fuvarköltsé­gek csökkennének, tehát pél­dául egy tsz az évi 3,4 szál­lítmány helyett 2 vagy 3 szál­lítmány keretében megkapná a műtrágyázáshoz szükséges nit­rogént. Az új típusú műtrágyá­ra való áttérés évi 8000 darab vasúti kocsi-igény csökkenését jelentené. Bár ez kétségkívül az egyik legnagyobb előnyt jelenti, eb­ben rejlik a legsúlyosabb aka­dály is. A biztonsági előírások legfeljebb 400 tonna ilyen tí­pusú műtrágya raktározását engedélyezik, a zavartalan ter­melést, tehát csak az igénynek megfelelő, folyamatos vagon­­ellátás esetén lehet biztosítani.­­ Mérlegelni kell, hogy a megle­hetősen, rapszodikusan küldött évi 18 ezer vagon helyett cél­­szerű-e tízezret folyamatosan biztosítani. A nagyobb hatóanyag tartal­mú műtrágya gyártásra való áttérés magának a műtrágya­­üzemnek 10—15 százalékos ka­pacitás-növekedését jelentené, minden különösebb beruházás nélkül. Megjegyzem, hátránya az ilyen típusú műtrágyának is — ugyanúgy, mint a 25 száza­lékosnak —, hogy hóra szólva, olvadáskor a hatóanyag jelen­tős része más vidékre vándo­rol, és a műtrágya termény­növelő hatása — csodák csodá­jára — nem mutatkozik.­­ Ez évi költségvetésünkben szerepel üzemünk PVC-részle­­gének a jelenlegi kapacitás öt­szörösére való bővítése. Az en­nek következtében jelentkező termelésnövekedés szükségsze­rűen megköveteli a feldolgozó üzemek bővítését, illetve újak létrehozását. 1970-re a tervezett arányszá­mok figyelembevételével (ter­mékeloszlás, a jelenlegi fel­dolgozó kapacitás növelése) a harmadik ötéves terv során, csaknem tízezer tonna PVC-t feldolgozó üzemeket kell meg­indítani. Ezeket a legcélszerűbb lenne közvetlenül a gyártó üzem mellé, a BVK keretében telepíteni. S hogy ez a javaslat nem megalapozatlan, és nem­csak a lokálpatriotizmus szüle­ménye, arra engedjék meg né­hány indok felsorolását. Az új üzemeknél gyakran alapvető nehézséget jelent a munkaerőhiány. Nálunk éppen ellenkezőleg — néhány éven belül munkaerőfelesleggel le­het számolni. A munkaerő nö­vekedését egyértelműen lehet bizonyítani városunk népesség­­megoszlási statisztikájával 1960-ban Kazincbarcika lakos­ságának több mint 30 százalé­kát a 15 éven aluliak, csak­nem 50 százalékát a 15 és 40 év közöttiek korosztálya kép­viselte. Várható tehát az egyre nagyobb mérvű munkaerő­felesleg jelentkezése. Sajnos, a női munkaerő terén ez már most is megvan. A város környékén levő üze­mekben, nehézipari jellegük­­nél fogva, csak igen korláto­zott számban lehetséges a nők foglalkoztatása. Például a BVK-nál a fizikai állomány 15 százaléka nő, és még kisebb a lehetőségünk a fiatalkorúak el­helyezésére. A műanyagfeldol­­gozó üzemek női munkaerő­­szükséglete 40—65 százalékra tehető, jellegüktől függően, így városunk egyik legnagyobb problémája megoldható lenne. A Sz'''ember-utánpótlás is biz­tosítva van, hiszen a szakmun­kásképző iskolába ez évben már 750 tanuló jár, jövőre pe­dig 900 lesz a létszám, s a ta­nulók jelentős részét a BVK iskolázta be. E nagy számok ellenére a felvételre jelentke­zett fiúk 66 százalékát, a leá­nyok 85 százalékát kellett hely hiányában­ elutasítani. Ezen a téren a vegyipari technikum­ban sem jobb a helyzet, hi­szen itt is két-háromszoros túl-, jelentkezés volt, és a létszám növekedésének nem kis akadá­lyát jelenti a diákszálló, évek óta tartó tervezgetése. A munkaerő biztosításának problémáját összefoglalva: a könnyű vegyipari üzemek léte­sítése nagymértékben enyhíte­né a férfi és női munkaerő kö­zötti arány jelenleg fennálló és a jövőben várhatóan fokozódó feszültségét. A munkaerő, a terület és az energia biztosítá­sa mellett azonban nem ha­nyagolható el az az előny sem, hogy egy üzemen belül az alapanyagot előállító és feldol­gozó részlegek között adódó problémák — mint a minőség­­romlás stb. kiküszöbölése, az igények és a követelmények változásához való igazodás, a termékválaszték bővítése — a legcélszerűbben és a leggyor­sabban oldhatók meg. Nem ha­nyagolható el az sem, hogy az új gyártmányok kikísérletezése és kipróbálása a termékek to­vábbfejlesztése, valamint spe­ciális szakemberek képzése, a jelenleg is üzemelő alkalma­­zástechnikai laboratóriumunk­ban könnyen megoldható. Ily módon ki tudnánk alakítani üzemünk korszerű vegyikom­binát jellegét is. Fény és árnyék Tiszaszederkény. Meglátod már messziről. Nappal emele­tes épületek legkülönbözőbb színekkel tarkított sokasága mutat a távolba. Este pedig neonfények világítanak be zeg-zugot, olyannyira fénye­sek. Nem lenne okom panaszkod­­ni — legalább is ezen a téren — ha történetesen a világítás eszközei nem vetnének egyben árnyat azokra, akikről éppen szólni szándékozom. Ott élnek, ahol valamikor el­kezdődött a város, az először átadott lakásokban, és amikor leszáll az alkony, a szó legszo­rosabb értelmében sötétség bo­rul e tájra, úgy is mondhat­nánk, a város peremére. Pedig ahogyan bővült a vá­ros, s gomba módjára nőttek az emeletes házsorok, úgy ter­jedt a fény a házon kívül is. Azaz csak terjedt ott, ahol az újabb és újabb bérházak lé­tesültek de amott maradt min­den a régiben, mivel amúgy is minden a régi volt. Ennek ellenére mégis re­ménykedtek, hisz mindent egy­szerre megkapni nem lehet. De mit ad isten az új házak során, egymást érték a neon oszlopok, sőt ezek jelzik végig az utat a gyártól fel a városig. Ez rend­jén is lenne így, csak éppen a régi lakók bosszúságára fordí­tott a helyzet, se villany, se neon a legrégibb utcasoron. Bo­torkálsz, ha arrafelé vezet az utad, káromolsz, ha netán va­lami utadba kerül, de minden rossz, harag elmúlik, ha meg­pillantjuk a legújabb városrész neonfényeit. A város peremén még re­ménykednek, mivel ennek meg is van a reális alapja, mert akik erre illetékesek, már vi­táznak, kire tartozik úgy el­rendezni a dolgot, hogy estén­ként itt is , mint másutt, a legteljesebb világosság legyen. ft) BORSOD» VIOYÍSZ Egy átszervezés margójára Az Esaate-Magyarországi Ve­gyiművek életében a közel­­múltban olyan változás tör­tént, amely méltán adott okot vitára, véleménycserére az üzem össze® dolgozói között. Szinte központi kérdés volt, amely személy szerint­ is érin­tett embereket, továbbá pozi­tív, vagy negatív irányban lé­nyegesen befolyásolhatja a vállalat további életét. A párt- és gazdaságvezetés közös elgondolásaként határo­zat született, melynek értelmé­ben az eddig közvetlenül a ter­melés irányításával foglalkozó mérnökök mentesülnek a napi termelési feladatok intézésétől, és további tevékenységük a távlati tervezés, a beruházás és a műszaki fejlesztés vonalá­ra tevődött át. Mindjárt meg is kell jegyez­ni, hogy az elgondolás a lehető leghelyesebb, mert végső célja a mérnöki munka nagyobb ha­tékonyságának megvalósítása és a vállalatra váró további igen fontos feladatok intenzí­vebb munkálása. A vállalat és általában a vegyipar jelenleg még nem rendelkezik kellő számú műszaki gárdával. A vállalaton belül ez a tény erő­sen éreztette hatásét a múlt­ban is, és — a növekvő fel­adatokat tekintve — a helyzet egyre probl­emati­kusabbá vá­lik. Az Észak-Magyarországi Vegyiműveknél mindössze 22 vegyészmérnök dolgozik, de közvetlenül vegyészeti problé­mákkal nem foglalkozik még ennyi sem. Figyelembe véve a vállalat létszámát és a fejlesz­téssel kapcsolatos különböző lehetőségeket, ez a szám nem elegendő. Eredetileg még ez a kevés szakember is olyan ügyes-bajos dolgokkal volt le­kötve, amit egyáltalán nem le­hetett mérnöki munkának ne­vezni. Ily módon nem érvénye­sülhetett kellőképpen az egye­temen szerzett szaktudás, pe­dig államunknak elég költ­séges egy mérnök kiképzése. Számos példát lehetne felso­rolni a szárnyaszedett mérnö­kökről. Sajnos, gyakran előfor­dul, hogy jó képességű szakem­berek nem tudják tudásukat gyümölcsöztetni, mert egysze­rűen nincs rá lehetőségük. Az átszervezés már megtör­tént, és még egyszer le kell szögezni: az elv nagyon helyes. A vélemények azonban a megoldást illetően megoszla­nak, még a mérnökök között is. Az átszervezést — egyesek szerint — túlságosan gyorsan hajtották végre és szinte egyik napról a másikra kerültek el az üzemek éléről olyan embe­reik, akik éveken át a saját munkastílusuk és elképzelésük szerint vezették a rájuk bízott üzemet, tökéletesen ismerve annak valamennyi termelési és emberi vonatkozású problé­máját. A mérnököktől a köz­vetlen vezető és irányító mun­kát több éves gyakorlattal ren­delkező technikusok vették át. Megváltozott a vezető szemé­lye, tehát nyilvánvaló, hogy megváltozik az eddig alkalma­zott és megszokott munkastí­lus is. Ebből következően vár­ható, hogy a termelés eddig jól begyakorlott mechanizmusában zökkenők adódnak, ami érthe­tő, és talán törvényszerűnek is mondható. Egy mérnök nagyon találó­an fejtette le véleményét ezek­kel a zökkenőkkel kapcsolat­ban. Enyhe lefolyású gyógas-be­tegséghez hasonlította, mely­nek elmúlta után az ember­i növekedés és a fejlődés idősza­kában immunissá válik, és ké­sőbb ebből csak haszna lesz. Nos, az összehasonlítás nagyon frappáns, de ismerete®, hogy a betegségek, ha nem, kezelik, ha idejében nem fordulnak a baj­jal orvoshoz, nagyon legyen­gítik az ember szervezetét. Hogy a vállalat további fejlő­dése sima és zavartalan legyen, és ez a kicsit ,.gyorsan jött, át­csoportosítás ne okozzon a ter­melés további menetében sem­milyen fennakadást, ah­hoz az szükséges, hogy a mérnökök­ a­ legmesszebbmenően támogas­sák a helyükre kinevezett tech­nikusokat, segítsék őket szak­mai, szervezési és emberi vo­natkozású gondjaikban egy­aránt. Ne szakadjon meg hir­telen a kapcsolat, és amennyi­re azt munkájuk megengedi, törődjenek továbbra a volt munkaterületük problémáival. A fontos vezető beosztásba került technikusok nagy része fiatal. Szakmai ismereteik ké­pessé teszik őket feladataik el­végzésére, azonban fiatalsá­gukból eredően nem ismerhe­tik tökéletesen az emberekkel való bánásmód titkát, nincs és nem is lehet még kellő gyakor­latuk a vezetés „technikájá­ban ” Meg kell tanulniuk, és meg kell tanítani őket vezetni. Ebben elsősorban a párt és a KISZ-szervezet tud leghaté­konyabb segítséget nyújtani. Sz. D. Testvérként segítenek A TVK dolgozói előtt ismeretes, hogy a kombinát építésénél, különösen a súlyponti üzemrészek — mint például a levegő-szétvá­­lasztóban a BR—6-os blokkok, a nitrogénes mosó szerelésénél, a savüzemben stb. — gyak­ran találkozunk szovjet szakértőkkel. Szinte minden munkafolyamatnál — legyen az tech­nológiai szerelés vagy műszerezés — jelen vannak, és irányítják, segítik a munkálatokat. A szovjet szakértők közreműködése nélkü­lözhetetlen, egyrészt azért, mert a Tiszai Ve­gyikombinát szovjet tervek alapján épül, szovjet gépek és berendezések szerelését kell benne elvégezni, amiben az itt levő szovjet szakértők sok tapasztalatra és nagy jártas­ságra tettek szert hazájukban és egy sor népi demokratikus országban. A napokban beszéltem itteni benyomások­ról a szovjet szakértő csoport vezetőjével, B. J. Topve elvtárssal és I.J. Guszev, valamint V. V.­Knyázevics mérnökökkel. Toto elvtárs, aki gépészmérnök, elmon­dotta, hogy a magyar kormány kérésére, mint a szovjet Vegyipari Állandó Bizottság küldöt­tei dolgoznak a TVK építkezésén. A csoport tagjai már több szovjet vegyipari létesítmény szerelésén vettek részt, ő pedig az elmúlt évek során Bulgáriában és Romániában telje­sített hasonló feladatot. A TVK szintézis-üze­-----------------------------------------------------­mében és a vizes-lúgos mosóban pedig szinte egymaga irányítja és ellenőrzi a szakértő cso­port részéről a szerelést. Guszev és Knyázevics elvtársak szintén nagy szakmai gyakorlattal rendelkező mérnö­kök. I. I. Guszev eddig a levegő-szétválasztó berendezés létrehozásában szerzett érdemeiket. Nemrégiben egy romániai műtrágyagyár épí­tésében vett részt, Knyázevics mérnök pedig — aki főként a turbókompresszorok szakértője — Kínában járt hasonló megbízatással. Sokan tudják a TVK-nál, hogy a műtrágya­gyár létrehozása közben, jónéhány új tech­nológia — például a nitrogénes mosás és a nyomás nélküli levegő-szétválasztás — meg­honosításánál mennyi haszonnal gyümölcsöz­­tették a szovjet szakértők évek során szerzett tapasztalataikat. Mégis, amikor erre tereltem beszélgetés közben a szót, ők — a szovjet em­berek ismert szerénységével — a magyar szakmunkások és vezetők érdemeit, hozzáér­tését méltatták. Befejezésül pedig Towe elv­­társ elmondta, a szakértő csoport tagjai most a szerelési­­munkák irányítása mellett azt te­kintik legfőbb feladatuknak, hogy együttes erővel kialakítsák a legjobb, leghatékonyabb módszert a műtrágyagyár szerelésénél, a pró­baüzemelés határidőre történő megkezdése érdekében. A KISZ-TITKÁRRAL köte­kednek: — Igaz, hogy nincs már só a raktárban? Mert ha igaz, vitetünk oda... Ezek a jóindulatú tréfák az utóbbi hetekben szinte min­dennaposak a BVK KISZ-bi­­zottságán. No, nem a lelkese­dés csappantására élcelődnek így, ellenkezőleg! Mert miről is van szó. A Borsodi Vegyikombinát raktárában az elvonulóban le­vő téli hónapok során tetemes mennyiségű műtrágya halmo­zódott fel. Ez a mennyiség — optimista becslések szerint is — meghaladta a 10 000 ton­nát, s valóságos hegyláncot alkotott a­ hatalmas raktár belsejében. Aki nem járatos a BVK területén, ijesztően sok­nak találhatta. Persze most, a tavasz közeledtével, mind sürgősebbé vált az így fel­gyülemlett műtrágya kiszállí­tása, hogy az mielőbb az éb­redő búzamező és más szántó-, földi növények gyökeréhez jusson. Igen ám, csakhogy a műtrágyának meg­van az a „jó” tulajdonsága, hogy rend­kívül nedvszívó, s amint át­nedvesedik, szemcséi összeta­padnak, megszilárdul. Ezért aztán a raktárban levő „só”­­hegyek is mire szállításra ke­rülnek, csak fejtőgéppel vagy csákánnyal bonthatók. Érthe­tő tehát, ha problémát okoz a zsákolása. Ez a probléma pe­dig majdnem minden télután előadódik. A KISZ-bizottság ilyenkor „mozgósít”. A „behívó-pa­rancs” pedig nem más, mint egy-egy színes röpcédula,, rajta a pillantásfogó SOS jel­zéssel, ami az itteni nyelvjá­rásra lefordítva annyit jelent, hogy: jöjjetek, segítsetek a raktár ráürítésében. Alig több, “ mint 2 hete kez­dődött a kampány, ha így folytatódik, valóban „ mér vinni kell a “sőt” a raktár­ba... Közel 630-an jelentkeztek a társadalmi munkára. A KISZ- tagokat a napnak szin­te minden szakában meg le­het találni a raktárban. A délutános és éjszakás mű­szakban levők délelőttönként, a délelőttösek pedig délután folytatják a hasznos „turisz­­tikát” a sóhegy tetején. A lelkesedésre mi sem jellem­zőbb, sikerült magukkal ra­gadni néhány nem éppen KISZ-korú „fiatalt”. A 4-e­s alapszervezet pl. — ahogy Bárkányi Aladár szervező tit­kár eldicsekedett vele — Né­meth Gábor művezetőt és Kiss József üzemvezetőt szer­vezte be 30 zsá­k „erejéig”. Hanem — annak ellenére, hogy segítség érkezett min­denfelől, — nem sikerült feb­ruár 29-ig bezsákolni a­ vállalt mennyiséget a fiataloknak. 2240 óra alatt, több mint 13 ezer 300 zsák műtrágyát szál­lítottak ki. De ez — szerintük — kevés. Ezért született e to­vábbi elhatározás: március el­ső hetében folytatják a társa­dalmi munkát a BVK KISZ* fiataljai. S ha a csákány, la­pát nyele hólyagot tör a te­nyerükön, legfeljebb jóízű ugratásokkal, tréfákkal élén­kítik a társalgást. És... nem mondták ugyan, de úgy vé­lem,­­ ha még egy magnó is lenne valahol ott a közelben, az lenne az igazi. Mert micso­da remekül, ütemre lehetne emelgetni a csákányt, vagy lapátot arra az ősmagyar twisztre, hogy azt mondjál „Ezzel a hegyet a zsebkendőm­nek a négy sarkával is elhor­dom... (ha bírom!).. . „Turisztika“ társadalmi munkában Hű, ne nehéz! Négyes! Miklós és Kondás Mihály a 3-as KISZ-alap­szervezet tagjai az­­’•ópróba» f­otó: Botos Jani* mi­­tt X Kszm Mind nagyobb szerepet kapnak a nők A közelgő nemzetközi nőnap alkalmából érdekes statisztika, készült arról, hogyan alakult hazánkban a nők helyzete. Az adatok egyöntetű tanú­sága szerint évről évre na­gyobb szerep jut a nőknek a különböző közéleti tisztségek betöltésében. Az országgyűlési képviselőknek például több mint 18 százaléka, a helyi ta­nácsok vezetőinek mintegy 17 százaléka nő. A néhány évti­zeddel ezelőtt még kizárólag férfiaknak fenntartott pályá­kon is fokozatosan emelkedik a nők számaránya: ma már az orvosok 23,8 százaléka, a bírák 12 százaléka és az ügyészek 9 százaléka nő.

Next