Borsodi Vegyész, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-05 / 1. szám

/ 3 KÉP 3 PILLANAT A GÁZBONTÓBAN­­IIIIHIIIIIIIlllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllll A BVK egyik legjelentő­sebb üzemében, a nyo­másalatti gázbontó­ban készültek a felvételek. A munka egy-egy pillanatát örökítik meg, arról tanús­kodva, hogy itt nagy figye­lemmel és körültekintéssel igyekszik eleget tenni fel­adatának minden dolgozó. Felső képünkön Bíró Lász­ló csoportvezető átveszi a­­ munkát Hankó János cso­portvezetőtől, aki részletesen tájékoztatja őt aznapi ta­pasztalatairól. Középső képünkön Hankó János és Bíró László cso­portvezetők, valamint Tóth Ottó gépszerelő együttesen vitatja meg, mi a teendő. Alsó képünkön Berthóti Lajos és Haraszti Károly az anyagvizsgáló laboratórium képviseletében, nagy gond­dal és körültekintéssel végzi a műszeres méréseket, hogy a legkisebb hibára is fényt derítsenek. Fotó: Kaprai János 1968. JAMJAR S. Egy fi­lm­m margójára: Vita és valóság hí Északmagyarország december 10-i számában Vál­lalati és személyi jövedelem az új gazdasági mechanizmus­ban címmel folytatásos cikk jelent meg. Ebben szó esett a TVK-ról is, így elsősorban azokról a problémákról, ame­lyeknek felvetése, illetve ren­dezése az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése után a vál­lalat, de az egyén szempontjá­ból is különösen nagy jelen­tőségű. Az írás élénk visszhangra talált a TVK dolgozói köré­ben. Előfordult, hogy többen akarva-akaratlan, félrema­gyarázták mondanivalóját. Minthogy a cikkben szereplő néhány mondat maga is félre­értésre adhat okot, helyénva­lónak látjuk, hogy tisztázzuk a vitás kérdéseket. Felkerestük Bódi Gyula elvtársat, a TVK szakszerve­zeti­ bizottságának titkárát, aki az alábbiakról tájékoztatta la­punkat. — Nem árt, ha mindenek­előtt idézzük az írásnak azt a néhány sorát, amely tulajdon­képpen a vitát kiváltotta — kezdte nyilatkozatát Bedi Gyula elvtárs, így érthetőbbé válik mi az, amiért és amivel vitatkozunk. „Külön probléma a részese­dési alapot terhelő kulturális kiadások ügye” — olvasható a cikkben. Majd így folytató­dik: „Ismét állítsunk ide egy példát. Hosszú huzavona után felépült a tiszaszederké­­nyi művelődési ház. Az ott élő emberek örömmel vették birtokukba. Időközben azon­ban elkészült a költségvetés is, és kiderült, hogy az körül­belül másfél millió forint de­ficitet mutat, amit nyilvánva­lóan a részesedési alapból kell fedezni. A művelődési házat a városi tanács átadta a TVK szakszervezeti bizottságának, vele együtt a másfél millió fo­rint deficitet is. Mivel azon­ban ez a költségvetés a ko­rábbi bázisszámokban nyil­vánvalóan nem szerepelhetett, mert nem volt művelődési ház sem, de jövő évtől kezdve lesz, azt a részesedési alapból kell fedezniük és ez mintegy 9 nap nyereséget vinne el minden dolgozótól, ami na­gyon sok.” — Iiz idézett kapcso­lódva elsősorban azt kívánom tisztázni — folytatta Bedi elv­társ —, hogy 1960 óta a szak­­szervezet, azaz a TVK szak­­szervezeti bizottsága irányítja a területen folyó kulturális munkát. Időközben ez annyi­ban módosult, hogy a felme­rülő igények alapján egyesí­tettük az erőket, ugyanis más vállalatok szakszervezeti bi­zottságaival együtt — de a TVK szakszervezeti bizottsá­gának irányítása mellett —■ láttuk el ezt a feladatot. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az új művelődési ház elkészültéig egyesített műve­lődési otthon néven szerepelt az intézmény, amelynek mun­kájához minden tőlünk telhe­tő segítséget megadtunk. Te­hát Tiszaszederkényben eddig is a Tiszai Vegyikombinát szakszervezeti bizottsága volt a gazdája, működtetője a kul­turális intézménynek, így az új művelődési házat sem kel­lett senkitől átvennünk. De tovább megyek. A cikk­nek az a része, hogy másfél millió forint deficit hárul a TVK-ra, hasonlóképpen kiegé­szítésre szorul. Először: a művelődési ház 1968 évi költségvetése össze­sen nem tesz ki másfél millió forintnál többet. Másodszor: ebből jelentős összeget az in­tézmény saját bevételi forrás­ból fedezni tud. Harmadszor: az említett másfél millióból körülbelül 500 ezer forint az, amire pillanatnyilag még nincs fedezet. Ehhez tegyük hozzá még azt, hogy a SZOT, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezete és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa is igen tekintélyes összeggel járul hozzá a művelődési ház fenn­tartásához. De nem lebecsü­lendő az a segítség sem, amit a TVK szocialista brigádjai nyújtanak társadalmi munká­jukkal az intézménynek. Min­dent egybevetve: mi optimis­ták vagyunk a tekintetben, hogy rövidesen rendeződik ez a probléma, s meg lesz a költségvetés realizálásához szükséges anyagi fedezet is.­­ A l­e­mondottakból bizonyára az is egyértelműen kivehető: szó sincs róla, hogy a tiszaszederkényi művelődési ház fenntartása a TVK dolgo­zóinak 1968-ban 9 nap nyere­ségébe kerülne. De, hogy va­lamivel — az eddigi gyakor­latnak megfelelően — hozzá kell járulnunk a művelődési ház működtetéséhez, úgy vé­­­lem teljesen reális elképzelés. Hiszen a TVK dolgozóinak az érdeke elsősorban, hogy végre kulturált körülmények között szórakozhatnak, s egyre job­ban ki tudjuk elégíteni az emberek igényeit. Amint az a művelődési ház átadása óta eltelt rövid idő alatt bebizo­nyosodott, a dolgozók részéről nagyfokú érdeklődés nyilvá­nul meg minden rendezvény, általában az intézményen be­lül folyó kulturális munka iránt. Ahhoz viszont, hogy to­vábbra is legalább ilyen szin­ten tartsuk Tiszaszederkény­ben a népművelési, kulturális munkát, elengedhetetlenül szükség van arra, hogy adott­ságainkhoz lehetőségeinkhez mérten, mint a művelődési ház működtetői, biztosítsuk az anyagi feltételeket is. zonyosra vesszük, hogy a gaz­dasági vezetés a jövőben is, mint eddig, messzemenően tá­mogatja a dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére irá­nyuló erőfeszítéseinket, s kellő megértést tanúsít a közös fel­adat megoldásában. Befejezésül borsodi vég visz. Megkötötték a kollektív szerződést a BVK-ban Miként azt a lap 52. száma hírül adta: törvényerőre emel­kedett a BVK-ba­n a Munka Törvénykönyve vállalati vég­rehajtási utasítása, a kollektív szerződés, mely egy évig lesz érvényes. Ezután két évre szóló szerződést kell majd kötni, az 1969 ,70-es évekre. A részletes visszapillantás helyett, csak vázlatosan említ­jük itt e nagy munka egy-két mozzanatát, a történeti hűség kedvéért. 1967. szeptember 15-én már részletes terv — mondhatnánk forgatókönyv — állt rendelke­zésre. Ezzel egyidőben a kom­binát igazgatója, dr. Szántó István elvtárs kinevezte a kol­lektív szerződés­ tervezetét ké­szítő csúcsbizottságot, vala­mint az albizottságokat. Ugyan­akkor a szakszervezeti bizott­ság is kijelölte az egyes bizott­ságok konzultánsait. November 4-én már az üze­mekben volt az első tervezet, amely meglehetősen terjedel­mes volt, tartalmazva a Mun­ka Törvénykönyvének egyes fejezeteit is, amelyekhez a megfelelő vállalati szabályozá­sok kapcsolódtak. November­ben lezajlottak a szakszerve­zeti taggyűlések, amelyeken A BVK DOLGOZÓI MEGISMERKEDTEK a tervezettel. Ritkán tapasztalt aktivitás mutatkozott ezúttal az üzemekben és osztályokon. Közel ötszáz javaslat, ki­ egészí­­tés — köztük sok azonos tár­gyú — érkezett a tervezetet készítő bizottsághoz, amely minden egyes észrevételt meg­vizsgált a Gazdasági Bizottság, a Munka Törvénykönyve szel­lemében, s a vállalati lehető­ségek figyelembevételével. A javaslatokból számosat beépí­tettünk a módosított tervezet­be. Ezek nyomán változott meg az első elképzelés, s biztosítot­tuk a műszakba járó dolgozók részére a havi egy szabad va­sárnapot. A telepfenntartás szocialista üzem javaslata nyomán nyer­tek felmondási védettséget az egyéb kitüntetéssel rendelke­zők mellett az arany jelvényes szocialista brigádok tagjai is. A szakszervezeti bizottság tá­mogatásával — az igazgatói ta­­­nácsülés döntése nyomán — a rendészeti dolgozók az eddigi 12 helyett 8 órás szolgálatba jár­nak. Ezeken kívül még sok más javaslat figyelembevételé­vel dolgozták át az első terve­zetet. December 12-én kapták kéz­hez a szakszervezeti tanács tagjai, valamint a gazdasági vezetők a második, átdolgozott tervezetet. Ezt újólag ismertet­ték a dolgozókkal. December 18-án a vállalat igazgatói ta­nácsa, 19-én pedig az szb fog­lalt állást a tervezettel kap­csolatban. 20-án — ezúttal elő­ször a BVK szakszervezeti moz­galmában — a szakszervezeti tanács párttagjai részére, a nagyüzemi pártbizottsággal kö­zösen, kommun­ista aktíva-ülést tartottunk. Ezen a konzultatív jellegű tanácskozáson —a me­lyet más, jelentős alkalmakkor ismét megrendezünk —, a párt­tagok megismerték a szakszer­vezeti bizottság, valamint a vállalatvezetés álláspontját a tervezettel kapcsolatban. Ez a konzultáció elérte célját, hiszen számtalan vállalati szabályo­zást, ezek gazdasági kihatásait ismerték meg az elvtársak rész­letes, mélyreható, sokrétű ma­gyarázattal. Mindezek befejezéseként, de­cember 21-én ült össze a szak­­szervezeti tanács, amely NAGY FELELŐSSÉGGEL, hozzáértéssel vitatta meg, s fo­gadta el a tervezetet. A lap 51. számában már foglalkoztunk az egyik legfontosabb vitás kérdéssel, a szabadság csök­kentésével. Ezt más módon magyarázni, mint azt már tet­tük — nem lehet. A szakszer­vezeti tanácsülés egész mene­téről, s a kisebb jelentőségű vitapontokról most nem te-­­szünk említést. A jelentőseb- b­bekről azonban célszerű szólni,­ hiszen azok a vállalatok, ame-­­­lyek később vezethetik be a a csökkentett munkaidőt, sok ta­pasztalatot hasznosíthatnak ez- s zel kapcsolatban. Másrészről ezúton is tájékoztatjuk saját dolgozóinkat. A nem munkával töltött idők térítésével kapcsolatban is számtalan felszólalás elhang­zott. Ezt a munkaügyi minisz­ter 7/1967. (X. 8.) sz. rendele­tének 5. §-a szabályozza. Az autóbusz és a vonat késését a vállalat ugyan igazolt távollét­nek tekinti (melyet a munkás­ellátási osztály ellenőriz), a ki­esett időre azonban munkabér nem jár, s ezzel — mivel nem a vállalat hibájából keletkezett — a késés mértékének megfe­lelően csökkenti a fizetett munkaidőt. Az ezzel kapcsola­tos intézkedésekről —, hogy az autóbuszok időben érkezzenek, s egyéb szervezeti intézkedé­sekről a lap 52. számában ol­vashattunk. Ezen túlmenően a szakszer­vezeti bizottság nőbizottsága javaslatára a városi tanács minden bizonnyal lehetővé te­szi, hogy a dolgozó nők — a hét egy napján estig — vehes­senek részt terhességi orvosi vizsgálaton azért, hogy ne kell­jen arra munkaidő alatt el­­menniök. Több üzemben — elsősorban az ammóniaüzemben — tet­ték szóvá. MIÉRT SZŰNT MEG az addig megállapított egész­ségügyi pótszabadság? Erre vo­natkozóan az Mt. V. 43. §, Mt. 42. § (2), Mt. V. 51. § (1), vala­mint a 6/1967. (X. 8.) Mü. M. rendelet ad választ. Eszerint, ha az egészségre ártalmas mun­kakörben a dolgozó munkaide­jét heti 44 órára, vagy annál alacsonyabb mértékre csökken­tik, az e címen adott pótsza­badságot — a radioaktív sugár­­ártalomnak kitett dolgozók és a föld alatt dolgozó bányászok részére járó pótszabadság ki­vételével— meg kell szüntetni. Ennél a kérdésnél azt kell figyelembe venni, hogy az egy­­műszakosoknál az évi 26, a há­romműszakosoknál az évi 39 többlet szabadnap sokszorta nagyobb nyereség, mint a 3—6 nap — régi értelemben vett — egészségügyi szabadság meg­szűnése. A munkarendről a lap 52. száma közölt tájékoztatót. Je­lentős vita alakult ki arról, hogy a több változat közül me­lyiket vezesse be a vállalat. A műszakos üzemek 11:7 arány­ban a 9. számú, kétszer rövid­váltásos tervezetet javasolták, amely munkásvédelmi, pihe­nési szempontból a kétszer há­rom, plusz egy szabadnapos ciklusával a legjobbnak mutat­kozott. Ezt fogadta el a szak­­szervezeti tanács is. A fizetett ünnepek azonban nem minden műszakra nézve alakulnak ked­vezően. Ezért a HASZ és az áramellátás üzemek javaslatá­ra a háromműszakos üzemek dolgozói félévenként műszakot cserélnek. Több módosítás történt még a tanácsülésen is. A mészam­­mon-salétrom, valamint a víz­­üzem tanácstagjainak javasla­tára töröltek a női munkavál­lalók foglalkoztatását szabá­lyozó tilalmi jegyzékből két munkahelyet, s felszabadítot­ták ezeket a nődolgozók részé­re, hogy ezzel is bővítsék ré­szükre a foglalkoztatottságot SZÁMTALAN MÓDOSÍTÁS TÖRTÉNT még a munkaruha-juttatás vo­natkozásában is. A tervezetet készítő bizott­ság, az albizottságok és a szak­szervezeti tanács, miként a nagyüzemi pártbizottság meg­állapította, rendkívül jelentős és felelősségteljes munkát vég­zett. Korántsem állítjuk, hogy a Borsodi Vegyikombinát kol­lektív szerződése a legjobb. Lehet, hogy az év folyamán — különösen indokolt esetben — azt egy-két helyen módosítani kell. Bizonyos azonban, hogy a megmutatkozott rendkívüli ak­tivitás és a nagymértékben ki­­teljesedett üzemi demokrácia, számtalan olyan tapasztalatot hozott, melyeket a későbbiek­ben még inkább kamatoztatni tudunk a Borsodi Vegyi Kombi­nát dolgozói javára. Széplaki Kálmán szb-titkár­­. Tornyok és tettek Nagy ütemben végzik a BVK-ban a rézlúg regeneráló rekuperátor szerelését. E feladatot a központi javítóműhely Úttörő brigádja látja el a legnagyobb megelégedésre. A munkálatokat a napokban befejezik. Fotó: Kaprai János

Next