Brassói Lapok, 1978 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-07 / 1. szám

Az új minőség követelményeihez igazodva Costică Toader, a traktorgyár pártbizottságának titkára, a dolgozók bizottságának elnöke mondotta: „Az előttünk álló esztendő legfontosabb feladata Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatása értelmében, hogy a mennyiséget új minőséggé változtassuk, munkánk és életünk minőségét javítsuk”. . Mit jelent a mennyiség új minőséggé való változtatása a traktorgyárban, ahol köztudottan nemcsak a román ipar egyik legsikerültebb, legjobb minőségű termékét, hanem világszerte elismert árucikkét gyártják? Az Országos Pártkonferencián elhangzott nagyjelentőségű felhívás nem érte felkészületlenül a brassói traktorgyártókat, hiszen a minőségi munka itt hagyomány. 1947-től, amikor elkészült az első mezőgazdasági traktor, a minőség javításáért, a termékek műszaki paramétereinek fokozásáért és a gyártási folyamatok tökéletesítéséért folyó harc szüntelen folyamat. Ezért az évek során számos hazai és nemzetközi elismerésben részesültek. Pártunk és államunk vezetősége több alkalommal a legjobbaknak kijáró kitüntetéseket adományozta a brassói munkaközösségnek. A brassói traktorok 1964-ben Budapesten ezüstérmet nyertek, 1965-ben Lipcséből, 1974-ben pedig Maldenbergből aranyéremmel tértek haza. Ugyancsak 1974-ben Madridban, a világmárkák vetélkedőjén a 45 és az 55 lóerős román traktorok hódították el a kiváló minőségért járó diplomákat. Legutóbb a múlt esztendőben a 80 lóerős traktort tüntették ki aranyéremmel Zágrábban. 1977-ben több mint 60 000 kiváló minőségű traktor gördült le a szerelőszalagokról, amelyek 27 típusban és több mint 300 változatban 30—360 lóerő teljesítményt nyújtanak. Ugyancsak az elismerten jó műszaki tulajdonságoknak és a világszínvonalon álló minőségnek köszönhető, hogy a román traktorok a földkerekség 85 országában vannak jelen, köztük a traktor- és a gépgyártásban nagy hagyományokkal rendelkező országokban is. Nicolae Ceauşescu elvtárs felhívására a traktorgyárban határozott lépéseket tettek és tesznek a jövőben is, hogy tovább tökéletesítsék munkájukat, a nyersanyag darabolásától a késztermék előállításáig, hogy jobb munkaszervezést, jobb minőséget, nagyobb gazdasági hatékonyságot biztosító megoldásokat alkalmazzanak. Javaslatok, kezdeményezések születtek e vonatkozásban. Egyelőre egy 28 pontból álló műszaki-szervezési intézkedési tervet állítottak össze, amely a gyártmányok, a gyártási folyamatok minőségét hivatott javítani, tökéletesíteni. „Az élvonalhoz való tartozás egyet jelent a korszerűsítésért folytatott állandó küzdelemmel — hangsúlyozta beszélgetésünk során Horst Bonifert mérnök, a gyár főtechnológusának helyettese. — A megtorpanás a lemaradást, a legjobbaktól való leszakadást hozná magával.” A traktorgyárban a mennyiség új minőséggé való változtatásának programja az összes gazdasági és társadalmi tevékenységi területeket átfogó egységes terv, amelyben különös jelentőségű szerepet szántak a gyártásban lévő termékek minőségének javítására, újabb típusok és változatok előállítására, az egész tevékenység minőségének javítására. Az előirányzottak gyakorlati kivitelezése érdekében nagy figyelmet fordítanak a géppark, a berendezések korszerűsítésére. A régebbi típusú csiszoló-, fúró- és marógépeket például automata, menetközben is folyamatosan mérő és ellenőrző műszerekkel, pneumatikus befogó és rögzítő rendszerekkel, állítható és több művelet végzésére alkalmas szerkezetekkel szerelik fel, amelyek lényegesen csökkentik vagy egészében kizárják a hibalehetőségeket, nagymértékben fokozzák a termelékenységet, javítják a munkakörülményeket. A gépek korszerűsítésével egyidejűleg továbbra is szem előtt tartják a komplex műveletek végzésére alkalmas gépek gyártását. 1978-ra önfelszerelési terveikben újabb 74 célgép vagy gépsor előállítása szerepel. Beszélgetésünk során a traktorgyárban többször is hangsúlyozták, hogy a korszerű gépek, az összefüggő gépsorok kezelése, karbantartása egyre több magas szakképesítésű, az elektronikában, a programvezérlésben jártas szakembert igényel. S talán mindennél fontosabb, hogy magasfokú munkásöntudattal rendelkező, önmagát állandóan továbbképző dolgozó álljon a gépek, berendezések mellett. Mert hiába a mikronpontosságot biztosító automata, ha nincs hozzáértő szakember. Ebből a meggondolásból vették tervbe, hogy a gyár mellett felépítik — talán elsők között az országban — a dolgozók, szakemberek továbbképző iskoláját. A traktorgyárban a termékek és az egész tevékenység minőségének javításában különös figyelmet fordítanak — mint eddig is — arra, hogy a minőség ellenőrzését a legjobban felkészült szakemberekre bízzák, hogy az egész termelési folyamatban szigorúan betartsák a műszaki előírásokat. Intézkedési tervükben egész sor új mérő- és ellenőrző műszer beszerzése, új eljárások bevezetése, próbapadok felszerelése szerepel. Az eddiginél nagyobb mértékben figyelembe veszik a megrendelők észrevételeit, s szükség esetén elvégzik a szükséges változtatásokat. A mennyiség új minőséggé való változtatásának programjában a traktorgyárban tovább tökéletesítik a vezetést és irányítást, bővítik az adatok gépi feldolgozását, hogy a legfontosabb információk birtokában minden esetben a legmegfelelőbb döntéseket hozhassák. TELEKI LAJOS Monológ „Lukács Béla a nevem, az esztergályosságot tanultam több mint húsz évvel ezelőtt, s gyorsan tegyem hozzá: soha nem bántam meg. Aztán következett a katonaság, utána pedig egyenesen ide jöttem dolgozni, a brassói csavargyár szerszámműhelyébe. Tizennyolc éve múlt, hogy itt vagyok. Beosztásom: csoportvezető, de a »vezetés« mellett nekem is megvannak a termelési feladataim, amit kötelességemnek tartok el is végezni. A »vezetés«? Huszonkét esztergályos-jelölt tevékenységét követem, ellenőrzöm, megmutatom nekik, mit hogyan kell csinálni, kijavítanom az esetleges hibáikat. Szóval nem unatkozom. Ami azonban időnként kihoz a sodromból: az érdektelenség. Magyarázom, miről is van szó. Jön a fiatal fiú vagy leány (vigyázat, kivételes esetekről beszélek!), szakmát tanulni jön, ő maga döntött az esztergályos szakma mellett. De immel-ámmal dolgozik, aztán egy nap kijelenti, hogy ő nem ilyen lovat akart; a szakma nehéz, unalmas, nincs benne fantázia. Negyvenéves vagyok, az idegeim még jók, nem borulok ki ilyenkor. Csendesen mosolygok (nem gúnyosan!), aztán elmondom-megmutatom ennek a csodálatos szakmának a páratlan szépségeit. S mert sejtem, honnan fúj a szél, elmondom azt is, hogy jóapám földműves ember volt, és minden vágyaálma az volt, hogy öt fiából iparost neveljen. És leírhatatlanul boldog volt, mert ez sikerült neki. Elmondom azt is: a nagyobbik bátyám mester a gumigyárban, a következő kovács a stupini-i mezőgazdasági termelőszövetkezetben, egyik öcsém szintén az esztergályosságot tanulta és ugyancsak itten dolgozik, gépbeállítóként, a legkisebbik lakatos lett, de gépen dolgozik a cukorkagyárban. S mi, testvérek minden vasárnap összeülünk és rendszeresen szóba kerül az is, milyen igaza volt apánknak annak idején! Mert mind az öten megtaláltuk az örömet és az elégtételt is abban a mesterségben, amelyet tanultunk. Ezt is elmondom tehát. És van, amikor az illető fiatal megért. Megérti azt, hogy a szakma mellé nem tálcán hozzák az örömet, elégtételt, azt magának az embernek kell megkeresnie, megtalálnia. És amikor ez — beszélgetésünk után — valamelyiküknek sikerül, akkor én magam kétszeresen elégedett vagyok." (tordai) 1. SZÁM 2. OLDAL BL Induláskor Papírlapok, kimutatások halmaza fekszik Elvira Mitrofan mérnök előtt. Ő a szentpéteri termelőszövetkezet növénytermesztési farmjának vezetője, a pártbizottság titkára. Hosszú ideig — betegség miatt — elnököt, főmérnököt is helyettesített. (Az új évben ezek a szervezési kérdések megoldódnak.) Kollégáival és a szövetkezeti tagokkal a tavaly többnyire sikeresen megbirkóztak a termelési feladatokkal. Ez pedig egy ilyen városi — nem is városkörnyéki — gazdaságban nem is olyan könynyű, mert egyrészt nagyok az elvárások, másrészt a lakosság többsége autóbuszszal jár az üzemekbe. Elvira Mitrofan a helyzet alapos ismeretében reálisan értékeli a tavalyi eredményeket: „Búzából és árpából kevés híja volt a 4 000 kilós átlagnak — mondja. — Így tudtunk 260 tonnával több gabonát értékesíteni. A burgonya, a cukorrépa és a zöldség a szárazság miatt a vártnál gyengébben fizetett. Százhektáros gyümölcsösünknek fele már termett, de a fagy miatt csak háromszáz tonna almát szüreteltünk. Tejből takarmányozott tehenenként százötven literrel növeltük a hozamot. Sertés- és baromfihúsból, valamint tojásból is a tervezettnél többet adtunk át a központosított alapnak.” Most közgyűlésre készülnek, ahol a tagság konkrétan formába önti elgondolásait, javaslatait arról, mit hogyan csináljanak jobban az idén, és megválasztja az új vezető tanácsot, amely a jóváhagyott tervek teljesítését irányítja. Ezek a tervek most az Országos Pártkonferencia határozatai alapján készülnek és gyorsabb ütemű előrelépést irányoznak elő. „A munka máris megkezdődött — mondja Elvira Mitrofan. — Most a talajjavítás van előtérben, kell a tápanyag a burgonya- és cukorrépaföldekre, a gyümölcsösbe egyaránt. Az őszi búzára a komplex műtrágyát szórják. , A zöldségfélék hozamát több vegyszer és gép felhasználásával lényegesen növelni akarjuk, a piac ezt igényli tőlünk. A cukorrépa egy részét a tavaly is kombájnokkal szedtük ki, de csak ott vált be, ahol megfelelő talajművelést végeztünk. Pontosabban és jobban kell hát dolgoznunk. Ugyanezt mondhatom a burgonyáról is. Munkaszervezés szempontjából pedig azt, hogy a globális akkordot, amely jól bevált a takarmánynövényeknél, más növényeknél is általánosítanunk kell, mert ennek hozamnövelő hatása a szomszédos gazdaságokban is bebizonyosodott.” A szomszédos gazdaságok közé tartozik többek között a keresztényfalvi. Az itteniek állattenyésztését, korszerű tehenészetét a szentpéteri szakemberek is látták-ismerik, és az előrelépés jó lehetőségét látják benne. Mondja is Elvira Mitrofan: „Az idén egyik legnagyobb célkitűzésünk az állattenyésztés korszerűsítése. Az útépítés, az istállók környékének rendezése már megkezdődött. Az istállókat is úgy akarjuk átépíteni, mint a keresztényfalviak, hogy szabad mozgást biztosítsunk az állatoknak, hiszen mi is istállóztatási körülmények között gazdálkodunk. Egyúttal szeretnénk megoldani az etetés-fejéstisztítás kérdését is, hogy ezzel a fejlődésnek újabb szakaszát zárjuk le. Ez biztos alapját képezi a megfelelő takarmányozással — annak, hogy az idén megkétszerezzük a tej- és hústermelést.” Méltó gondolatok-tervek az újévi induláshoz. MARSAI ISTVÁN A kormányi mtsz állattenyésztési részlegén elért kitűnő termelési eredmények Irina Guess gondozónő munkáját is dicsérik Bizonyítani kell! A ghimbavi papírgyár munkaközössége számára az 1977-es esztendő eléggé nehéz volt. Termelési feladataikat „éppen csak”, s ezt is időnként a fővállalat jóvoltából teljesítették, vállalásaikat viszont nem sikerült valóra váltaniuk. A termelési költségek csökkentésében és a munkatermelékenység növelésében sem érték el a kívánt szintet, így a tervezett jövedelem sem valósult meg. De miért volt ennyire nehéz a ghimbavi vállalatnak az 1977-es esztendő, hiszen éveken át az élenjáró gazdasági egységek közé tartozott? „Tartozhatna most is — hangsúlyozták a vállalat pártbizottságán — ha . ..” Ha például szállítóiktól ütemesen, megfelelő mennyiségben és minőségben kapnák a nyersanyagot, a papírt. A legtöbb gondot ugyanis ez okozta a múlt év folyamán. Legfőbb szállítójuk, a Turnu Severin-i papír- és cellulózkombinát nem tudta a kívánt ütemben biztosítani az előírt mennyiségű és minőségű papírt. Ebből kifolyólag alacsony volt a gépkihasználási mutató, a munkaerő foglalkoztatása, így természetesen a munka termelékenysége is, esetenként a megengedettnél magasabb volt a költségszint. De szólnunk kell a szubjektív okokról is. Látogatásunk idején például a termelőrészlegeken sok gép állt kihasználatlanul, a szalvétarészlegen még mindig kézzel csomagolják a kötegeket, a szerződéskor bemutatott több mint 200 termék közül elenyészően kevés talált megrendelőre, számos energiaigényes gépet üzemeltetnek, amelyek jelentősen terhelik a költségeket. Jogos a kérdés: mit tett a ghimbavi hullámlemez-papírgyár vezető tanácsa, pártbizottsága, az egész munkaközösség annak érdekében, hogy az egység az 1978-as év első munkanapjától ütemesen termelhessen, alacsonyabb legyen a költségszint, mint az elmúlt esztendőben, hogy az egységnyi termék előállításához kevesebb villamos energiát és tüzelőanyagot használjanak fel? Milyen intézkedések révén biztosítják a munkatermelékenységi szint növelését, a minőség javítását, az állóalapok gazdaságosabb kihasználását? Intézkedési terveikben előirányozták a krétázott papír és a hullámlemez gyártási folyamatának korszerűsítését. A krétázottpapír-részlegen a pasztakészítő berendezést módosítják, a hullámpapírt gyártó vonalakon pedig kicserélik az alacsony termelékenységű, erkölcsileg és fizikailag elavult gépeket. A minőség javítása és a munkatermelékenységnövelése érdekében terveikben szerepel, hogy 2—3 célgépet állítanak elő önerőből, s átszervezik a belső szállítást is. Elegendő lesz-e viszont ezek megvalósítása a feladatok maradéktalan teljesítéséhez? Néhány kérdés megoldása kétségtelenül felettes szerveikre, elsősorban a fővállalatra hárul. Például az, hogy olyan műszaki-szervezési intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek biztosítják a szerződésben előírt mennyiségű és minőségű termékek ütemes leszállítását. De egy sor kérdés megoldása nemcsak a fővállalaton, hanem az egység munkaközösségének találékonyságán múlik. Ízlésesebb kivitelű, jobb minőségű, a megrendelők igényeit még inkább kielégítő és olcsóbb termékekkel kell például jelentkezniük a piacon, hiszen továbbra is nehézségeik vannak termékeik leszerződésében, eladásában. A ghimbavi egységben sokkal többet kell tenni a gyártási folyamat és a termékek korszerűsítése érdekében, így például az eddiginél sokkal nagyobb ütemben kell fokozni a kisgépesítést, hiszen több munkahelyen könnyen gépesíthető munkafolyamatokat kézi munkával végeznek. Nagyobb hangsúlyt kell fordítani az egész munkaközösség alkotókészségének kibontakoztatására, hogy ebben az esztendőben hatékonyabban járuljanak hozzá a megye, az egész ország gazdaságfejlesztési programjának a megvalósításához. 1978. I. 7.