Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 101. kötet (2014)
2014 / 1-2. sz. - Szabó L. Gy.: Emlékezés Papp Erzsébetre, az agrobotanikus festőművészre
2 Szabó L. Gy. máramarosszigeti. Nagyapja Csiszár István, nagyanyja Szilágyi Eszter. Nagyszüleire mindig a legnagyobb szeretettel emlékezett. Náluk töltötte minden szabadidejét. Anyja testvére - Csiszár Sándor - gazdasági akadémiát végzett, a hegyi legelők botanikai gazdagságát - kislányként - általa érzékelte először. Elemi és polgáriskolai évei után a Práter utcai Zrínyi Ilona leánylíceumban tanult. 1942-ben, a Kecskeméti Református Tanítóképző elvégzése után átmenetileg két évig Őrszentmiklóson (Őrbottyán) tanított mintegy 80 gyermeket, osztatlan iskolában. A háború után a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképzőre járt és 1947-ben tanári oklevelet szerzett. Mint tanár a Pest megyei Pilisen, majd 8 évig Budapesten tanított és nevelt állami gondozottakat. Szerette munkáját, mégis, kétszer is megkísérelte a felvételit a Képzőművészeti Főiskolára. A szakmai próba sikerült, mégis - politikai okokból - elutasították. A Kertészeti Kutató Intézetben helyezkedett el technikusként. Az Út- és Vasúttervező Vállalatnál is dolgozott. Munka mellett, levelező hallgatóként, 1959-től 1962-ig elvégezte a Kertészeti Főiskolát. Mint okleveles kertészmérnök a Kertészeti Kutató Intézetbe került Kovács Zoltán, híres dísznövény-nemesítő mellé. Rövid ideig a Gyógynövény Kutató Intézetben is dolgozott. 1965-ben Jánossy Andor felvette az Országos Agrobotanikai Intézetbe tudományos kutatónak. Ettől kezdve foglalkozott kultúrnövények botanikai kutatásával, melyet élete végéig folytatott. Itt olyan kiváló munkatársai voltak, mint néhai Boros Ádám botanikus professzor, neves moha- és flórakutató, továbbá néhai Mándy György professzor, a magyar mezőgazdasági botanika legnagyobb alakja. A csírázásélettani vizsgálati módszereket dr. Schmidt Gabriella, korábbi laboratóriumvezető útmutatásával sajátította el. Doktori dolgozatát 1972-ben növényélettanból írta, „Búzafajok ökológiai vizsgálata a szemfejlődéssel kapcsolatban, Mándy György módszerével címen, az ELTE Növényélettani Tanszékén, Frenyó Vilmosnál. Közben, 1971-ben az Országos Ösztöndíj Tanács pályázatát elnyerve hét hónapot töltött Koppenhágában, a dániai magvizsgáló intézetben. Előzőleg szorgosan tanulmányozta Zsák Zoltán maggyűjteményét az akkori Országos Vetőmag Felügyelőségen (Schermann Szilárd főleg ezt a maggyűjteményt használta nevezetes magatlaszának elkészítéséhez). Papp Erzsébet a dániai intézetben a káposztafélék magvizsgálatával foglalkozott. Egyre több magról készített morfológiai képeket. Ennek eredménye, hogy magrajz-illusztrációi (kb. 300 magról, illetve termésről) ékesítik a dániai Hans Amne Jensen magmorfológiai bibliográfiáját (Bibliography on Seed Morphology, Barkema Publ., Rotterdam, 1998). Tápiószelén a magvak tartós tárolásának, életképességének csírázási jellemzőit kutatta. 1982-ben — az Eucarpia szervezésében — a Kew Gardenben előadást tartott a mag-nyugalom megszakításának lehetőségeiről „Methods appropriate to breaking dormancy” címmel. Papp Erzsébet kutatási munkájának nagy része volt abban, hogy kialakulhatott a mezőgazdasági növények génbankja az Országos Agrobotanikai Intézetben, Tápiószelén (ma: Növényi Diverzitás Központ). 1982-ig volt aktív munkatársa az Intézetnek. I. kép: Boros Ádámmal farmosi maggyűjtő úton (fotó: Szabó László Gyula)