Borsodi Vegyész, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-03 / 27. szám

Variációk egy témára Ma gazdálkodási tervet készíteni egy öt­éves tervidőszakra úgy, hogy annak minden pontja megvalósuljon, nagyon nehéz és fe­lelősségteljes. A szüntelenül változó külső és belső körülmények óvatosságra intik a tervezőket, akik egyre inkább hajlanak a mérsékelt hangú megfogalmazásra. Ugyan­akkor olyan célok formába öntésére töre­kednek, amelyek a gazdálkodásuk környe­zeti és önnön képességeik ismeretében re­ményt kelthetnek a végrehajtás résztvevői számára. Így volt ez annak a tervjavaslatnak meg­vitatásakor is, amelyet a BVK párt-végre­hajtó bizottság ülésén került napirendre, jú­lius 1-én. A vállalat ötéves termelésére és gazdá­lkodására készített három variáció megvitatása, a megszokottnál hevesebb vi­tát váltott ki a tisztségviselőkből. Az előző évek gazdasági sikereiért, a megújhodásért és fejlődésért felelősséget vállalók vélemé­nyeikkel szinte behatoltak a vállalat egé­szének mikrovilágába és a józan és reális hogyan továbbra keresték a legmegfelelőbb formákat, s azok lehetséges megvalósítását. Az egészséges kompromisszumokra hajló politikai testület végül is Mérten János, az üzemi pártbizottság titkárának javaslatára — néhány kiegészítéssel — a tervezettel egyetértett és elfogadásra ajánlotta pártbi­zottsági megvitatásra. A dolgozókat képviselik Az elmúlt év közepén az ÉMV egyik legsürgetőbb korszerűsítési feladataként jelentkezett az új vállalat­irányítási formára való át­térés megszervezése. Az ekkor kezdődött előké­szítő munka során, termelő területenként mondtak véle­ményt a vállalat dolgozói ar­ról, hogy a jövőben milyen irányítás alatt működjenek tovább. Ezt figyelembe véve az Ipari Minisztérium a sa­­jóbábonyi gyárat állam­igaz­­gatási felügyelet alatt álló kategóriába, sorolta, amely­nek általános­ vezetését a vállalat igazgatója látja el 21 tagú, döntési jogú igazgatói tanács támogatásával. Ezt követően a szakszervezeti bizottság által elfogadott in­tézkedési terv alapján meg­­­­kezdődött a tanács d­olgozói küldötteinek a kiválasztása. Az előkészítő munka ta­paszt­alatairól Forgon Árpád, a szakszervezeti bizottság titkára adott számot a vál­lalat bizalmi küldött testüle­tének. június 26-i ülésén, ahol — egyebek mellett — elhangzott, hogy a befejező­dött jelölőgyűlések mind­egyikét törvényes keretek között, határozatképesen bo­nyolították le. Közel 150 szakszervezeti tisztségviselő mondott, véleményt, amely­nek­­ során 26 küldött neve került szóba. A jelöltek sze­mé­­ét — a rendelet szerint számuk nem lehet több mint a vállalatvezetés részéről de­­fer véltaké — kilencből négy helyen titkos szavazással döntötték el. Az ennek alap­ján összeállított javaslatot a bizalmi testület egyhangúan elfogadta.­­ Az EMV döntési jogú igazgatói tanácsának dolgozói küldöttei a következők: — A-gyárrészleg: Mátyás­­zász­ló gyárrészlegvezető; V-gyárrészleg: Mátén­y András főművezető; Z-gyárrészleg: Rémiás István főművezető; Üzemfenntartási főosztály: Durda József gyárrészlegve­­zető: Energiaszolgáltatási fő­osztály: Mosonyi Miklós fő­művezető: az igazgató irá­nyítása alá tartozó szerveze­ti egységek: Madai Gyula önálló osztályvezető: A ke­reskedelmi igazgatóhelyettes irányította egységek: Oláh József főmunkatá­rs: a gazda­sági igazgatóhelyettes irányí­totta egységek: dr. Jekkel Já­nos főosztályvezető: a fej­lesztési igazgatóhelyettes irá­nyította egységek: Földi Zsolt fejlesztőmérnök. Az ÉMV igazgatói taná­csa­ július 31-én tartja ala­kuló ülését. S­zegény fiatal kolténa már nem tudja, hogy hányadán áll. Először ugyanis arra biztatták, te­gyen bátor. A bátorság - azt mondják — manapság alapkövetelmény. Szóval igye­kezett bátorrá válni, bátor emberként cselekedni. Akkor aztán behívatták egy szobá­ba és egyenesen megkérdez­ték tőle: normális vagy? Ki­csit meglepte a dolog, mert egészen másra számított. Egészen pontosan arra, hogy megdicsérik, mily gyorsan ké­pes váltani, mily gyorsan ké­pes elsajátítani a lehető leg­aktuálisabb szempontokat. Talán éppen itt történt a félreértés, a hibás reakció. A barátunk azonosította a szempontokat a valósággal. Pedig tudhatta volna, hogy a szempontok emberi talál­mányok, s mint ilyenek akár még önálló, fü­ggetlen életet is élhetnek. Függetlenekké válhatnak példának okáért az érdekektől is. Ideig — óráig.­­ Aztán - leginkább - idomulnak az erősebb ér­dekhez. Barátunk mindezt nem gon­dolta végig. Úgy vélte, a szempontok és a belső tar­tás végre találkoztak: a vé­leményt őszintén el kell mon­dani, sőt az elképzelésekért harcolni is ülik. No, a baj már a kezdetek legelején jelentkezett. Két levegővétel közötti szünetben minősítést hallott, melyről fel sem merte tételezni, hogy éppen neki szól: normális vagy? A bőd Ir­tó erejű kérdés után, némileg finomított formában, atyásko­dó stílusban hangzott el a megfellebbezhetetlen, megtá­­madhatatlan, de mégis böl­csességet sugározni akaró ítélet: „nem vagy elég poli­tikus". Mit is jelez ez? Próbáljunk meg egy kicsit elidőzni.Itt. Bizonyára van egy ilyesfaj­ta „rétege”: „neked is tud­nod kell, hol a határ!” Igen, csak ennek a képze­letbeli vonalnak, vagy mér­tékegységnek a megítélése szubjektív. Kinek itt, kinek ott. Egyszer emitt, másszor amott. Ha mindig az igazo­dáson jár az ember esze, szellemileg nagyon elfárad­hat, erkölcsileg pedig meg­kophat. Az elvárásokat pedig jobb, ha nem egyesek, ha­nem „többesek" próbálják megfogalmazni, így ugyanis sokkal valószínűbb, hogy a kívánalmak valódiak, szüksé­gesek lesznek, nem pedig he­lyi érdekeknek megfelelő ki­nyilatkoztatások. Az elvárások megfogalmazásának ezt a módszerét egyébként már elég régen kitalálták, az a neve, hogy demokrácia. A bölcs ítéletnek van egy másik „vonulata” is: ez in­kább feddést, rosszallást tar­talmaz. Ilyenformán: „de hát mi, már azt hittük — a jó­tékony többes ebben az eset­ben inkább bevett forma, mint­sem valódi tartalom — te lassan rájössz arra, amit mi megszenvedve bár, de megtudtunk. Azt hittük, egyre inkább közibénk tartozol. Csalódtunk benned.B­arátunk mindezek után bátorság ide, bátorság oda — megijedt, mert végül is ő nem csak úgy magától, általában akart bátor lenni, hanem végül is felszólításra. „Parancsra tet­tem" — akarta mondani, ha kérdezték volna. Megijedt, mert rájött, az ő készüléké­ben van a hiba. Idáig meg­volt győződve róla, hogy az elvárt lépésség halad a kora előtt. És hirtelen kiderült, hogy a kort nem lehet csak úgy, parancsra megelőzni. Bár egyáltalán nem biztos, hogy a saját lépések kivált­ják majd a bölcsek hozsan­náját. Balázsi Tibor Aki nem politikus . Egy üzem nyugovóra tért Elérkezett az utolsó műszak és aztán megmásíthatatlanul bekövetkezik az, amitől sokamnak összeszorul a szíve. Itt nőttek fel, váltak sokat tapasztalt szakemberekké, s ezek a gépek­­je­­lentették számukra a mindennapi kenyeret... És most az üzem nyugovóra tért. Szokatlan és nehéz lesz húsz év után elkerülni innen, megszokni az új környezetet, a korszerűbb technikát. De, nekik biztosan menni fog! A Borsodi Vegyi Kombinátban a múlt hét végén megszüntették a koprolaktain termelést. Az ez­zel kapcsolatos eseményekről készítettünk összeállítást lapunk 3. oldalán. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLETIKi borsodi A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA 1986. JÚLIUS X ÓRA­ IJ. FORINT XX111. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Érvénybe lép: 1986. július 1-től A vállalat új „alkotmánya” Hosszú hetek, hónapok mun­kája fejeződött be: elkészült,­ 1986. július 1-jétől immár ér­vényes a Borsodi Vegyi Kom­binát új - az 1986—1990. évek­re szóló - kollektív szerződése. A pontot az a pillanat tette a mondat végére, midőn a vál­lalat főbizalmi testülete e hé­ten, a június 30-i ülésén egy­hangúlag megszavazta e fon­tos dokumentumot. Ezzel egy időben lépett életbe az ugyan­csak öt évre szóló törzsgárda szabályzat is. Természetesen sok és érté­kes alkotó munka, átvitatott értekezletek, a munkahelyi eszmecserék és gondolatéb­resztő állásfoglalások össze­gyűjtése, a korábbi szerződés gyakorlati tapasztalatainak felhasználása — mind-mind ott szerepelt a vállalat kol­lektívája képviseletében ta­nácskozó testület előtt, az előterjesztésre kerülő terve­zetben. A vaskos­ kötet — könyvnek is beillő — tartal­mazza mindazokat a jogokat, melyek a BVK dolgozóit az érvényben levő rendelkezések nyomán megilletik, valamint a kötelezettségeket, amely mind a munkavállalók, mind pedig a munkaadó számára érvényes a következő idő­szakban. Az első tervezet elkészülte­kor a szakszervezeti szer­vek, tisztségviselők vezetésé­vel valamennyi munkahelyen ismertették a dolgozókkal az előző kollektív szerződéshez viszonyított, új elképzelése­ket, s összegyűjtötték a dol­gozók észrevételeit, javasla­tait, s az egyes pontokhoz szóló kiegészítéseket. Hogy mennyire hasznosak voltak e fórumok, s a dolgozók mi­lyen nagy felelősséggel éltek demokratikus jagaikkal, an­nak bizonyítéka: összesen 388 jogos — vagy annak vélt — javaslat jutott el a koordiná­ciós bizottsághoz. Ez a tes­tület — amelyben helyet kap­tak a vállalat illetékes szak­emberei, valamint a párt, a KISZ és — természetesen — a szakszervezet vezetői —, megvizsgálta az észrevétele­ket, valamint azok jogossá­gát, és a megvalósítás h­elyi lehetőségeit. Ezek után össze­sen nyolcvanegy javaslat ke­rült be az elbírálás után a szerződés tervezetébe. Június 30-án először a szakszervezeti bizottság vi­tatta meg e javaslatokat, majd az ott született állás­foglalás után ült össze a fő­bizalmi testület. E jelentős tanácskozáson részt vett Dr. Kerényi György, a VDSZ fő­munkatársa, valamint a vál­lalat párt-, gazdasági és tár­sadalmi szerveinek vezetői is — közöttük Mérten János, pb-titkár. E jelentős fórumon — Tö­mör Gyula szb-titkár javas­latára — együtt került sor az előző kollektív szerződés, va­lamint a VI. ötéves vállalati (Folytatás a 2. oldalon) Felújított határátkelőhely Megyénk öt határállomása körül tavaly Tornyosnémetiben bonyo­lították le a legnagyobb forgalmat: több, mint másfél millió utas itt lépte át a csehszlovák-magyar határt. Pár hét múlva javul­nak a körülmények: júliusban felavatják a korszerűsített átkelő­helyet. A beruházásról, s az új lehetőségekről sajtótájékoztatót tartottak. (Tudósításunk a 3. oldalon.) Merre, és főként hogyan: ma a cserlevés irányai Az Észak-Magyarországi Ve­gyiművek párt­ végrehajtó bi­­zottsága június 26-án tár­gyalta a VII. ötéves terv cse­lekvési irányait, fő célkitű­zéseit, pontosabban az ezeket összegző vitaanyagot. A résztvevők több szem­pontból sem voltak könnyű helyzetben. Az ugye teljesen nyilvánvaló, hogy a fenti tervidőszakban már jócskán benne vagyunk, tehát a dolog igencsak sürgőssé vált. Ugyanakkor a résztvevők is hangsúlyozták a tényt, mely szerint a stratégiai irányok kijelölésénél számolni kell s végrehajtást várhatóan állan­dóan nehezítő tényezőkkel. Ilyen tényező a piacbővítés már-már áthidalhatatlanul reménytelen mivolta — meg­felelő termékek és fogadó­készség híján ez mindig is kapitális gond —, a legfon­tosabb kereskedelmi part­nertől való túlzott függés, a fejlesztésnek bizonytalansá­gai — mind a várható ered­ményeket, mind a beruházá­sok megvalósíthatósága­ vizsgálva. Ehhez a nem tel­jes egészében felvázolt „gond-térképhez" kapcsolód­nak majd a következő idő­szakban a népgazdasági szin­tű késztetések és elvárások, amelyek várhatóan szintén nem lesznek könnyen telje­síthetők. A végrehajtó bizottság ál­tal elemzett vitaanyag a vállalat cselekvési­ lehetősé­geit három variánsban ösz­­szegezte. Tette ezt úgy, hogy jelenleg — ezt többen is megállapították — még egyik sincs műszakilag, gazdasági­lag és kereskedelmileg teljes egészében megalapozva. Az első változat, amely a leg­szigorúbban számol a renti­­tásokkal, nem sok jót ígér. E szerint a keresetnövekedés évente nem éri el a jelenle­­gi szintet, de még ennél is na­gyobb baj az, hogy a be­ruházási lehetőségek a vég­letekig „beszűkülnek". Oly­annyira, hogy az eddig el­kezdett rekonstrukciók mun­kálatok befejezése sem kép­zelhető el. A II. változat összképe kedvezőbb, bár itt is várhatók keserves eszten­dők, mint például az 1997- es, amikor például a szint­­tartási összseg alacsony lesz. Év végi részesedést itt már — igaz csak két­­évben — ­ (Folytatás a 2. oldalon)

Next