Lengyel Géza - Moesz Gusztáv (szerk.): Botanikai Közlemények, 39. kötet (1942)
1942 / 6. szám - A nádor-család növénygyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában
636 A NÁDOR-CSALÁD NÖVÉNYGYŰJTEMÉNYE számai, kertészeti irodalmi munkái, valamint az „Atlas der Heilpflanzen" egy példánya egészíti ki, továbbá Margit, Thurn és Taxis hercegnő két pompás, Carlina acaulis-t, Cirsium acaule-t és Gentiana ciliata-t ábrázoló akvarellje, melyet e napokban a múzeum növénytára részére megható előzékenységgel ajándékul festett, amint írja „büszke leszek, ha e pár virágszóval én is gyarapíthatom nagyatyám dicsőségét". Mindezeket a kegyeleti tárgyakat, a különböző herbáriumi csomagokból származó egy-egy herbáriumi lappal egyetemben két tároló szekrényben a nagyközönség részére is kiállította a növénytár vezetősége. A herbáriumi csomagok számos florisztikai érdekességet tartalmaznak. A csomagok egy része a nádorcsalád tagjainak (néhai József főherceg, néhai Mária főhercegnő) különböző útjaikon, főleg a Földközi-tenger mellett, jórészt parkokból, kertekből összegyűjtött növényeit tartalmazza. Külön érdeklődést kelthet néhai József főherceg fiatalkori gyűjtése Alcsút és Buda vidékén. Akkori nevelője, az eleinte természetkutatónak indult, későbbi nagynevű archeológusunk, Rómer Ferenc Flóris bencés tanár, majd nagyváradi kanonok, bizonyára helyes irányba terelhette a fiatal főherceg érdeklődését. Az érdekesebb növényeknél sajátkezű feljegyzések állanak a termőhelyről, a gyűjtés időpontjáról, így tudjuk meg, hogy a budai hegylejtőkön nevelőjével együtt botanizáló ifjú már 1847-ben megtalálta „a budai istenhegyi szőlők között" a Jasminum fruticans-ot, míg Kováts Gyula exsiccátájában ezt az ott csak nemrégen kipusztult díszcserjét onnan Gerenday József csak 1850-ben adta közre. Külön dísze: a herbáriumnak az a hatalmas, nagyrétű kartonlapokra dekoratív elrendezésben felragasztott, összesen 144 lapot számláló páfránygyűjtemény, melyet — leánya, Erzsébet kir. hercegnő közlése szerint, aki a különböző csomagok származásáról a felvilágosításokat megadni szíves volt — néhai József főherceg ugyancsak sajátkezűleg állított össze és látott el kalligrafikus felírásokkal, latin és magyar nevekkel, a gyűjtés helyével. A páfrányfajok között van egy kis példány Asplenium fontanum is, egyszerű „Alcsuthi kert" megjelöléssel. Néhai József főherceg mélységes természetszeretetére és emberismeretére vall, hogy fián kívül senkivel sem közölte ennek a kis páfránynak általa felfedezett vértesi termőhelyét,1) azt időnként féltő gonddal látogatta és alcsúti parkjában szaporította, hallgatásával óhajtván megakadályozni azt, hogy botanikus vagy kertész onnan kipusztítsa. A kis Asplenium mégsem kerülte el sorsát, mert ez a szerény, a Vértesben idővel más életkörülmények közé került és ezért az évtizedek folyamán pusztuló növényke utolsó példánya 1932-ben gyanútlanul mégis csak egyik ott botanizáló szaktársunk gyűjtőtáskájába került, igazolva néhai József főherceg aggodalmát és tapasztalatát, hogy természeti ritkaságoknak sokszor a természetkutató szenvedélye a legnagyobb ellensége. A nádorcsalád herbáriumának másik érdekessége Rómer F. Flóris 275 lapból álló, ma már kipusztult hansági ritkasá g) Lásd a Magyar Tudom. Akad. Mathem. és Természttud. Értesítője LIX., 1940, 998. old.