Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)

1971-03-06 / 9. szám

GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK KÉRDÉSEI Ilie Verdeţ elvtárs beszéde Elv­társak ! 1970-ben, csakúgy mint az egész öté­ves terv folyamán, Brassó megye ipar­­vállalatai teljesítették és túlteljesítették az állami tervben megszabott feladatai­kat, valóra váltották a versenyben tett vállalásaikat, s ezzel lényegesen hozzá­járultak az ötéves terv országos telje­sítéséhez. Engedjék meg elvtársak, hogy erő­­­­feszítéseikért, jó eredményeikért a párt vezetősége, a kormány, s személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs nevében for­ró üdvözletemet tolmácsoljam Önök­nek, és szívből kívánjak sok sikert és minél jobb eredményeket további mun­kájukhoz." A IX. kongresszus irányelveinek sike­res teljesítésével jelentősen fejlesztettük nemzetgazdaságunkat. Az 1966—1970-es­­ időszakban számottevő sikereket értünk el a termelőerők fejlesztésében, a gazda­ság szerkezetének korszerűsítésében, va­lamennyi gazdasági ág fejlesztésében, a termelés és a termékek műszaki szín­vonalának emelésében, a gazdasági egy­ségek és ágazatok, az egész gazdasági élet szervezésében, vezetésében és ter­vezésében — összhangban a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom idő­szerű követelményeivel. Az említett időszakban lényegesen javultak a mun­ka- és életviszonyok, növekedett az é­­letszín­vonal. Mindezek alapján rátér­tünk az 1971—1975-ös tervidőszak fel­adatainak teljesítésére. Ebben az idő­szakban is gyors növekedési ütemet valósítunk meg, nagy figyelmet fordí­tunk a korszerűsítésre, a hatékonyság fokozására. Ilie Verdeţ elvtárs a továbbiak­ban a következőket mondotta : Brassó megye pártaktívájának mai tanácskozása a gazdasági ágak fejlődé­séről alkotó munkajelleget öltött, szín­vonalas volt és gyümölcsözőnek bizo­nyult. A megyei pártbizottság által elő­terjesztett tájékoztató és a vita a válla­latok, a gazdasági egységek valóban fontos kérdéseit vetette fel. Ezek kö­zül számos kérdésre megfelelő megol­dást találtunk, mások a megyei pártbizottság s a jelenlévő minisz­tériumi képviselők, valamennyiünk figyelmének homlokterében kell hogy álljanak, hogy mindenképpen biztosít­suk az idei terv jó feltételek közötti valóra váltását, s hogy jó, megfelelő alapot teremtsünk az 1971—1975-ös öt­éves terv sikeres teljesítéséhez. Miután a szónok számbavette a nem­zetgazdaság fejlesztésében az elmúlt ötéves terv során elért eredményeket, hangsúlyozta, hogy Brassó megye az országos átlagot meghaladó termelésnö­vekedési ütemmel tűnt ki. Jellemző a megye iparának eredményeire — mon­dotta Ilie Verdeț elvtárs —, hogy itt valósul meg az ország egész traktor- és tehergépkocsi-gyártása, az országos gör­dülőcsapágy-gyártás 84 százaléka, a nit­rogénműtrágya-gyártás 9,2 százaléka, a cellulóz-termelés 11 százaléka és a gyapjúszövet-termelés 13 százaléka. Abból ítélve, ahogy az év első két hónapjában nekiláttunk az ötéves terv teljesítésének, elmondhatjuk, hogy ál­talában a tervet jól állítottuk össze, előirányzatai reálisak, megfelelnek min­den egység lehetőségeinek és ténylege­sen megvannak a feltételeink ahhoz, hogy az előirányzatokat teljesítsük és túlteljesítsük. Az év első két hónapjá­ban a megye ipara teljesítette összter­­melési és árutermelési tervét, munka­termelékenységi és beruházási előirány­zatait. Ez jó, örvendetes dolog, elvtár­sak. Azonban nem az eredményekről kívánok szólni, hanem azokról a jelen­ségekről, amelyek azt bizonyít­ják, hogy az elért eredmények s az átlagos számadatok mögött bizo­nyos munkaközösségek tevékenységének fogyatékosságai is fellelhetők, így pél­dául a vidombáki krétázott­ papír­gyár az eladott és bevételezett árutermelés­nél két hónap alatt csak 92 százalékos teljesítményt ért el, a fogarasi vegyi­­kombinát csak 96, a viktóriavárosi 92, a helyiipar pedig mindössze 82 száza­lékos eredményt mutathat fel Ami pe­dig a munkatermelékenységet illeti, az Electroprecizic üzem 94 százalékban, a gördülőanyag-javító üzem 99, a Metrom üzem pedig 96 százalékban teljesítette — RÖVIDÍTETT SZÖVEG — a tervet. Úgy vélem, hogy alapvető ta­nulság­­ ne hagyjuk felgyűlni a dolgo­kat, ne hagyjunk megoldatlanul egy e­­gész sor kérdést, főleg a műszaki-anya­gi ellátással, az egységek közötti szer­ződéses viszonyokkal, az áruértékesítés­sel, a munkaerő-biztosítással és a be­ruházásokkal kapcsolatos kérdéseket, mert amit nem végzünk el az első ne­gyedévben, azt nagyon nehéz pótolni a következő negyedévekben és sokszor, vagy éppenséggel minden esetben na­gyobb költségekkel. Úgy kell meg­szervezni a munkát, hogy a har­madik és negyedik évnegyedben ne dol­gozzunk vasárnapokon is vagy 10—12 órás megnyújtott műszakokban, ahogy egyes vállalatokban még előfordul. A továbbiakban a szónok hangsúlyoz­ta: Noha az első két hónapban az évi be­ruházási tervből 12,2 százalékot teljesítet­tek, véleményem szerint ez Brassó me­gye lehetőségeihez képest kevés. Van egy olyan téves felfogás, hogy január­ban, februárban és márciusban nem so­kat lehet tenni, pedig az idén télen kedvező feltételeik voltak az építőipa­ri egységeknek. A téli hónapokban az építők e felfogásból eredő álmatag­sága miatt a munkálatok javarészét a következő évnegyedekre összpontosítják, az üzembehelyezések zömét a negyedik évnegyedre irányozták elő, amikor az­tán közbejönnek még a halasztások is, s ez nagyon nagy károkat okoz a nem­zetgazdaságnak. Ha jobb beosztással dolgoznánk, ha jobb viszonyt alakíta­nánk ki a tulajdonképpeni építkezések és a szerelési munkálatok között, kisebb munkafronttal, kevesebb megnyitott é­­pítőteleppel gyorsabb ütemben építhet­nénk, hamarabb üzembe helyezhetnék a létesítményeket és gyorsabban hasz­not biztosíthatnánk a beruházott össze­gekből. Ami a munkatermelékenységet illeti, mint láttuk, elég jó a helyzet. Ez azon­ban nem kell hogy nyugalomba rin­gassa a pártaktívát s a megye vállalat­­vezetőit. A munkatermelékenység nö­velése az idén elég magas, s a­­mit az első két hónapban megvalósítot­tak, egyes esetekben még a felét sem teszi ki annak a feladatszintnek, a­­melyet a negyedik negyedévben el kell érn­iök. Általában, amikor az eredmé­nyeket vizsgáljuk, ajánlatos azokat az egész évi feladathoz viszonyítani, mert csak így tudhatjuk, mit kell tennünk, hogy elkerüljük a rohamszerű munkát a harmadik és negyedik negyedévben. A továbbiakban Ilie Verdeţ elvtárs részletesen kitért azokra a fő felada­tokra, amelyek a pártszervezetekre, az igazgató bizottságokra, a szakszerveze­tekre és a KISZ-szervezetekre hárulnak az 1971-es terv példás teljesítésében, a termelési tevékenység gazdasági haté­konyságának növelésében. A gépek és felszerelések kihasználási mutatói,­­ valamint a váltásmutatók nö­vekedéséről szólva a szónak hangoztat­ta, hogy noha ezen a téren Brassó me­gye valamivel az országos átlag fölött áll, az elért eredmények még mindig nem tükrözik kellőképpen a megye vál­lalatainak nagy tartalékait. Egyes he­lyeken pedig, mint például a rozsnyói szerszámgyárban, az Electroprecizie gyárban és egyebütt, a gépek kihasz­nálási mutatója az országos átlagszín­vonal alatt mozog. A váltásmutatók nö­vekedéséről szólva a szónok ezeket mondotta : a váltásmutatónak el kell ér­nie a 2,4—2,5 arányt. Jelenleg ez 2 körül mozog, egyes egységekben még alacsonyabb. Természetesen ezt a kér­dést sem szabad csak általánosságban vizsgálni. Gyakran azok az üzemrészlegek nem érték el a megfelelő váltásmutatói szintet, amelyek döntő mértékben hatá­rozzák meg a haladást, a minőséget, a termelékenységet. Különösen a gyártás­­előkészítő és szerszámrészlegekről van szó, ahol az igazgató bizottságoknak, a pártszervezeteknek munkaerő, szerve­zési és gazdasági kérdéseket kell meg­oldaniuk De a termelési kapacitások jobb kihasználása, mint ismeretes, nem szorítkozik csupán a fentiekre. Javítani kell a gyártási technológiát is. A me­gyében vannak még elavult technoló­giai folyamatok. Ma, amikor világvi­szonylatban és nálunk is egész sor fejlet technológiát­­ alkalmazunk, nem engedhető meg az elavult gyártási fo­lyamat, nem engedhetjük meg magunk­nak a nagy gépmunka-ráfordítást, a nagy munkaerő-ráfordítást és a túl nagy fajlagos fogyasztást. Határozottab­­ban kell bevezetnünk a fejlett techni­kai eljárásokat, ki kell terjesztenünk azokat,, amelyek a megyében és az or­szágban jól beváltak. Az az érzésem, hogy ebben a tekintetben minisztériu­maink még mindig nem dolgoznak ki­fogástalanul, nem biztosítják megfele­lően a fővállatoknak és üzemeknek a termelési folyamatok újdonságaival kapcsolatos információkat. A termelés és a munka tudományos megszervezésével kapcsolatos tanulmá­nyokról szólva, Ilie Verdeţ elvtárs hangoztatta, hogy a nagy fáradsággal elkészített tanulmányok sokszor kihasz­nálatlanul hevernek a fiókokban A termelés és a munka tudományos meg­szervezésének széles méreteket kell öl­tenie, ezt nem szabad idénymunkának tekinteni, és egyáltalán, ne elégedjünk meg azzal, amit már elértünk, hanem állandóan tovább kutassunk új meg­oldások, új eljárások bevezetéséért. Ezzel kapcsolatosan a szónok különö­sen hangsúlyozta, hogy jobban fel kell használni a műszaki kádereket és mér­nököket a koncepciós tevékenységben, bizonyos technológiai és tervezési meg­oldások kidolgozásában. A továbbiakban a szónok részletesen kitért a műszaki-anyagi ellátás kérdé­seire, az ezzel kapcsolatos hiányossá­gokra és hangsúlyozta, hogy a legtöbb nehézség a belső műszaki-anyagi ellá­tásban onnan ered, hogy késve kötik meg a szerződéseket, sok szerződés pedig pontatlan a kötelezettségek kör­vonalazásában, késlekedések tapasztal­hatók a megrendelések leszállításában. Szigorúan tiszteletben ítéli tartani a fogyasztási normákat és nyomon kell követni a rendelkezésre álló anyagkész­letet, annak jó kihasználását. El kell érnünk, hogy az üzemben vagy a fő­vállalatban az úgynevezett biztonsági készlethez senki se nyúljon hozzá, s ha mégis sor kerül rá, erre­ még a miniszté­riumnak is fel kell figyelnie. Trier elv­társ mondotta itt, hogy 37 napi készlet kevés. Lehet, hogy igaza van, mert ez az elégtelen választék és a­­ nem meg­felelő méretek esetében csak­ 25—30 napi készletet jelent. Nem szabad megtörténnie olyan esetnek sem, mint a rozsnyói szerszámgyárban, ahol­ oly­kor csak 4—5 napra van gyorsacél­­tartalék. Az ellátási osztályoknak jól tájékozottaknak kell lenniük. Az ellátási osztályokra olyan embereket helyezzünk, akik értenek ehhez a munkához, s nem­csak a kiutalási cédulák kitöltéséhez, olyan embereket, akik értik a terme­lési folyamatot, ismerik az üzem fel­adatait és mindent megtesznek a szük­séges nyersanyag- és anyagkészletek biztosításáért,, anélkül, hogy fölösleges készleteket halmoznának fel, biztosítva a termelési folyamat jó menetét. Miután kitért a belföldi megrendelők­kel való szerződések megkötésének meggyorsításával kapcsolatos kérdések­re, a szónok­­ foglalkozott a brassói vál­lalatok exportfeladataival. Rámutatott, hogy a hosszúlejáratú szerződések meg­kötésére kell helyezni a hangsúlyt. A traktor- és tehergépkocsi-exportról szólva Ilie Verdeţ elvtárs szorgalmazta az elhelyezési piacok kibővítését, új pia­cok feltárását, oly módon, hogy ezek­nek a termékeknek az exportjában nem kell csak néhány országra és a nagy té­telben vásárló megrendelőkre szorítkoz­ni. Egyszersmind megfelelő karbantartó szolgálatot kell biztosítani. A szónok a továbbiakban az export­­termelés minőségének javításával foglal­kozott. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyoz­ta,­­hogy a megye minden vállalatában szigorú ellenőrzést kell kifejteni a termékek világpiaci versenyképességé­nek növelésére. Javítani kell az export­­termékek műszaki-gazdasági mutatóit. Hangsúlyozta, hogy az exportárat vég­eredményben a termékek minőségi mu­tatóinak színvonala, funkcionalitásuk dönti el Állandóan foglalkozni kell az­zal, hogy a termelést a külpiacok, a megrendelők igényeihez igazítsuk, ami szükségessé teszi a szervezett és foko­zott piackutatást. Ezért az exportterme­lést minden vonatkozásban előnyben kell részesíteni. A továbbiakban Ilie Verdeţ elvtárs­­ részletesen fog­lalkozott a fővállalatokkal, kitért azokra a feladatokra, amelyek Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a fővál­­lalatok vezetőivel tartott tanácskozáson elhangzott beszédéből rájuk hárulnak. A szónok behatóan foglalkozott a gép­kocsi- és traktoripari fővállalatokhoz tartozó egységek közötti együttműkö­déssel. Hangoztatta, hogy jó együttmű­ködéssel kell biztosítani a termelési ka­pacitások teljes és hatékony kihaszná­lását, különösen az öntödékben és a szerszámrészlegeken. A gazdasági tevé­kenység hatékonysága jórészt a terme­lés összpontosításától, szakosításától és az együttműködéstől függ. A beruházásokról szólva Ilie Verdeţ elvtárs kitért a tervezők és az építők közötti viszonyra is. Hangsúlyozta, hogy jelenleg az építő nem köteles elfogadni a tervező bármilyen tervét. A közöt­tük lévő viszonyt törvény szabályozza, s el kell érni, hogy hatékonyabban jut­tassuk érvényre ezt a törvényt a ter­vezővel szemben is. Ugyanakkor a megrendelő, az ipari fővállalat is töb­bet kell hogy foglalkozzon a beruházá­sokkal, és ne elégedjen meg csak a beruházások nyomon követésével. Szá­mos beruházási munkálatnál konkrét feladatokat kell kijelölnie, mert hiszen a megrendelő tudja a legjobban, hogy mit akar, hogyan kívánja fejleszteni az üzemet. De a beruházásokkal való fog­lalkozás nem szorítkozhat csak az é­­pületre, ki kell terjednie az új terme­lési kapacitáshoz szükséges gépekre és felszerelésekre is. Ebben a tekintetben Brassó megyében biztató jelenségek ta­pasztalhatók, különösen az önfelszere­lés vonalán. Ilyen vonatkozásban szép eredmények tapasztalhatók a tehergép­kocsi-üzemben, a 6 Martie üzemben és más vállalatokban. De az önfelsz­relési akció még mindig csak a kezdeteknél tart, még távolról sincs kihasználva az üzemek műszaki káderállományának ké­pessége. Végezetül az ötéves tervvel kapcsola­tos káderszükségletekről szólt Ilie Ver­deţ elvtárs. Hangsúlyozta : a vállalat­­vezetők elsőrendű feladata gondoskodni a megfelelő káderek biztosításáról, azok neveléséről, hiszen jórészt ettől függ a hozzáértő vállalatvezetés, az üzem táv­lati fejlesztése. Ezzel kapcsolatosan — mondotta Ilie Verdeț elvtárs — az egy­szerűbb műveletekhez szükséges mun­kások képzésével kellene kezdenünk a feladatok megoldását. Rövidebb idő­­a­latt kell kiképezni az embereket, s ne pazaroljunk magas képzettségű munká­sokat egyszerűbb műveletek elvégzésé­re. Az iparban nagyobb bátorsággal kell felhasználni a női munkaerőt, s nem­csak az élelmiszer- és könnyűiparban, hanem a gépgyártóiparban is. Persze, nem a kazánkovács műhelyekre vagy az öntödékre gondolok, hanem az o­­lyan részlegekre, ahol bebizonyosodott­­ a nők jó munkát végezhetnek, sőt, e­­gyes esetekben éppenséggel lelkiismere­tesebben dolgoznak, mint a férfiak. Ilie Verdeţ elvtárs részletesen fog­lalkozott a szakképzett káderek felké­szültségi színvonalának körültekintő program alapján történő emeléséről. A megyei pártbizottság vállalásairól szólva a szónok elismerően értékelte a­­zokat, de az exportvállalásokkal kap­csolatosan megjegyezte : körültekintő tanulmányozás alapján 500 millió va­lutalejre emelhetők, Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásainak megfelelően. Miután foglalkozott a gazdasági és a társadalmi élet megszervezésének és vezetésének tökéletesítésére irányuló intézkedésekkel, Ilie Verdeţ elvtárs be­fejezésül ezeket mondotta : A kommunistákra jellemző komoly­sággal és határozottsággal láttunk neki az 1971. évi, az ötéves terv első eszten­­dei feladatainak teljesítéséhez. Elmond­hatjuk : minden feltételünk megvan ahhoz, hogy teljes egészében­ teljesítsük és túlteljesítsük a kitűzött feladatokat, a versenyben tett vállalásokat. Az idén ünnepeljük pártunk fennállásának fél­­százados évfordulóját. Úgy tiszteleghe­tünk a legméltóbban pártunk előtt, pár­tunk vezetősége előtt, ha a dicsőséges jubileumot minden ipari egység felada­tainak maradéktalan teljesítésével és túlteljesítésével köszönti. Meg vagyok győződve róla, elvtársak, hogy Brassó megye­ pártaktívája, a megye összes dol­gozói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — becsülettel tel­jesítik ezirányú vállalásaikat. ■ Munkájukhoz teljes sikert kívánok ! 10. SZÁM 2. oldal

Next