Borsodi Vegyész, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-04 / 27. szám
2 Lépcsőhurut Június 28-án, pénteken délután 4 órakor és este 7 órakor, mintegy 600 ember nevethetett a „Lépcsőhurut” című munkásvédelmi kabarén. A Borsodi Vegyi kombinát rendezésében rangos fővárosi művészek — Feleki Kamill, Szemes Mari, Vay Ilus, Kállai Ilona, Szuhay Balázs, Csákányi László és Romhányi Rudolf — szórakoztatták a meghívott közönséget. Ötletes keretműsor közepette, egy vetélkedő is lezajlott. Az elmúlt hetekben mintegy kétezer munkásvédelmi totót osztottak szét a gyár dolgozóinak, majd az ott legjobban szereplők közül elődöntőn választották ki azt a négy, a munkásvédelmi ismeretekben legjobb versenyzőt, akik részt vettek a vetélkedőn. Az első helyhez 500, a másodikhoz 200 forint pénzjutalom tartozott. A délutáni döntőt Sajgó László nyerte a központi javítóműhelyből, Bácskai Sándor, a kiszerelő üzem dolgozója előtt. Este Fülöp József, a hangyasav üzem vezetője győzött, maga mögé utasítva Elek Istvánt, a beruházási igazgatóság dolgozóját. Képeinken: Feleki Kamill és a művésznők láthatók. (Fotó: Káprai) A Kicserő játék a háztetőn Kazincbarcikán egy négyemeletes, épülő lakóház tetején nap mint nap hajmeresztő mutatványnak lehetnek tanúi a járókelők. A BÁÉV által épített „A” 14—15—16 jelű épületet, amikor elhagyják a munkások, „felvonulnak” a gyerekek. Szaladgálnak, a még korlát nélküli lépcsőkön, felmásznak a tetőre, s ott vígan labdáznak és kergetőznek. Amikor Holló Kálmánné technikust, az építésvezetőség helyettesét figyelmeztettük erre a veszedelmes játékra, majdhogynem azt kérdezte: kinek mi köze hozzá? Részben igaza van. Anynyiban igaza, hogy elsősorban neki kellene ügyelnie az építkezésen és megakadályoznia a gyerekeket abban, hogy ilyen életveszélyes módon játszadozzanak. Mert, ami ma még csak játék, holnap tragédia lehet. Igaz, az építkezésnél tábla jelzi: Tilos az átjárás" De a gyerekek erre nem nagyon ügyelnek, sok a még hat éven aluli apróság is, aki olvasni nem tud. Tudomásunk szerint van éjjeliőr is az építkezésnél, aki lehet, hogy az építőanyagra megfelelően vigyáz, ezeknek a gyerekeknek az épségére, egészségére azonban nem. Kaszinótojás Sokaknak kedvenc csemegébe a kaszinótojás. Sajnos, Kazincbarcikán ünnepnek számít, ha ilyesmihez hozzájuthat az ember. Természetesen megvan ennek is az oka, és nagyon furcsa magyarázata. A „Miénk” nevet viselő alkoholmentes étteremben a következő választ adta az egyik pincér: — Csak akkor készítünk kaszinótojást — mondta, — amikor húsleves is szerepel az étlapon. Ugyanis a levesből kikerülő zöldséget használjuk fel a kaszinótojás készítéséhez. Ügyes, furfangos és talán okos ötlet is ez, de egy kicsit — enyhén szólva — tisztességtelen. Ennek a zöldségnek az árát ugyanis kétszer számolják fel, miután már azok egyszer megfizették, akik húslevest rendeltek az étkezéskor. De ha már ez a helyzet és csak ily módon lehet hozzájutni ehhez a finom csemegéhez, javasoljuk, ezután mindennap főzzenek húslevest is, hogy mindennap kapható legyen a kaszinótojás is. Rám szóltak... A minap a délelőtti órákban Kazincbarcikán az újvárosi iskola előtt egy, a parkírozó területen át taposott ösvényen indultam el. Néhány lépés után — nem tudom ki volt, talán az iskola egyik nevelője — utánam szólt: — Drága uram! Ez nem járda! — Na, végre! — jutott eszembe. Végre valaki, aki erre is ügyel. Mert mondjuk meg őszintén, még nem vált gyakorlattá a városban, hogy mindenki így védje, őrizze a sétányokat, a parkokat. Jólesett ez a figyelmeztetés, ami nemcsak nekem tanulság, de azoknak is, akik hozzám hasonlóan, hacsak egy pillanatra is elfeledkeznek magukról, de tanulság azok számára is, akik eddig még nem figyeltek ilyen és hasonló esetekre. Vékony Sándor BORSODI VEGYÉSZ Vizsgáztatás a bonyodalmakkal Sokszor furcsa dolgokat produkál az élet. Vagy inkább az emberek... ? A napokban hallottam az alábbi kis történetet. Július második felében vizsgára készültek a kazincbarcikai 105. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Az illetékesek a szakszervezet részéről az egyik vegyipari vállalat szakszervezeti funkcionáriusát delegálták a vizsgabizottságba. Erről szólt az az értesítés is, amelyben felkérték: „Szíveskedjenek a közölt időpontban a 102 1963.(2) MüM. számú utasításban foglaltaknak megfelelően eljárni és a vizsga helyén megjelenni.” Az első vizsgára július 25- én került sor. A bizottság valamennyi tagja, így a szakszervezet képviselője is megjelent a helyszínen. Ám, ekkor furcsa helyzet állt elő. Kiderült ugyanis, hogy két személy képviseli a szakszervezetet. Egyikük mindenképpen hivatalosan, amint erről az előzőekben már szóltunk. A baj csak ott volt, hogy helyét valaki már elfoglalta a bizottságban. — Most mi legyen? — tanakodtak az iskola vezetői. De akárhogy is próbálták, nem voltak képesek elfogadható megoldást találni. Talán, mert nem akarták az amúgy is kényelmetlen helyzetet még további bonyodalmakkal tetézni. Vajon mit szólnak ehhez az illetékesek? ( s) A Népszava ankétjai A TVK szakszervezeti bizottságának és a művelődési ház vezetőségének meghívására a múlt héten Tiszaszederkénybe látogatott a Népszava egy munkatársa és a Lapkiadó Vállalat képviselője, akik ankéton találkoztak a lap olvadóival. A vendégeket Mihalovits Ervin, a művelődési ház igazgatója köszöntötte, majd Fekete Béla, a Népszava közgazdasági rovatának munkatársa tájékoztatta a részvevőket a lap munkájáról. Többek között elmondotta, hogy a Népszava hét közben 280, vasárnap 300 ezer példányban jelenik meg. A lapnak népes előfizető tábora van, ugyanis a Népszava mintegy nyolcvan százaléka ilyen módon jut el az olvasóhoz. A szerkesztőségbe évenként körülbelül 30 ezer levél érkezik az ország különböző részéből, és egy hónapban 600—700 olvasó fordul jogi tanácsért. A felmerült problémák nagy részét az újságírók cikkekben, riportokban feldolgozzák, a panaszokat pedig írásban, vagy személyesen kivizsgálják. A lap munkatársa beszélt arról is, hogy a szerkesztőség hat fő rovatban tárja az olvasók elé a rendelkezésre álló anyagokat. A szerkesztőség munkatársai rendszeresen részt vesznek a fontosabb üléseken, s az itt elhangzottakat elsőként köztik a dolgozók széles rétegeivel. Az újságírók sűrűn járják az országot, ipari üzemeket, termelőszövetkezeteket, s személyes tapasztalataikról riportban, tudósításban számolnak be. Ezenkívül a szerkesztőség ankétokat szervez, ahol kikérik az olvasók véleményét a lap munkájáról. Az ankét második felében a részvevők elmondták véleményüket, hogyan értékelik a lap tartalmi munkáját. Dr. Kaldrovits János, a TVK főkönyvelője többek között arról beszélt, hogyan hasznosítják gazdasági munkájukban a Népszavában megjelent cikkeket, a szakszervezeti szervek határozatait, különböző állásfoglalásait. Mások arról szóltak, miről szeretnének olvasni a tiszaszederkényi dolgozók. Javasolták: a jövőben írjanak többet fiatal szocialista városunkról, az itt élő emberekről, az üzemek munkájáról. EGYÖNTETŰ volt a vélemény, hogy a Népszava jól betölti feladatát, hasznos segítőtársa a gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti aktivistáknak egyaránt. Népszerű lap. Tiszaszederkényben a legtöbb előfizetője ennek az újságnak van. (sz) Vietnamért! A TVK-ban a közelmúltban fejeződött be a vietnami nép megsegítésére indított akció. Mint arról korábban is beszámoltunk, a májusban megtartott szolidaritási hónap alkalmával a TVK dolgozói felhívással fordultak a megye üzemeihez, vállalataihoz, a vietnami nép megsegítésére gyűjtsenek össze egy kis méretű, teljesen felszerelt tábori kórház értékének megfelelő öszszeget, mintegy másfél millió forintot. Ez alkalommal a TVK szocialista brigádjai havi fizetésük egy százalékát ajánlották fel erre a célra. Most arról számolhatunk be, hogy a TVK dolgozói teljesítették vállalásukat, ugyanis 42 ezer 900 forintot ajánlottak fel a vietnami nép igazságos harcának támogatására, ami a vállalat ezen a héten fizetett be a 909.445—K., 95-ös csekkszámlára. Jén?@зяЬэп Kazincbarcikán jó ütemben halad az utak felújítása. Legutóbb, amikor a tanács illetékes képviselői ellenőrizték az elvégzett munkát, s a műszaki átvételről elkészítették a jegyzőkönyvet, a legnagyobb elismerés hangján szóltak az Út és Vasútépítő Vállalatról. 1968. JÚLIUS 4. Hangverseny a laktanyában A BM karhatalom miskolci alakulatát, katonáit és vezetőit sokan ismerik a környéken. Dicséretükre legyen mondva, nem úgy ismerik, mint a polgári élettől elzárkózott, csak a szokványos „katonaéletet” élő egységet. Az alakulatnak közismerten jó kapcsolatai voltak és vannak a vállalatokkal, így az ÉMV-vel is. Az utóbbit példázza az alakulat laktanyájában június 27-én megrendezett kórushangverseny, amelyre vállalatunk több dolgozója meghívást kapott. Kedvesen, régi ismerősként fogadtak. Az első, ami megragadta figyelmünket, egy tabló, rajta a következő felirat: „A BM karhatalom hősi halottai. Elestek a proletárdiktatúra védelmében 1956—57-ben.” A felirat alatt fiatal katonák fényképei sorakoznak. Amikor az ÉMV-vel kötött kulturális együttműködési szerződésre terelődik a szó, hangulatunk vidámabbá válik. Felelevenednek a közös rendezvények percei. Mi, rövidesen kézilabda-mérkőzésre hívjuk meg az alakulat válogatottját. A mérkőzésre július 15. után kerül sor és vállalatunk csapata a napokban befejezett VIT-kupa bajnokság legjobbjaiból tevődik majd össze. Ebben az évben négy előadást tart az alakulat tisztikara, az ÉMV fiataljainak, amelyen a honvédelem szükségességét, a katonák életét ismertetik. Vállalatunk KISZ- alapszervezeteinek képviselői pedig részt vesznek majd az alakulat rendezésében sorra kerülő VIT ifjúsági nagygyűlésen, amelyen Mónus Antal elvtárs, a KISZ KB titkára tart ünnepi beszédet. S amikor megkezdődött a hangverseny és mi a kultúrterembe érkeztünk, a katonák már csendben, fegyelmezetten ültek helyükön. A több mint ötvenéves múltra visszatekintő, külföldön is sokat szerepelt Diósgyőri Vasas Művészegyüttestől mindenki színvonalas műsort várt, és nem is csalódtunk. Mozgalmi dalokat, Bartók népdalfeldolgozásaiból adtak elő. Az előadást mély művészi átélés, a kórus rendkívüli fegyelme, harmóniája jellemezte. S a siker nem maradt el. Minden számot lelkes taps köszöntött. A több mint másfél órás műsor után valamennyien egy szép élménnyel gazdagabban indultunk haza. Hossó B. Az újságíró jegyzetfüzetéből A feljegyzések között mindig akad olyan eset, történet, vagy valamilyen problémára utaló adat, ami nem fér bele egy riportba, vagy más természetű írásba. Ezekből adunk most közre néhányat, hiszen mind olyan, ami a nyilvánosság elé kívánkozik. Nagyon szép hagyomány a BVK-ban, hogy élő, eleven kapcsolat alakul ki az üzem és az iskolák között. Ennek a kapcsolatnak sok szép, kézzelfogható bizonytéka van. A szocialista brigádok például igen gyakran vállalnak társadalmi munkát, elkészítenek egy-egy virágtartót, az iskola szertárába valamilyen berendezést, mindig azt, amire éppen igényt tartanak a nevelők és a gyerekek. A KISZ-szervezetek között bensőséges kapcsolat alakul ki. A Ságvári Endre Gimnázium és Szakközépiskola egyes osztályai — többek között — kéréssel fordultak a BVK nagyüzemi KISZ-bizottságához, nyújtson segítséget sülhöz, hogy a gyári, üzemi alapszervezetekkel ismerkedhessenek s ha netán szükséges, adandó alkalmakkor segítségért, támogatásért legyen hová fordulni. A legfrissebb adat, ami a gyár és az iskolák kapcsolatát dokumentálja, a szakszervezeti bizottság egy gesztusa. A szakszervezeti nőbizottság útján 231 darab könyvet ajándékozott az iskoláknak a legjobb tanulók jutalmazására. Táj, egyre szépülő és fejlődő része Kazincbarcikának a Tardona-part. Új házak egész sora nőtt ki a földből, amelynek környéke is mindinkább szépül. Fokozatosan szállítják el az építkezés nyomait, mind kevesebb törmelék „szúr szemet” a házak környékén. Van viszont egy probléma, amit a tanács legutóbbi ülésén tettek szóvá. A tervekben facsemeték elültetése is szerepel. Ehhez a gödröketmár kiásták, de a fákat máig sem ültették el. A felszólaló szerint ennek az az oka, hogy ilyen szempontból a Városgazdálkodási Vállalathoz már nem tartozik, a Parképítő Vállalathoz pedig még nem tartozik ez a terület. Magyarul nincs gazdája ennek a feladatnak... De meddig?... A BKV-ban a szocialista mumikaverseny felajánlásai között akad, — elvétve — olyan is, ami kellő körültekintés és mérlegelés után kerülhetett csak a vállalást rögzítő dokumentumba. Egy ilyenről esett szó az szb legutóbbi ülésén is, ahol elmondták: az anon üzem egyik szocialista brigádja pénzt gyűjt olyan céllal, hogy brigádkönyvtárat létesítsen. Ebből adódik a kérdés: szükség van-e erre? Egyáltalán nincs. Sokkal helyesebb lenne, ha ezt az összeget más célra fordítanák (kirándulás, közös színház- vagy mozilátogatás stb.), hiszen a vállalatnak s az üzemeknek is van könyvtára, ahová a brigád minden tagja bármikor beiratkozhat. (1.) — Nekem nem adsz egyet? — Majd ha megrendeled a lapot! e héten újítsa meg előfizetését! Előfizethető az üzemi lapterjesztőknél Előfizetési díj egy negyedévre 6 forint A Borsodi Vegyész ■t az Ön lapja írja, olvassa terjesszel