Borsodi Vegyész, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-04 / 27. szám

2 Lépcsőhurut Június 28-án, pénteken dél­után 4 órakor és este 7 óra­kor, mintegy 600 ember ne­vethetett a „Lépcsőhurut” cí­mű munkásvédelmi kabarén. A Borsodi Vegyi kombinát rendezésében rangos fővárosi művészek — Feleki Kamill, Szemes Mari, Vay Ilus, Kál­lai Ilona, Szuhay Balázs, Csá­kányi László és Romhányi Rudolf — szórakoztatták a meghívott közönséget. Ötletes keretműsor közepet­te, egy vetélkedő is lezajlott. Az elmúlt hetekben mintegy kétezer munkásvédelmi totót osztottak szét a gyár dolgo­zóinak, majd az ott legjob­ban szereplők közül elődön­tőn választották ki azt a négy, a munkásvédelmi ismeretek­ben legjobb versenyzőt, akik részt vettek a vetélkedőn. Az első helyhez 500, a má­sodikhoz 200 forint pénzjuta­lom tartozott. A délutáni döntőt Sajgó László nyerte a központi javítóműhelyből, Bácskai Sándor, a kiszerelő üzem dolgozója előtt. Este Fü­löp József, a hangyasav üzem vezetője győzött, maga mögé utasítva Elek Istvánt, a beruházási igazgatóság dol­gozóját. Képeinken: Feleki Kamill és a művésznők láthatók. (Fotó: Káprai) A K­icserő játék a háztetőn Kazincbarcikán egy négy­­emeletes, épülő lakóház te­tején nap mint nap hajme­resztő mutatványnak le­hetnek tanúi a járókelők. A BÁÉV által épített „A” 14—15—16 jelű épületet, amikor elhagyják a mun­kások, „felvonulnak” a gye­rekek. Szaladgálnak, a még korlát nélküli lépcsőkön, felmásznak a tetőre, s ott vígan labdáznak és kerge­­tőznek. Amikor Holló Kálmánné technikust, az építésvezető­ség helyettesét figyelmez­tettük erre a veszedelmes játékra, majdhogynem azt kérdezte: kinek mi köze hozzá? Részben igaza van. Any­­nyiban igaza, hogy elsősor­ban neki kellene ügyelnie az építkezésen és megaka­dályoznia a gyerekeket ab­ban, hogy ilyen életveszé­lyes módon játszadozzanak. Mert, ami ma még csak játék, holnap tragédia le­het. Igaz, az építkezésnél táb­la jelzi: Tilos az átjárás" De a gyerekek erre nem nagyon ügyelnek, sok a még hat­ éven aluli apróság is, aki olvasni nem tud. Tudomásunk szerint van éjjeliőr is az építkezésnél, aki lehet, hogy az építő­anyagra megfelelően vi­gyáz, ezeknek a gyerekek­nek az épségére, egészségé­re azonban nem. Kaszinótojás Sokaknak kedvenc cseme­gébe a kaszinótojás. Saj­nos, Kazincbarcikán ünnep­nek számít, ha ilyesmihez hozzájuthat az ember. Ter­mészetesen megvan ennek is az oka, és nagyon fur­csa magyarázata. A „Miénk” nevet viselő alkoholmentes étteremben a következő választ adta az egyik pincér: — Csak akkor készítünk kaszinótojást — mondta, — amikor húsleves is sze­repel az étlapon. Ugyanis a levesből kikerülő zöldsé­get használjuk fel a kaszinó­toj­ás készítéséhez. Ügyes, furfangos és talán okos ötlet is ez, de egy kicsit — enyhén szólva — tisztességtelen. Ennek a zöldségnek az árát ugyanis kétszer számolják fel, mi­után már azok egyszer megfizették, akik húslevest rendeltek az étkezéskor. De ha már ez a helyzet és csak ily módon lehet hozzájutni ehhez a finom csemegéhez, javasoljuk, ezután mindennap főzze­nek húslevest is, hogy min­dennap kapható legyen a kaszinótojás is. Rám szóltak... A minap a délelőtti órák­ban Kazincbarcikán az új­városi iskola előtt egy, a parkírozó területen át ta­posott ösvényen indultam el. Néhány lépés után — nem tudom ki volt, talán az iskola egyik nevelője — utánam szólt: — Drága uram! Ez nem járda! — Na, végre! — jutott eszembe. Végre valaki, aki erre is ügyel. Mert mond­juk meg őszintén, még nem vált gyakorlattá a város­ban, hogy mindenki így védje, őrizze a sétányokat, a parkokat. Jólesett ez a figyelmeztetés, ami nem­csak nekem tanulság, de azoknak is, akik hozzám hasonlóan, hacsak egy pil­lanatra is elfeledkeznek magukról, de tanulság azok számára is, akik eddig még nem figyeltek ilyen és hasonló esetekre. Vékony Sándor BORSODI VEGYÉSZ Vizsgáztatás a bonyodalmakkal Sokszor furcsa dolgokat produkál az élet. Vagy inkább az emberek... ? A napokban hallottam az alábbi kis történetet. Július második felében vizsgára készültek a kazinc­barcikai 105. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben. Az illetékesek a szakszervezet részéről az egyik vegyipari vállalat szakszervezeti funk­cionáriusát delegálták a vizs­gabizottságba. Erről szólt az az értesítés is, amelyben fel­kérték: „Szíveskedjenek a kö­zölt időpontban a 102 1963.(2) MüM. számú utasításban foglaltaknak megfelelően el­járni és a vizsga helyén meg­jelenni.” Az első vizsgára július 25- én került sor. A bizottság va­lamennyi tagja, így a szak­szervezet képviselője is meg­jelent a helyszínen. Ám, ek­kor furcsa helyzet állt elő. Kiderült ugyanis, hogy két személy képviseli a szakszer­vezetet. Egyikük mindenkép­pen hivatalosan, amint erről az előzőekben már szóltunk. A baj csak ott volt, hogy he­lyét valaki már elfoglalta a bizottságban. — Most mi legyen? — ta­nakodtak az iskola vezetői. De akárhogy is próbálták, nem voltak képesek elfogad­ható megoldást találni. Talán, mert nem akarták az amúgy is kényelmetlen helyzetet még továb­bi bonyo­dalmakkal tetézni. Vajon mit szólnak ehhez az illetékesek? (­ s) A Népszava ankétjai A TVK szakszervezeti bi­zottságának és a művelődési ház vezetőségének meghívásá­ra a múlt héten Tiszaszeder­­kénybe látogatott a Népszava egy munkatársa és a Lapki­adó Vállalat képviselője, akik ankéton találkoztak a lap ol­vadóival. A vendégeket Mihalovits Ervin, a művelődési ház igaz­gatója köszöntötte, majd Fe­kete Béla, a Népszava köz­­gazdasági rovatának munka­társa tájékoztatta a részvevő­ket a­ lap munkájáról. Többek között elmondotta, hogy a Népszava hét közben 280, vasárnap 300 ezer pél­dányban jelenik meg. A lap­nak népes előfizető tábora van, ugyanis a Népszava mint­egy nyolcvan százaléka ilyen módon jut el az olvasóhoz. A szerkeszt­őségbe évenként kö­rülbelül 30 ezer levél érke­zik az ország különböző részé­ből, és egy hónapban 600—700 olvasó fordul jogi tanácsért. A felmerült problémák nagy részét az újságírók cikkekben, riportokban feldolgozzák, a panaszokat pedig írásban, vagy személyesen kivizsgál­ják. A lap munkatársa beszélt arról is, hogy a szerkesztőség hat fő rovatban tárja az olva­sók elé a rendelkezésre álló anyagokat. A szerkesztőség munkatársai rendszeresen részt vesznek a fontosabb ülé­seken, s az itt elhangzottakat elsőként köztik a dolgozók széles rétegeivel. Az újságírók sűrűn járják az országot, ipa­ri üzemeket, termelőszövetke­zeteket, s személyes tapasz­talataikról riportban, tudósí­tásban számolnak be. Ezenkí­vül a szerkesztőség ankétokat szervez, ahol kikérik az olva­sók véleményét a lap mun­kájáról. Az ankét második felében a részvevők elmondták vélemé­nyüket, hogyan értékelik a lap tartalmi munkáját. Dr. Kald­­rovits János, a TVK főköny­velője többek között arról be­szélt, hogyan hasznosítják gazdasági munkájukban a Népszavában megjelent cikke­ket, a szakszervezeti szervek határozatait, különböző állás­­foglalásait. Mások arról szóltak, miről szeretnének olvasni a tisza­­szederkényi dolgozók. Javasol­ták: a jövőben írjanak többet fiatal szocialista városunkról, az itt élő emberekről, az üze­mek munkájáról. EGYÖNTETŰ volt a véle­mény, hogy a Népszava jól be­tölti feladatát, hasznos segítő­társa a gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti aktivisták­nak egyaránt. Népszerű lap. Tiszaszederkényben a legtöbb előfizetője ennek az újságnak van. (sz) Vietnamért! A TVK-ban a közelmúltban fejeződött be a vietnami nép megsegítésére indított akció. Mint arról korábban is beszá­moltunk, a májusban megtar­tott szolidaritási hónap alkal­mával a TVK dolgozói felhí­vással fordultak a megye üze­meihez, vállalataihoz, a viet­nami nép megsegítésére gyűjt­senek össze egy kis méretű, teljesen felszerelt tábori kór­ház értékének megfelelő ösz­­szeget, mintegy másfél millió forintot. Ez alkalommal a TVK szocialista brigádjai ha­vi fizetésük egy százalékát ajánlották fel erre a célra. Most arról számolhatunk be, hogy a TVK dolgozói teljesí­tették vállalásukat, ugyanis 42 ezer 900 forintot ajánlot­tak fel a vietnami nép igaz­ságos harcának támogatására, ami a vállalat ezen a héten fizetett be a 909.445—K., 95-ös csekkszámlára. Jé­n?@зяЬэп Kazincbarcikán jó ütemben halad az utak felújítása. Leg­utóbb, amikor a tanács illeté­kes képviselői ellenőrizték az elvégzett munkát, s a műsza­ki átvételről elkészítették a jegyzőkönyvet, a legnagyobb elismerés hangján szóltak az Út és Vasútépítő Vállalatról. 1968. JÚLIUS 4. Hangverseny a laktanyában A BM karhatalom miskolci alakulatát, katonáit és vezető­it sokan ismerik a környéken. Dicséretükre legyen mondva, nem úgy ismerik, mint a pol­gári élettől elzárkózott, csak a szokványos „katonaéletet” élő egységet. Az alakulatnak köz­ismerten jó kapcsolatai voltak és vannak a vállalatokkal, így az ÉMV-vel is. Az utóbbit pél­dázza az alakulat laktanyájá­ban június 27-én megrendezett kórushangverseny, amelyre vállalatunk több dolgozója meghívást kapott. Kedvesen, régi ismerősként fogadtak. Az első, ami megra­gadta figyelmünket, egy tabló, rajta a következő felirat: „A BM karhatalom hősi halottai. Elestek a proletárdiktatúra védelmében 1956—57-ben.” A felirat alatt fiatal katonák fényképei sorakoznak. Amikor az ÉMV-vel kötött kulturális együttműködési szerződésre terelődik a szó, hangulatunk vidámabbá vá­lik. Felelevenednek a közös rendezvények percei. Mi, rövi­desen kézilabda-mérkőzésre hívjuk meg az alakulat válo­gatottját. A mérkőzésre július 15. után kerül sor és vállala­tunk csapata a napokban be­fejezett VIT-kupa bajnokság legjobbjaiból tevődik majd össze. Ebben az évben négy elő­adást tart az alakulat tiszti­kara, az ÉMV fiataljainak, amelyen a­ honvédelem szük­ségességét, a katonák életét is­mertetik. Vállalatunk KISZ- alapszervezeteinek képviselői pedig részt vesznek majd az alakulat rendezésében sorra kerülő VIT ifjúsági nagygyű­lésen, amelyen Mónus Antal elvtárs, a KISZ KB titkára tart ünnepi beszédet. S amikor megkezdődött a hangverseny és mi a kultúrte­rembe érkeztünk, a katonák már csendben, fegyelmezetten ültek helyükön. A több mint ötvenéves múltra visszatekin­tő, külföldön is sokat szerepelt Diósgyőri Vasas Művészegyüt­testől mindenki színvonalas műsort várt,­­ és nem is csa­lódtunk. Mozgalmi dalokat, Bartók népdalfeldolgozásaiból adtak elő. Az előadást mély művészi átélés, a kórus rend­kívüli fegyelme, harmóniája jellemezte. S a siker nem ma­radt el. Minden számot lelkes taps köszöntött. A több mint másfél órás mű­sor után valamennyien egy szép élménnyel gazdagabban indultunk haza. Hossó B. Az újságíró jegyzetfüzetéből A feljegyzések között min­dig akad olyan eset, történet, vagy valamilyen problémára utaló adat, ami nem fér bele egy riportba, vagy más ter­mészetű írásba. Ezekből adunk most közre néhányat, hiszen mind olyan, ami a nyilvánosság elé kívánkozik. Nagyon szép hagyomány a BVK-ban, hogy élő, eleven kapcsolat alakul ki az üzem és az iskolák között. Ennek a kapcsolatnak sok szép, kéz­zelfogható bizony­téka van. A szocialista brigádok például igen gyakran vállal­nak társadalmi munkát, elké­szítenek egy-egy virágtartót, az iskola szertárába valami­lyen berendezést, mindig azt, amire éppen igényt tartanak a nevelők és a gyerekek. A KISZ-szervezetek között ben­sőséges kapcsolat alakul ki. A Ságvári Endre Gimnázium és Szakközépiskola egyes osztá­lyai — többek között — ké­réssel fordultak a BVK nagy­üzemi KISZ-bizottságához, nyújtson segítséget sülhöz, hogy a gyári, üzemi alapszer­­vezetekkel ismerkedhessenek s ha netán szükséges, adandó alkalmakkor segítségért, tá­mogatásért legyen hová for­dulni. A legfrissebb adat, ami a gyár és az iskolák kapcsola­tát dokume­ntálja, a szakszer­vezeti bizottság egy gesztusa. A szakszervezeti nőbizottság útján 231 darab könyvet aján­dékozott az iskoláknak a leg­jobb tanulók jutalmazására. Táj, egyre szépülő és fejlődő része Kazincbarcikának a Tar­­dona-part. Új házak egész so­ra nőtt ki a földből, amely­nek környéke is mindinkább szépül. Fokozatosan szállítják el az építkezés nyomait, mind kevesebb törmelék „szúr sze­met” a házak környékén. Van viszont egy probléma, amit a tanács legutóbbi ülésén tettek szóvá. A tervekben facseme­ték elültetése is szerepel. Eh­hez a gödröket­­már kiásták, de a fákat máig sem ültették el. A felszólaló szerint ennek az az oka, hogy ilyen szempont­ból a Városgazdálkodási Vál­lalathoz már nem tartozik, a Parképítő Vállalathoz pedig még nem tartozik ez a terü­let. Magyarul nincs gazdája ennek a feladatnak... De meddig?... A BKV-ban a szocialista mumikaverseny felajánlásai kö­zött akad, — elvétve — olyan is, ami kellő körültekintés és mérlegelés után kerülhetett csak a vállalást rögzítő doku­mentumba. Egy ilyenről esett szó az szb legutóbbi ülésén is, ahol elmondták: az anon üzem egyik szocialista bri­gádja pénzt gyűjt olyan cél­lal, hogy brigádkönyvtárat lé­tesítsen. Ebből adódik a kér­dés: szükség van-e erre? Egy­általán nincs. Sokkal helye­sebb lenne, ha ezt az össze­get más célra fordítanák (ki­rándulás, közös színház- vagy mozilátogatás stb.), hiszen a vállalatnak s az üzemeknek is van könyvtára, ahová a brigád minden tagja bármikor beiratkozhat. (1.) — Nekem nem adsz egyet? — Majd ha megrendeled a lapot! e héten újítsa meg előfizetését! Előfizethető az üzemi lapterjesztőknél Előfizetési díj egy negyedévre 6 forint A Borsodi Vegyész ■t az Ön lapja írja, olvassa terjesszel

Next