Brassói Lapok, 1982 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-05 / 1. szám

BL Nicolae C­eauşescu elvtársi újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az első oldalról)­zetközi élet küzdőterén erőteljesen je­lentkezni fog 1982 folyamán is. A leghatározottabban fel kell lép­nünk a nemzetközi feszültség meggá­tolásáért, az enyhülési irányzat folyta­tásáért és a nemzetközi függetlenség tisztelete, az együttműködés és a béke jegyében fogant új, demokratikus poli­tikáért. Románia töretlenül munkálkodni fog, hogy erősítse együttműködését az összes szocialista országokkal, a fejlődő orszá­gokkal, valamint a fejlett tőkés orszá­gokkal a jogegyenlőség, a függetlenség tisztelete és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Mindent meg kell tennünk a közép­hatósugarú rakéták Európába telepíté­sének meggátolásáért és a meglévők visszavonásáért, a fegyverzet csökken­tésének megkezdéséért, egy nukleáris­­fegyver-mentes Európa megteremtésé­ért. Erősítsük az együttműködést és a szolidaritást az összes haladó erőkkel, az összes népekkel, amelyek síkraszáll­­nak a fegyverkezési hajsza meggátolá­sáért, a leszerelésért és a békéért. Most, amíg nem késő, tegyünk meg mindent, hogy rátérjenek az általános leszerelésre és elsősorban a nukleáris leszerelésre! Munkálkodjunk a leghatározottabban egy egységes Európa megteremtéséért, amelyben minden egyes nemzet az agresszió veszélyétől mentesen fejlődhet. Most, az új esztendő küszöbén ismét Európa népeihez, az egész világ népei­hez fordulunk, erősítsük szolidaritásun­kat és fokozzuk harcunkat a leszere­lésért, a népeknek a szabadsághoz, az élethez, a békéhez való alapvető joga megvédelmezéséért! Teljes meggyőződé­sünk, hogy a népek elég erősek ahhoz, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának. •Tegyünk meg mindent, hogy sikerrel záruljanak a nukleáris rakéták Euró­pába telepítésének leállításáról, illetve felszámolásáról szóló genfi szovjet—a­­merikai tárgyalások. Lépjünk fel határozottan azért, hogy 1982 folyamán sikerrel záruljon a mad­ridi összejövetel, és hívják össze a bi­zalomnak és a leszerelésnek szentelendő konferenciát, szavatolva az európai biz­tonsági és együttműködési összejövete­lek folytatólagosságát. Azt kívánjuk, hogy 1982-ben tisztul­jon ki a nemzetközi élet látóhatára, e­­rősödjék a bizalom és az együttműkö­dés az összes nemzetek között, ami lé­nyeges feltétele az összes népek gazda­sági-társadalmi haladásának, a világbé­ke megvédésének! Azt kívánjuk, hogy 1982 hozzon reá­lis lépéseket a gyengén fejlettség felszá­molása, egy új gazdasági és politikai világrend megteremtése irányában, a­­mi biztosítaná az elmaradott országok haladását, a világgazdasági stabilitást! Tegyünk meg mindent, hogy a kis és közepes országok, a fejlődő országok, az el nem kötelezett országok vegyenek részt aktívabban a nagy nemzetközi problémák megoldásában, hogy erősöd­jék az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervek szerepe. Munkálkodjunk a leghatározottabban a fennálló konfliktusok kizárólag tár­gyalásos rendezéséért, az erőszak hasz­nálatának és az erőszakkal való fenye­getésnek a kirekesztéséért a nemzetközi életből. Most, az új esztendő elején, szeretném megerősíteni, hogy a szocialista Romá­nia cselekvően hozzájárul a bonyolult nemzetközi problémák megoldásához, a leszerelésért és a békéért, a népek élet­hez való jogának megvédelmezéséért, egy jobb és igazabb világnak a földke­rekségen való megteremtéséért folyta­tott küzdelemhez. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAINK! A SZOCIALISTA ROMÁNIA HONPOLGÁRAI! A népünk együttes erejébe vetett teljes bizalommal, azzal a meggyőződéssel lé­pünk 1982-be, hogy az új esztendő ú­­jabb beteljesüléseket hoz szocialista nemzetünk számára a gazdasági-társa­dalmi fejlesztésről, a dolgozók anyagi és szellemi jólétének gyarapításáról, a haza védelmi képességének, a szocialista Románia függetlenségének és szuvere­nitásának szüntelen erősítéséről szóló pártprogram valóra váltásában. Nagyszerű munkásosztályunknak, a parasztságnak, az értelmiségnek, nem­zetiségi különbség nélkül az összes dol­gozóknak újabb és újabb sikereket, egy­re nagyobb elégtételeket kívánok a munkában és az életben! Boldog új esztendőt, jobbra-szebbre törekvéseik teljesülését kívánom va­lamennyiüknek, kedves honfitársak! BOLDOG ÚJ ÉVET! Hasznos hagyomány Általánosan elfogadott tény: jó, ha minden mezőgazdasági termelőszövet­kezetnek van legalább egy — jobb ese­tekben több — olyan tevékenységi te­rülete, amely állandó és biztos pénzfor­rást jelent. Az inkább kisipari termelés­nek mondható, zömében kézi munka­erőt igénylő teendőket mellékfoglalko­zásként emlegetik a téeszekben. Jöve­delmezőség szempontjából azonban egyáltalán nem mellékesek a gazda­ságok számára: jelentős pénzösszeget (néhol fontos bevételt!) jelentetnek-je­­lenthetnek egy-egy téesz számára. Az alsórákosi téeszben hagyományai vannak a mellékfoglalkozásnak. „Pénz a házhoz bármikor jól jön“ — mondja Kozocsa József téesz-elnök, majd hoz­záteszi: „Semmi sem lesz meg magától, még a mellékfoglalkozás sem“. Tény és valóság — ezt különben több téesz-tag­­tól is hallottam —, hogy a rákosi gaz­daságban a mellékfoglalkozás csak az utóbbi időben (amióta Kozocsa József az elnök) indult „virágzásnak“. Azelőtt, a község, a gazdaság nagyságához viszo­nyítva, csak szerény jövedelem kere­kedett ki mindabból, amit a föld meg­művelésén és az állattartáson kívül vé­geztek. Két, a gazdaság számára igen fontos mellékfoglalkozás van ma Alsórákoson: a mészégetés és a téglagyártás. A Rá­koson „kenyéradó“ kő ezúttal nemcsak kitermelőinek nyújt megélhetést, de a helybeli téesznek is jelentős jövedel­met biztosít. Mészkő bőven van a rá­kosi határban s téglagyártáshoz szüksé­ges agyag is található a domboldalakon. Ezeket csupán ki kell termelni. A mész -és a tégla is keresett árucikk az építő­iparban és „jelentőségük“ a jövőben e­­lőreláthatólag tovább nő. A két meglévő mészégető kemencét felújították, s ebben az évben megépí­tettek egy harmadikat is. A három ke­mencében eddig 360 tonna meszet éget­tek. Az így nyert meszet a környékbeli vállalatoknak, magánszemélyeknek ad­ták el, kilóját 1,25 lejért. Nem nehéz kiszámítani, hogy az eladott mész 1981- ben csaknem másfél millió lej hasznot hozott a téesznek. A téglagyártás újabb keletű tevé­kenység az alsórákosi téeszben: a tavaly kezdtek hozzá a „kisüzemi“ gyártásá­hoz. 125 000 téglát gyártottak ebben az esztendőben, ami újabb 143 000 lej jö­vedelem-többletet jelentett a gazda­ságnak. A téesz-tagok „mellékfoglalkozása­ a­­zonban nem korlátozódik a mészégetés­­re és a téglagyártásra. Seprűgyártással is foglalkoztak a tavaly: több ezer cirok­seprűt gyártottak. Ezen kívül a napok­ban indult be egy asztalosműhely, a­­hol ládagyártásra rendezkedtek be. A mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetőségének és a tagoknak az egyön­tetű véleménye az — beszélgetéseink során ez derült ki —, hogy az elkövet­kezőkben még sokoldalúbb tevékenysé­get is ki lehetne — és ki is kell — fejteni. Erre ugyanis van lehetőség! E pozitív példán túl elmondható: nem lehet egyetlen téesz számára sem kö­zömbös, hogy mit tesznek a gazdaság jövedelmezősége fokozásának érdekében, s végső soron milyen jövedelmet­­bizto­sítanak a tagoknak. A mellékfoglalko­zásoknak pedig döntő „szavuk“ lehet ebben! HOMORÓDI PÁL Roppan a hó a talpunk alatt, reccsen fölöttünk a fagyos ág. Mihai Surdilă mérnökkel, a brassói erdőkitermelési vállalat kőhalmi részlegének vezetőjé­vel kapaszkodunk a havas oldalon a tetőre, a Gyökérpataka nevű vágté­­rig. Messziről, majd mind közelebbről hallatszik a motorfűrész sivítása. — Már régen motorfűrész helyette­síti a fejszét, kézifűrészt, és jó részben traktorral húzatjuk ki a rönköt az er­dei utak szélére. A gépesítés bevezeté­sével a munkafolyamatot régen jelző szavak is lassan eltűnnek, mint például a sarangolás... De gépesítés ide, gépe­sítés oda, most, az energiaválság kor­szakában sok helyütt újra visszatérünk a gazdaságosabb lófogatokhoz, s nem ártana jó néhány helyen újra felsze­relni a száraz ,és vizes csúszdákat, ez is egyszerűbb és gazdaságosabb lenne... A mi vágterünk a lomblevelű fák, a tölgy, a cser, a nyár és a nyír birodalmában helyezkedik el. Ezen a vágtéren 1981- ben 14 000 köbméter fát termeltünk ki, jövő évi tervünk 22 000 köbméter. Ha arra gondolunk, hogy Brassó megye majd egy­harmadát erdő borítja, nem is olyan nagy ez a mennyiség. Nálunk most van a munka dandárja. Ez a fa­döntés legjobb ideje. A téli hónapok­ban ki is húzatjuk a rönköket az út­­szélre, majd onnan tavasszal elszállítják a különböző feldolgozó gyárakba. De addig még van... — magyaráz mellet­tem Surdilă mérnök. Közben elfogy a talpunk alól az ösvény s a vágtér szí­vébe érünk. Sivít a fűrész, dől a fa, megálljt int a munkavédelmi felelős. Az oldalból lovacska poroszkál lefelé a megláncolt rönkökkel, mellette Szegedi András fogatos. A zetelaki brigád tagja ő is, mint a többi csaknem száz itt dol­gozó erdőmunkás. Ragaszkodik a vál­lalat a zetelakiakhoz, mert híres erdei munkások. Évek óta dolgoznak például a kőhalmi részlegnél, a Bogáti-erdőben Bíró Vilmos, Bíró Ferenc (II.), Kovács László, Kállai Árpád és társaik... A Gyökérpataka vágtér mesterével, Cseke Györggyel — ő is zetelaki — a munkásszállás felé indulunk néhány szót váltani. Leánykának tűnő fiatal­­asszony, Kállai Margit fogad. Kállainé férje itt brigádvezető, ő a két kisfiúval jött fel otthont varázsolni, tisztaságot, meleget és meleg ételt is biztosítani a kemény munkát végző férfiaknak. A gyermekeknek nem túl hideg-e itt kinn? — kérdezzük tőle —, de ő nevetve vá­laszol: „Itt a jó nekik, mert ahogy ha­zaviszem őket Zetelakára, már náthá­sak, köhögnek"... — Készítsük fel a vágtér mesterét, Cseke Györgyöt, ma van a­ negyvene­dik születésnapja és tizenkilencedik éve annak, hogy az itteni erdőkitermelésen dolgozik — indítványozza a mérnök. Cseke munka utánra hár­ítja a köszön­tést. — Más az élet mostan a vágtereken is — mondja aztán. — A szállásunk me­leg, kényelmes, tiszta, van élelmiszerüz­let is lent, kimondottan a mi részünkre, ellátnak bennünket azzal, ami kell, csak a kenyérrel volt egy kis baj, mert kés­ve került fel, de megígérték, hogy ezen túl kenyeret is kapunk kétnaponként. Tizenkét hordozható rádiónk van... Új­ság majdnem mindenkinek jár, kinek, mi. Nekem a Brassói Lapok. A veze­tőnkkel, Mihai Surdilă mérnökkel pe­dig mindannyian megértjük egymást, a­­kár fél szóból is. Igazságos ember... Beszélgetés közben egy vén fa törzsé­ből lefűrészelt korong került a kezembe. A szélétől kezdve számolom az egyre kisebbedő évgyűrűket — a fa korát a­­kár történelmi dátumokkal is jelezhet­nénk... Ez, melynek egy „szeletét“ a ke­zemben tartom, már terebélyesen élt itt a második világháború idején... De ár­nyékot vetett az első világégés éveiben, sőt jóval azelőtt, valószínű, az 1848-as forradalomról is vallana. Ritka mosta­nában az ilyen, szinte matuzsálemi kort megért fa. Nem tudhatjuk, hogy a mos­tan ültetett erdősáv fácskái közül a­­kad-e olyan majd, amelyik korunk ta­núja lesz egyszer, s valaki éppen így számolja majd az évgyűrűket, kívülről befelé: 2050, 2000... 1982... Erről beszélgettünk új esztendő küszö­bén a Bogáti-erdő Gyökérpataka vág­­terének szállásán... VÁRADI MÁRIA A vágtéren fi­ 1. SZÁM 2. OLDAL Ahol jól fog az ösztönzés A pürkereci téesz egyike azoknak a Brassó megyei gazdaságoknak, amelyek­ben a tavaly csak „úgy-ahogy“ jött ki a lépés. Ez nagy mértékben annak tu­lajdonítható, hogy a szeszélyes időjárás nem kedvezett sem a burgonya, sem a cukorrépa termesztésének. „Persze, túlzás lenne azt állítani — mondotta Buna Pál, a téesz elnöke —, hogy csupán az időjárás a ludas a hek­táronkénti 17—18 ezer kilogrammos bur­gonyatermés miatt. S a cukorrépa sem csupán a fenti okból hozott keveset., A kedvezőtlen időjárás mellett, elsősorban mi magunk, a téesz vezetői, a tagság meg a gépesítők vagyunk a hibásak. Így aztán bennünket külön mód alapos hoz­záállásra ösztönöz az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának a múlt év végén közzé tett határozata, amely fel­árak folyósítását írja elő, azoknak a termelőknek, akik gabonát, burgonyát, ipari és gyógynövényeket, valamint gyümölcsöt szállítanak az államnak és magas hektárhozamokat érnek el.“ A téesz-tagokkal folytatott beszélge­tésekből kitűnt, hogy a határozatot va­lamennyien megelégedéssel fogadták. És elhatározták, hogy messzemenően élnek majd a határozatba foglalt le­hetőségekkel. Annál is inkább, mivel a felárak lehetőséget nyújtanak arra, hogy kedvezőbb körülmények között kerüljön sor az új gazdasági mechaniz­mus elveinek alkalmazására. A határozat megjelenését követően a téesz-tagság első intézkedésként úgy döntött, hogy az alapnövénynek számító burgonyából az idén 30 hektárral ter­mesztenek többet, mint 1981-ben. Annál is inkább, mivel a­ burgonyatermesztés­re szánt területek általában megfelel­nek e növény talaj- és éghajlat­ igényei­nek. A burgonya tavaszi kihajtása je­lentős mértékben függ az elültetendő gumók minőségétől, egészségi állapotá­tól, ezért nap mint nap ellenőrzik a priz­mák (gumótárolók) hőmérsékletét. A tapasztalat azt mutatja továbbá, hogy 20—22 tonnás hozamokat csak úgy le­het elérni, ha megfelelő növénysűrű­­séget biztosítanak. Ezért a téesz veze­tősége elhatározta, hogy nagy hang­súlyt fektet a gumók tavaszi ültetésére. Céljuk az, hogy hektáronként 50—55 ezer tő burgonyát telepítsenek. A terméshozamokat jelentősen befo­lyásolja aztán a talajban található tápanyag mennyisége. „A mi földjeink tápanyagokban nem gazdagok — álla­pította meg a téesz elnöke. — Ezért a burgonya­ igényelte tápanyag-mennyi­ség biztosítására viszonylag sok trágyá­ra van szükség. Jelen pillanatban majd valamennyi szállítóeszközünk — a gé­piek és a lófogatok egyaránt — a szer­ves és szervetlen trágyát hordják a mezőre. A burgonyáról azt tartjuk, ha megtiszteljük, meghálálja és jól terem, így tehát a többlet­hozamok eléréséhez szükséges feltételek megteremtése lesz a mi válaszunk a párthatározatban fog­lalt kedvezményekre, ezzel járulunk mi hozzá a lakosság fogyasztási, valamint a nemzetgazdaság nyersanyag-igényei­nek kielégítéséhez.“ SZŐKE ATTILA 1982. 1. 5.

Next