Borsodi Vegyész, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-51. szám)

1985-07-04 / 27. szám

2. Egy évforduló küszöbén Sorsok, emlékezések Visszaemlékezésemet az 1941-es évvel kezdem — mondja bevezetésül özvegy László Sándorné. Ekkor a hejőcsabai községházán az adócsoportban dolgoztam. Az egyik alkalommal — figyelmünket — vöröskeresztes tanfolyamra hívták fel. Többen jelentkeztünk. Könnyebbséget jelentett számunkra az, hogy a kéthetes alapfokú tanfolyamot tartó vezető nővér jött el hozzánk. Bizonyos idő elteltével azután az akkori Erzsébet Kórház hathetes tanfolyamot hirdetett meg. Néhányan erre is jelentkeztünk. A vizsgák után a főorvos néhányunktól megkérdezte, volna-e kedvünk, illetve szeretnénk-e műtősnek továbbtanulni? Boldogan vállaltuk. A hathónapos tanfolyam eltelte után alapos műtősgyakorlati vizsgák végén, sebészasszisztensi képesítést szereztünk. Családunk élete ekkor ugyanis sajátos fordulatot vett. A kisebbik bátyám már katona volt, s az idősebb bátyámat is behívták, aki a miskolci 299- es számú vöröskeresztes kórház gazdasági hivatalába került. Ugyanitt a nővérem a betegfelvételiben dolgozott, férje pedig lévén szemészorvos, szintén a kórház állományába tartozott. Édesanyámat a varrodába vették fel, engem pedig, mint ápolónőt, ugyancsak ebbe a vöröskeresztes kórházba hívtak be. Ezzel azonban a történetnek még nincs vége. Férjem — mint sebesült katona — a sors szeszélye folytán, ebben a kórházban kapott gyógykezelést A nagy világégésben, — amikor a családok százezrei szakadtak el egymástól — a mi családunk vagy így, vagy úgy, de egy helyre került. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy a mi kórházunkban még több család is — hozzánk hasonlóan — dolgozott együtt. A kórházat 1942 őszén bevagonírozták és Vágselyére irányították, ahol négy-öt héten keresztül vagonokban éltünk. Közben az I. számú budapesti honvédkórházat hozzánk csatolták. Egy délután azonban parancs jött és a szerelvényt tovább, nyugatra irányították. A két hétig tartó fárasztó utazás végén Welcovban álltunk meg. A kórház személyzetét egy iskolában helyezték el. Betegeket természetesen hely hiányában nem fogadhattunk, mert mi is csak a padlóra letett matracokon aludtunk. Ez az állapot, mintegy másfél, két hónapig tartott. A kórház becsomagolt berendezéseit, a vagonokban katonáig őrizték. Innen tovább utaztunk Ingolstadton át, úgy három héten keresztül, olykor holt vágányokon vesztegeltünk és főként éjjel utaztunk. Végül Neuburgban egy laktanyában szállásoltak el minket. A pécsi kórház ortopédiai részlege itt csatlakozott hozzánk, és más betegeket is kaptunk. Munkánkat úgy szervezték meg, hogy az X. számú budapesti honvédkórház a sebészet, a 299- es számú miskolci vöröskeresztes kórház pedig a belosztály lett, a pécsi kórház pedig az ortopédiai feladatokat végezte. Elérkezett az 1945-ös esztendő, hazánk felszabadult, a háborúnak vége lett. Határtalanul boldogok voltunk. Úgyszólván mindenki haza készülődött. Aki tehette, megszökött, sokan — közöttük sorkatonák is — lopott teherautóval, motorkerékpárral, igyekeztek haza. Mindenki hevenyészett térképet, útvonalvázlatot rajzolt, ha másképp nem lehetséges, úgy gyalog vágnak neki a hazafelé vezető útnak. A horthysta tisztikar, amely viszont jól élt és gond nélkül szórakozott, a hazatérést húzta-halasztotta, sőt akadályozta. Hazánkról rémhíreket terjesztettek, hogy a hazaigyekvőket szándékuktól eltérítsék. Egyik alkalommal — néhányan — felháborodva szóvá tettük magatartásukat, aminek az eredménye az volt, hogy már a következő napon leváltottak és az osztályt tőlem elvették, a bátyámat — pedig, aki még nem is volt teljesen gyógyult — amerikai hadifogságba adták. Egy német lány segítségével megtudtuk, hogy hová vitték, és sikerült visszaszöktetnünk. Édesanyánkkal ideiglenesen egy városi lakásban húzódtak meg, majd szerencsénkre, egész családunkat az első szállítmánnyal „büntetésből” hazaküldték Magyarországra. Miskolcon többen felkerestük Bibitérnét, aki akkor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vöröskereszt Szervezet vezetője volt, és munkánkat felajánlottuk a demokratikus Magyarország érdekében. Putnokon telepedtünk le. Családi okok miatt azonban mégsem azegészségügy területén dolgoztam, hanem az arlói községházára kerültem, ahová a megyei közigazgatás helyezett, és a közellátást vezettem. Közéleti tevékenységét az MNDSZ-ben végeztem. Később Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát üzemorvosi rendelőjében ápolónőként alkalmaztak. Ennél a nagyüzemnél huszonkét évig dolgoztam. Nyugdíjazásomig, 1977-ig. A Vöröskereszt Szervezetnek a felszabadulás óta vagyok tagja, melynek humánus tevékenységét, szép és nemes feladatainak megvalósítását mindig örömmel és szívesen — önként — segítettem. Elmondta? ezt. László Sándorné „Elli néni” Feljegyezte: Széplaki Kálmán A KISZ-bizottság megtárgyalta Tájékoztatás, agitáció, propaganda A tudatformáló tevékenység irányításáról, az e feladat megoldása érdekében végzett tevékenységről és a további tennivalókról tanácskozott a legutóbbi ülésén a Borsodi Vegyi Kombinát nagyüzemi KISZ-bizottsága. A gondos helyzetelemzés után elkészített írásos jelentés arról szólt: milyen az információs tevékenység a KISZ-bizottság tagjai, valamint az alapszervezetek között. Amint azt a jelentés előterjesztésekor Gyarmati István, a KISZ-bizottság titkára hangsúlyozta: ahhoz, hogy a fiatalok gondolkodását kedvezően befolyásolják, ismerni kell valós társadalmi helyzetüket, véleményüket. Az információkat többféle módon — telefonon, írásban, reszortgyűléseken és közvetlen kapcsolatok útján — szerzik meg a tisztségviselők. E módszerek alkalmazásakor alakult ki az a tapasztalat, hogy a fiatalok egy része élénken érdeklődik a kül- és a belpolitikai helyzet, valamint a vállalati események, a gazdálkodás eredményei iránt. Érdemes felfigyelni arra — hangzott el az ülésen —, hogy nem kellő tájékozottság miatt bizonyos vállalati kérdésekről torz és megalapozatlan vélemények is előfordulnak a fiatalok bizonyos csoportjai körében. E jelenség gyors reagálást és megfelelő tájékoztatást kíván — állapította meg a testület. Sajnálatos az is, hogy nem egy KISZ- vezetőség olyan problémákat is jelez az információs jelentésekben, amelyek megoldása a hatáskörükbe tartozna. Ahhoz, hogy megfelelő és reális helyzetet tükröző információt kaphasson a KISZ-bizottság, szükség van megvizsgálni és újraértékelni az információhoz megadott szempontokat. A reszortgyűlések arra hivatottak, hogy a titkárok, vagy a különböző reszortfelelősök a kapott tájékoztatást az időszerű kérdésekről meghallgassák, s azt továbbadják a fiataloknak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a titkároknak csak a 60—70 százalék vesz részt e találkozón, s a témakörök megvitatásában résztvevők sem tájékoztatják megfelelően az alapszervezet tagjait A személyes kapcsolatok javításáról is szó esett a bizottsági ülésen. Elhangzott az, hogy hatékonyabban kellene működnie a területfelelősi rendszernek, s többet kellene az apparátus tagjainak kijárnia a „területre”. Példák bizonyítják ugyanis, hogy a közvetlen találkozások, tájékoztatások a leghatásosabbak. . A tömegtájékoztatás, valamint az úgynevezett „belső” tájékoztatás további javításáról szólván az előadó hangsúlyozta: fokozott ellenőrzéssel kell elérni, hogy javuljon a jelenlegi helyzet. Az agitációs és propagandamunka kérdéskörét tárgyalva a bizottság tagjai megállapították: kevés a fiatalok körében a megfelelő tájékozottsággal és jó előadói készséggel is rendelkező KISZ-vezető. Lényeges az is, hogy közérthetően, megfelelő színvonalon szóljanak az agitáció alkalmával a vezetők a különböző végzettségű, más helyzetben és környezetben élő és a különböző érdeklődésű fiatalokhoz. Igazán hatásos az agitáció csakis akkor lehet, ha különböző rétegtalálkozókon kerül sor erre. Végezetül, a propagandista- és vezetőképzés teendőit összegezte a BVK nagyüzemi KISZ-bizottsága. —gyr—k— BORSODI VfcOtÍSZ Műanyagból készítettek berendezést a kisebb települések, kórházak, intézmények, ipari létesítmények szennyvizének tisztításához a Budaplast Fővárosi Műanyagipari Vállalatnál. A szennyvizet egy üvegszállal erősített poliésztertartályba vezetik be, s ebben ártalmatlanítják — baktériumok közreműködésével — a fertőző anyagokat. A Budaplasthoz eddig csaknem félszáz megrendelés érkezett műanyag szennyvíztisztítóra. Vásárlóik főként kórházak, szociális intézmények és kisebb falvak. Lőrinciben pedig nemcsak a település szennyvizének tisztításához, hanem a közeli földek öntözéséhez is hasznosítani kívánják a berendezést. Szocialista együttműködés Komplexbrigád alakult A közelmúltban egy újabb lépés történt a BVK-ban a műjégpálya építésének sikeres megvalósítása érdekében. A beruházási főosztály gépészeti főmérnökségének kezdeményezésére egy komplexbrigád alakult a főmérnökségen tevékenykedő Bánki Donát szocialista brigád, valamint a Vegyépszer szerelési vezetősége tagjaiból. A két közösség vállalja, hogy a brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket a legmesszebbmenőkig kihasználja, és közös munkával hozzájárul a műjégpálya jó minőségben történő megépítéséhez. A Vegyépszer szerelési vezetősége az ottani szocialista brigádokat bevonja a kivitelezési munkákba. Társadalmi munkákban elvégzik — hangzik a vállalás — a csővezeték kiépítését a J—1 jelű oszloptól az F—21 jelű oszlopig. Kiépítik a brigádok a megfelelő csőtartókat is. A Bánki Donát szocialista brigád a Vegytervvel közösen elkészített tervdokumentációkat átadja, s a kivitelezési munkálatokat megfelelően koordinálja. A komplex brigád mindent megtesz azért, hogy a kivitelezés alkalmával jelentős költségmegtakarítást érjenek el. 1985. július 4. Ember és környezet A környezet, a természet értékeinek és egyensúlyának megóvása mindenekelőtt az emberek érdekében történik, egészségükről, közérzetükről, életük minőségéről van szó és az eljövendő nemzedékek életéről és életfeltételeiről. Az ÉMV 1983-ban helyezte üzembe a mintegy 150 millió forint ráfordítással létesült ipari szennyvíztisztító legfontosabb egységét, a kétlépcsős biológiai tisztítót. Fotó: Katona A vízvédelem minden iparvállalat elsőrendű feladata kell, hogy legyen. Képünkön Harkácsi Lászlóné, az ÉMV vízkémiai laboratóriumának munkatársa nehézfémszennyezés meghatározását végzi spektrofotométerrel. Ezt a törekvést tükrözi az a kiállítás is, amit az ÉMV környezetvédelmi önálló osztálya rendezett az elmúlt héten a vállalat kultúrtermében. Ztítási inknik! Nézzük milyen javaslatokat nyújtottak be az ÉMV szakemberei a közelmúltban! Rideg PU-hab gazdaságosságának és minőségének a javítása, Molnár Zoltán és Veres István munkája. Hulladékgőz-hasznosítás sóder melegítéséhez, az ötlet Bodnár Zoltántól származik. A trolkarbamátok csomagolásakor keletkező veszteségek csökkentésére Szabó Imre és Rátz József dolgozott ki új eljárást., Néhány újítás a már elbíráltak közül. Ilyen például a lúgos tartályokon lévő szivattyúk kiemeléséhez készült pódium. Vagy az a gázkromatográfiás módszer, amit a tiolkarbamátok aminalapanyagának vizsgálatára fejlesztettek ki. A vállalatnál az év eleje óta összesen 46 darab újítást vezettek be.