Borsodi Vegyész, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-07 / 1. szám
f Új rendelet a munkaviszonyról JANUÁR 1-TŐL kezdődően az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította a Munka Törvénykönyvének a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes rendelkezéseit. A módosítás a becsületes dolgozók érdekében történt, akiknek a javára lényeges megkülönböztetést tesznek az új jogszabályok a hanyag, fegyelmezetlen, munkakerülő dolgozókkal szemben. A Munka Törvénykönyvének régi rendelkezései nem tettek, vagy csak igen csekély mértékben tettek ilyen megkülönböztetést. Az új rendelet szerint a régi dolgozók nem azonos elbírálásban részesülnek az újonnan felvett dolgozókkal; a munkahelyükhöz hű, évek óta ott dolgozóknak a folyamatos munkaviszonnyal járó előnyök egész sorát (szociális juttatások, üdültetés, munkaruhajuttatás, segélyezés, bérezés stb.) biztosítja az Elnöki Tanács új rendelete, viszont hátrányokat jelent a munkahelyüket gyakran változtató dolgozók számára. Az új rendelet lényegesen leegyszerűsíti a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos eljárást például a dolgozók személyi körülményeiben történt változások (pl.: házasságkötés, házastárs más helységbe történő áthelyezése stb.) esetén. Ugyanakkor a vállalatnak is lehetőséget ad arra, hogy az 1 évnél rövidebb ideje dolgozóknak a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben felmondhat. RENDKÍVÜLI MEGBECSÜLÉST és védelmet biztosít az új jogszabály azoknak a dolgozóknak, akik 15 éve vagy hosszabb ideje dolgoznak egy helyen. Nekik például létszámfelesleg címén is csak akkor mondhat fel a vállalat, ha a méltányosan felajánlott más munkakört nem vállalják el. A munkahelyet változtató dolgozók közül azok, akiknél nincs olyan felmondási ok, amelyet az új jogszabály részletesen felsorol, szintén felmondhatják 15 nap felmondási idővel a munkaviszonyt. Ez azonban ilyen esetben megszakad, és csak egy munkahelyen ledolgozott két év után lehet kérni a munkaviszony folyamatosságának helyreállítását ilyen esetben nem szükséges igazgatói hozzájárulás sem a felmondáshoz. Azok a dolgozók, akik egy év alatt kétszer vagy többször változtatnak munkahelyet, vagy felmondás nélkül, továbbá a felmondási idő letöltése nélkül távoznak munkahelyükről, és azok, akiket fegyelmileg bocsátottak el, csak egy munkahelyen folyamatosan ledolgozott három év után szerezhetik meg a munkaviszony folyamatosságát. Az új törvényerejű rendelet különbséget tesz a fegyelmezett és a fegyelmezetlen dolgozók között, természetesen az utóbbiak rovására. Kiszélesíti az igazgatók fegyelmezési jogkörét is, amennyiben fegyelmi büntetésként meg lehet vonni a prémiumot, a nyereségrészesedést, sőt a besorolás szerinti bért is csökkenteni lehet. A fegyelmezett régi dolgozók részére viszont nagy előnyöket biztosít a rendelet. Újszerű vonása az is, hogy a fegyelmezetlen dolgozók munkahelyváltoztatás esetén sem mentesülhetnek a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól, mert a munkavállalói igazolási lapra feljegyzik a fegyelmi büntetést, amelyet az új munkahelyen is le kell tölteni. TOVÁBBI ÚJ VONÁSA a rendeletnek, hogy a kilépő dolgozóknál a 12 havi kereset alapján számított egyhavi átlagbért kell a munkakönyvbe bejegyezni, és az új munkahelyen félévig, illetve egy évig ennél több bért nem kaphatnak. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a vállalatok a belépő dolgozóknak különböző címeken (jutalmak, prémium stb.) többletjövedelmet biztosítottak, és ez sértette a régi munkahelyhez hű dolgozók önérzetét, mert a „vándormadarak” így sok esetben előnyösebb helyzetbe kerültek a kereset tekintetében. A törvényerejű rendeletnek ez a vázlatos jellemzése is mutatja, hogy az messzemenően védi és érvényre juttatja a munkahelyükhöz hű, becsületes dolgozók érdekeit. E tekintetben továbbfejleszti, kiszélesíti a szakszervezetek jogkörét, a munkaügyi viták rendezésével kapcsolatos paragrafusai pedig lényegesen lerövidítik e viták rendezésének idejét, s ezzel is a dolgozók érdekeit védik. A rendelet részletes ismertetésére további lapszámainkban visszatérünk. Fiatalok új évi tervei Kocsis Lászlót az elmúlt év novemberében állították az Északmagyarországi Vegyiművek KISZ-bizottságának élére. Azóta látja el a titkári teendőket. Maga a terület, a bábonyi gyár nem ismeretlen előtte, hiszen itt töltötte vegyipari tanulóéveit, itt vált szakmunkássá. Itt ismerkedett meg az ifjúsági mozgalommal, s később, mint KISZ-bizottsági tag, a kulturális és sportmunkáért felelt. S innen vonult be, hogy teljesítse 2 éves katonai szolgálatát. Még a „kiskatonák” egyenruháját viselte, amikor közölték vele a megtisztelő megbízatást. — Bár a terület valóban nem ismeretlen, — mondta beszélgetésünk során, — az elmúlt két év munkájával, eredményeivel, problémáival meg kell ismerkednem. Előtte most is mappák feküdtek, jelentések, termelési statisztikák, kimutatások. Az óesztendőről már neki kell a „mérleget” elkészítenie. Az adatok bizonyítják: sokrétű munkát végeztek az Északmagyarországi Vegyiművek KISZ-fiataljai az elmúlt évben. Tizenhét ifjúsági brigád dolgozott a szocialista címért, s egymással is versengve munkálkodtak azon, hogy a KISZ VI. kongresszusán minél szebb eredményekről számolhasson be küldöttük. Amikor visszaérkeztem, még részese lehettem a „kongresszusi láznak”, amely a gyár valamennyi üzemében, a munka lendületében éreztette hatását. Nagy része volt a munkaversenyeknek abban is, hogy táviratban jelenthettük a kongresszusnak: az Északmagyarországi Vegyiművek fiataljai egy év alatt több mint 1 millió 200 ezer forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Ennek nagy részét társadalmi munkával érték el... S az új esztendőt ilyen biztató eredmények után kezdeni, a fiatalok kifogyhatatlan energiáját újabb és újabb ötletekkel ambicionálni — hálás feladat. — Tennivalóinkat — mondotta Kocsis László — hosszú időre megszabta a KISZ VI. kongresszusa. Ennek szellemében kell munkálkodnunk. Munkaterveinket is eszerint készítjük. Feladataink között három fő témát jelöltünk meg: 1. A termelési tervek teljesítése mellett fokozottabb gondot kell fordítani a gazdaságosságra és a minőség állandó javítására. 2. A KISZ-szervezet irányítja a gyár ifjúságának eszmei-politikai nevelését. 3. Tökéletesíteni kell szervezeti tevékenységünket minden vonatkozásában. Ezen belül persze számos jó, életrevaló kezdeményezés született. Ilyen például a gyár üzemeinek rekonstrukciója fölött vállalt védnökségünk új formája, a komplex brigádok életre hívása, vagy az export-termékek védnökségére létesülő ifjúsági brigád, amelynek feladata lesz az exporttervek határidőre való teljesítésének biztosítása. — Különösen sok tennivalónk lesz az új esztendőben a kulturális munka területén, — mondotta Kocsis elvtárs. — Ez az egyik igen sok gondot okozó, régi problémája Bábonynak. Az itt dolgozó és az itt lakó fiatalok részére jelenleg az egyetlen művelődési szórakozási lehetőséget a fiatalok által társadalmi munkával felújított, rendbe hozott vállalati klub nyújtja. Az elmúlt évben azonban ezt a lehetőséget sem használta ki a KISZ-tagság úgy, ahogy kellett volna. A klub látogatottsága gyenge volt. A fiatalok passzivitása mellett oka volt ennek a programhiány és a különböző szervezési hiányosság is. Elgondolásaik szerint úgy tervezik, hogy 1965-ben az alapszervezetek összefogásával közös klubesteket szerveznek, film-ankétokat rendeznek, lemezes táncestéket hirdetnek. Hogy a klubélet valóban fellendült legyen, elhatároztuk: összefogva a szakszervezet kultúrfelelősével, együttműködve a bábonyi iskolával, ismét létrehozzuk a két évvel ezelőtt megszűnt öntevékeny kultúrcsoportot. Az új esztendő tervei, elképzelései — amelyeknek sorát sok lenne folytatni — reményekre biztatóak. Az ÉMV KISZ-fiataljai — ha munkájukat továbbra is az ó-év töretlen lendületével végzik — sikerekben gazdag évről számolhatnak be 1965 végén. (ré) BORSODI ÜGYÉSZ Miért nem kap Posánszki Mihály? Néhány héttel ezelőtt, Varga Károllyal, a TVK szakszervezeti bizottságának munkatársával Nagycsécs községben jártunk. Egy lakásügy körül gyűrűző problémák tisztázása végett szántuk rá magunkat, hogy a helyszínen győződjünk meg a való helyzetről. Posánszki Mihály nagycsécsi lakost kerestük, aki feleségével együtt a Tiszai Vegyikombinátban dolgozik. Annak idején egy kérelmet juttatott el a gyár illetékes szerveihez. Ebben leírta, hogy négytagú családjával egy szükséglakásban kénytelen meghúzódni. Arra kérte a műtrágyagyár vezetőségét, hogy nehéz helyzetére való tekintettel, biztosítsanak számára lakást az Újvárosban. Kérése már-már teljesült. Mielőtt azonban kézhez kapta volna a kiutalást, az illetékesek a helyszínen is ellenőrizték a kérelmező állításának valódiságát. S ekkor fény derült arra, hogy nem egészen úgy fest a helyzet, ahogyan azt Posánszki Mihály állította. A vizsgálat után olyan döntés született, hogy nem utalják ki részére a lakást. . A falubeliek útbaigazítása nyomán rövidesen ráakadtunk Posánszki Mihály lakhelyére. Egy idős néni, Posánszki édesanyja nyitott ajtót. — Rendetlenség van most nálunk, éppen nagymosást tartok — mentegetőzött. — A fiam most nappalos műszakon van a gyárban, a menyem is elment hazulról. Csak ketten vagyunk a kisebbik unokámmal — mutatott egy kislányra, aki körülötte sürgölődött. Közben elindultunk a hátsó udvar felé. Egy kunyhószerű épület előtt álltunk meg. — Ez az a lakás, ahol a fiam meg a családja lakik — magyarázta Posánszki néni. Hirtelen nem is tudtunk szóhoz jutni, annyira meglepett bennünket, ami szemünk elé tárult. A rozoga épület tetőzete valamikor nádból készült, azonban jól megviselte az idő, dudva lett belőle. Béniről is meg lehet látni az eget. Az eső is becsorog, ha sokáig esik. Amikor a „lakás” ajtaját kinyitottuk, kellemetlen szag, dohos, nyirkos levegő tört utat magának a szabadba. Nyomasztó érzés lett úrrá rajtunk. A fal körös-körül vizesnek látszott, ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a vertfal szigetelés nélkül gyorsan felszívja a nedvességet. A helyiség padozata egyszerű fekete föld, a mázolás rég lekopott róla. A bútorzat: két rozoga ágy — az elnyűtt takaró alól a szalma kilátszik — egy régi divatú asztalka és egy agyonhasznált sparherd. Úgy rémlik, mintha ülőalkalmatosságot is láttunk volna. Ez minden, ami a család „kényelmét” szolgálja. Régebben ezt a helyiséget minden bizonnyal kamrának építették, de mai állapotában még annak sem megfelelő. A múlt rendszer gyászos öröksége volt az úgynevezett cselédház. Sok tekintetben azonban még azok is különbek voltak ennél. És ebben lakik most egy kétgyermekes család. Panaszkodik is az idős aszszony: — Mit kellett megérni, ilyen helyen lakik a fiam. Én beteges asszony vagyok, az uram nemrég halt meg, szeretnék egyedül élni. Különben nem nagyon értjük meg egymást a menyemmel sem. Aztán meg mit szólna az aszszony lányom, ha fiamat beengedném a lakásba. Pereskedés meg örökös vita lenne belőle. — Meg aztán az az igazság — fűzi tovább magyarázatát Posánszki néni —, hogy el sem férnénk ennyien az én lakásomban. S hogy erről bennünket is meggyőzzön, sorra mutogatja a helyiségeket. Az előszobát — legalábbis pillanatnyilag ilyen célra szolgál — Mihály fiának a konyhagarnitúrája tölti be. Az egyik szobát — a nagyobbat — most kamrának használják. Igaz, itt még hiányzik a vakolat, Posánszki néninek nincs erre tehetsége. A másik szobában az özvegyasszony lakik, ide sem lehet már több bútort betenni, így is zsúfoltság van — mondja. A beszélgetés további részében ismét visszatérünk arra a helyiségre, ahol Posánszki Mihály családja él. — Legalább a két gyereket kellene ebből az egészségtelen lyukból elhozni — próbálunk érvelni. A nagymama váltig csak azt hajtogatja, hogy az ő lakásában szűk a hely, meg, hogy mit szólna ehhez a lánya. — Látta már az orvos, hol lakik a fia? — érdeklődünk tovább. — A napokban éppen kint volt. Meg is mondta, nem engedi, hogy itt vészeljék át a telet. Csak a fejét csóválta, amikor körülnézett. Aztán a beszéd során elérkeztünk arra a pontra, ami tulajdonképpen ezt az egész fonák helyzetet előidézte. — Úgy hallottuk, nemrégiben még saját háza volt a fiának. — Volt bizony, de a tetőzete már be akart szakadni, olyan rossz állapotban volt Arra nem volt ereje, hogy megcsináltassa. Abból az ezernéhányszáz forintból, amit a TVK-nál kap, nem lehet élni is, gyerekeket nevelni, taníttatni, meg ilyen költséges munkába is belefogni. — Ezek szerint eladták a házat? — Muszáj volt — Biztosan valaki rábeszélte a fiát, hogy így majd könynyebben lakáshoz jut. — Nem kellett azt rábeszélni, a kényszerűség vitte rá őket. Azt ugyan tervezgettél, hogy jó volna elköltözni a faluból, mivel, hogy a fiam és menyem is a gyárban dolgzik. Hány embert tudnék el,: ebből a községből megnevezi akiknek saját házuk van, mégis kaptak lakást. Pontos:' az én fiamtól tagadják meg'. S így ment ez több mint egy órán keresztül. Megpróbáltuk rábírni, hogy a józan ész szerint, a családon belül kell ezt a lakásproblémát rendezni. Posánszki Mihálynak korábban volt egy háza, amit feltehetően azért adott el, mert abban reménykedett, hogy ezáltal hamarább kap majd egy újat, jobbat, itt az Újvárosban. Ha a lakáselosztó bizottság helyt adna kérelmének, akkor azok a dolgozók éreznék magukat becsapva, akik évek óta küszködnek lakásproblémáikkal. Sok olyan dolgozó van még a Tiszai Vegyikombinátban, aki szociális helyzete miatt, eddig végzett munkájával, magatartásával rászolgált arra, hogy lakó kapjon. Elsősorban ezeknek családoknak az igényeit kell lehetőségekhez mérten kielgíteni. Nincs arról tudomásul hogy mások esetleg jogtalaul jutottak volna lakáshoz. De tegyük fel, ha véletlenül ilyesmi elő is fordult — bár nagyon elítélendő dolog — ez korántsem jelenthet jogalapot arra, hogy Posánszki Mihály esetében szabályellenesen, az írott és íratlan törvényekkel ellentétesen járjanak el. A jövőben még inkább ügyelni kell arra, hogy a lakások elosztásánál kizárólag a törvényes előírások érvényesüljenek. Még csak a látszata se forogjon fenn annak, hogy a legcsekélyebb szabálytalanságot követték el. Erre figyelmeztet bennünket a mostani eset is. L. L. Új berendezések az ÉMV budapesti gyártelepén Az Északmagyarországi Vegyiművek budapesti gyártelepén a fenilbetanaftilamin gyártásának korszerűsítésére jelentős energiát fordítottak mind az anyavállalat, mind pedig a gyártelep műszaki dolgozói. Ennek eredményeként sikerült elérni, hogy a technológiai eljárás módosításával a nyugati országok megrendelői részére biztosíthatják az igényelt lemezeit, pikkelyes fenilbetanaftilamint. Az új eljárás szerint az elkészült anyag egy lemezelő (1. képünk) és egy őrlőberendezés (2. képünk) segítségével most teljesen zárt rendszerben kerül exportképes állapotba, így amellett, hogy jobb minőségű árut állíthatnak elő, létszám is szabadul fel az üzemben. ms. jakoart. Január elsején lépett életbe A Tiszai Vegyikombinátban régóta sérelmezték a vidékről bejáró dolgozók, hogy túl sokba kerül az autóbusz viteldíj, illetve a heti, vagy a havi autóbuszbérlet. 1964-ben ugyanis a TVK még nem fizetett autóbusz költséghozzájárulást, ami azt jelentette, hogy a dolgozóknak kellett a bérlet egész árát fedezni. Nagyon sokan 200—300 forintot, vagy még ennél is többet — attól függően, hogy milyen távolról jártak be — fizettek ki havonta. Jónéhány munkás fizetésének egyharmadát, jobbik esetben egynegyedét az autóbuszbérlet megvásárlására volt kénytelen kiadni. A TVK gazdasági vezetői, a párt- és a szakszervezeti szervek régóta szorgalmazzák, hogy költséghozzájárulást fizethessen a vállalat. Most az új esztendő első napjaiban arról számolhatunk be, hogy a Nehézipari Minisztérium 1965. január 1-ével engedélyezte a TVK-nak az autóbusz költséghozzájárulás kifizetését. Ez a jelentős kedvezmény a Tiszai Vegyikombinátban minten 600 dolgozót érint. Ezúton mondunk őszinte köszönetet a szerkesztőségünknek küldött ünnepi és újévi jókívánságokért.