Borsodi Vegyész, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-03 / 27. szám
Variációk egy témára Ma gazdálkodási tervet készíteni egy ötéves tervidőszakra úgy, hogy annak minden pontja megvalósuljon, nagyon nehéz és felelősségteljes. A szüntelenül változó külső és belső körülmények óvatosságra intik a tervezőket, akik egyre inkább hajlanak a mérsékelt hangú megfogalmazásra. Ugyanakkor olyan célok formába öntésére törekednek, amelyek a gazdálkodásuk környezeti és önnön képességeik ismeretében reményt kelthetnek a végrehajtás résztvevői számára. Így volt ez annak a tervjavaslatnak megvitatásakor is, amelyet a BVK párt-végrehajtó bizottság ülésén került napirendre, július 1-én. A vállalat ötéves termelésére és gazdálkodására készített három variáció megvitatása, a megszokottnál hevesebb vitát váltott ki a tisztségviselőkből. Az előző évek gazdasági sikereiért, a megújhodásért és fejlődésért felelősséget vállalók véleményeikkel szinte behatoltak a vállalat egészének mikrovilágába és a józan és reális hogyan továbbra keresték a legmegfelelőbb formákat, s azok lehetséges megvalósítását. Az egészséges kompromisszumokra hajló politikai testület végül is Mérten János, az üzemi pártbizottság titkárának javaslatára — néhány kiegészítéssel — a tervezettel egyetértett és elfogadásra ajánlotta pártbizottsági megvitatásra. A dolgozókat képviselik Az elmúlt év közepén az ÉMV egyik legsürgetőbb korszerűsítési feladataként jelentkezett az új vállalatirányítási formára való áttérés megszervezése. Az ekkor kezdődött előkészítő munka során, termelő területenként mondtak véleményt a vállalat dolgozói arról, hogy a jövőben milyen irányítás alatt működjenek tovább. Ezt figyelembe véve az Ipari Minisztérium a sajóbábonyi gyárat államigazgatási felügyelet alatt álló kategóriába, sorolta, amelynek általános vezetését a vállalat igazgatója látja el 21 tagú, döntési jogú igazgatói tanács támogatásával. Ezt követően a szakszervezeti bizottság által elfogadott intézkedési terv alapján megkezdődött a tanács dolgozói küldötteinek a kiválasztása. Az előkészítő munka tapasztalatairól Forgon Árpád, a szakszervezeti bizottság titkára adott számot a vállalat bizalmi küldött testületének. június 26-i ülésén, ahol — egyebek mellett — elhangzott, hogy a befejeződött jelölőgyűlések mindegyikét törvényes keretek között, határozatképesen bonyolították le. Közel 150 szakszervezeti tisztségviselő mondott, véleményt, amelynek során 26 küldött neve került szóba. A jelöltek szeméét — a rendelet szerint számuk nem lehet több mint a vállalatvezetés részéről defer véltaké — kilencből négy helyen titkos szavazással döntötték el. Az ennek alapján összeállított javaslatot a bizalmi testület egyhangúan elfogadta. Az EMV döntési jogú igazgatói tanácsának dolgozói küldöttei a következők: — A-gyárrészleg: Mátyászászló gyárrészlegvezető; V-gyárrészleg: Mátény András főművezető; Z-gyárrészleg: Rémiás István főművezető; Üzemfenntartási főosztály: Durda József gyárrészlegvezető: Energiaszolgáltatási főosztály: Mosonyi Miklós főművezető: az igazgató irányítása alá tartozó szervezeti egységek: Madai Gyula önálló osztályvezető: A kereskedelmi igazgatóhelyettes irányította egységek: Oláh József főmunkatárs: a gazdasági igazgatóhelyettes irányította egységek: dr. Jekkel János főosztályvezető: a fejlesztési igazgatóhelyettes irányította egységek: Földi Zsolt fejlesztőmérnök. Az ÉMV igazgatói tanácsa július 31-én tartja alakuló ülését. Szegény fiatal kolténa már nem tudja, hogy hányadán áll. Először ugyanis arra biztatták, tegyen bátor. A bátorság - azt mondják — manapság alapkövetelmény. Szóval igyekezett bátorrá válni, bátor emberként cselekedni. Akkor aztán behívatták egy szobába és egyenesen megkérdezték tőle: normális vagy? Kicsit meglepte a dolog, mert egészen másra számított. Egészen pontosan arra, hogy megdicsérik, mily gyorsan képes váltani, mily gyorsan képes elsajátítani a lehető legaktuálisabb szempontokat. Talán éppen itt történt a félreértés, a hibás reakció. A barátunk azonosította a szempontokat a valósággal. Pedig tudhatta volna, hogy a szempontok emberi találmányok, s mint ilyenek akár még önálló, független életet is élhetnek. Függetlenekké válhatnak példának okáért az érdekektől is. Ideig — óráig. Aztán - leginkább - idomulnak az erősebb érdekhez. Barátunk mindezt nem gondolta végig. Úgy vélte, a szempontok és a belső tartás végre találkoztak: a véleményt őszintén el kell mondani, sőt az elképzelésekért harcolni is ülik. No, a baj már a kezdetek legelején jelentkezett. Két levegővétel közötti szünetben minősítést hallott, melyről fel sem merte tételezni, hogy éppen neki szól: normális vagy? A bőd Irtó erejű kérdés után, némileg finomított formában, atyáskodó stílusban hangzott el a megfellebbezhetetlen, megtámadhatatlan, de mégis bölcsességet sugározni akaró ítélet: „nem vagy elég politikus". Mit is jelez ez? Próbáljunk meg egy kicsit elidőzni.Itt. Bizonyára van egy ilyesfajta „rétege”: „neked is tudnod kell, hol a határ!” Igen, csak ennek a képzeletbeli vonalnak, vagy mértékegységnek a megítélése szubjektív. Kinek itt, kinek ott. Egyszer emitt, másszor amott. Ha mindig az igazodáson jár az ember esze, szellemileg nagyon elfáradhat, erkölcsileg pedig megkophat. Az elvárásokat pedig jobb, ha nem egyesek, hanem „többesek" próbálják megfogalmazni, így ugyanis sokkal valószínűbb, hogy a kívánalmak valódiak, szükségesek lesznek, nem pedig helyi érdekeknek megfelelő kinyilatkoztatások. Az elvárások megfogalmazásának ezt a módszerét egyébként már elég régen kitalálták, az a neve, hogy demokrácia. A bölcs ítéletnek van egy másik „vonulata” is: ez inkább feddést, rosszallást tartalmaz. Ilyenformán: „de hát mi, már azt hittük — a jótékony többes ebben az esetben inkább bevett forma, mintsem valódi tartalom — te lassan rájössz arra, amit mi megszenvedve bár, de megtudtunk. Azt hittük, egyre inkább közibénk tartozol. Csalódtunk benned.Barátunk mindezek után bátorság ide, bátorság oda — megijedt, mert végül is ő nem csak úgy magától, általában akart bátor lenni, hanem végül is felszólításra. „Parancsra tettem" — akarta mondani, ha kérdezték volna. Megijedt, mert rájött, az ő készülékében van a hiba. Idáig megvolt győződve róla, hogy az elvárt lépésség halad a kora előtt. És hirtelen kiderült, hogy a kort nem lehet csak úgy, parancsra megelőzni. Bár egyáltalán nem biztos, hogy a saját lépések kiváltják majd a bölcsek hozsannáját. Balázsi Tibor Aki nem politikus . Egy üzem nyugovóra tért Elérkezett az utolsó műszak és aztán megmásíthatatlanul bekövetkezik az, amitől sokamnak összeszorul a szíve. Itt nőttek fel, váltak sokat tapasztalt szakemberekké, s ezek a gépekjelentették számukra a mindennapi kenyeret... És most az üzem nyugovóra tért. Szokatlan és nehéz lesz húsz év után elkerülni innen, megszokni az új környezetet, a korszerűbb technikát. De, nekik biztosan menni fog! A Borsodi Vegyi Kombinátban a múlt hét végén megszüntették a koprolaktain termelést. Az ezzel kapcsolatos eseményekről készítettünk összeállítást lapunk 3. oldalán. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLETIKi borsodi A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA 1986. JÚLIUS X ÓRA IJ. FORINT XX111. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Érvénybe lép: 1986. július 1-től A vállalat új „alkotmánya” Hosszú hetek, hónapok munkája fejeződött be: elkészült, 1986. július 1-jétől immár érvényes a Borsodi Vegyi Kombinát új - az 1986—1990. évekre szóló - kollektív szerződése. A pontot az a pillanat tette a mondat végére, midőn a vállalat főbizalmi testülete e héten, a június 30-i ülésén egyhangúlag megszavazta e fontos dokumentumot. Ezzel egy időben lépett életbe az ugyancsak öt évre szóló törzsgárda szabályzat is. Természetesen sok és értékes alkotó munka, átvitatott értekezletek, a munkahelyi eszmecserék és gondolatébresztő állásfoglalások összegyűjtése, a korábbi szerződés gyakorlati tapasztalatainak felhasználása — mind-mind ott szerepelt a vállalat kollektívája képviseletében tanácskozó testület előtt, az előterjesztésre kerülő tervezetben. A vaskos kötet — könyvnek is beillő — tartalmazza mindazokat a jogokat, melyek a BVK dolgozóit az érvényben levő rendelkezések nyomán megilletik, valamint a kötelezettségeket, amely mind a munkavállalók, mind pedig a munkaadó számára érvényes a következő időszakban. Az első tervezet elkészültekor a szakszervezeti szervek, tisztségviselők vezetésével valamennyi munkahelyen ismertették a dolgozókkal az előző kollektív szerződéshez viszonyított, új elképzeléseket, s összegyűjtötték a dolgozók észrevételeit, javaslatait, s az egyes pontokhoz szóló kiegészítéseket. Hogy mennyire hasznosak voltak e fórumok, s a dolgozók milyen nagy felelősséggel éltek demokratikus jagaikkal, annak bizonyítéka: összesen 388 jogos — vagy annak vélt — javaslat jutott el a koordinációs bizottsághoz. Ez a testület — amelyben helyet kaptak a vállalat illetékes szakemberei, valamint a párt, a KISZ és — természetesen — a szakszervezet vezetői —, megvizsgálta az észrevételeket, valamint azok jogosságát, és a megvalósítás helyi lehetőségeit. Ezek után összesen nyolcvanegy javaslat került be az elbírálás után a szerződés tervezetébe. Június 30-án először a szakszervezeti bizottság vitatta meg e javaslatokat, majd az ott született állásfoglalás után ült össze a főbizalmi testület. E jelentős tanácskozáson részt vett Dr. Kerényi György, a VDSZ főmunkatársa, valamint a vállalat párt-, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői is — közöttük Mérten János, pb-titkár. E jelentős fórumon — Tömör Gyula szb-titkár javaslatára — együtt került sor az előző kollektív szerződés, valamint a VI. ötéves vállalati (Folytatás a 2. oldalon) Felújított határátkelőhely Megyénk öt határállomása körül tavaly Tornyosnémetiben bonyolították le a legnagyobb forgalmat: több, mint másfél millió utas itt lépte át a csehszlovák-magyar határt. Pár hét múlva javulnak a körülmények: júliusban felavatják a korszerűsített átkelőhelyet. A beruházásról, s az új lehetőségekről sajtótájékoztatót tartottak. (Tudósításunk a 3. oldalon.) Merre, és főként hogyan: ma a cserlevés irányai Az Észak-Magyarországi Vegyiművek párt végrehajtó bizottsága június 26-án tárgyalta a VII. ötéves terv cselekvési irányait, fő célkitűzéseit, pontosabban az ezeket összegző vitaanyagot. A résztvevők több szempontból sem voltak könnyű helyzetben. Az ugye teljesen nyilvánvaló, hogy a fenti tervidőszakban már jócskán benne vagyunk, tehát a dolog igencsak sürgőssé vált. Ugyanakkor a résztvevők is hangsúlyozták a tényt, mely szerint a stratégiai irányok kijelölésénél számolni kell s végrehajtást várhatóan állandóan nehezítő tényezőkkel. Ilyen tényező a piacbővítés már-már áthidalhatatlanul reménytelen mivolta — megfelelő termékek és fogadókészség híján ez mindig is kapitális gond —, a legfontosabb kereskedelmi partnertől való túlzott függés, a fejlesztésnek bizonytalanságai — mind a várható eredményeket, mind a beruházások megvalósíthatósága vizsgálva. Ehhez a nem teljes egészében felvázolt „gond-térképhez" kapcsolódnak majd a következő időszakban a népgazdasági szintű késztetések és elvárások, amelyek várhatóan szintén nem lesznek könnyen teljesíthetők. A végrehajtó bizottság által elemzett vitaanyag a vállalat cselekvési lehetőségeit három variánsban öszszegezte. Tette ezt úgy, hogy jelenleg — ezt többen is megállapították — még egyik sincs műszakilag, gazdaságilag és kereskedelmileg teljes egészében megalapozva. Az első változat, amely a legszigorúbban számol a rentitásokkal, nem sok jót ígér. E szerint a keresetnövekedés évente nem éri el a jelenlegi szintet, de még ennél is nagyobb baj az, hogy a beruházási lehetőségek a végletekig „beszűkülnek". Olyannyira, hogy az eddig elkezdett rekonstrukciók munkálatok befejezése sem képzelhető el. A II. változat összképe kedvezőbb, bár itt is várhatók keserves esztendők, mint például az 1997- es, amikor például a szinttartási összseg alacsony lesz. Év végi részesedést itt már — igaz csak kétévben — (Folytatás a 2. oldalon)