Brassói Lapok, 1982 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-05 / 1. szám
BL Nicolae Ceauşescu elvtársi újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az első oldalról)zetközi élet küzdőterén erőteljesen jelentkezni fog 1982 folyamán is. A leghatározottabban fel kell lépnünk a nemzetközi feszültség meggátolásáért, az enyhülési irányzat folytatásáért és a nemzetközi függetlenség tisztelete, az együttműködés és a béke jegyében fogant új, demokratikus politikáért. Románia töretlenül munkálkodni fog, hogy erősítse együttműködését az összes szocialista országokkal, a fejlődő országokkal, valamint a fejlett tőkés országokkal a jogegyenlőség, a függetlenség tisztelete és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Mindent meg kell tennünk a középhatósugarú rakéták Európába telepítésének meggátolásáért és a meglévők visszavonásáért, a fegyverzet csökkentésének megkezdéséért, egy nukleárisfegyver-mentes Európa megteremtéséért. Erősítsük az együttműködést és a szolidaritást az összes haladó erőkkel, az összes népekkel, amelyek síkraszállnak a fegyverkezési hajsza meggátolásáért, a leszerelésért és a békéért. Most, amíg nem késő, tegyünk meg mindent, hogy rátérjenek az általános leszerelésre és elsősorban a nukleáris leszerelésre! Munkálkodjunk a leghatározottabban egy egységes Európa megteremtéséért, amelyben minden egyes nemzet az agresszió veszélyétől mentesen fejlődhet. Most, az új esztendő küszöbén ismét Európa népeihez, az egész világ népeihez fordulunk, erősítsük szolidaritásunkat és fokozzuk harcunkat a leszerelésért, a népeknek a szabadsághoz, az élethez, a békéhez való alapvető joga megvédelmezéséért! Teljes meggyőződésünk, hogy a népek elég erősek ahhoz, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának. •Tegyünk meg mindent, hogy sikerrel záruljanak a nukleáris rakéták Európába telepítésének leállításáról, illetve felszámolásáról szóló genfi szovjet—amerikai tárgyalások. Lépjünk fel határozottan azért, hogy 1982 folyamán sikerrel záruljon a madridi összejövetel, és hívják össze a bizalomnak és a leszerelésnek szentelendő konferenciát, szavatolva az európai biztonsági és együttműködési összejövetelek folytatólagosságát. Azt kívánjuk, hogy 1982-ben tisztuljon ki a nemzetközi élet látóhatára, erősödjék a bizalom és az együttműködés az összes nemzetek között, ami lényeges feltétele az összes népek gazdasági-társadalmi haladásának, a világbéke megvédésének! Azt kívánjuk, hogy 1982 hozzon reális lépéseket a gyengén fejlettség felszámolása, egy új gazdasági és politikai világrend megteremtése irányában, ami biztosítaná az elmaradott országok haladását, a világgazdasági stabilitást! Tegyünk meg mindent, hogy a kis és közepes országok, a fejlődő országok, az el nem kötelezett országok vegyenek részt aktívabban a nagy nemzetközi problémák megoldásában, hogy erősödjék az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervek szerepe. Munkálkodjunk a leghatározottabban a fennálló konfliktusok kizárólag tárgyalásos rendezéséért, az erőszak használatának és az erőszakkal való fenyegetésnek a kirekesztéséért a nemzetközi életből. Most, az új esztendő elején, szeretném megerősíteni, hogy a szocialista Románia cselekvően hozzájárul a bonyolult nemzetközi problémák megoldásához, a leszerelésért és a békéért, a népek élethez való jogának megvédelmezéséért, egy jobb és igazabb világnak a földkerekségen való megteremtéséért folytatott küzdelemhez. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAINK! A SZOCIALISTA ROMÁNIA HONPOLGÁRAI! A népünk együttes erejébe vetett teljes bizalommal, azzal a meggyőződéssel lépünk 1982-be, hogy az új esztendő újabb beteljesüléseket hoz szocialista nemzetünk számára a gazdasági-társadalmi fejlesztésről, a dolgozók anyagi és szellemi jólétének gyarapításáról, a haza védelmi képességének, a szocialista Románia függetlenségének és szuverenitásának szüntelen erősítéséről szóló pártprogram valóra váltásában. Nagyszerű munkásosztályunknak, a parasztságnak, az értelmiségnek, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozóknak újabb és újabb sikereket, egyre nagyobb elégtételeket kívánok a munkában és az életben! Boldog új esztendőt, jobbra-szebbre törekvéseik teljesülését kívánom valamennyiüknek, kedves honfitársak! BOLDOG ÚJ ÉVET! Hasznos hagyomány Általánosan elfogadott tény: jó, ha minden mezőgazdasági termelőszövetkezetnek van legalább egy — jobb esetekben több — olyan tevékenységi területe, amely állandó és biztos pénzforrást jelent. Az inkább kisipari termelésnek mondható, zömében kézi munkaerőt igénylő teendőket mellékfoglalkozásként emlegetik a téeszekben. Jövedelmezőség szempontjából azonban egyáltalán nem mellékesek a gazdaságok számára: jelentős pénzösszeget (néhol fontos bevételt!) jelentetnek-jelenthetnek egy-egy téesz számára. Az alsórákosi téeszben hagyományai vannak a mellékfoglalkozásnak. „Pénz a házhoz bármikor jól jön“ — mondja Kozocsa József téesz-elnök, majd hozzáteszi: „Semmi sem lesz meg magától, még a mellékfoglalkozás sem“. Tény és valóság — ezt különben több téesz-tagtól is hallottam —, hogy a rákosi gazdaságban a mellékfoglalkozás csak az utóbbi időben (amióta Kozocsa József az elnök) indult „virágzásnak“. Azelőtt, a község, a gazdaság nagyságához viszonyítva, csak szerény jövedelem kerekedett ki mindabból, amit a föld megművelésén és az állattartáson kívül végeztek. Két, a gazdaság számára igen fontos mellékfoglalkozás van ma Alsórákoson: a mészégetés és a téglagyártás. A Rákoson „kenyéradó“ kő ezúttal nemcsak kitermelőinek nyújt megélhetést, de a helybeli téesznek is jelentős jövedelmet biztosít. Mészkő bőven van a rákosi határban s téglagyártáshoz szükséges agyag is található a domboldalakon. Ezeket csupán ki kell termelni. A mész -és a tégla is keresett árucikk az építőiparban és „jelentőségük“ a jövőben előreláthatólag tovább nő. A két meglévő mészégető kemencét felújították, s ebben az évben megépítettek egy harmadikat is. A három kemencében eddig 360 tonna meszet égettek. Az így nyert meszet a környékbeli vállalatoknak, magánszemélyeknek adták el, kilóját 1,25 lejért. Nem nehéz kiszámítani, hogy az eladott mész 1981- ben csaknem másfél millió lej hasznot hozott a téesznek. A téglagyártás újabb keletű tevékenység az alsórákosi téeszben: a tavaly kezdtek hozzá a „kisüzemi“ gyártásához. 125 000 téglát gyártottak ebben az esztendőben, ami újabb 143 000 lej jövedelem-többletet jelentett a gazdaságnak. A téesz-tagok „mellékfoglalkozása azonban nem korlátozódik a mészégetésre és a téglagyártásra. Seprűgyártással is foglalkoztak a tavaly: több ezer cirokseprűt gyártottak. Ezen kívül a napokban indult be egy asztalosműhely, ahol ládagyártásra rendezkedtek be. A mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetőségének és a tagoknak az egyöntetű véleménye az — beszélgetéseink során ez derült ki —, hogy az elkövetkezőkben még sokoldalúbb tevékenységet is ki lehetne — és ki is kell — fejteni. Erre ugyanis van lehetőség! E pozitív példán túl elmondható: nem lehet egyetlen téesz számára sem közömbös, hogy mit tesznek a gazdaság jövedelmezősége fokozásának érdekében, s végső soron milyen jövedelmetbiztosítanak a tagoknak. A mellékfoglalkozásoknak pedig döntő „szavuk“ lehet ebben! HOMORÓDI PÁL Roppan a hó a talpunk alatt, reccsen fölöttünk a fagyos ág. Mihai Surdilă mérnökkel, a brassói erdőkitermelési vállalat kőhalmi részlegének vezetőjével kapaszkodunk a havas oldalon a tetőre, a Gyökérpataka nevű vágtérig. Messziről, majd mind közelebbről hallatszik a motorfűrész sivítása. — Már régen motorfűrész helyettesíti a fejszét, kézifűrészt, és jó részben traktorral húzatjuk ki a rönköt az erdei utak szélére. A gépesítés bevezetésével a munkafolyamatot régen jelző szavak is lassan eltűnnek, mint például a sarangolás... De gépesítés ide, gépesítés oda, most, az energiaválság korszakában sok helyütt újra visszatérünk a gazdaságosabb lófogatokhoz, s nem ártana jó néhány helyen újra felszerelni a száraz ,és vizes csúszdákat, ez is egyszerűbb és gazdaságosabb lenne... A mi vágterünk a lomblevelű fák, a tölgy, a cser, a nyár és a nyír birodalmában helyezkedik el. Ezen a vágtéren 1981- ben 14 000 köbméter fát termeltünk ki, jövő évi tervünk 22 000 köbméter. Ha arra gondolunk, hogy Brassó megye majd egyharmadát erdő borítja, nem is olyan nagy ez a mennyiség. Nálunk most van a munka dandárja. Ez a fadöntés legjobb ideje. A téli hónapokban ki is húzatjuk a rönköket az útszélre, majd onnan tavasszal elszállítják a különböző feldolgozó gyárakba. De addig még van... — magyaráz mellettem Surdilă mérnök. Közben elfogy a talpunk alól az ösvény s a vágtér szívébe érünk. Sivít a fűrész, dől a fa, megálljt int a munkavédelmi felelős. Az oldalból lovacska poroszkál lefelé a megláncolt rönkökkel, mellette Szegedi András fogatos. A zetelaki brigád tagja ő is, mint a többi csaknem száz itt dolgozó erdőmunkás. Ragaszkodik a vállalat a zetelakiakhoz, mert híres erdei munkások. Évek óta dolgoznak például a kőhalmi részlegnél, a Bogáti-erdőben Bíró Vilmos, Bíró Ferenc (II.), Kovács László, Kállai Árpád és társaik... A Gyökérpataka vágtér mesterével, Cseke Györggyel — ő is zetelaki — a munkásszállás felé indulunk néhány szót váltani. Leánykának tűnő fiatalasszony, Kállai Margit fogad. Kállainé férje itt brigádvezető, ő a két kisfiúval jött fel otthont varázsolni, tisztaságot, meleget és meleg ételt is biztosítani a kemény munkát végző férfiaknak. A gyermekeknek nem túl hideg-e itt kinn? — kérdezzük tőle —, de ő nevetve válaszol: „Itt a jó nekik, mert ahogy hazaviszem őket Zetelakára, már náthásak, köhögnek"... — Készítsük fel a vágtér mesterét, Cseke Györgyöt, ma van a negyvenedik születésnapja és tizenkilencedik éve annak, hogy az itteni erdőkitermelésen dolgozik — indítványozza a mérnök. Cseke munka utánra hárítja a köszöntést. — Más az élet mostan a vágtereken is — mondja aztán. — A szállásunk meleg, kényelmes, tiszta, van élelmiszerüzlet is lent, kimondottan a mi részünkre, ellátnak bennünket azzal, ami kell, csak a kenyérrel volt egy kis baj, mert késve került fel, de megígérték, hogy ezen túl kenyeret is kapunk kétnaponként. Tizenkét hordozható rádiónk van... Újság majdnem mindenkinek jár, kinek, mi. Nekem a Brassói Lapok. A vezetőnkkel, Mihai Surdilă mérnökkel pedig mindannyian megértjük egymást, akár fél szóból is. Igazságos ember... Beszélgetés közben egy vén fa törzséből lefűrészelt korong került a kezembe. A szélétől kezdve számolom az egyre kisebbedő évgyűrűket — a fa korát akár történelmi dátumokkal is jelezhetnénk... Ez, melynek egy „szeletét“ a kezemben tartom, már terebélyesen élt itt a második világháború idején... De árnyékot vetett az első világégés éveiben, sőt jóval azelőtt, valószínű, az 1848-as forradalomról is vallana. Ritka mostanában az ilyen, szinte matuzsálemi kort megért fa. Nem tudhatjuk, hogy a mostan ültetett erdősáv fácskái közül akad-e olyan majd, amelyik korunk tanúja lesz egyszer, s valaki éppen így számolja majd az évgyűrűket, kívülről befelé: 2050, 2000... 1982... Erről beszélgettünk új esztendő küszöbén a Bogáti-erdő Gyökérpataka vágterének szállásán... VÁRADI MÁRIA A vágtéren fi 1. SZÁM 2. OLDAL Ahol jól fog az ösztönzés A pürkereci téesz egyike azoknak a Brassó megyei gazdaságoknak, amelyekben a tavaly csak „úgy-ahogy“ jött ki a lépés. Ez nagy mértékben annak tulajdonítható, hogy a szeszélyes időjárás nem kedvezett sem a burgonya, sem a cukorrépa termesztésének. „Persze, túlzás lenne azt állítani — mondotta Buna Pál, a téesz elnöke —, hogy csupán az időjárás a ludas a hektáronkénti 17—18 ezer kilogrammos burgonyatermés miatt. S a cukorrépa sem csupán a fenti okból hozott keveset., A kedvezőtlen időjárás mellett, elsősorban mi magunk, a téesz vezetői, a tagság meg a gépesítők vagyunk a hibásak. Így aztán bennünket külön mód alapos hozzáállásra ösztönöz az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának a múlt év végén közzé tett határozata, amely felárak folyósítását írja elő, azoknak a termelőknek, akik gabonát, burgonyát, ipari és gyógynövényeket, valamint gyümölcsöt szállítanak az államnak és magas hektárhozamokat érnek el.“ A téesz-tagokkal folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy a határozatot valamennyien megelégedéssel fogadták. És elhatározták, hogy messzemenően élnek majd a határozatba foglalt lehetőségekkel. Annál is inkább, mivel a felárak lehetőséget nyújtanak arra, hogy kedvezőbb körülmények között kerüljön sor az új gazdasági mechanizmus elveinek alkalmazására. A határozat megjelenését követően a téesz-tagság első intézkedésként úgy döntött, hogy az alapnövénynek számító burgonyából az idén 30 hektárral termesztenek többet, mint 1981-ben. Annál is inkább, mivel a burgonyatermesztésre szánt területek általában megfelelnek e növény talaj- és éghajlat igényeinek. A burgonya tavaszi kihajtása jelentős mértékben függ az elültetendő gumók minőségétől, egészségi állapotától, ezért nap mint nap ellenőrzik a prizmák (gumótárolók) hőmérsékletét. A tapasztalat azt mutatja továbbá, hogy 20—22 tonnás hozamokat csak úgy lehet elérni, ha megfelelő növénysűrűséget biztosítanak. Ezért a téesz vezetősége elhatározta, hogy nagy hangsúlyt fektet a gumók tavaszi ültetésére. Céljuk az, hogy hektáronként 50—55 ezer tő burgonyát telepítsenek. A terméshozamokat jelentősen befolyásolja aztán a talajban található tápanyag mennyisége. „A mi földjeink tápanyagokban nem gazdagok — állapította meg a téesz elnöke. — Ezért a burgonya igényelte tápanyag-mennyiség biztosítására viszonylag sok trágyára van szükség. Jelen pillanatban majd valamennyi szállítóeszközünk — a gépiek és a lófogatok egyaránt — a szerves és szervetlen trágyát hordják a mezőre. A burgonyáról azt tartjuk, ha megtiszteljük, meghálálja és jól terem, így tehát a többlethozamok eléréséhez szükséges feltételek megteremtése lesz a mi válaszunk a párthatározatban foglalt kedvezményekre, ezzel járulunk mi hozzá a lakosság fogyasztási, valamint a nemzetgazdaság nyersanyag-igényeinek kielégítéséhez.“ SZŐKE ATTILA 1982. 1. 5.