Brassói Lapok, 1985 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-05 / 1. szám
BL Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról) ionikus telepítése az ország összes megyéibe és övezeteibe. Éppen ezen az alapon teremtettünk meg nagyszerű feltételeket a munkához való jog biztosításához, a korszerű tudomány és technika legfejlettebb ismereteinek elsajátításához. A városaink, hazánk arculatát átalakító nagy ipartelepek, lakás- és más szociális-kulturális építkezések ékesszólóan tanúsítják: helyes politikát folytat pártunk, amikor emeli az ország összes megyéinek általános fejlettségi szintjét, amikor alkotó módon, Románia konkrét adottságainak megfelelően alkalmazza a tudományos szocializmus általános igazságait, az objektív törvényeket. Az összes területeken biztosítva van a teljes jogegyenlőség. Először is, megvalósítottuk azt, amit a világ még számos országában, közöttük a legfejlettebb tőkés államokban nem biztosítottak — a munkához való jogot, amely az egyik alapvető emberi jog. Nemcsak az Alkotmányba és más törvényekbe foglaltuk, hanem a termelőerők fejlesztésével és az ország területén történő telepítésével reális feltételeket is teremtettünk, hogy ezzel a joggal élhessenek, ezt a jogot élvezhessék nemzetiségi különbség nélkül az öszszes honpolgáraink. (Hatalmas, hosszas taps.) Bár a jelenlegi ötéves terv első éveiben bizonyos nehézségekkel kellett megküzdenünk, amelyekről már szóltam, nemcsak hogy nem csökkentettük a munkahelyek számát — ami munkanélküliséghez vezetett volna —, hanem ilyen körülmények között is újabb munkahelyeket biztosítottunk hazánk összes honpolgárainak, fiataljainak, ami szocialista társadalmunk, s egyáltalán a szocializmus erejének és felsőbbrendűségének egyik bizonyítéka. (Hatalmas taps, éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceauşescu és a nép“!) Államunk Alkotmányában és törvényeiben rögzítettük az egyenlő munkáért járó egyenlő javadalmazás jogát, határozottan érvényesítve a szocialista javadalmazási elvet. Ezen az alapon az összes dolgozók mindennemű megkülönböztetés, mindennemű különbség nélkül — nemcsak nemzetiségre, hanem nemre való tekintet nélkül is, más országoktól eltérően — egyenlő jogokat élveznek és ugyanarról a javadalmazási szintről indulnak. Van különbség, de ez minden dolgozó tekintetében egyaránt fennáll, nevezetesen, hogy a jövedelmek a munkához kapcsolódnak. Egyesek jobban dolgoznak és többet keresnek, s annak folytán, hogy 1983-ban bevezettük az új javadalmazási rendszert, a munkából származóan korlátozatlan jövedelemmel rendelkezhetnek, mások viszont nem dolgoznak ugyanúgy és kisebb jövedelmük lehet szintén korlátozatlanul. De szerintem ez a különbség semmiképpen sem fűződik nemzetiséghez vagy nemhez, ellenkezőleg, az igazi egyenlőség biztosításának, mindenki ama joga érvényesítésének a szükségéhez kapcsolódik, hogy munkája alapján korlátozatlanul keressen. Márpedig a szocializmusnak éppen ez az egyik alapelve. Mi megszüntettük a munka nélküli kereset jogát, felszámoltuk a kizsákmányolást és az elnyomást, és semmilyen körülmények között sem engedjük meg, hogy társadalmunkban bárki is munka nélkül vagy más munkájának a kizsákmányolásából éljen! Az ilyen „jogokat“ végérvényesen felszámoltuk! Ilyen „megkülönböztetések“ — ha így nevezhetjük őket — vannak, sőt még erősebbek lesznek, vagyis nem adunk helyet semminemű elnyomóknak hazánkban! Valóban megkülönböztetés ez az elnyomókkal szemben, a tőkés országokbeli realitásokhoz viszonyítva, de ezt a „megkülönböztetést“ kivívtuk magunknak és voltaképpen ez az igazi jogegyenlősége az összes dolgozóknak, nemzetiségre vagy nemre való tekintet nélkül. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceauşescu és a nép!“) Jogokról és szabadságjogokról éppen azok beszélnek, akik saját hazájukban megtűrik, hogy a honpolgárok bőrük színétől függően ne örvendjenek a munkához és javadalmazáshoz való azonos jogoknak, hogy egyesek a törvényből kifolyólag kisebb javadalmazást kapjanak; hogy a nők javadalmazása alacsonyabb legyen, mint a férfiaké, hogy a nők ne élvezzenek teljes jogegyenlőséget. Nem kívánjuk, hogy valaha még ilyen „szabadságjogok“ jelentkezzenek hazánkban! Meglehet, hogy az említettek számára az ilyen „jogok“ eszközül szolgálnak a nagyobb jövedelem biztosításához — és tulajdonképpen ez a valóság —, ahhoz, hogy még jobban elnyomják a színes bőrűeket vagy más nemzetiségűeket, a nőket vagy fiatalokat. Minálunk ilyen „szabadságjogoknak“ már nincs helyük. Mi új módon értelmezzük az egyenlőséget és a szabadságot, mégpedig úgy, hogy valamennyi honpolgár azonos jogokkal rendelkezik minden területen, azonos szabadságjogokkal, de azonos kötelezettségekkel is a haza, a nép iránt, az osztály nélküli új társadalom megteremtésének ügye iránt. (Hatalmas, hosszas taps.) Az ország Alkotmányában és törvényeiben biztosítva van a teljes egyenlőség a tanulás és a művelődés terén , és gyakorlatilag nincs semminemű korlátozás olyan értelemben, hogy bármely honpolgár, bármely fiatal ne tanulhatna bármilyen oktatási intézményben. Ellenkezőleg — mint köztudomású —, szocialista államunk biztosította az oktatás ingyenességét is, és széleskörűen fejlesztette az oktatási intézmények hálózatát az ország területén, éppen azért, hogy megteremtse az anyagi feltételeket is az egész ifjúság, az összes honpolgárok tanuláshoz való szabad hozzájutása ügyében. Nemcsak, hogy ilyen feltételeket biztosítunk az ifjúság számára, hanem törekedtünk és törekszünk arra is, hogy csok a maguk idejében nem tanulhattak, tanulhassanak, amíg ezt tehetik, újabb és újabb ismereteket sajátíthassanak el. Mi abból indulunk ki, hogy az oktatás az emberek egyenlőségének egyik alaptényezője, hogy bárki csakis amennyiben elsajátítja az összes területeken felgyülemlett legfejlettebb ismereteket, érezheti magát valóban szabadnak is, egyenjogúnak is a többi honpolgárral szemben, tekintet nélkül nemzetiségére. Biztosítottuk és biztosítjuk a feltételeket ahhoz is, hogy tanulni lehessen minden egyes nemzetiség nyelvén, éppen mert szavatolni kívánunk hazánk összes gyermekei és fiataljai számára minden lehetőséget ismeretszintjük emeléséhez. Mi több, mint tudják, az elfogadott intézkedések útján leszögeztük, hogy az egész ifjúság tanuljon meg legalább két világnyelvet, választva a megszabott és fontosabbnak tartott négy nyelv közül. Munkálkodunk tehát az ismeretek fokának bővítéséért és bizonyos világnyelvek oktatásáért, hogy megkönnyítsük a dolgozók, az összes honpolgárok számára a hozzájutást mind az egyetemes tudomány és megismerés vívmányaihoz, mind pedig a nemzetközi kontaktusokhoz, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Természetesen ezzel a törekvéssel egyidejűleg nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk arról, hogy egyetlen hazában élünk, egyetlen hazában építjük a szocializmust és a kommunizmust. Oda kell tehát hatnunk, hogy valamennyi honpolgár élvezhesse az Alkotmányunkban és törvényeinkben foglalt szabadságjogokat és jogokat, kifejthesse tevékenységét az ország bármely sarkában. Ha egy fiatal kénytelen lesz mondjuk szülőfalujában vagy szülővároskájában maradni, már eleve korlátozzuk szabadságát és fejlődési lehetőségeit. Az igazi fejlődési lehetőségek közé tartozik az is, hogy elmehessen például fizikát tanulni Bukarestbe, de tanulhasson akár Iaşi-ban, akár Kolozsváron, akár Temesváron, elmehessen Craiovára is, szóval oda, ahol úgy hiszi, úgy tartja, hogy jobbak a tanárok — mert fennáll ez a különbség is. Persze nem akarom megsérteni a tanárokat, de van különbség a fakultások között, az ország egyik vagy másik főiskolája között az előadás módjában. Így volt és így lesz ez mindig, mert az oktatás terén is — akárcsak egyébként minden területen — az emberekre hárul a döntő szerep a képzés vagy az ismeretközlés színvonalának biztosítása tekintetében egy vagy másik helyen. A fiatalok mehessenek el bárhova, ha úgy érzik, hogy ott jobban tanulhatnak, jobban hasznosíthatják képességeiket. Ez az igazi jogegyenlőség — és mi mindent meg akarunk tenni az ilyen feltételek biztosításáért. Éppen ezért a nemzetiségi nyelven tanuló minden fiatalnak meg kell értenie, hogy a román nyelv elsajátítása objektíve hozzátartozik az összes romániai honpolgárok igazi jogegyenlőségéhez. (Hatalmas taps.) Intenzív munkát végzünk a politikai, ideológiai és nevelési színvonal szüntelen emeléséért a forradalmi világ és életszemlélet, a dialektikus és történelmi materializmus alapján. Az ilyen irányú tevékenységek ismeretesek. Szó esett itt a Megéneklünk, Románia fesztivál fontos szerepéről, az országszerte kibontakozó kulturális-művészeti tevékenység változatos formáiról, arról, hogy az összes honpolgáraink részt vesznek új, forradalmi kultúránk megalkotásában és fejlesztésében. Valóban nagyszerű hagyományaink vannak az ország minden megyéjében és övezetében , és határozottan ápoljuk ezeket a hagyományokat. A szocialista Románia egyik nagy eredménye az a törekvés, hogy ápoljuk és megőrizzük mindazt, ami jó a kultúra, a művészet terén, de ugyanakkor újabb és újabb összetevőkkel gyarapítsuk a kultúrát, a művészetet, hogy úgy mondjam, újabb hagyományokat teremtsünk az elkövetkező nemzedékek számára, lerakjuk a dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül az egész nép közös munkájából születő forradalmi művészet és kultúra alapjait. A szocializmust építő új ember formálását szolgáló politikai-nevelő munkában — és ez szintén a hazai nemzetiségek nyelvén is folyik — állandóan egy nyelvet, a forradalmi koncepció, a tudományos szocializmus nyelvét, azt a nyelvet kell beszélnünk, amely fejleszti a forradalmi humanizmust, amely emberközpontú és az ember kulturális, tudományos színvonalának emelését, jólétének és boldogságának gyarapítását tartja elsődleges teendőjének. Csakis egy ilyen forradalmi nyelv biztosítja az igazi jogegyenlőséget! (Hatalmas, hosszas taps.) Széleskörűen fejlesztjük a forradalmi munkásdemokrácia formáit, az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a dolgozók, az összes társadalmi kategóriák, az egész nép oldalán részt vegyenek valamennyi tevékenységi szektor vezetésében, saját szabad és boldog sorsának alakításában. Ismerik forradalmi munkásdemokráciánk e szerveit. Egyébként önök közül mindenki egy vagy más formában, egy vagy más helyen tagja munkásdemokráciánk különböző szerveinek. A pártkongresszus után plenáris ülést tartott az Ipari Dolgozók Tanácsa, a Mezőgazdasági Országos Tanács, sor került a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakára. Előzőleg együttes plenáris ülést tartott a párt Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács; úgyszintén ülésezett a Néptanácsok Törvényhozási Kamarája. E szervek országos szinten valóban biztosítják az összes dolgozók részvételét a hazánk jövőjére vonatkozó alapvető döntések kidolgozásában és elfogadásában. Kezdve az alapegységekkel, valamennyi vállalat dolgozóinak közgyűlésével és tanácsával és végezve az Országos Tanáccsal, az országos kongresszusokkal, széles demokratikus rendszerrel rendelkezünk, amelyben az összes honpolgárok egyenlő jogokkal vállalnak részt minden határozat meghozatalából. Tulajdonképpen az igazi egyenjogú részvétel éppen ezekben az egységes szervekben történik, amelyek biztosítják, hogy az egész nép minden erővel és öntudatosan részt vegyen az ország bel- és külpolitikájának elfogadásában, a szocializmus és a kommunizmus romániai megteremtéséről szóló program végrehajtásában! (Hatalmas, hosszas taps.) A világ egyetlen tőkés országában sincsenek s kevés országban vannak olyan demokratikus formák, mint amilyenek valóban a román szocialista társadalom kiemelkedő megvalósítását képezik. Elhatározásunk még erőteljesebben fejleszteni a nép társadalomvezetési részvételének e demokratikus formáit, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmust csakis a néppel valósíthatjuk meg, a nép számára építjük — tehát a népnek kell határoznia afelől, hogyan tehetjük ezt a legjobb körülmények között. Mindezekből kiindulva, természetesen tökéletesítenünk kell tevékenységünket, szüntelenül erősítenünk kell a szocialista tulajdon minden formáját, munkálkodnunk kell a szakmai, tudományos felkészültségi színvonal szüntelen emeléséért, hogy magunkévá tegyük mindazt az újat, amit az emberiség megalkotott, illetve megalkot, egész tevékenységünk útján részt kell vállalnunk a természet titkainak további feltárásából, növelnünk kell a román tudomány hozzájárulását a haza haladásához és felvirágzásához, az egyetemes tudomány és megismerés fejlesztéséhez. (Hatalmas, hoszszas taps.) Ugyanakkor intenzívebben kell dolgoznunk, egész politikai-nevelő munkánk útján le kell lepleznünk a maradi, retrográd, misztikus világ- és életszemléleteket, határozottan állást kell foglalnunk mindennemű nacionalista, sovén, antiszemita megnyilatkozással szemben, mindazzal szemben, ami lealázza az embert. Valóban, amint a ma felszólaló elvtársak közül egyesek joggal rámutattak, számos országban az imperialista, a reakciós körök mindenféle ideológiai diverzióhoz folyamodnak, igyekeznek félrevezetni a tömegeket, az embereket, rágalmazni a szocializmust, hazánk viszonylatában pedig az úgynevezett romániai nemzeti kérdés diverzióját is igénybe veszik. Valóban — ahogy mondottam és ahogy mondották mindazok, akik felszólaltak — a nemzeti kérdés teljes megoldást nyert országunkban, és mindennemű diverziós próbálkozás, a kérdés mindennemű hangoztatása csak félrevezetheti az illető embereket vagy népeket, csak rosszabbra fordíthatja a népek és országok közötti viszonyt. Határozottan vissza kell vernünk az ilyen külföldi reakciós körök ama próbálkozásait, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe, hogy torzítsák és meghamisítsák a romániai realitásokat! Nem véletlen, hogy miközben egyre nagyobb eredményeket érünk el a hazai szocialista építőmunkában, a legreakciósabb imperialista, újfasiszta, horthysta körök a szocializmussal szembeni gyűlöletükben rágalmazzák és befeketítik a romániai realitásokat. Ezekhez még hozzá kell számítani — és szeretném ezt megjegyezni ilyen keretek között is — a volt kizsákmányoló osztályok soraiból vagy külföldre menekült rormán reakciós körökből kikerülő egyes elemeket is, akik e reakciós körökkel együtt igyekeznek rágalmazni és torzítani a romániai valóságot. Éppen ezért kell megértenünk, hogy most is, akárcsak a múltban, a reakció mindig összefogott és összefog a népek forradalmi mozgalma ellen, összefog az emberek elnyomásában nemzetiségre való tekintet nélkül. Ugyanezt teszi ma is. A szocializmus elleni gyűlöletükben nemzetiségi különbség nélkül ma is öszszefognak, mindenféle diverzióhoz folyamodnak, de azzal az egyetlen céllal, hogy csapást mérjenek a szocialista építésre, a szocializmusra, letérítsék a népeket az igazabb és jobb társadalmi rendre, az osztály nélküli társadalomra való rátérés útjáról. (Hatalmas, hosszas taps.) Sajnos még vannak olyanok, akik a legreakciósabb körök e ténykedésének áldozatául esnek avagy befolyása alá kerülnek, mint ahogyan egyesek igyekeznek elhitetni azt a tételt is, hogy adott ország nemzetiségeinek problémáival más országokbeli pártoknak vagy kormányoknak kell foglalkozniuk. Az ilyen tételeknek semmi közük a marxista-leninista forradalmi koncepcióhoz; idegen tételek ezek és — bárhogy is neveznék őket — a reakciós köröktől származnak avagy ama legreakciósabb körök e szemléletét tükrözik, amelyek szeretnének módot találni a más népek ügyeibe való beavatkozásra, megakadályozni vagy legalábbis megnehezíteni egyik vagy másik nép fejlődését. Azok, akik mindenkor egymás ellen uszították a népeket, akik százezreket, milliókat deportáltak és kínoztak meg csupán azért, mert más volt a nemzeti eredetük, egyik napról a másikra az emberi vagy a nemzetiségi jogokért aggódnak. Vajon nem a koncentrációs táborok, a gázkamrák, az emberpusztítás más barbár formái mutatják az emberi és nemzetiségi jogok e „védelmezőinek“ igazi arcát?! Vajon azok, akik embereket küldtek a halálba, akik közvetlenül vagy közvetve részesei voltak mindennek, ma az emberi (Folytatása a 8. oldalon) 1. SZÁM 2. OLDAL 1985. I. 5.