Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)

1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934

.A LENGYEL GÉZA tok, különösen a Kísérletügyi Közlemények, a Köztelek is külföldi szaklapok hasábjain megjelentek. Ezek közül a leg­fontosabbak az arankakérdésre, a malombükkönyre, a here­féle magvak származására, azok termelési értékének elbírálására, a rostaaljakra, a magyar búzakérdésre, stb. vonatkoznak. Leg­érdekesebb azonban talán az a dolgozata, mely az orosz­­mák be­léndektartalmával foglalkozik, amely szélesalapú gazdasági, bo­tanikai és orvostudományi megállapításaival ennek a kérdésnek minden vonatkozását tisztázta. A háború után egy évtizeden át mint a Köztelek „Gazdasági Növénytan" rovatának veze­tője, az ebbe a tárgykörbe tartozó külföldi eredményeket idő­ről-időre vonzó összefoglalásokban hozta a magyar gazdakö­zönség tudomására s számtalan felmerülő kérdésben nyújtott a magyar gazdaközönségnek tájékoztatást. A szerkesztésében 8 kötetben megjelent Magyar Füvek Gyűjteménye (Gramina Hungarian) s az 5 kötetben megjelent Magyar Sásfélék, stb­ Gyűjteménye (Сурегасеае, Junceacae, etc. Hungaricae) kiállí­tásával, fajainak gazdagságával, botanikai és mezőgazdasági megállapításaival messze túlhaladja a külföldi hasonló vállal­kozásait. A Magyar Füvek Gyűjteményének impozáns kötetei nélkülözhetetlenek hazánk rétjeinek és legelőinek szakszerű megismerése és javítása terén. Épp olyan nélkülözhetetlen azonban minden botanikus szakember részére, aki Magyar­ország növényzetének az itt összegyűjtött csoportjaival fog­lalkozni kíván, mert benne egész sorát találhatja a hazánk flórájára vonatkozó új megállapításoknak. Vezetése alatt lefolyt közel négy évtized alatt a buda­pesti Vetőmagvizsgáló Állomás hazánkban valósággal mező­gazdasági botanikai központtá lett. Számos külföldi szakem­ber nemcsak rövid látogatásokat tett ott, hanem hónapokon át folytatott beható tanulmányokat, úgyhogy nem egy orosz, ja­pán, norvég, olasz, horvát, stb. szakember nyerte az ő vezetése alatt tudományos továbbképzését. A nemzetközi mezőgazdasági és tudományos életben el­foglalt kivételes helyzetét Dege­n Á­r­p­á­d arra használta fel, hogy a magyar vetőmag jó tulajdonságait a külfölddel megismertesse s így annak exportlehetőségeit növelje. Így reá­mutatott a magyar származású hereféléknek, elsősorban a lu­cernának, a faggyal és szárazsággal szemben való nagy ellen­állóképességére, melyet külföldön végzett elfogulatlan terme­lési kísérletek is támogattak. Propagandájával elérte azt, hogy ma a nagy nyugati állattenyésztő országok, mint Németország, Dánia, Svédország, Svájc, sőt újabban Hollandia és Lengyel­ország is, melyek lucernavetőmagot egyáltalában nem, vagy a szükségletet el nem érő mennyiségben termelnek, elsősorban a magyar származású magot keresik, sőt annak jeles tulajdon­ságait magasabb vételárral is kifejezik, ami a magyar gazda­közönség jövedelmének gyarapodását jelenti.

Next