Brassói Lapok, 1985 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-05 / 1. szám

BL Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról) ionikus telepítése az ország összes megyéibe és öve­zeteibe. Éppen ezen az alapon teremtettünk meg nagy­szerű feltételeket a munkához való jog biztosításához, a korszerű tudomány és technika legfejlettebb isme­reteinek elsajátításához. A városaink, hazánk arculatát átalakító nagy ipar­telepek, lakás- és más szociális-kulturális építkezések ékesszólóan tanúsítják: helyes politikát folytat pár­tunk, amikor emeli az ország összes megyéinek általá­nos fejlettségi szintjét, amikor alkotó módon, Románia konkrét adottságainak megfelelően alkalmazza a tudo­mányos szocializmus általános igazságait, az objektív törvényeket. Az összes területeken biztosítva van a teljes jog­­egyenlőség. Először is, megvalósítottuk azt, amit a világ még számos országában, közöttük a legfejlettebb tőkés államokban nem biztosítottak — a munkához való jogot, amely az egyik alapvető emberi jog. Nem­csak az Alkotmányba és más törvényekbe foglaltuk, hanem a termelőerők fejlesztésével és az ország te­rületén történő telepítésével reális feltételeket is te­remtettünk, hogy ezzel a joggal élhessenek, ezt a jo­got élvezhessék nemzetiségi különbség nélkül az ösz­­szes honpolgáraink. (Hatalmas, hosszas taps.) Bár a jelenlegi ötéves terv első éveiben bizonyos nehézségekkel kellett megküzdenünk, amelyekről már szóltam, nemcsak hogy nem csökkentettük a munka­helyek számát — ami munkanélküliséghez vezetett volna —, hanem ilyen körülmények között is újabb munkahelyeket biztosítottunk hazánk összes honpolgá­rainak, fiataljainak, ami szocialista társadalmunk, s egyáltalán a szocializmus erejének és felsőbbrendűsé­gének egyik bizonyítéka. (Hatalmas taps, éljenzés; üte­mesen visszhangzik: „Ceauşescu és a nép“!) Államunk Alkotmányában és törvényeiben rögzí­tettük az egyenlő munkáért járó egyenlő javadalmazás jogát, határozottan érvényesítve a szocialista javadal­mazási elvet. Ezen az alapon az összes dolgozók min­dennemű megkülönböztetés, mindennemű különbség nélkül — nemcsak nemzetiségre, hanem nemre való tekintet nélkül is, más országoktól eltérően — egyen­lő jogokat élveznek és ugyanarról a javadalmazási szintről indulnak. Van különbség, de ez minden dol­gozó tekintetében egyaránt fennáll, nevezetesen, hogy a jövedelmek a munkához kapcsolódnak. Egyesek jobban dolgoznak és többet keresnek, s annak folytán, hogy 1983-ban bevezettük az új javadalma­zási rendszert, a munkából származóan korlátozat­lan jövedelemmel rendelkezhetnek, mások viszont nem dolgoznak ugyanúgy és kisebb jövedelmük lehet szin­tén korlátozatlanul. De szerintem ez a különbség sem­miképpen sem fűződik nemzetiséghez vagy nemhez, ellenkezőleg, az igazi egyenlőség biztosításának, min­denki ama joga érvényesítésének a szükségéhez kap­csolódik, hogy munkája alapján korlátozatlanul keres­sen. Márpedig a szocializmusnak éppen ez az egyik alapelve. Mi megszüntettük a munka nélküli kereset jogát, felszámoltuk a kizsákmányolást és az elnyomást, és semmilyen körülmények között sem engedjük meg, hogy társadalmunkban bárki is munka nélkül vagy más munkájának a kizsákmányolásából éljen! Az ilyen „jogokat“ végérvényesen felszámoltuk! Ilyen „megkü­lönböztetések“ — ha így nevezhetjük őket — vannak, sőt még erősebbek lesznek, vagyis nem adunk helyet semminemű elnyomóknak hazánkban! Valóban meg­különböztetés ez az elnyomókkal szemben, a tőkés országokbeli realitásokhoz viszonyítva, de ezt a „meg­különböztetést“ kivívtuk magunknak és voltaképpen ez az igazi jogegyenlősége az összes dolgozóknak, nemze­tiségre vagy nemre való tekintet nélkül. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceauşescu és a nép!“) Jogokról és szabadságjogokról éppen azok beszélnek, akik saját hazájukban megtűrik, hogy a honpolgárok bőrük színétől függően ne örvendjenek a munkához és javadalmazáshoz való azonos jogoknak, hogy egye­sek a törvényből kifolyólag kisebb javadalmazást kap­janak; hogy a nők javadalmazása alacsonyabb legyen, mint a férfiaké, hogy a nők ne élvezzenek teljes jog­­egyenlőséget. Nem kívánjuk, hogy valaha még ilyen „szabadságjogok“ jelentkezzenek hazánkban! Megle­het, hogy az említettek számára az ilyen „jogok“ esz­közül szolgálnak a nagyobb jövedelem biztosításához — és tulajdonképpen ez a valóság —, ahhoz, hogy még jobban elnyomják a színes bőrűeket vagy más nemzetiségűeket, a nőket vagy fiatalokat. Minálunk ilyen „szabadságjogoknak“ már nincs helyük. Mi új módon értelmezzük az egyenlőséget és a szabadságot, mégpedig úgy, hogy valamennyi honpolgár azonos jogokkal rendelkezik minden területen, azonos szabad­ságjogokkal, de azonos kötelezettségekkel is a haza, a nép iránt, az osztály nélküli új társadalom megterem­tésének ügye iránt. (Hatalmas, hosszas taps.) Az ország Alkotmányában és törvényeiben bizto­sítva van a teljes egyenlőség a tanulás és a művelő­dés terén , és gyakorlatilag nincs semminemű kor­látozás olyan értelemben, hogy bármely honpolgár, bármely fiatal ne tanulhatna bármilyen oktatási intéz­ményben. Ellenkezőleg — mint köztudomású —, szo­cialista államunk biztosította az oktatás ingyenességét is, és széleskörűen fejlesztette az oktatási intézmények hálózatát az ország területén, éppen azért, hogy meg­teremtse az anyagi feltételeket is az egész ifjúság, az összes honpolgárok tanuláshoz való szabad hozzájutá­sa ügyében. Nemcsak, hogy ilyen feltételeket biztosí­tunk az ifjúság számára, hanem törekedtünk és tö­rekszünk arra is, hogy csok a maguk idejében nem tanulhattak, tanulhassanak, amíg ezt tehetik, újabb és újabb ismereteket sajátíthassanak el. Mi abból in­dulunk ki, hogy az oktatás az emberek egyenlőségé­nek egyik alaptényezője, hogy bárki csakis amennyi­ben elsajátítja az összes területeken felgyülemlett leg­fejlettebb ismereteket, érezheti magát valóban szabad­nak is, egyenjogúnak is a többi honpolgárral szemben, tekintet nélkül nemzetiségére. Biztosítottuk és biztosítjuk a feltételeket ahhoz is, hogy tanulni lehessen minden egyes nemzetiség nyel­vén, éppen mert szavatolni kívánunk hazánk összes gyermekei és fiataljai számára minden lehető­séget ismeretszintjük emeléséhez. Mi több, mint tudják, az elfogadott intézkedések útján leszö­geztük, hogy az egész ifjúság tanuljon meg leg­alább két világnyelvet, választva a megszabott és fon­tosabbnak tartott négy nyelv közül. Munkálkodunk tehát az ismeretek fokának bővítéséért és bizonyos világnyelvek oktatásáért, hogy megkönnyítsük a dolgo­zók, az összes honpolgárok számára a hozzájutást mind az egyetemes tudomány és megismerés vívmányaihoz, mind pedig a nemzetközi kontaktusokhoz, a nemzet­közi együttműködés fejlesztéséhez. Természetesen ezzel a törekvéssel egyidejűleg nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk arról, hogy egyetlen hazában élünk, egyetlen hazában építjük a szocializmust és a kommunizmust. Oda kell tehát hat­nunk, hogy valamennyi honpolgár élvezhesse az Al­kotmányunkban és törvényeinkben foglalt szabadság­­jogokat és jogokat, kifejthesse tevékenységét az ország bármely sarkában. Ha egy fiatal kénytelen lesz mond­juk szülőfalujában vagy szülővároskájában maradni, már eleve korlátozzuk szabadságát és fejlődési lehe­tőségeit. Az igazi fejlődési lehetőségek közé tartozik az is, hogy elmehessen például fizikát tanulni Buka­restbe, de tanulhasson akár Iaşi-ban, akár Kolozsvá­ron, akár Temesváron, elmehessen Craiovára is, szóval oda, ahol úgy hiszi, úgy tartja, hogy jobbak a tanárok — mert fennáll ez a különbség is. Persze nem akarom megsérteni a tanárokat, de van különbség a fakultá­sok között, az ország egyik vagy másik főiskolája kö­zött az előadás módjában. Így volt és így lesz ez min­dig, mert az oktatás terén is — akárcsak egyébként minden területen — az emberekre hárul a döntő szerep a képzés vagy az ismeretközlés színvonalának biztosítása tekintetében egy vagy másik helyen. A fiatalok me­hessenek el bárhova, ha úgy érzik, hogy ott jobban tanulhatnak, jobban hasznosíthatják képességeiket. Ez az igazi jogegyenlőség — és mi mindent meg akarunk tenni az ilyen feltételek biztosításáért. Éppen ezért a nemzetiségi nyelven tanuló minden fiatalnak meg kell értenie, hogy a román nyelv elsajátítása objektíve hoz­zátartozik az összes romániai honpolgárok igazi jog­­egyenlőségéhez. (Hatalmas taps.) Intenzív munkát végzünk a politikai, ideológiai és nevelési színvonal szüntelen emeléséért a forradalmi világ és életszemlélet, a dialektikus és történelmi ma­terializmus alapján. Az ilyen irányú tevékenységek is­meretesek. Szó esett itt a Megéneklünk, Románia fesztivál fontos szerepéről, az országszerte kibontako­zó kulturális-művészeti tevékenység változatos formá­iról, arról, hogy az összes honpolgáraink részt vesz­nek új, forradalmi kultúránk megalkotásában és fej­lesztésében. Valóban nagyszerű hagyományaink van­nak az ország minden megyéjében és övezetében , és határozottan ápoljuk ezeket a hagyományokat. A szocialista Románia egyik nagy eredménye az a törek­vés, hogy ápoljuk és megőrizzük mindazt, ami jó a kultúra, a művészet terén, de ugyanakkor újabb és újabb összetevőkkel gyarapítsuk a kultúrát, a mű­vészetet, hogy úgy mondjam, újabb hagyományokat teremtsünk az elkövetkező nemzedékek számára, lerak­juk a dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül az egész nép közös munkájából születő forradalmi mű­vészet és kultúra alapjait. A szocializmust építő új ember formálását szolgáló politikai-nevelő munkában — és ez szintén a hazai nemzetiségek nyelvén is folyik — állandóan egy nyel­vet, a forradalmi koncepció, a tudományos szocializ­mus nyelvét, azt a nyelvet kell beszélnünk, amely fejleszti a forradalmi humanizmust, amely emberköz­pontú és az ember kulturális, tudományos színvona­lának emelését, jólétének és boldogságának gyarapí­tását tartja elsődleges teendőjének. Csakis egy­ ilyen forradalmi nyelv biztosítja az igazi jogegyenlőséget! (Hatalmas, hosszas taps.) Széleskörűen fejlesztjük a forradalmi munkásde­mokrácia formáit, az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a dolgozók, az összes társadalmi kategóriák, az egész nép oldalán részt vegyenek valamennyi tevékeny­ségi szektor vezetésében, saját szabad és boldog sorsá­nak alakításában. Ismerik forradalmi munkásdemok­ráciánk e szerveit. Egyébként önök közül mindenki egy vagy más formában, egy vagy más helyen tagja munkásdemokráciánk különböző szerveinek. A pártkongresszus után plenáris ülést tartott az Ipari Dolgozók Tanácsa, a Mezőgazdasági­­ Országos Tanács, sor került a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakára. Előzőleg együttes plenáris ülést tartott a párt Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács; úgyszintén ülésezett a Néptaná­csok Törvényhozási Kamarája. E szervek országos szinten valóban biztosítják az összes dolgozók rész­vételét a hazánk jövőjére vonatkozó alapvető döntések kidolgozásában és elfogadásában. Kezdve az alapegységekkel, valamennyi vállalat dolgozóinak közgyűlésével és tanácsával és végezve az Országos Tanáccsal, az országos kongresszusokkal, széles demokratikus rendszerrel rendelkezünk, amely­ben az összes honpolgárok egyenlő jogokkal vállalnak részt minden határozat meghozatalából. Tulajdonkép­pen az igazi egyenjogú részvétel éppen ezekben az egységes szervekben történik, amelyek biztosítják, hogy az egész nép minden erővel és öntudatosan részt ve­gyen az ország bel- és külpolitikájának elfogadásában, a szocializmus és a kommunizmus romániai megterem­téséről szóló program végrehajtásában! (Hatalmas, hosszas taps.) A világ egyetlen tőkés országában sincsenek s ke­vés országban vannak olyan demokratikus formák, mint amilyenek valóban a román szocialista társada­lom kiemelkedő megvalósítását képezik. Elhatározá­sunk még erőteljesebben fejleszteni a nép társada­lomvezetési részvételének e demokratikus formáit, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmust csakis a néppel valósíthatjuk meg, a nép számára építjük — tehát a népnek kell határoznia afelől, ho­gyan tehetjük ezt a legjobb körülmények között. Mindezekből kiindulva, természetesen tökéletesíte­nünk kell tevékenységünket, szüntelenül erősítenünk kell a szocialista tulajdon minden formáját, munkál­kodnunk kell a szakmai, tudományos felkészültségi színvonal szüntelen emeléséért, hogy magunkévá te­gyük mindazt az újat, amit az emberiség megalkotott, illetve megalkot, egész tevékenységünk útján részt kell vállalnunk a természet titkainak további feltárásából, növelnünk kell a román tudomány hozzájárulását a haza haladásához és felvirágzásához, az egyetemes tu­domány és megismerés fejlesztéséhez. (Hatalmas, hosz­­szas taps.) Ugyanakkor intenzívebben kell dolgoznunk, egész politikai-nevelő munkánk útján le kell lepleznünk a maradi, retrográd, misztikus világ- és életszemlélete­ket, határozottan állást kell foglalnunk mindennemű nacionalista, sovén, antiszemita megnyilatkozással szemben, mindazzal szemben, ami lealázza az embert. Valóban, amint a ma felszólaló elvtársak közül egyesek joggal rámutattak, számos országban az im­perialista, a reakciós körök mindenféle ideológiai di­­verzióhoz folyamodnak, igyekeznek félrevezetni a tö­megeket, az embereket, rágalmazni a szocializmust, hazánk viszonylatában pedig­­ az úgynevezett romá­niai nemzeti kérdés diverzióját is igénybe veszik. Valóban — ahogy mondottam és ahogy mondották mindazok, akik felszólaltak — a nemzeti kérdés teljes megoldást nyert országunkban, és mindennemű diver­­ziós próbálkozás, a kérdés mindennemű hangoztatása csak félrevezetheti az illető embereket vagy népeket, csak rosszabbra fordíthatja a népek és országok kö­zötti viszonyt. Határozottan vissza kell vernünk az ilyen külföldi reakciós körök ama próbálkozásait, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe, hogy torzítsák és meg­hamisítsák a romániai realitásokat! Nem véletlen, hogy miközben egyre nagyobb ered­ményeket érünk el a hazai szocialista építőmunkában, a legreakciósabb imperialista, újfasiszta, horthysta kö­rök a szocializmussal szembeni gyűlöletükben rágal­mazzák és befeketítik a romániai realitásokat. Ezek­hez még hozzá kell számítani — és szeretném ezt meg­jegyezni ilyen keretek között is — a volt kizsákmá­nyoló osztályok soraiból vagy külföldre menekült ror­mán reakciós körökből kikerülő egyes elemeket is, akik e reakciós körökkel együtt igyekeznek rágalmazni és torzítani a romániai valóságot. Éppen ezért kell megértenünk, hogy most is, akár­csak a múltban, a reakció mindig összefogott és össze­fog a népek forradalmi mozgalma ellen, összefog az emberek elnyomásában nemzetiségre való tekintet nélkül. Ugyanezt teszi ma is. A szocializmus elleni gyűlöletükben nemzetiségi különbség nélkül ma is ösz­­szefognak, mindenféle diverzióhoz folyamodnak, de azzal az egyetlen céllal, hogy csapást mérjenek a szo­cialista építésre, a szocializmusra, letérítsék a népeket az igazabb és jobb társadalmi rendre, az osztály nél­küli társadalomra való rátérés útjáról. (Hatalmas, hosszas taps.) Sajnos még vannak olyanok, akik a legreakciósabb körök e ténykedésének áldozatául esnek avagy befo­lyása alá kerülnek, mint ahogyan egyesek igyekeznek elhitetni azt a tételt is, hogy adott ország nemzetisé­geinek problémáival más országokbeli pártoknak vagy kormányoknak kell foglalkozniuk. Az ilyen tételeknek semmi közük a marxista-leninista forradalmi koncep­cióhoz; idegen tételek ezek és — bárhogy is neveznék őket — a reakciós köröktől származnak avagy ama legreakciósabb körök e szemléletét tükrözik, amelyek szeretnének módot találni a más népek ügyeibe való beavatkozásra, megakadályozni vagy legalábbis meg­nehezíteni egyik vagy másik nép fejlődését. Azok, akik mindenkor egymás ellen uszították a népeket, akik százezreket, milliókat deportáltak és kí­noztak meg csupán azért, mert más volt a nemzeti e­­redetük, egyik napról a másikra az emberi vagy a nemzetiségi jogokért aggódnak. Vajon nem a koncent­rációs táborok, a gázkamrák, az ember­pusztítás más barbár formái mutatják az emberi és nemzetiségi jo­gok e „védelmezőinek“ igazi arcát?! Vajon azok, akik embereket küldtek a halálba, akik közvetlenül vagy közvetve részesei voltak mindennek, ma az emberi (Folytatása a 8. oldalon) 1. SZÁM 2. OLDAL 1985. I. 5.

Next